Az Úr világosságában
“Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod, letelnek a gyászod napjai.”
Amikor a feleségemnek udvaroltam, egy alkalommal elmentünk egy barlangba, megnézni, milyen szépségeket rejt. A barlang mélyén, az egyik sötét kamrában voltunk, amikor az idegenvezető megkérdezte, hogy akarunk e igazi sötétséget látni. Mi persze hogy akartunk. Lekapcsoltak minden fényt, minden világítást, és szinte harapni lehetett a sötétséget és a csendet. Szó szerint az orrunkig sem láttunk. Felemeltem a kezem, de olyan érzés volt, mintha nem is lenne. A mellettem álló lélegzetvételét is tisztán hallottam, olyan csend volt. Egyszer csak rezgett az okosórám, és fény lett. Minden tisztán látszott, a sötét eltűnt.
Örök világosság. Milyen érdekes gondolat. Szeretem a fizikát, szerintem egy nagyon érdekes tudományág, és emiatt az érdeklődési köröm miatt a fényről is tudok pár dolgot. Az első dolog, ami ezzel kapcsolatos, hogy a sötétség a fény hiánya. Valami hiánya véges. Mit jelent ez? Azt, ha nulla fény van, akkor teljes a sötétség, annál kevesebb nem lehet. Viszont nincs olyan, hogy valami nem lehet fényesebb. Nincs felső határ.
A fény egy olyan dolog, ami határtalan. Ez nem azt jelenti, hogy bármeddig elér, vagy hasonlók, hanem azt, hogy mindig lehet több. Ézsaiás szavai erről szólnak. Azt mondja a próféta, hogy Isten mellett nincs sötétség. Isten mellett ez a végtelen fény, ez a sötétséget teljesen felülmúló erő eltörli azt. Isten mellett minden másképp látszik.
Onnantól kezdve, hogy Isten jelen van az életedben, nem az idő, nem a világ, nem más befolyásolja az életedet, hanem Ő maga. A vezére, a mértéke, és a forrása lesz a mindennapoknak.
Isten mellett nincs sötétség! Isten a világosság!
