szombat, június 18, 2011

Isten ajándéka

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.
Ef 2,8-9

„Amikor Isten megbocsát a bűnösnek, visszavonja a megérdemelt büntetést és úgy bánik vele, mintha nem vétkezett volna, akkor isteni pártfogása alá veszi és Krisztus igazságának érdemei által megigazítja. A bűnös egyedül Isten drága Fia áldozatában való hit által igazulhat meg. Krisztus a bűnös világ vétkeinek engesztelő áldozatává vált. Saját cselekedetei senkit sem igazíthatnak meg. Kizárólag Krisztus szenvedése, halála és feltámadása által szabadulhat meg a bűntudattól, a törvény kárhoztatásától és a törvényszegés büntetésétől. A megigazulás egyedüli feltétele a hit, mely a bizalmat is magában foglalja. Sokan névlegesen hisznek Krisztusban, de nem ismernek semmit abból a Jézusra való hagyatkozásból, ami megragadja a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeit…

…Krisztus elveszett juhként ábrázolja a bűnöst. Egy elveszett juh soha nem tér vissza a nyájba, ha a pásztor nem keresi és nem hozza vissza. Önmagától senki nem képes a bűnbánatra és arra, hogy méltóvá tegye magát a megigazulás áldására. Az Úr Jézus szüntelen arra törekszik, hogy hatást gyakoroljon a bűnös elméjére és magához vonja, hogy reá, az Isten Bárányára tekintsen, aki elveszi a világ bűneit. Egy lépést sem tehetünk a lelki élet felé, ha Jézus nem vonja és erősíti lelkünket, ha nem vezet el minket a bűnbánatnak arra a tapasztalatára, melynek megbánására nincs szükség…

…Isten bőséges kegyelmet biztosított annak érdekében, hogy a hívő lélek tiszta maradhasson a bűnöktől. Az egész menny rendelkezésünkre áll határtalan forrásaival… Krisztus a törvény vége az igazságra mindazok számára, akik hisznek. Önmagunkban bűnösök vagyunk, de Krisztusban igazak… Krisztus munkálkodik a bűn hatalma ellen, és ahol a bűn növekszik, a kegyelem megsokasul. "Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében" (Róm 5:1-2)… "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" (Ef 2:8).”

E. G. White: The Bible Students' Library sorozat, 1893. április.

péntek, június 17, 2011

Az Úr halk és szelíd hangja


Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát…”

1Királyok 19:11-12.

„Nem isteni hatalmának óriási megmutatkozásával, hanem "halk és szelíd hang"-on akarta Isten kinyilatkoztatni önmagát szolgája előtt. Meg akarta Illést tanítani arra, hogy nem mindig a leglátványosabb munkával lehet a legeredményesebben véghezvinni szándékát. Miközben Illés várt az Úr kinyilatkoztatására, zengett az orkán, villámok cikáztak, pusztító tűz sepert el mellette; de Isten ezekben nem volt jelen. Azután egy halk hangot hallott a próféta, és befedezte fejét az Úr jelenlétében. Nem volt már ingerült. Szelíden és legyőzötten állt ott. Most már tudta, hogy ha csendesen bízik, és állhatatosan Istenre hagyatkozik, a szükség idején mindig segítségre talál.

Isten igazságának nem mindig a legcsiszoltabb formában való feltárása győzi meg és téríti meg az embereket. Nem az ékes vagy a logikus beszéd érinti szívüket, hanem a Szentlélek szelíd befolyása, amely csendben, de biztosan alakítja és építi a jellemet. Isten Lelkének halk és szelíd hangja meg tudja változtatni szívünket.” (E.G.W. PK.)

Előfordult már bizonyára veled is, hogy nagy dolgokat tettél Istennel, Istenért! Micsoda öröm! Ilyenkor pár centivel a föld fölött jár az ember. Azonban ez a ritkább eset! Isten néha megjelenik orkánban, szélviharban, mindent elsöprő erővel. De legtöbbször egy-egy halk szelíd hangon szól:

Ne tedd ezt! Indulj már! Szólj neki! Imádkozz érte! Menj el hozzá! Írj neki levelet!

Folytassam?

Szoktad hallani?

És a válaszod?

csütörtök, június 16, 2011

Hatalmas vagy!



" Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? Te vagy az Isten, aki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat."
 Zsoltárok könyve 77:14-15






A mai reggelen egy ének szavai motoszkálnak a fejemben: "szent vagy, szent vagy és fenséges, minden szavadra jött elő. Neved áldott, Méltóságos..." és arra gondolok, hogy milyen kevésszer mondjuk el Istennek, ki is Ő, mit tesz...

Mondjuk el ma reggel...
Téged Isten dicsérlek 
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim 
és nem gyűjtöttem másnapra valót, 
hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni, 
és magamnak nem kellett kéregetnem, 
hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat, 
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, 
hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól esett, 
és nem nevettem minden nevetővel, 
hála legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép 
és megmutattál mindent, ami rút, 
hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép 
és ami rút, nem tett boldogtalanná, 
hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől 
és szerethettem, akik nem szerettek, 
hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek, 
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, 
hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam, 
és sohasem volt elég, aki voltam, 
hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is, 
mikor az emberek nem akartak emberek lenni, 
hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet, 
és megfuthattam a kicsik futását, 
és futva futhatok az Érkező elé, 
s tán nem kell a városba mennem 
a lámpásomba olajért, 
hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! 
és ma is kiálthatom: úgy legyen! 
és holnap és holnapután és azután is 
akarom énekelni: úgy legyen! - 
hála legyen, Uram! 
hála legyen!
(Sík Sándor: Te Deum)

szerda, június 15, 2011

Az Úr gondoskodása



„Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.”
(68. Zsoltár 20. vers)


Nemrég, esti sétám alkalmával egy különleges ’leckének’ voltam szemtanúja. Történetesen egy feketerigó oktatta már nagyobbacska fiókáját, hogyan szerezzen magának élelmet.

A kicsi torkaszakadtából rikácsolt, míg a papa után ugrándozott, az pedig időnként meg-megállva csőrével a földet kopogtatta. Mikor ki-kihúzott egy kukacot, a pici odaugrált, hogy elvegye, de az apamadár ekkor gyorsan lenyelte.

Először azt gondoltam: milyen gonoszság ilyet tenni! Inkább gondoskodni kéne a kicsinyéről!

Aztán be kellett látnom, a gondoskodás nem az élethosszig tartó etetgetésből, hanem a saját élelemszerzésre tanításból áll. S ha ezt nem tenné meg, valószínűleg már egyetlen feketerigó sem élne a világon.

Bizony, csak mi emberek vagyunk annyira elferdülve, hogy megengedjük magunknak az afféle gondolkodást, hogy gyermekeinket megkíméljük attól, hogy maguknak kelljen megdolgozni bármiért is.

Ez a gondolkodás jelenik meg Isten rólunk gondoskodását illetően is. Mert mit ért a legtöbb ember az Úr gondoskodása alatt? Az égből leereszkedő ’terülj, terülj asztalkám’-ot.

S ha nem jön az égből semmi, akkor, mi is, mint kis rigók, rikácsolunk, hogy miért, miért, miért?

Mi a megoldás?

A feketerigó nem véletlenül kopogtatta a földet. Szerette volna, ha kicsinye elkezdi utánozni és megtapasztalja, mennyi élelmet rejt a talaj.

Jézus eljött világunkba és arra ösztönöz, menjünk hozzá „tanuljátok meg tőlem” (Máté 11:28), „Kövess engem” (Máté 9:9).

Utánozzuk Őt! Másoljuk le mozdulatait, „az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Fil.2:5).

És így fogjuk megtapasztalni; mily sok áldást áraszt ránk nap, mint nap az Örökkévaló!

kedd, június 14, 2011

Barátom Jézus




"Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel." Márk evangéliuma 14,62




Jézus tudta, ki Ő valójában. A ma reggeli Igénkben a főpap kérdésére „Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?”, a következőképpen válaszol: „ANI HU” -ÉN Ő VAGYOK.

Sok ember nem tudja, kicsoda is valójában. Nem látjuk túl rózsásnak az életünket és próbálunk ezen javítgatni. Vannak, akik az anyagi biztonságban bíznak – „ha nekem több pénzem lenne, akkor lennék boldog”. Vannak, akik azt mondják, -„ ha én lennék a világ legjobb focistája, akkor boldog lennék.” Mások a tanulásban bíznak - „addig nem nyugszom, míg doktor nem leszek”.
De fájdalmasan tudatára ébredünk annak, hogy az életben eljön a nap, amikor a foci sem megy olyan jól, amikor a professzor értelmi képessége is csökken, vagy megszűnik a munkahelyem.

Van valami módja annak, hogy tartós lelki békém legyen, hogy megtaláljam az igazi önmagamat?

Igen, ezen a reggelen Isten mutat egy megoldást.

Egy emberre van szükséged, egy igazi jó barátra! Egy olyanra, aki mindent tud rólad, de mégis ugyanúgy szeret. De mi történik, ha ez a barát meghal? Ismét összeomlik az életed? Ez a barát örökké kell, hogy éljen, hogy még a halál se választhasson el tőle.

Van egy jó hírem a számodra! Él egy ilyen Barát és Jézusnak hívják. Ő teremtette az egész világegyetemet, minden az Ő tulajdona, sokkal gazdagabb és erősebb, mint bárki más, akit eddig ismertél. A legnagyszerűbb dolog az, hogy mindent tud rólad és mégis annyira szeret, hogy meghalt érted, és sohasem változik meg rólad a véleménye, mert ilyen a természete.

Téged és engem ez a Barát fiává fogad, királyfiak, királylányok vagyunk valójában.
Ha dicsekedni szeretnék én ezzel dicsekszem. Ha valami számít az életemben ez az egy az – ISMEREM JÉZUS KRISZTUST A BARÁTOMAT!

hétfő, június 13, 2011

Amit Isten készít

Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.
Korinthusbeliekhez írt első levél 2:9

„Sokan, attól félve, hogy az eljövendő örökség túlságosan anyagi jellegűnek tűnik, azokat az igazságokat is elspiritualizálják, amelyek otthonukként emlegetik örökségünket. Krisztus - amint tanítványainak ígérte - azért ment el, hogy Atyja házában lakóhelyet készítsen számukra. Akik hisznek Isten Igéjének tanításaiban, azok tudnak a mennyei lakóhelyekről. De még "szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik" (lKor 2:9). Az emberi nyelv alkalmatlan arra, hogy megfogalmazza az igazak jutalmát. Csak azok fogják tudni, hogy milyen, akik meglátják. Véges elme képtelen felfogni, hogy milyen dicsőséges lesz a mennyei Éden. 
 
A Biblia "hazá"-nak nevezi a szentek örökségét (Zsid 11:14-16). Ott a mennyei Pásztor élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és leveleivel a népeknek szolgál. Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A szélesen elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál. 

"Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban. " "Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget. " "Házakat építenek és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak, és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt... Kezeik munkáját elhasználják választottaim" (Ésa 32:18; 60:18; 65:21-22).   Ott "örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul, mint őszike". "A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogáncs helyett mirtusz nevekedik. " "Lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik... és egy' kisgyermek őrzi azokat. " "Nem  ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén" - mondja az Úr (Ésa 35:1; 55:13; 11:6.9.).  

Fájdalom nem férkőzhet a menny légkörébe. Ott nem lesz könny, sem gyászmenet, sem gyászszalag. "Halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás..., mert az elsők elmúltak. " "Nem mondja a lakos: beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer" (Jel 21:4; Ésa 33:24).” (Ellen G. White, A nagy küzdelem 599.o.) 

vasárnap, június 12, 2011

Kékek

„... Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.”
Márk evangéliuma 4:24

Legyen mindenki kék! - szólalt meg az iskolabusz sofőre, akinek aznapra már elege volt a faji megkülönböztetésből. Elege volt abból, hogy fehérek és feketék vannak, és akármilyen kicsik, nem férnek meg egymás mellett. A fehérek elől ülnek, a feketék hátul, de soha nincs egy reggel sem veszekedések, átkozódások, kisebb-nagyobb dulakodások, lökdösődések nélkül. Ez így nem mehet tovább, változtatni kell. - Hát hagyjuk a feketét és a fehéret, felejtsétek el ezt a színt, mától fogva mindenki kék. Világoskékek előre, sötétkékek hátra!

Mosolyogsz, mert abszurd a helyzet, de te is tapasztaltad a saját bőrödön a "kettős mércét". Az egyik igen, ugyanakkor a másik már nem. Hogy miért? - teszed fel a kérdést, de válasz nincs rá. Ebben a világban élsz, és lassan magadra veszed ezt a viselkedést, és mérsz: kinek így, kinek úgy. Rangjától, haja, szeme és bőrszínétől függően, a megnyerő külsejét alapul véve, műveltségi szintjét sem feledve osztályozol anélkül, hogy jobban a dolgok mélyére ástál volna. És mivel neked is saját magad felé hajlik a kezed, ezért mindig találsz magadnál rosszabb, bűnösebb, felelőtlenebb embert.

Nézd, Isten is mért neked. Mért neked bizalmat, szeretetet, megbecsülést, emberséget - és nem a legkisebb mértékegységgel. Megalkotott téged, és mindenféle megkülönböztetés nélkül adott neked, és ma reggel csak arra kér, hogy csak add ezt tovább! Add tovább az embereknek a bizalmat, azt, hogy mindenki felé ugyanazzal a szeretettel fordulsz, hogy mindenkit embernek tekintesz, és úgy is viselkedsz velük.

Ma reggel Istened arra kér, hogy vágd ki a szemétbe a kettős mértékedet, és kövesd az Ő példáját!