Hallgass a Mesterre!

"Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek,
és akkor a tanítványaim lesztek."
János evangéliuma 15,8

Ma ismét alkalmam volt sok kis tanítványt látni az edzőteremben, ahogy odavágták egymást a szőnyeghez. Fehér, sárga, piros, zöld, barna, fekete övek (nem biztos, hogy ez a helyes sorrend) díszelegtek a derekukon. Arról árulkodnak, hogy gazdájuk már elért valamit a cselgáncsban. Mondhatom úgy is, hogy a befektetett sok-sok munkaóra meghozta a gyümölcsét.

Aztán ahogy ott ültem gyerkőcöm edzésén és figyeltem Zoli bácsit, még valami megfogalmazódott bennem. Ezek a gyerekek valószínűleg nem egyedül győztek a meccseken. Láttam, ahogyan az edző milliószor elmondja, megmutatja a fogásokat, türelmesen és valamiféle tisztelettel a szemében átadja az évtizedek óta összegyűjtött kincseit. Néztem a tanulókat/tanítványokat, s valami nagyon egyszerű, de annál sokatmondóbb megállapításra jutottam. Ezek a gyerekek bíznak az edzőben. Nem kérdőjelezik meg a szavait, nem akarják jobban tudni, mint ő, nem gondolják, hogy egy-két edzés után már minden ismeretet elsajátítottak. Ellenkezőleg. A napnál is világosabb számukra, ha csinálni akarják, annak csak úgy van értelme, hogy engedik magukat vezetni. Ez az igazi sportember erénye. Alázat, tisztelet és keménység. Alázat a felkészülésben, tisztelet az ellenfél iránt és keménység önmaguk legyőzése érdekében. Amikor a versenyen megszólal a duda, ott lesz a szőnyegen az edző is, s a versenyző minden mozdulata árulkodni fog mesteréről.

Úgy hiszem, Jézusunk a szőlőtő és a szőlővessző példázatában éppen e természetű kapcsolatról beszél. A szőlő vesszejének nem okoz fájdalmat vagy küzdelmet a szőlőtőkén lenni. Egyszerűen szeret ott tartózkodni. Ez az a hely, ahol igazán kiteljesedhet, teljes értékű vessző életet élhet. Szabadon áramlanak benne az éltető nedvek, gyönyörű, csipkés leveleket hoz, s mert a kapcsolat természete ezt diktálja, a szőlőfürt is a vesszőn fog kapaszkodni, nem a tőkén. Bár megvan a szabadsága arra, hogy más növény törzsét válassza, de valljuk be őszintén, van jobb hely számára, mint amit az Alkotó neki szánt?

Mesterünkkel való kapcsolatunknak egyetlen bibliai indítéka az lehet, hogy bízunk Benne.
Hogy milyen színű övvel övez fel, az legyen az Ő dolga.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia