hétfő, június 26, 2017

A garantált eredmény

"Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!"
Krónikák 2. könyve 15,7

Nem könnyű olvasmány a Bibliában Izráel történelme. Rengeteg pártütésről, lázadásról, vérről, szenvedésről, hitehagyásról olvashatunk benne. Sokan megbotránkozva inkább el sem olvassák, átugorják. Pedig sok értékes tanulságot, lelki törvényszerűséget, bátorítást fedezhetünk fel benne. 

Salamon király uralkodásával véget ért az egységes királyság története, s Izráel kettévált. Az északi királyság a nyílt hitehagyás útján haladt előre végzete felé, de a déli országrészben is szükség volt reformokra. Salamon és Roboám hitehagyása nem múlt el nyomtalanul. Ászá király reformációra hívta népét, lerombolta a bálványimádó kultuszok szent helyeit, s a Teremtő tiszteletére szólította fel őket. A békességes éveket pedig arra használta fel, hogy megerősítse országát, felkészüljön a rövidesen rájuk törő nehézségekre. Amikor pedig bajba kerültek, nem az emberi erőfeszítések eredményében bízott (l. 2Krónika 14,8-11), hanem Istenben, aki előtt "nincs akadály, hogy sok vagy kevés által szerezzen szabadulást" (1Sámuel 14.6)

Isten prófétája akkor szólította meg Ászá királyt, amikor győztesen tért vissza a háborúból. Az üzenet, amelyet a király kapott figyelmeztetés és bátorítás volt egyszerre: "Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek" (2Krónika 15,2). Izráel hitehagyásának következményére irányította a figyelmet (l. 3-6. vers) Azarja próféta, majd e szavakkal bátorította az uralkodót és népét arra, hogy ne álljanak meg a reformok útján: "Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!" 

A vetés és aratás közötti szoros kapcsolat nem csupán a természet világában áll fenn, hanem a lelki életben is. Ahogyan a földművesnek kitartónak kell lenni, s minden szükséges munkát el kell végeznie a bőséges aratás érdekében, úgy van szükség arra, hogy a megkezdett jó dolgokat ne hagyjuk félbe, hanem kitartóak legyünk... A bőséges aratás, mégsem csupán az emberi erőfeszítés eredménye, hanem Isten áldása is szükséges hozzá, s a földjét művelő ember amikor a magot elveti, akkor ezt reménységben teszi.


Isten azt ígéri, hogy a lelki megújulásért tett erőfeszítéseknek meglesz az eredménye. Jöhetnek viharok, mégis garantált a jó eredmény, ha mindvégig kitartunk.

Voltál már úgy, hogy - miközben valami jó dolgot tettél - azt érezted: "elég volt, nincs értelme"? Mintha valaki azt akarná elérni, hogy add fel, ne vidd végig a jó elhatározásaidat, ezért folyamatosan suttog a füledbe, s akadályokat gördít eléd, megpróbál elcsüggeszteni. Emlékezz e szavakra: "Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!"

Legyen áldott a napod!

vasárnap, június 25, 2017

Egyszer majd

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”
János evangéliuma 5:28-29 

Napjában ezerszer is felbukkansz a gondolataimban. Néha még álmodok is rólad. Piszkosul hiányzol. Sokszor ábrándozok azon, milyen lenne, ha nem kellett volna elbúcsúznunk, ha még mindig örülhetnénk egymás társaságának. Milyen lenne, ha egy-egy nap átjöhetnél hozzánk unokázni. Tudom, hogy nagyon jól kijönnétek egymással, és a lányom rajongana érted. 

De ma mindez csak keserédes álom. Hiszem, hogy eljön a nap, amikor majd újra találkozunk, de fogalmam sincs, hány évet kell addigra bepótolnunk. 

Most csak várok, és kapaszkodok. Kapaszkodok abba, Aki ezt az ígéretet adta, és aki hű volt eddig mindahhoz, amit valaha megígért. Aki hű volt hozzánk és önmagához, Aki nem engedte, hogy pusztulás legyen a végzetünk. Akinek a szemében túl értékesek vagyunk, gondoljon rólunk a világ bármit. Aki a mindent adta értünk, hogy egy napon újra egy család legyünk. 


Ma reggel, Kedves Olvasó, emlékezz velem! Emlékezz azokra, akik már nem ülhetnek asztalod köré! Emlékezz reménnyel, emlékezz várakozva, és bízz! Bízz Istenben, Aki életét adta azért, hogy ne ez a néhány évtized legyen az élet. Bizz abban, Aki eljön majd, amikor itt az ideje, és elhozza számodra a rég várt találkozást! 

szombat, június 24, 2017

Ígéret, feladat, figyelmeztetés


" Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat"

Jelenések 3,11

Amikor levelet írunk valakinek manapság igyekszünk szűkre szabni a mondandónkat. Az SMS világában, ahol szó szerint fizetünk a megosztott információért, megtanultunk tömören, akár szimbólumokban beszélni. Mindezért talán jobban is érdekel minket a Biblia talán legtömörebb könyve, a Jelenések könyve. Tömör, mert a Szentírás egészének (Ó és Újszövetség) szimbólumrendszerével közöl nagyon fontos dolgokat. Ne csodálkozzunk hát, ha a mai reggeli szöveg, amely innét való, egy mondatba sűrít számunkra több, nagyon fontos mondanivalót.

A 3. fejezet egy fontos látomás része, amelyben János apostol azt a feladatot kapja, hogy továbbítson 7 levelet 7 gyülekezetnek. Olyan levelek ezek, amelynek feladója maga az Isten. Ezekben a levelekben Jézus Krisztus szólítja meg követőit, hogy győzelemre segítse őket hívő életük során az apostolok korától napjainkig. Nézzük, mit is tartalmaz ez a rövid üzenet és milyen tanulságot rejt a számunkra!

Legelőször az Úr ígéretével találkozunk.
Jézus mondja, hamar eljövök. Minden kereszténynek számolnia kell ezekkel a szavakkal. És ami ma talán fenyegetésnek hangzik, az bizony az apostoli korban biztató, szívet melengető ígéretnek számított. Megváltónk tanítványinak bebizonyította végtelen szeretetét akkor, amikor meghalt értük a kereszten. Amikor követői megértették áldozatát szembesültek Isten végtelen szeretetével és egész lényük megtelt örömmel. Isten nem számon kérő bíróként, hanem szerető apaként élt tovább bennük. Így Jézus szavait valódi örömteli ígéretként fogadták. Ma is, ha értjük, kicsoda számunkra Isten, részünk lehet ugyanebben az örömben.

Másodszor feladatot kapunk az Ige által.
Meg kell tartanunk, ami a miénk. Urunk nem hozott sem gazdagságot, sem hatalmat, sem földi jólétet követői számára. Sokkal többet adott ennél: az üdvösségüket. Bár az első keresztényeknek sokat kellett nélkülözni, üldözöttként élni és akár meghalni is; mindezt boldogan vállalták Megváltójukért. Korabeli szemtanúk leírják, hogy a vértanúk sokszor dicsőítő énekeket énekelve várták a halált. Hogyan lehetséges ez? Csak úgy, hogy megértették, amit Jézustól kaptak, az értékesebb minden kincsnél, amit ez a világ adhat. Jézus áldozata, az üdvösség, a hit, a Szentírás Vértanúk megszámlálhatatlan sokaságának jelentett mindennél többet az évszázadok során. Ez az, amit Tőle kaptunk. A hit, az üdvösség, a megváltásunk, Isten szava. Ez az, amit meg kell tartanunk, amit nem szabad soha többé kiengedni a kezünkből, ha már egyszer a miénk lett. Mégis vannak Krisztus mai követői között páran, akik mindezeket nem értékelik valami sokra. Elhanyagolják az Írás kutatását, mert nem értik micsoda kiváltságban van részük, hiszen volt olyan korszak, mikor annak egy lapjának birtoklásáért a fejüket vették volna. A hitet csupán egy elméletnek tartják, amely, ha jelentős is, de nem egész életük meghatározója. Csupán olyan rendszer, amiből kiragadva a nekik tetsző dolgokat, ami nekik beválik, csak azt gyakorolják. Nem látják, hogy életük teljes átadásával milyen nagy kiváltságban és áldásban lehetne részük, amit Uruk kifejezetten az ő számukra készített el. Ehelyett bűneikkel leértékelik üdvösségüket, odaadják azt holmi kis jólétért, befolyásért, élvezetért, ami csak ideig-óráig lehet az övék.

Harmadszor Jézus Urunk figyelmeztet.
Valaki el akarja venni a koronádat. De hát csak az uralkodóknak van ilyen ékszere - mondhatod, és így igaz. Márpedig akkor mi is azok vagyunk, ha van koronánk. Az, Aki sohasem hazudik állítja, hogy minden földi lény birtokában van valaminek, ami jelzi, hogy ő sokkal több annál, mint amit magáról gondol. Mert az ember nem egy szerencsétlen vándor a földön, aki megpróbál túlélni, hanem ő ennek a Földnek a királya. Mert a Biblia szerint Isten ennek teremtett minket Ádámban és Évában. Sőt, mivel a bűnbeeséskor elbuktunk és szinte elveszítettük minden hatalmunkat mára, (Ami van, azt is csak erőszakkal és még rosszabb úton-módon próbáljuk megszerezni, megtartani.) Jézus Krisztus bűn felett aratott diadalával újra visszakerülhetünk a trónszékre, hogy viselhessük Tőle kapott koronánkat. Mert van, koronánk! Mindenkinek van koronája. A teremtés és a megváltás jogán uralkodhatunk Krisztussal, ha hozzá tartozunk. Sátánnak pontosan az a célja, hogy ezt a hatalmat megszerezze tőlünk, hogy jogot formáljon a világunkra. Amíg Jézus áldozata által visszaszerezte, amit elveszítettünk, Sátán mindazt csak önmagának akarja. Tőle származik minden önzés és minden fájdalom, ami az önzésből fakad. Ezért figyelmeztet minket Urunk előre: Ne engedd, hogy elvegye tőled, ami a tiéd! Ne engedd, hogy elvegye emberségedet, Krisztustól tanult szeretetedet, hitedet, eltökélt odaszánásodat, hogy hűséggel fogod szolgálni Istent. Mert, ha mindezt mindvégig megtartod, akkor tiéd lehet az egészen az örökkévalóságon át, mert így szeret minket az ÚR!

péntek, június 23, 2017

Erőnk megújul


„Hát nem tudod, és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette? Nem fárad el, és nem lankad meg, kikutathatatlan a bölcsessége! Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”  
Ézsaiás 40:28-31.
Elhiszed, hogy több mint 2700 évvel ezelőtt írta le a fenti mondatokat Ézsaiás? Ha nem ismerném a Bibliát, és valaki felolvasná nekem ezt a mondatot: - „Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.” - nyugodtan gondolhatnám, hogy egy 2017-ben végzett szociológiai felmérés eredménye: a 2000-es évek első évtizedeiben a fáradtság és a kimerültség járvány-méretet öltött.
Nagyon jól tudta ezt az Úr, ezért üzeni a mai napra, hogy
-          Ő az örökkévaló, a mindent tudó, a teremtő. A Te alkotód. Ismer téged
-          Képes erőt adni, amikor enervált, kimerült vagy, amikor úgy érzed, fölötted a béka. Amikor még a lélegzetvétel is nehezedre esik, vagy amikor majd meghasad a szíved a bánattól. Képes arra, hogy éppen a legjobb pillanatban csörrenjen meg a telefon, és barátodon keresztül üzenetet küld, vagy a postás hoz egy régóta várt levelet, ami felüdít. Neki ezer módja van rá, hogy megsokasítsa a már majdnem teljesen elvesztett erődet.
-          Panaszkodsz, hogy ahogy öregszel, egyre csak fogy az erőd. Ő meg ma reggel azt üzeni, nehogy már azt hidd, hogy csak a te erőd fogy! A fiatalok is elfáradnak, kimerülnek, hozzád hasonlóan. Sőt még azok is, akikre mindig csak felnéztél. Még a legkülönbek is.
Eddig a diagnózis. És most jön a recept. Egyetlen szó, és ha élsz vele, az egész életed megváltozik.
Nem azt kéri, hogy kicsit szedd már össze magadat, feszítsd meg az erődet, bírni fogod, rajta, indulj!
Azt sem mondja, hogy ezt te nem engedheted meg magadnak, mit mondanak a többiek?
Egyetlen szó: „Bízz bennem! Volt már olyan az életedben, hogy magadra hagytalak? A bajban is, a nehézségben is melletted álltam. Megengedtem ugyan kisebb nagyobb döccenőket az életedben, de hidd el, azoknak is oka volt. Így szerettelek volna egyre közelebb vonzani magamhoz. És ha bízol bennem, akkor szárnyalni fogsz. Naponta megújítom erődet. Néha a fizikait, néha a lelkit” – ezt üzeni ma az Úr.
És hogy mit jelent a „bizalom”? Pár napja egy gálán voltunk a Dunaújvárosi Színházban. Lányunk testi-lelki fogyatékkal élőkkel foglalkozik. Ők mutatkoztak be különféle műfajban. Számukra jött létre ez a gála. Többek között volt egy kis csoport, ahol egy 9-10 év körüli kislány különféle akrobata mutatványokat végzett. Egy fiú „feldobta” a magasba, ott a kislány egy szaltó után a fiú karjába ért vissza. De volt néhány olyan is, hogy a magasban bukfencezett és háttal négy társának a karjába zuhant a magasból. Micsoda bizalom kellett ahhoz, hogy rábízza magát azokra, akik ott lent voltak, hogy nem ejtik le. Ez aztán a bizalom!

http://www.kegyelem.net/videok/remenyseg-ferfikorus/mester-a-bosz-vihar-duhong-video_26e915b56.html

csütörtök, június 22, 2017

Magas pulzus, alacsony minőségű kapcsolatok

"Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!"
Zsoltárok könyve 37:7

Bár mindenkinél bekövetkező nyilvánvaló fiziológiai folyamat, mégis saját magunknál csak ritkán tudatosul, hogy konfliktushelyzetben megemelkedik az ember pulzusszáma. Egy átlagos ember percenkénti szívverése 65 és 85 között mozog. Ha azonban ez a szám 100 fölé emelkedik, komoly gátat gördíthet a konfliktusok hatékony megoldása elé. Először az ember hallása válik szelektívvé.
– Hát nem hallottad, amit mondtam! Pedig magyarul mondtam! – kiabálja az asszony a házastársára, aki pedig a vita hevében valóban nem hallotta kedvese nem éppen kedves szavait.

Amennyiben tovább mérgesedik a helyzet – és általában így szokott történni – a pulzus ismét emelkedik, és képtelenné teszi az embert, hogy összefüggésében érveljen, olykor elfelejti saját kijelentéseit.
– Hát az előbb mondtad! – háborodik föl egy másik házaspár – Nem igaz, hogy nem emlékszel rá! – pedig szegény tényleg nem emlékszik rá.

A további pulzusemelkedés következtében csökken az agy koordinációs képessége, sok esetben csőlátás alakul ki.
– Miért raktad ide azt a széket! – üvölti felháborodottan valaki, miután jól beütötte a lábát. Pedig az a szék korábban is ott volt, de a konfliktus hevében nem vette észre.

Végül – és itt már tényleg nagyon magas pulzusszámról beszélek – az agy beszédközpontja is képtelen lesz a normális működésre. A szókincs ilyenkor olyan egyszerű vezényszavakra szűkül, mint „Kuss!”, vagy „Takarodj!”, meg ezekhez hasonlók.

Talán ismerősek a fenti tünetek? Az ilyen helyzetben tanácsolja a zsoltáros: „Légy csendben, és várj az Úrra!”


Ha igazunk is van egy konfliktushelyzetben, az ahogyan – magas pulzusszámunknak következtében – képviseljük azt, teljesen elértékteleníti álláspontunkat. Ezért fontos, hogy tudatosan figyeljünk magunkra. Ha érezzük, hogy kezd hevesebben verni a szívünk, inkább ne is folytassuk a beszélgetést. Menjünk ki, levegőzzünk, gondolkodjunk, csendesedjünk el, és kérjük az Urat, hogy adjon békességet a szívünkbe! Csak ha ezeket megtettük, menjünk vissza, és folytassuk a beszélgetést! Mindenkinek jó pulzusszám mérést kívánok a mai napra!

szerda, június 21, 2017

Ne félj!



„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”
 (Ézsaiás könyve 41. fejezet 10. vers)

Felmérések szerint ma a legtöbben a haláltól, az egyedülléttől, a háborútól, terrortámadásoktól, szellemektől, különböző állatoktól (hüllők, rovarok), zárt helyektől, magasságtól, sötétségtől, a víztől, kudarctól, szerepléstől, elutasítástól, és a betegségtől félnek. Ezek mellett a végtelenségig lehetne még sorolni a legkülönbözőbb és legkülönlegesebb fóbiákat a fobofóbiával bezárólag, amikor már attól fél valaki, hogy valami fóbiája van.

S mi a helyzet a Biblia hithőseivel? Bizony, annak ellenére, hogy sokan azt állítják, hogy a hívő ember életében nincs helye a félelemnek, közöttük is számos szorongó, depressziós, vagy valamilyen komplexussal, fóbiával küzdő embert (Ábrahám, Jákob, Mózes, Józsué, Gedeon, Dávid, Illés…) találhatunk.

A különbség közöttük és közöttünk nem a félelem hiányában, hanem annak kezelésében keresendő. Hiszen, ha volt is egy-egy borúsabb időszak életükben, nem engedték, hogy ez teljesen maga alá gyűrje őket. „Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.” (56. Zsoltár 4. vers), írja Dávid.

Félelmüket nem pirulák beszedésével tompították, akaratukat nem agyzsibbasztó tréningekkel edzették, kételyeiket Isten elé hozták és sokszor remegő kézzel és térddel ugyan, de mélységes hittel és odaszánással haladtak tovább a számukra sokszor ismeretlen győzelem felé, hirdetve:

„Íme, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, és az Úr lőn nékem szabadítóm!” (Ézs.12:2) „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” (Zsolt.23:4)

Ne feledd tehát! Ha „azok az akadályok, nehézségek, amelyek olyan félelmetesnek látszanak, hogy szívedet, lelkedet félelemmel, rettegéssel töltik meg, eltűnnek, ha előre indulsz az engedelmesség ösvényén, alázatosan Istenben bízva.” (E.G.White; Pátriárkák és próféták 407.o.)

„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” (1.Ján.4:18-19)

kedd, június 20, 2017

Nem felejtettél el valamit?

„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Márk szerinti evangélium 10. fejezet 45. vers

Feledékenység, talán ismerős. Sok elintéznivaló, új felelősség vállalása. Még egy 12 éves gyereknek is annyi dolga van egy nap, hogy öt után ér haza teljesen kifáradva fizikailag, lelkileg kimerülve, mert edzés volt, meg számítástechnika vagy netán rajz szakkör a néptánc után. Akkor mit mondjanak a felnőttek? Annyi dolog van, amit egy nap csinálunk és megannyi, amit még csinálnunk kellett volna, de már nem jutott rá idő, így pedig áttolódik a következő napra és gurigázzuk magunk előtt, míg aztán feladathegyek lesznek előttünk, amit szívünk szerint sosem oldanánk meg.

Ezek között felejtkezünk el erről a bibliaversről. Az Emberfia, azért jött, hogy ő szolgáljon. Nem a hatalmaskodás, vagy a bosszúállás fegyverével kívánja az embereket barátjává tenni, hanem azzal, hogy jót tesz mindenkivel. Miért is van az, hogy ha ma azt mondom: szeretem, Jézus Krisztust az emberek egy része furcsán néz rám? Miért lehet valakit szeretni, ha nem is láttad még soha? Erre csak annyit tusok válaszolni, hogy annyira megismertem, hogy meghaljon értem, hogy én élhessek, és nekem ennyi nemhogy elég, hanem sok, mert nem is érdemlem ezt meg. Nem láttam Őt a szemeimmel fizikailag soha, de sokszor találkoztam már vele. Az életem minden percében mellettem volt. Nem olyan régen arról beszélgettünk a feleségemmel, hányszor halhattam volna meg életemben. Számát sem tudom megmondani. Mások szerencsének, én gondviselésnek hívom.


Mit jelent az, hogy Jézus szolgálni jött egyszerűen megfogalmazva annyi, hogy Jézus annak ellenére, hogy te sokszor hátat fordítasz neki és tetted ezt a múltban is, nem mond le rólad, nem válogat, nem vagy számára rossz ember, meghalt érted, hogy te élhess, és rajta keresztül örök életed lehessen.