szombat, június 25, 2016

Az örök királyság legendája



"Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké."

Dániel 2,44

Az örök királyság motívuma, csakúgy, mint az örök életről szóló elképzelések sok nép legendáiban, mítoszaiban, meséiben megjelenik. Bár minden történet más és más, az elképzelések mégis hasonlóak. A legjobb uralkodó végül kivívja a végső győzelmet a földöntúli gonosz ellenséggel szemben és aztán kezdetét veszi az ország örök dicsősége, ahol a nép mindenkor békében és jólétben él. A legtöbb történetben megfigyelhető, hogy az események kapcsolatban állnak az adott ország nagy történelmi alakjaival. Így ragaszkodnak például az angolok Viktória királynő egykori gyarmatbirodalmához.  Mi pedig  Mátyás királyhoz, vagy Nagy Lajos királyunkhoz kapcsolódunk és legendáink megéneklik az egykori aranykort. Ezek a versek, énekek aztán tovább éltetik a szívünkben a nagy Magyarországról alkotott képet és nem is akarjuk megváltoztatni azt sohasem.

Ahogy életünk fénykorát úgy emberi történelmünk dicsőséges múltját is örökké megőriznénk, konzerválnánk a jövő számára, de ez lehetetlen. "Dániel próféciája úgy rajzolja meg a Messiás uralmának dicsőségét, hogy az felvált minden földi birodalmat, és "megáll örökké" (Dán 2:44)." (E. G. White: Jézus élete; Az időnek teljessége) Egyedül Isten eljövendő országa örök. Azért nehéz elfogadni a Bibliának ezt a kijelentését, mert fel kell adnunk hozzá minden népünkről, országunkról dédelgetett álmunkat. Dániel kijelentései drasztikusak. Minden más hatalom összetöretik, véget ér és a hatalomból soha többé senki nem részesül. Nabukodonozor király fülei süketek maradtak erre a kijelentésre, sőt teljes mértékben ellene szegült. Aranyba öntette Babilon birodalmának örök hatalmát és mindenkit annak imádására és elfogadására kényszerített. De ahogy ez akkor sem sikerült, azóta sem sikerült egyetlen emberi birodalomnak sem. Sem a Médek és a Perzsák, sem Nagy Sándor a Macedónokkal, sem Róma összes császára nem tudott örök birodalmat létrehozni. De nem csak az ókoriak akarták uralmukat végtelenbe nyújtani az időben. Voltak középkori és újkori próbálkozások is. De sikertelen volt Nagy Károly ép úgy, mint Napóleon, vagy Hitler, vagy a szovjet diktátorok. Nem akarom elkapkodni, de a csütörtöki angol voksolás is elindítója lehet egy nagy, közös európai álom felbomlásának.  A Britek úgy döntöttek nem maradnak az EU tagjai. Vajon ki lesz a következő? Milyen események következnek ránk? Elveszíti-e végleg Európa a gazdasági versenyképességét a Föld más kontinenseivel szemben? A migráns válság hogyan befolyásolja a továbbiakban a nemzetállamaink sorsát? Milliónyi kérdés, válaszok alig, viszont annál több bizonytalanság.

A Szentírás több ezer éves kijelentései azonban ma is megállnak. Dániel szava, bár nem talált elfogadásra királya szívében, mégis valóra vált. Birodalmak követték egymást úgy és olyan sorrendben, ahogy neki kijelentette Isten. Máig így van ez. Ezért érdemes hitünket, bizalmunkat Isten Szavába fektetnünk. Mert, ha eddig minden úgy lett, ahogy megíratott, akkor a befejezés miért volna más? Isten országa közeleg. Nem tudjuk, hogy mikor jön el, de néhány dolgot igen. Nem emberek, hanem maga az Isten hozza majd létre. Nem politikai és nem katonai erők szövetsége, de még csak nem is valami nagy vallási ébredés következménye lesz, hanem Isten munkájáé. Amikor végül megvalósul, minden emberi uralom, ahogy azt mi ismerjük megszűnik. A mi országaink, királyságaink, szövetségeink hatalma örökre véget ér. Egy új kor kezdődik. Az örök igazság kora. az örök békesség kora. Isten örök dicsőségének kora. Krisztus országa.

péntek, június 24, 2016

Félelem nélküli élet

91. Zsoltár
Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! 
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 
Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 
Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 
A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 
Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.


csütörtök, június 23, 2016

Lemosni a képmutatást

"Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat..."
Ézsaiás próféta könyve 1:16

Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) egyik leghíresebb könyve: Emil, avagy a nevelésről. Ebben leszámol korának tekintélyelvű nevelésével. Egy olyan apát ír le, amelyik mindig elérhető a gyermeke számára, kész leülni vele játszani, elmagyarázni neki a világ dolgait. A szép és nemes elvek mindmáig nagy hatással vannak a pedagógiára. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy Rousseau-nak 5 gyereke született, és mindegyiket árvaházba adta. 
Kortársa, a filozófus Voltaire (1694-1778) képmutatással vádolta meg Rousseau-t, amiért saját elveit nem fektette gyakorlatba, hanem inkább mindegyik gyerekét letette az árvaház ajtaja elé. Rousseau hevesen tiltakozott, és azt írta, hogy ő biztosan emlékszik, nem az árvaház ajtaja elé, hanem az ajtón belül rakta le a csecsemőket. A modern pedagógia atyjának magatartásában nem csak az volt rossz, hogy következetlen, ellentmondásos és – Voltaire szavaival élve – képmutató volt, hanem az, hogy ő ezt nem volt hajlandó beismerni.

Ézsaiás próféta könyvének 1. fejezete arról számol be, hogy az ókori Izrael is hasonló problémákkal küszködött. Bár külsőleg hibátlanul betartották vallási kötelezettségeiket – naponkénti bárányáldozat (1:11), rendszeres templomba járás (1:12), az ünnepek megtartása (1:13-14), kegyes imák (1:15a) –, mégis Isten üresnek érzi ezeket a szertartásokat. Üresek – mutat rá a Mindenható –, mert a legbuzgóbban imádkozók kezéhez vér tapad (1:15b). Azok a mélyen vallásos izraeliták, akik jól ismerték a „Ne ölj!” parancsolatot, ellenségeik meggyilkolását tervezgették. Azok az emberek, akik elméletben kiválóan tudták a törvény summáját, „szeresd felebarátodat, mint magadat” (3Móz 19:18), a gyakorlatban gyűlölték embertársaikat. De bármennyire is titkolták még saját maguk elől is, véres kezük elárulta őket: képmutatók. Ezért kéri tőlük Isten, hogy mossák meg kezüket (1:16). Gonosz indulatokkal és rosszakarattal telített szívvel nem lehet istentiszteletet tartani. Embertársunkat gyűlölve – legyen az szomszéd, sógor, testvér, munkatárs vagy osztálytárs –lehetetlen szeretni a Mindenhatót. Isten a képmutatás lemosására kéri az ókori Izraelt.

És mi a helyzet ma? Vajon vannak-e még vallási közösségeinkbe képmutatók? Vajon észrevesszük-e, ha hitéletünkben mi magunk is a formaság és rutin rabjaivá váltunk? Attól félek, Isten üzenete, amit 2700 évvel ez előtt Ézsaiáson keresztül tolmácsolt Izrael számára, még most is időszerű. Mossuk hát ki szívünkből a képmutatást! Ne csak beszéljünk a szeretetről, hanem éljük is meg!

szerda, június 22, 2016

Egy az Isten



„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében.”
(Timótheushoz írt első levél 2. fejezet 5-6.vers)

Kína kis vidéki falujában egy misszionárius hirdette az evangéliumot. Estéről estére egyre többen jöttek és hallgatták bizonyságtételét, míg az egyik este egy a többieknél jobban öltözött, intelligens kinézetű ember felállt és azt kérdezte:

- Uram, már vagy háromszor hallottam önt prédikálni és mindig ugyanarról beszél. Nem gondolkodott még azon, hogy változtatni kéne a szövegén? - Mégis mire gondol, mit kéne megváltoztatnom? - kérdezett vissza a misszionárius.

Hát a „Jézus Krisztust”. Mert mindig vagy a Jézus Krisztus életéről, csodáiról beszél, vagy mindig a Jézus Krisztusnál lyukad ki, hogy mit tett az ön életében meg ilyesmi. Szóval, javaslom, beszéljen most már valaki másról.

Rövid szünet után misszionáriusunk így szólt: - Uram, mielőtt válaszolnék, megkérdezhetem, mit evett ma vacsorára? – Hát főtt rizst, mivel a rizsföldön dolgozom.

- És mit evett tegnap? – Tegnap is rizst ettem, - volt a válasz - sőt holnap is azt fogok enni. Ugyanis annyira megszoktam és annyira szeretem a rizst, hogy már nem is tudnék rizs nélkül élni. Ez olyan, mint maguknak a kenyér.

- Na, látja – válaszolt a misszionárius - én meg a „Jézus Krisztussal” vagyok így, hogy nem tudok nélküle élni! Egyedül Ő az élet rizse számomra és nincs más!

Mai Igénk üzenete: Minden istenpótlék (földi célok, sikerek, hírnév, vagyon) olyan, mint a mai előrekészített, instant táplálékszerű szerek, melyek pillanatnyi szellemi jóllakottságérzetet nyújtanak ugyan, de sosem adnak igazi lelki békét.

Miért adnál „pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.” (Ézs. 55:2)

„Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!” (Ézs. 45:22)

kedd, június 21, 2016

Nincs lehetetlen!

„Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”
Márk evangéliuma 10. fejezet 27. verse.


Sajnos a mi hitünk csak addig terjed, amit a szemünk lát. Ami ezen felül azt kétkedve fogadjuk. Talán mi is megkérdezzük néha: „Hogy lehetséges ez?” A tanítványok egy kétkedő kérdésére válaszolja ezt Jézus.
Ennyire egyszerű volna? Bízd az életedet Krisztusra és kész? Ennyi elég? Ha én valamit nem tudok megoldani, vagy kilátástalannak látom a dolgokat, akkor ennyi lenne a megoldás? A válasz igen. Nemcsak azért írom ezt, mert ezt kell írni, vagy mert tudom, hogy az embereknek erre van szükségük. azért írom ezt mert én is éppen egy ilyen élethelyzetben vagyok. Amikor megoldhatatlannak tűnő problémája van az embernek, akkor az Istennek van egy megoldása, csak ki kell tudjuk mondani ezt: Ami nekem lehetetlen, az Istennek lehetséges.

Ma már nagyon önállóak vagyunk. Nem akarunk segítséget. Aztán amikor valami megoldódik, büszkén verjük a mellünket: Megoldottam. Miért nem engedjük Istennek, hogy Ő oldjon meg dolgokat az életünkben. Minél tovább halogatjuk, ezt az átengedést, annál tovább tart a lecke.

Az elengedés művészete, mint önálló témakör egyik alfejezete lehetne az átengedés. Rengeteg könyv szól arról, hogyan legyünk jó vezetők, vagy hogyan érjük el a vezetői pozíciót, de arról már kevés írás születik, hogy hogyan engedjük át a vezetést.


Ha van időnk, olvassuk el a Bibliából ezt a részt (Márk 10,17-27 versek). Ez nem hosszú szakasz, de tanulságos.

hétfő, június 20, 2016

Csodaszerek - a siker titkai?



 Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt.”

1Timótheus 4:15



  

Igazi csodavárók vagyunk. Szeretjük a gyorsan és könnyen elérhető eredményeket. Általában szívesebben választjuk a kényelmesebb utat, mint azt, amely nehezebb, és több erőfeszítést igényel. Elhisszük – vagy csak szeretnénk elhinni – a reklámoknak, hogy egy tabletta szedésével elérjük a vágyott testsúlyunkat, természetesen életmód változtatás, izzasztó testmozgás és megerőltetés nélkül... vagy, hogy létezik olyan csodálatos módja a nyelvtanulásnak, amely segítségével különösebb erőfeszítés, időráfordítás nélkül, könnyedén megtanulunk egy idegen nyelvet.



Sajnos a lelki életben is könnyen megjelenik ugyanez a megközelítés. Sokszor keressük azt az egyetlen üdvözítő módszert, aminek segítségével egyszerre megoldódik minden problémánk és hatalmas lelki fejlődést tapasztalunk. Pedig üdvözítő módszer nincs, csak üdvözítő Krisztus, akiben Isten „mindennel megajándékozott minket, ami az életre és istenfélelemre való” (2Péter 1:3). Pál apostol sem egy dologra, vagy tevékenységre irányítja a figyelmünket, amikor a mindenki előtt nyilvánvaló fejlődés lehetőségét és célját megfogalmazza. Az Istennel járás az életünk minden területét felöleli. Krisztust napról napra, lépésről lépésre követhetjük, megélve minden percnek, élethelyzetnek a maga teljességét, akár öröm, bánat, vagy küzdelem az.



Mire kell tehát figyelnünk Pál szavai alapján? (vö. 1Timótheus 4:6-16)

Isten Igéjére, amely a „hitnek és jó tudománynak beszéde” (6. vers). Isten jelenlétének szüntelen átélésére, az istenfélelemre (8. vers). A reménység megélésére, és továbbadására kemény munka, szidalmak és ellenségeskedések elszenvedésének árán is (10. vers). Isten Lelkének munkájára, vezetésére, ajándékaira (14.). Az élet aprónak, jelentéktelennek látszó dolgaira: beszédünkre, életvitelünkre, a bizalom, hit megélésére, a gondolatok és érzelmek tisztaságára (12. vers).



„A Krisztus iránti engedelmesség minden cselekedete, minden Őérte való lemondás, minden türelemmel viselt próba, minden győzelem a kísértések felett: előrehaladás a végső győzelem felé vezető úton. Ha Krisztust fogadjuk el vezetőnknek, biztonságosan haladhatunk. Még a legnagyobb bűnösnek sem kell eltévednie. Minden reszkető útkereső tiszta és szent fényben járhat. Bár az ösvény keskeny és olyan szent, hogy bűn nem férhet el rajta, mégis mindenki végigjárhatja, s egyetlen kételyekkel vívódó, remegő léleknek sem kell elmondania: „Az Úr nem gondol velem.” Bár göröngyös az út, meredek az emelkedő, jobbról-balról szakadék tátonghat, csapda lappanghat, s bár akkor is tovább kell haladnunk, amikor elfáradtunk, és lehet, hogy harcolnunk kell, amikor bágyadtság vesz erőt rajtunk, ha elcsüggedünk is reménykednünk kell, mert ha Jézus Krisztus a vezetőnk, végül biztosan elérjük az áhított célt. Maga Krisztus taposta ki előttünk az utat, Ő egyengette el lábunk előtt az ösvényt.” (Ellen Gould White: Gondolatok a Hegyibeszédről, Bírálat helyett mutass jó példát! c. fejezet)



Legyen áldott napod!

vasárnap, június 19, 2016

A Te Megváltód

„Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?”
Lukács evangéliuma 24:32 

Fáj a lábad, fejedet még süti kitartóan a lemenő nap fénye, és te csak gyalogolsz életúntan. A következő megállóig még van néhány kilométer, addig is próbálod magadban rendezni a dolgokat. Kérdések vágnak egymás szavába a fejedben, és te nem érted. Nem tudod a választ, pedig azt hitted, jó nyomon haladsz. Azt hitted, helyes az irány, a cél, és megtaláltad azt, amit kerestél. 

És mire már kezdtél együttélni a gondolattal, hogy minden rendben lesz, már jött is a koppanás, te pedig próbálod összekapargatni darabjaira hullott életed romjait. Magadban morfondírozol, és szinte észre sem veszed, hogy Valaki melléd szegődik. 

Egy darabig csak hallgat, felveszi az utazótempódat, a lépésed nagyságát, a légzésed ritmusát. Aztán szép lassan kérdez. Türelmesen, kedvesen, egyszerűen. Olyan kérdéseket küld feléd, melyekre szükséged van. Aztán újból hallgat. Meghallgat, figyel rád és együttérez veled. Nem siettet, nem nevet ki, nem ordít rád a rossz válaszért, hanem megvárja, hogy elmondj mindent, amit csak el lehet. 

Aztán Ő kezd el beszélni. Egyszerűen, tapintatosan, de egyre határozottabban és világosabban. És neked kezd valami derengeni. Kezd oszlani a szívedet körülölelő sűrű homály, kezd éledni újra benned valami, ami eddig csak vegetált. 

Közben megérkeztek. Te behívod, Ő pedig nem ellenkezik. Asztalhoz ültök, szíved pedig nyílik tovább. Száll a kenyér illata, szemeiddel látod a különleges mozdulatot, ahogy a cipó megtörik a két sebhelyes kéz között. És villámcapásként derül fel benned minden. 

Ő jött el hozzád. Isten Fia sétált veled az úton. Ő tudja, min mentél keresztül. Ismeri a kérdéseidet, tudja, milyen veszteséggel küzdesz évek óta. Tudja, hogy a jövő mely talányai nyugtalanítanak leginkább, és tudja, mennyi mindent kell tenned és mennyi mindennek kell lenned a jelenben. Ő ül az asztalodnál, és várja a döntésedet. Várja, hogy magadban helyretedd az utolsó kockát, megnyisd az életedet előtte, és együtt induljatok tovább előre a cél felé. 

Hát engedd, hogy veled tartson az életútadon! Engedd, hogy vezessen, hogy tanácsoljon, és erőt adjon a mindennapokhoz! Engedd, hogy a közös séták során minél jobban felnyissa szemedet az igazán lényeges dolgokra, és segítsen megérteni életed nagy kérdéseit! Engedd, hogy a te Megváltód lehessen, és add tovább másoknak, hogy milyen az, amikor Isten Fia az útitársad!