Örömmel ad az Úr
„Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”
(Máté evangéliuma 7. fejezet 8. vers)
Papíron katolikus családban nőttem fel. Papíron, hiszen szüleim igyekeztek megfelelni az elmúlt rendszer elvárásainak, így még nagy ünnepekkor sem mentünk templomba és Bibliánk sem volt. Persze ennek ellenére igyekeztek becsületesen felnevelni bennünket húgommal együtt.

Testvéremmel ellentétben én inkább visszahúzódó gyermek voltam. Legszívesebben egyedül játszottam saját magam építette kis világomban. De ahogy visszaemlékszem ebben a világban mindig is ott volt valami istenféle, persze nem így neveztem magamban, de tudtam, hogy van, hogy kell lennie. Ám erről soha nem beszéltem otthon.

Talán ebből a visszahúzódásból fakadt, hogy sohasem vágytam diszkóba, bálba, nem érdekelt sem a cigaretta, sem az alkohol, amihez hozzájárult, a családban való előfordulásuk miatti viszolygás is. Viszont nagyon szerettem olvasni. Cooper, Karl May és Jules Verne kalandregényei kötöttek le leginkább.

Verne, rejtelmes sziget című művében, amikor a főszereplők felfedezik a szigetet, találnak egy ládát, úgy vélik teli kinccsel, ám ehelyett csak egy papírdarabot találnak benne, melyen a fenti Igevers szerepel.

Nekem ez volt a legelső Bibliavers, ami kezem közé került, bár ekkor még úgy gondoltam ez Verne szállóigéje, hiszen a könyvben nem volt megjelölve honnan az idézet.

Viszont annyira megtetszett ez az egyszerű mondat, hogy ráírtam az iskolai könyveimre és füzeteimre. Ekkor voltam hetedik, vagy nyolcadikos.

Már középiskolás voltam, amikor a művelődési házban egy bibliai-régészeti sorozat indult. Itt hallottam először a Bibliai tanításait. S kezdőként emlékszem rengeteg kérdéssel bombáztam minden este a lelkészt.

Itt került kezembe először a Szentírás. Ám mivel pénzem nem volt rá csak sóvárogva nézegettem minden alkalommal a könyves asztalon. Néhány héttel később a fiatalember, aki a könyveket árúsította, látva az érdeklődést felajánlott ingyen egy Bibliát, ami fordítva volt bekötve a borítójába, és így eladhatatlanul hevert egy doboz alján.

Ahogy hazavittem, elkezdetem falni. Az elejéről kezdtem, majd Mózes könyvei után belekóstoltam az Újszövetségbe, és…

Amikor elérkeztem Máté 7:8-hoz, már biztosan tudtam nem véletlen létezem, és nem a véletlen vezérli az életem. Én akkor meghallottam Jézus szavát:

„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jel.3:20)

Tárd ki Te is szíved ajtaját Jézus előtt, és meglátod: KINCSre lelsz!