Méltóságon aluli futás
„És
útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt,
megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.”
Lukács szerinti evangélium 15:20
Diákként sokszor
futottam le Pécs meredek utcáin, hogy időben beérjek a 7:45-kor kezdődő első tanórára.
Vagy a zoknim fölhúzásával bíbelődtem sokáig, vagy a finom reggeli
elfogyasztásával veszítettem sok időt – nem tudom –, de valahogy mindig úgy
léptem ki a bejárati ajtón, hogy már megint futnom kellett. Amikor az iskola
kapujában meghallottam a csengőt, tudtam, hogy már nyert ügyem van, mert az utolsó
sprinttel könnyedén megelőzhetem a tanáriból kényelmesen elinduló tanárt. Egy
alkalommal, mikor így lélekszakadva rohantam, néhány fiatalra lettem figyelmes,
akik rám mutogatva jóízűen hahotáztak: „Nézzétek, már megint fut!” Ezek szerint
másoknak egészen általános volt, hogy 7:40-kor mindig megjelenik egy rohanó
iskolás fiú. Hozzátartoztam a reggeli városképhez.
Az eset
elgondolkodtatott. Vajon méltó-e hozzám, hogy állandóan futok? Talán
méltóságteljesen kellene lépkednem. Hiszen a nagy emberek nem futnak! Ki látott
már vezérigazgatót irattáskájával a hóna alatt rohanni? Illik-e egy polgármesterhez
az öltönyös sprint? Vagy mikor láttak bankigazgatót, aki a munkahelyéről szó
szerint haza szaladt volna? Szoktak-e a politikusok rohangálni? Hát a tanárok,
a nagyhírű professzorok? Nem, az ilyen emberek mindig megfontoltan, kimérten lépdelnek,
hogy messziről látszódjon rajtuk, méltóságteljes emberek.
Mit olvasunk
azonban Jézus példázatában a tékozló fiú apjáról? „Amikor apja meglátta őt,
megszánta, elébe futott”. Hogy adhatja föl egy idős, gazdag ember a méltóságát?
Sokkal inkább illett volna korához, rangjához, szociális helyzetéhez, ha a
kapuban, összefont karokkal és összeráncolt szemöldökkel megvárja, hogy a
tékozló fia szégyenkezve odakullog hozzá. Nem?
Szó sincs róla! A
szeretet fölülír minden társadalmi előírást, rangot, illemszabályt, etikettet,
vagy ehhez hasonlókat. A szeretetet nem érdekli, hogy mit gondolnak róla mások.
A szerető apa számára csak egy a fontos, hogy mielőbb átölelhesse rég nem
látott fiát.
