A város jóléte
A keleti gondolkodásmód, emberkép,
értékrend, a társadalmi berendezkedés, az egyén közösséghez való viszonya
merőben eltér az általunk megszokott mintáktól, s úgy vélem a Róma szemétdombján
épült elmagányosodásba süllyedő materialista és önző nyugatnak lenne mit
tanulni eme kultúráktól.
Izraeli utazásaim során szerzett két
személyes benyomás;
1. Közös vacsora során 70 év körüli
ismerősünk jemeni zsidó feleségével együtt arról mesél, hogy erejükhöz képest minden
héten egy nap önkéntes munkát vállalnak. Egyszer könyvtárban, vagy levéltárban
iratrendezésben segédkeznek, máskor egy kórházban, vagy öregotthonban a betegek
körül szolgálnak. Teljesen ingyen, önkéntesen.
S mikor kérdezem: Miért? A válasz: Hogy az
országnak jobban menjen, hogy a népünknek jobb legyen.
2. Jeruzsálemi adventista gyülekezet.
Istentisztelet utáni szeretetvendégség. Katonai egyenruhás fiatal lány, Anna történeteket
mesél a kiképzésről, terveiről, hisz a kötelező két éves sorkatonai szolgálatából
már csak hat hónap van hátra.
S mikor megkérdezem: Nem rossz, hogy két
évet így elvesztesz? Már az orvosin tanulhatnál. Csodálkozva néz rám és a válasz:
Az, hogy a hazámat szolgálhatom, védhetem, ez kiváltság és megtiszteltetés. Ez
nem rossz!
S ezekkel szemben ott állnak az itt
tapasztaltak: a többség úgy él, úgy viselkedik, úgy bömbölteti a TV-t, a rádiót, úgy
közlekedik, hogy csak a saját előrejutása érdekli, és mindenki más őt
kell, hogy kiszolgálja. A legszomorúbb pedig az, amikor a családjainkban, és a gyülekezeteinkben
is ezt a nyugati fogyasztói szemléletet tapasztaljuk.
Végezetül hadd kérdezzelek: Veled mi a
helyzet? Milyen ingyen végzett önkéntes szolgálatot vállalsz ma, vagy a héten a
családodban, a munkahelyeden, a lakókörnyezetedben, a településeden, azért,
hogy a közösségnek jó legyen?
A válasz:
