Boldog ember


„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” (Jakab levele 1:12)

A kísértések, próbák közben a legkevésbé sem a boldogság jut először az eszünkbe. A gyötrelem, harc, belső kín annál inkább uralja gondolatainkat. Valójában itt sem arról van szó, hogy a kísértésben lévő ember lehet boldog, hanem az, aki kiállta a próbát, mert csak így fogja elnyerni az örök életet.

Ha az első kísértés hátterét nézzük, akkor úgy tűnik, hogy nem nagy dologról van szó. Enni vagy nem enni a fáról? Maga a cselekmény nem nagy dolog, de ami mögötte van, annál inkább. Számít-e az, hogy mit mond Isten? Az számít amit Isten mond, vagy a Kísértő ill. a saját véleményünk a fontosabb.

A kísértő nem csupán arra csábít, hogy szegjük meg Isten törvényeit, hanem olyan gondolatokat is sugall, ami elbizonytalanít üdvösségünket illetően. Saját hibáinkat felnagyítja, Isten kegyelmét elhomályosítja.

„Ádám, a bűnbeesés előtt, az isteni törvények iránti engedelmesség által tökéletessé vállhatott volna. Ámde ezt elmulasztotta és bűne által mi is elestünk; természetünk megromlott és önmagunktól többé igazakká nem lehetünk. Mióta a bűn alatt vagyunk, és a szentséget nélkülözzük, azóta nem vagyunk képesek a törvénynek teljesen engedelmeskedni. Krisztus azonban segítségünkre jött. Ugyanazon megpróbáltatások és kísértések között élt a földön, mint amelyek mireánk is jönnek; de bűnt nem követett el. Meghalt érettünk és íme felajánlja, hogy bűneinket elveszi, és igazságát, szépségét nekünk ajándékozza. Ha átadjuk magunkat neki, és üdvözítőnkül fogadjuk el, életünk bármily bűnös volt is, érdemeiért igaznak számít. Krisztus jelleme lép a miénk helyébe, és Isten kegyelmébe fogad bennünket, mintha sohasem vétkeztünk volna.” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út; A tanítványság próbaköve)