Isten gondolatai
„Mert ki értette meg az Úr szándékát, hogy őt kioktathatná?
Bennünk pedig Krisztus értelme van.”
Minden korban volt egy olyan gondolati kör, amely abban
csúcsosodott ki, hogy az emberiség elérte a tudás tetőfokát. Aztán jött egy
ember, egy csapat vagy egy ország, aki ezt megcáfolta és olyan dolgokkal, meglátásokkal,
tanokkal rukkolt elő, amely a nagyobb
tudást biztosította. A tudás hatalom! –
szokták mondani, de vajon melyik tudás? Hatalom-e egy olyan bölcsesség, amely
emberi számításokon alapszik és lényege folyamatosan változik? Van-e annak a
tudásnak hatalma, amely ma erőnek bizonyul, de holnap már gyengeség, mert jött
valami új? Az ember napról-napra fejlődik, azonban egy valami nem mindegy: mi/
Ki által fejlődik!
A Teremtés könyvében azt
olvashatjuk, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert. Micsoda
kiváltság! Gondoljunk bele…a saját képmására. Isten képmására. Mi emberek egy
olyan Isten hasonlóságai vagyunk, aki Teremtő, Alkotó, Fenntartó, Megváltó.
Akinek hatalma, bölcsessége korlátlan. Akinek szeretete irántunk meg nem szűnő.
Ám, amennyire pompás gondolat ez, olyannyira veszélyes is. Ne tévesszen meg
senkit az, hogy az Ő képmására lettünk teremtve és ezzel egyidejűleg olyanok
lennénk, mint Ő. Istenhez senki és semmi
nem fogható. Külsőleg és értelmi adottságok szempontjából minden bizonnyal az
Ő képmásai vagyunk, de bölcsességünk
közel sem éri fel az Övét. Épp emiatt
olyan fontos, hogy értelmünket, tudásunkat, bölcsességünket Tőle kérjük.
Jelenleg a világ egy olyan krízis helyzetbe került, amelyet
úgy tűnhet lehetetlenség megállítani. Tudósok, orvosok sokasága keresi, kutatja
a választ, hogy hogyan lehetne megszüntetni a bajt vagy enyhíteni a krízist.
Eredményességük elenyésző, hiszen emberek ezrei halnak meg naponta és emberek
százai várják a diagnózist.
Egy olyan drámai helyzetben, mint amiben most élünk Isten
üzenete Jeremiás prófétán keresztül aktuálisabb lehet, mint valaha: „Mert csak
én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR –: jólétet és nem romlást
tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jeremiás 29:11).
Kételkedhetünk benne. Háborgó gondolataink is lehetnek.” Mi
lenne ebben a jó, a reményteljes?!”- tehetjük fel jogosan a kérdést. Hogy mi lesz ennek a helyzetnek a
végkimenetele sajnos nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy megússzuk nagyobb
károk nélkül. Egy valamit viszont biztosan tudok: Isten tudja, hogy miért
történik!
Ha valamire jó ez a helyzet akkor az az, hogy megtanulok
Istenben bízni! Újra. Tanuljunk együtt és engedjük át az aggodalmainkat, a
félelmeinket, a kétségeinket. Minden negatív érzés egy olyan hatalomtól
származik, ami mindent szeretne, csak azt nem, hogy Istenre hagyatkozzunk.
Vegyük fel a kesztyűt és menjünk ellene. Engedjük el a saját akaratunkból való
tenni akarást. Vigyázzunk és adjuk át Istennek az életünk. Bízzunk Benne.
Reményteljes jövőt szán nekünk!
Áldott napot!
