A város jóléte


„És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.”

A keleti gondolkodásmód, emberkép, értékrend, a társadalmi berendezkedés, az egyén közösséghez való viszonya merőben eltér az általunk megszokott mintáktól, s úgy vélem a Róma szemétdombján épült elmagányosodásba süllyedő materialista és önző nyugatnak lenne mit tanulni eme kultúráktól.

Izraeli utazásaim során szerzett két személyes benyomás;
1. Közös vacsora során 70 év körüli ismerősünk jemeni zsidó feleségével együtt arról mesél, hogy erejükhöz képest minden héten egy nap önkéntes munkát vállalnak. Egyszer könyvtárban, vagy levéltárban iratrendezésben segédkeznek, máskor egy kórházban, vagy öregotthonban a betegek körül szolgálnak. Teljesen ingyen, önkéntesen.

S mikor kérdezem: Miért? A válasz: Hogy az országnak jobban menjen, hogy a népünknek jobb legyen.

2. Jeruzsálemi adventista gyülekezet. Istentisztelet utáni szeretetvendégség. Katonai egyenruhás fiatal lány, Anna történeteket mesél a kiképzésről, terveiről, hisz a kötelező két éves sorkatonai szolgálatából már csak hat hónap van hátra.

S mikor megkérdezem: Nem rossz, hogy két évet így elvesztesz? Már az orvosin tanulhatnál. Csodálkozva néz rám és a válasz: Az, hogy a hazámat szolgálhatom, védhetem, ez kiváltság és megtiszteltetés. Ez nem rossz!

S ezekkel szemben ott állnak az itt tapasztaltak: a többség úgy él, úgy viselkedik, úgy bömbölteti a TV-t, a rádiót, úgy közlekedik, hogy csak a saját előrejutása érdekli, és mindenki más őt kell, hogy kiszolgálja. A legszomorúbb pedig az, amikor a családjainkban, és a gyülekezeteinkben is ezt a nyugati fogyasztói szemléletet tapasztaljuk.

Végezetül hadd kérdezzelek: Veled mi a helyzet? Milyen ingyen végzett önkéntes szolgálatot vállalsz ma, vagy a héten a családodban, a munkahelyeden, a lakókörnyezetedben, a településeden, azért, hogy a közösségnek jó legyen?

A válasz: