Dávid imája
"Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet. Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!"
A krónikák első könyve 29. fejezet 13-14. vers
Felújítunk. Nem vagyok nagy technikai ember, építéshez-szépítéshez pedig különösen nem értek. De az az élmény, hogy én csinálom, ami jól sikerül, és amit elrontok, az is az én művem, utánozhatatlan. Erre szükségem van: a sikerélményre, arra az érzésre, hogy ez az eredmény az enyém. "Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de..." az enyém!
Néha én magam is meglepődök, amikor olyan történeteket hallok, hogy emberek, akiknek akár a mindennapi betevő is éppen csak biztosított, egy-egy nemes cél érdekében mennyi pénzt, időt és energiát hajlandóak feláldozni. A Biblia ezekről a személyekről nagy elismeréssel beszél. Gondolj csak a szegény özvegyasszonyra, aki a vagyona nagy részét a templom kosarába dobta, Jézus azt mondta róla, hogy ő mindenkinél többet adott Istennek. (Márk evangéliuma 12:41-44)
Dávid is elcsodálkozik rajta, hogy a nép milyen bőkezűen adakozik a templom építésére, de hát miért is ne tenné? Hiszen Isten számára építenek állandó hajlékot. Bármit képesek hozzátenni: pénzt, időt, energiát.
A király tudja, hogy ez nem adományozás, ez valójában visszaforgatás. Az ember visszaforgatja azt, amit Isten rá bízott. Neki nincs szüksége pénzre, hiszen minden az övé. Neki időre sincs szüksége, hiszen ő az idő felett áll. Sőt, neki az energiára sincs szüksége, mert az az Isten, aki egyetlen szavával képes teremteni, annak nem kell megerőltetnie magát, hogy alkosson, vagy újjáalkosson. Szüksége van azonban Rád.
Rád, a pénzedre, az idődre, az energiádra, amit ő mind biztosít a számodra. Azért biztosítja, hogy te is részesedj abban az élményben, hogy valamit tehettél Istennel és Istenért. És az öngerjesztő folyamat folytatódik: az élmény több aktivitásra késztet, a nagyobb hozzájárulás pedig növeli az élményt is. Hiszen Istentől van minden, mert amit adunk, azt az Ő kezéből kaptuk.
