szombat, február 11, 2017

A végtelen és az életünk.


"Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet."
Példabeszédek 3,6

Hogyan is tudná felfogni az ember a végtelent? Az ábrázolásai, ahogy a képeket nézem, számomra semmitmondóak. Egy egybefonódó karika, megcsavarva. Ez lenne? Bár nincs eleje, se vége, határa mégis véges. Oly kicsiny, amekkorára készítik. Elvész a térben, mert az alatta, fölötte, előtte, mögötte és mindkét oldala irányában továbbra is végtelen.

Vezetés közben néztem a téli tájat. Temetésre utaztunk, egy élet derékba tört, véget ért. A havas fehérségbe betört a köd. Ahogy figyeltem az elsuhanó fákat, hirtelen egybemosódott minden. Nem tudtam, hol kezdődik a köd és hol ér véget a táj fehérsége. Benső békesség, nyugalom töltött el. A végtelen mindenhol ott volt, abban a pillanatban.

Számomra a végtelen magát Istent jelenti. Elmúló éveink minden pillanatában csak Ő örök egyedül. Csak Ő az egyetlen, aki nem változik, aki mindig velünk van, akinek jelenléte mindig biztonságot ad, mert örök szeretettel szeret.

Amikor érezni szeretném ezt a biztonságot olyan közvetlenül, mint anyám simogatását, mint meleg tenyerét a fejemen, ugyanazt kell tennem Vele, mint édes szülőmmel: emlékeznem kell rá! Soha nem szabad elfelejtenem. De ez nem azt jelenti, hogy néha-néha felidézem, nem. Ez azt jelenti, hogy életem minden útján, minden kereszteződésben, minden döntésemben Rá gondolok. Arra, mit tenne Ő. Sőt, még ennél is tovább megyek: megkérdezem, mit tegyek...

péntek, február 10, 2017

Oltalmazó Isten

„Te vagy oltalmam. Te mentesz meg veszedelemtől. Körülveszel engem a szabadulás örömével.”
Zsoltár 32:7.
Tudod miben felülmúlhatatlan számomra Dávid? Miben látom igazi nagyságát? Hát abban, hogy hozzám hasonlóan követett el bűnöket, nagyokat és még nagyobbakat, de mindig megtalálta a megbánás helyét, és ezután mindig szívből tudott örülni annak, hogy Isten is – és saját maga is önmagának – képes volt megbocsátani. S ezért őszintén hálát is adott.
Egy ilyen hálaadó, öröm-zsoltár a 32. Kérlek, ma reggel olvasd el figyelmesen ezt a fejezetet egy másik fordításban. Ízlelgesd a szavakat. Próbáld meg beleképzelni magadat egy olyan eseménybe, amikor megbántad bűnödet és bocsánatot kértél, és nyertél Istentől.

32 Zsoltár
Boldog, akinek bűneit megbocsátották, és vétkeit eltörölték.  Áldott, akit az Isten felmentett minden vád alól, és lelkében nincs hamisság.  Ameddig eltitkoltam bűneimet, még csontjaim is kiszáradtak, naphosszat segítségért kiáltoztam. Éjjel-nappal rám nehezedett kezed. Erőm kiszáradt, mint a fű, a tikkasztó, forró nyárban. De bevallottam neked bűnömet, nem takargattam tovább vétkeimet. Azt mondtam: „Bevallom az Úrnak vétkemet!” Te pedig megbocsátottál nekem, és elvetted bűneim terhét. Így imádkozzon bocsánatodért mindenki, aki a tiéd! Keressen téged, amíg megtalálhat, akkor még hatalmas árvíz sem borítja el. Uram, te vagy rejtekhelyem, körülveszel, és megvédsz engem, ezért örvendezek benned!  Az Örökkévaló mondja: „Én magam tanítalak, s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell. Figyelemmel kísérlek, és szememmel tanácsollak, mit tegyél. Ne légy olyan, mint a ló, vagy az öszvér, amely még nincs betanítva, ezért erővel kell féken tartani, másképp nem engedelmeskedik.”  A gonoszokat sok fájdalom éri, de az Úr körülveszi jóindulatával, azokat, akik bíznak benne. Örüljetek és vigadjatok az Úrban, ti igazak! Örüljetek mind, ti igazszívűek!



S most, miután elolvastad, emelj ki egyetlen gondolatot, és azt vidd el magaddal. Számomra ez az egyetlen gondolat ez: „szememmel tanácsollak, mit tegyél”. Megelevenedett előttem, amikor édesapám „csak rám nézett” – és érdekes módon, azonnal tudtam, merre hány méter. Szeretném ma észrevenni, amikor rám néz az én drága, oltalmazó, szabadító Istenem, és bárcsak tényleg tudnám azonnal, mi a teendőm. Ezt kívánom számodra is!

csütörtök, február 09, 2017

Istennel a hátad mögött

„Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam,
fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.
Veled a rablóknak is nekirontok,
ha Isten segít, a falon is átugrom.”
Zsoltárok könyve 18:29-30

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt A medve (1988). Ebben egy elárvult medvebocs és egy vadászok által megsebesített óriási grizzly barátságát mutatja be a francia rendező. A film utolsó izgalmas képsora az, amikor az egyedül maradt bocsot egy puma támadja meg. A nagymacska gyorsabban fut, mint a kis medve, aki kétségbeesésében egy folyó fölé benyúló faágra menekül. Így azonban zsákutcába jut, a puma pedig kérlelhetetlenül közeledik. A hátráló medve alatt eltörik a fa, beleesik a folyóba és elsodorja a víz. A puma a parton követi, majd megtámadja a vízből kikászálódó kétségbeesett medvebocsot. A macska belekarmol a kis medve orrába, aki ekkor vadul elkezd ordítani. A puma először meglepődik, lassan hátrál, majd jobbnak látja távozni. A harcias medvebocs diadalmasan két lábra ágaskodik, közben a kamera úgy fordul, hogy a néző megpillantja a bocs mögött bömbölő hatalmas grizzlyt. Ekkor válik világossá, a puma nem a kis medvétől, hanem a pártfogójától ijedt meg (a lenyűgöző jelenetet megtekintheted: https://www.youtube.com/watch?v=GwpcwVq8kYo).

E történet a kis medvebocsról megvilágítja számomra, hogy honnan merít Dávid bátorságot, amikor az éjszaka sötétjében nekiront a rablónak, majd (feltehetően a tolvaj üldözése érdekében) kőkerítésen ugrik át. Dávid tudta, hogy Isten áll mögötte, és ez önbizalmat adott neki ilyen veszélyes vállalkozások során is. Mindazonáltal senkit nem arra szeretnék bátorítani, hogy rohanjon neki a feszítővassal, késsel, vagy esetleg lőfegyverrel fölszerelt betörőknek – Dávid más korban élt, más nehézségekkel és lehetőségekkel. A lényeg, amit viszont joggal elleshetünk az ószövetség bátor rabló-aprítójától, az az önbizalom, egészen pontosan fogalmazva az Istenbizalom dolga. Bármilyen kihívás előtt is állsz ma reggel (matek dolgozat az iskolában, állásinterjú, tárgyalás a munkahelyi főnökkel, orvosi kivizsgálás, vagy a gyereknevelés ügyes-bajos gondjai), tudatosítsd magadban, hogy Isten ott áll mögötted! Ne magadból próbálj erőt és bátorságot meríteni, mert az nem minden esetben elégséges. Magabiztosságod és önbizalmad forrása az legyen, hogy nem vagy egyedül ezekben a kihívásokban!

szerda, február 08, 2017

Az Úr küldetésében



„És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!”
 (Ézsaiás könyve 6. fejezet 8. vers)

Egy történet szerint, dél-afrikai tartózkodása során Dr. David Livingstone skót missziónárius orvost a Londoni Missziónárius Társaság levélben kereste meg:

Mr. Livingstone, tudomásunkra jutott, milyen nagyszerű munkát végez Afrika ismeretlen, civilizációtól távoli vidékein. Elhatároztuk, hogy szeretnénk támogatni munkáját, és küldenénk olyan elszánt fiatalembereket, akik segítenék eme nemes szolgálatát. Kérjük, írja meg jelenleg hol tartózkodik, milyenek ott a körülmények, van-e valamilyen jó út oda?

Livingstone válasza erre az volt: Ha csak olyan embereket tudnak küldeni, akiknek jó útra van szükség, akkor nem tartok igényt felajánlásukra. Ide olyanokat küldjenek, akik eljönnek akkor, ha egyáltalán nincs út.”

Bizony, egy-egy nagy horderejű prédikáció hatására, mások tapasztalatait látva, hallva, a Szentlélek csodás ajándékait várva, vagy hogy ne maradjunk szégyenben a gyülekezet előtt könnyű fogadkozva kimondani; „Ímhol vagyok, küldj el engemet!”

Mikor azonban a tettek mezejére kéne lépni, akkor jönnek a kifogások: Megyek Uram, csak előtte meséld el, milyen körülmények, próbák várnak majd rám! Megyek Uram, hisz megígértem, de mondd el, hogy mit kapok cserébe azért, hogy feladom a kényelmem és követlek téged! (Máté 19:27)

Bevallom, bár nem egy latrina mélyéről, de a próbák szövevényes dzsungeléből, amikor úgy láttam nincs semerre kiút, Jeremiáshoz hasonlóan, kissé csalódottan, értetlenkedve, hogy másra számítottam, belőlem is kitört:

„Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet; Mert ahányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem. Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok;

DE! és olyan jó ma is átérezni ezt: DE mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.” (Jer.20:7-9)

Én ezért mondom neki ma is: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!”

kedd, február 07, 2017

"Rájössz mi az istenismeret"

„...bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret.”
Példabeszédek könyve 2. fejezet 3-5. verse



Mit kell érte cserébe adnom?

Egyszer csörög a telefon. Felveszem és következő történik: kedves hangon egy férfi visszautasíthatatlan lehetőséget vázolt fel nekem. Semmit nem kell tennem néhány apróságon kívül (ami a személyes adataimat érintette, kártyaszám, jelszavak, stb...), és cserébe máris hozzájuthatok egy nagyobb összegű pénznyereményhez. Teljesen rácsodálkoztam, hogy ennyire átlátszó dumával próbálja elcsenni az adataimat. Nálam nem ért célt, de lehet valakinél igen.

Ha kérünk valamit, és cserébe adnunk kell valamit, mindig mérlegelünk, hogy az nekünk megéri-e? Nem kell tudósnak lenni hozzá, és ezzel nem a nálam okosabbakat szeretném diszkriminálni, de ez egy igazán kiváló feltétel: Kérj bölcsességet, és HA úgy keresed, mint az ezüstöt, akkor megérted az élet értelmét. Ha istenismeret nélkül kívánjuk élni az életünket, akkor nem vagyunk bölcsek, bölcsek pedig akkor leszünk, ha megértjük, hogy mit tett Isten értünk. Ha megértjük, hogy Isten mi mindent megtett értünk, nem fogunk ellenállni Neki. Nem is tudnánk, mert ez a megértés, egy olyan szoros kapcsolatba hoz Krisztussal és így magával Atyával is, hogy nem akarunk többet nélküle élni.

A tapasztalataim alapján a legtöbb kérés pusztán a javak megszerzésére irányul. Értelem nélkül azonban képtelenek vagyunk jó döntést hozni, úgyhogy amire legelőször szükségünk van az pontosan az értelem. szükségünk van istenismeretre?
„Az istenismeret minden igazi műveltség és minden igazi szolgálat alapja. Ez az egyedüli valóságos védelem a kísértés ellen. Egyedül ez tehet bennünket jellemben Istenhez hasonlóvá.
   Ez az az ismeret, amire szükségük van mindazoknak, akik embertársaik felemelkedésén dolgoznak. A jellem átalakulása, az élet tisztasága, a szolgálat hatékonysága, a helyes elvekhez való ragaszkodás - mind az igaz istenismeret függvénye. Ez az ismeret elengedhetetlen mind a jelen, mind az eljövendő életre való felkészülésben.” (NOL-287.old.)

   "A Szentnek ismerete az eszesség" (Péld 9:10).

hétfő, február 06, 2017

Az erő és béke forrása

Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
Zsoltár 29,11


Előbb-utóbb mindannyian elfáradunk, néha belefáradunk az életbe. Szükségünk van feltöltődésre, megújulásra. Hol találjuk meg ennek forrását? Szórakozásban, bulizásban? A hétköznapok egyhangúságát kétségkívül megtörhetjük így, de többnyire fáradtabbak vagyunk, mint előtte, s gyakran szenvedélyek fogságában találjuk magunkat rövid időn belül… El kell döntenünk tehát, hogy csupán kikapcsolódást vagy ennél többet: felüdülést keresünk-e?

A 29. Zsoltár 11. verse úgy mutatja be Istent, mint aki az erő forrása lesz népe számára: „Az Úr ad (majd) erőt népének”. Ha az egész zsoltárt elolvassuk, azt is megérthetjük, hogyan: a Szava által. Isten szava teremtő hatalom, amely felette áll a természet erőinek, uralja a vizeket, a viharokat, a tüzet, megrendíti a földet. A természet elemeinek tombolásakor átérezhetjük gyengeségünket , kiszolgáltatottságunkat. Isten azonban felette áll a természet erőinek is. Szavában megvan a hatalom ahhoz, hogy bennünket is megújítson, mind fizikailag, mind lelkileg. Ígéreteiben és vigasztalásaiban, szeretetében és kegyelmében békességre találhatunk. Szava képes átforrósítani a szívünket szeretetre, önfeláldozásra. Kinek szólnak ezek a csodálatos ígéretek?

Kinek ad erőt Isten, és kit áld meg békességgel? „Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.” Miért csak a népét? Személyválogató vagy szűkkeblű lenne Isten? Szó sincs róla! Isten tiszteletben tartja mindenkinek a szabad választását, s nem önkényesen húzza meg a határvonalat. Mi emberek sokszor semmibe vesszük egymás lelkiismereti szabadságát, és átlépjük a határokat, Isten azonban sohasem teszi ezt! Azok életében tud szavának teremtő, megújító hatalma és szabadító ereje megnyilatkozni, akik bíznak benne (vö. Ésa. 40,30), és tisztelik őt, ahogyan a zsoltár elején erre felszólít minket: „Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.” Zsoltár 29,1 – 2

Legyen áldott a napod, s újuljon meg erőd és békességed!

vasárnap, február 05, 2017

Kezdetben

„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.”
Mózes első könyve 1:31

Minden tökéletes volt. Minden. Akkor ott az elején. Béke volt és biztonság. Harmónia. Igazi szeretet. Az ember tökéletes kapcsolatban élt Istennel, a társával, a természettel és önmagával. Nem volt bűn és minden rossz, ami ebből fakad. 

Aztán úgy gondoltuk, hogy ez nem elég. Hogy Isten takargat előlünk valami még jobbat, és önző módon csak magának akarja. A Kísértő becsapott minket, és mi fellázadtunk. Mert olyanok akartunk lenni, mint Isten, tudni akartuk, mi a jó és mi a rossz. 

És ezzel a lépéssel elveszítettünk mindent. Isten az Ő képmására alkotott meg minket. Olyanok voltunk, mint Ő. És igenis, tudtuk, mi a jó és mi a rossz. Minden jó volt, amit Ő adott. A rossz pedig annak az egy fának a gyümölcse. Annak az Egynek. De nekünk pont az kellett. 

A kapcsolat megszakadt, a harmónia és béke eltűnt, az isteni képmás eltorzult bennünk. És már azt sem tudjuk, mi a jó és mi a rossz. 

De a történet nem ér itt véget. Isten ma egy különleges üzenetet küld neked és nekem. Amilyen volt akkor és ott kezdetben, olyan lesz a vége is. Jézus megmentett minket, és visszajön, hogy helyreállítsa mindazt, amit mi elrontottunk. Visszajön, és újjáteremt mindent. És végre megint minden jó lesz. Igen jó. 

Addig pedig azt kéri tőled és tőlem, hogy kapaszkodjunk belé, keressük a Vele való kapcsolatot, és nézzünk hittel előre. Igen, rengeteg szörnyűség történik a világon nap mint nap. De mi keressük a jót! Azokat a pillanatokat, amikért érdemes élni! Keressük a jót, keressük Isten ujjlenyomatait, az Ő elrejtett csodáit, és tegyünk meg mindent, amit tehetünk azért, hogy jobbá tegyük azt a helyet, ahova Ő küldött minket!

A történet vége biztos. Ő megígérte. Egy napon minden olyan lesz, mint akkor régen. Kezdetben. Hát várjuk együtt azt a napot, és addig is keressük a jót, tegyük a jót! Mert így érdemes élni.