szombat, október 21, 2017

Miről gondolkodjunk?


"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!"

Fil 4,8

Akik a könyveket szeretik, ma már egyre inkább egy lakatlan szigeten érezhetik magukat, mert annyira képivé, vizuálissá vált a kultúránk. Szinte már írni sem tudunk emotion ikonok nélkül. 😊 Minden arról szól, amit nézünk, amit látunk, amire figyelünk. Gondolkodni is képekben gondolkodunk, szimbólumokban. Például aki hazudik, az ma már nem a szavai értelmét ferdíti el, nem valótlant állít, hanem "vetít", azaz hamis képet mutat.

A Biblia világa még a szó, az ige, a logosz világa volt. Isten Szava egy Szent könyv, Isten Fia János szerint maga az IGE. Isten hatalma a beszéd által nyilvánult meg hatalmas módon. Ma minden a látványról szól és arról, mindez legyen lenyűgöző. Kevésbé ragad meg bennünket a szó, mint a kép. Ezért, amikor a gondolataink épségét szeretnénk megőrizni főleg arra kell figyelnünk, mi az amit nézünk. Ráadásul egyre profibbak vagyunk - mi emberek is abban -, hogy valósághű dolgokat mutassunk a valóság helyett. A filmeken élő dinoszauruszokat látunk, ahol száz lovas vágtat valójában csak húsz nyargal, minden megelevenedik, ami eddig csak az élénk fantáziákban létezett.

Tanuljunk meg bánni a vizuális kultúrával! Ne vegyük sohasem készpénznek, amit látunk, csupán  a látvány miatt! Keressük a képekben, a filmekben és a TV-ben, az interneten is a realitást, a valóságot és ne a fantázia világát! Ha nem tesszük könnyen eltévedhetünk. Pál szavai segítenek. igaz, tiszta, szeretetreméltó, jóhírű, nemes dolgokkal foglalkozzunk! Ezek legyenek a szemeink előtt és akkor biztonságban leszünk!

péntek, október 20, 2017

Szájzár

Csupa ismeretlen fogalom jutott ma reggel eszembe. Ilyenek; pletyka, háta mögött rábeszélni, rossz hírét kelteni, leszólni, megszégyeníteni, elárulni, kibeszélni a titkát. Nem írom le az összest, mert betelik az oldal. Mind, mind abszolút ismeretlen fogalom, igaz? Elhagyva a tréfát, bizony nincs egyetlen olyan szervünk sem, amivel annyi bajt tudnánk okozni, mint a szánkkal. Mert, mondjuk, ha gyermekkorodban ráütöttek a fenekedre, annak fájdalma hamarosan enyhült, elmúlt. De ha a barátnőd kibeszélte a titkodat, vagy kigúnyoltak a hátad mögött, az egy életre beléd ivódott.
Nem véletlen, hogy Dávid ezt kérte az Úrtól: 
„Uram! Tégy zárat a számra, őrizd ajkam nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajolni, hogy ne cselekedjem istentelenül a gonosztevőkkel együtt, és ne egyem kedvelt ételükből!” 
Zsoltárok 141:3-4. 
Jó magyar kifejezéseink is vannak erre: Egy tálból cseresznyézni, egy követ fújni velük.
Dávid a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor cserben hagyják, valótlan dolgokat mondanak felőle. Rettegve félt attól, nehogy ő is ilyenné váljon.
És te? Hogyan állsz ezzel? Nem kéne neked is gyakrabban kérned az Urat; Kérlek, tégy zárat a számra! Annyi fölösleges dolgot mondok! Olyan sokszor elmondom, már mindenki unja. Képes vagyok újból és újból előhozni azt a sérelmet. Már mindenki tudja a történetem befejezését, mert annyiszor elmondtam.
Uram, védj meg attól, hogy egy tálból cseresznyézzek a rosszindulatú, pletykás emberekkel. Védj meg attól, hogy élvezzem hallgatni a szaftos pletykákat, és amikor továbbadom azokat, csak egy nagyon picit teszek hozzá. Ne engedd, hogy jól érezzem magamat a te ellenségeid között. Akik káromolják nevedet.
És végül Uram, védj meg attól, hogy a saját hangom legyen a legkedvesebb zene füleimnek! Hogy mindig, mindenhez legyen hozzáfűznivalóm, hogy mindig én mondjam ki az utolsó szót, hogy mindig nekem legyen igazam, hogy mindig én mondjam meg a tutit!
Uram, tégy zárat a számra! Taníts meg hallgatni. De sok baj elkerülhető lenne, ha ezt az egyszerű szabályt végre megtanulnánk!
Végül, álljon itt egy elgondolkodtató vers:

Légy csendes
Légy csendes reggel, és csendes este!
Csendes a munka zajában
Az élet hullámai közt.
Az ellenség pergőtűzében
Csendes ha szidnak, és ha dicsérnek.
Csendes, ha az ellenség dühöng körülötted..
Csendes, ha mindenki elhagy, akit szerettél
Csendes, mindig csendes.
És ha fáj a szíved, ha úgy érzed,
hogy összeroskadsz – légy csendes!
De ha igazságtalanul bántanak?
Rágalmaznak, vagy meghurcolnak?
Akkor is légy csendes.
Csendes – mindig csendes.
És mindig csendesebb!


csütörtök, október 19, 2017

Egyszerű keresztyénség

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.”
János apostol 3. levele 11. vers

Mélázós alkat lévén, néha elgondolkodom azon, hogy mit tennék akkor, ha egy nyugodt utcai sétám közben vad terroristák támadnának rám, kábító lövedékkel ártalmatlanná tennének (mert hát máskülönben nyílván valóan nem bírnának el velem, ezt mindenki tudja, aki látta már izmos testalkatomat), zsákot húznának a fejemre, bevágnának egy autóba, és elrabolnának. Aztán mikor fölébrednék, a fejemhez szegeznének egy pisztolyt, és azt követelnék tőlem, hogy tagadjam meg Krisztust, máskülönben golyót röpítenek a fejembe. Az eset teljesen életszerű, bármikor előfordulhat velem, így hát alaposan föl kell készülnöm egy ilyen eseményre. Jó előre ki kell gondolnom, hogy majd melyik bibliai igéket fogom a terroristáknak idézni, amin ők nagyon el fognak csodálkozni. És persze mosolyogni fogok, a félelemnek még csak az árnyéka sem fog látszani az arcomon, a végén pedig átölelem fogva tartóimat, hogy érezzék, én még az ellenségeimet is szeretem. Minden bizonnyal a terroristák vezetője sírva fog fakadni, zsebkendőt kér majd tőlem, és a vállaimra borulva bánja majd meg bűneit. Az egész banda megtér, elfogadja Krisztust, és megbeszéljük a keresztség időpontját is. Végül hálálkodva elbúcsúznak tőlem, hosszasan integetnek zsebkendőikkel, miközben én boldogan folytatom nyugodt utcai sétámat.

Nem kell hozzá nagy tudományos fölkészültség, hogy belássam, a felvázolt esemény bekövetkezésének valószínűsége gyakorlatilag zéró. Keresztyénnek lenni sokkal egyszerűbb dolog, mint megtéríteni egy terrorista bandát. János apostol úgy véli, két nagyon könnyen megjegyezhető, nagyon sokszor alkalmazható dolog tesz bennünket Krisztus követőivé: az egyik, hogy ne tegyünk rosszat, a másik pedig, hogy tegyünk jót. Ennyi az egész. Nem nagy dolog, nincsenek benne megtérő terroristák, sem egyéb hihetetlen missziós történetek, csak egy mosoly a mogorva bolti eladónak; csak egy koppintás a szánkra, ha nem építő a mondanivalónk; csak a hely átengedése a buszon; csak megvárni hogy lemenjen a pulzusom, mikor valaki fölidegesített; csak egy telefon valakinek, aki egyedül érzi magát; csak egy rövid szó, „bocsánat”, ha megbántottam valakit; csak a szemét levitele, anélkül, hogy megkérnének rá; csak egy elismerő szó a kollégámnak; csak egy apró ajándék a házastársamnak; csak ennyi az egész János apostol szerint. Sokkal könnyebb megtenni ezeket, mint bizonyságot tenni a terroristáknak. Vagy mégsem? Tegyünk próbát a mai napon! Tegyük a jót, és kerüljük a rosszat! Ja és még valami, kérjük Isten segítségét, mert nélküle nem fog menni!

szerda, október 18, 2017

Isten a szabadító



„Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.”
(44. Zsoltár 7-8. vers)

A véráztatta földi történelem során sosem leselkedett annyi veszély az emberiségre, mint manapság. Az egyre több háború, növekvő bűnözés, terrorizmus, a globális felmelegedés következtében egyre gyakoribb és egyre súlyosabb természeti katasztrófák, fajok kipusztulása, ökológiai válság…

Nem csoda, hogy mindenki szeretné tudni, hogy hol van, és mi a megoldás. Fegyvervásárlás? Önvédelmi tanfolyam? Elvonulva élni a vadonban? Építeni, vagy vásárolni egy világvége bunkert? Esetleg a mars utazás?

A probléma, hogy ezek, mind csak pillanatnyi megoldást nyújtanak. Mert még ha sikeresen védekezünk is a külső támadásokkal szemben, de saját rossz természetünkkel, jellemhibáinkkal, bűneinkkel nem bírunk leszámolni, sőt, továbbörökítjük azokat.

Éppen ezért jó lenne felismerni és elismerni, hogy az igazi ellenség, nem a másik ember, „nem test és vér” (Ef.6:12), de még csak nem is az Ősellenség, hanem mi magunk. Ahogy Pál írja: „Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.” (Róm.7:18-19)

Így, amit igazán tehetünk, hogy vele együtt kiáltunk fel: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm.7:24)

Legyen válaszunk a ma viszontagságaiban és mindörökké:

„Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.” (18. Zsoltár 3-4. vers)

kedd, október 17, 2017

Várni, de meddig?

„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.

Zsidóhoz írt levél 13. fejezet 14. verse


A magam részéről, a várakozás az egyik legfájdalmasabb dolog. Időpocsékolásnak tartom, mert közben arra gondolok, hogy mennyi mindent tudnék csinálni, vagy arra, hogy elfogok késni a következő programomról, és emiatt az egész napom elcsúszik és mérgelődök, hogy honnét veszi valaki a bátorságot, hogy felülbírálja az időbeosztásomat.

Megéri várni! Mérlegelés kérdése. Kinek mi a fontos. Ha valaki azt ígéri nekem, hogy ha jól viselkedek egy hétig, azután kapok egy Xbox-ot, nem nagyon érdekel, ugyanis nem köt le az ilyesmi, ha valaki azonban azt ígéri, hogy kipróbálhatok GT86-ost, akkor már elkezd remegni a térdem.

Egy otthon, ahol béke és nyugalom van, minden ember számára vonzó. Szeretet, megértés, elfogadás, kiegyensúlyozottság, következetesség mind olyan fogalmak, amelyekről csak álmodunk. Hinni Jézusban és megérteni mindazt, amit értünk tett áldozatával, olyan lehetőséget nyitott meg előttünk, amelyet minden embernek észre kell venni.

Tegnap elérte Nagy-Britanniát az Ophelia névre keresztelt hurrikán. Az emberek rémületbe estek, pedig „csak” hármas erősségű volt a vihar. Az üzletekben pánikszerű vásárlás indult, a végtől való félelemtől. Bizonytalanság és rettegés. Kezdjük észrevenni, hogy a természet felett nincs hatalmunk, és nem lehet mást tenni, csak várni.


Várjuk Krisztus jövetelét erősen, hittel! 

hétfő, október 16, 2017

Bizalom

"Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken."
Zsoltár 65.6

"Semmit, a világon semmit nem tehetünk azért, hogy isteni pártfogásba ajánljuk magunkat. Nem szabad magunkban vagy jó cselekedeteinkben bíznunk. Amikor vétkező, bűnös emberekként jövünk Krisztushoz, nyugalmat találhatunk szeretetében. Isten elfogadja mindazokat, akik teljesen bízva a megfeszített Megváltó érdemeiben Hozzá jönnek. Ennek eredményeként szeretet árad a szívből. Bár nincsenek elragadott érzések, de van nyugalmas, békés bizalom. Minden teher könnyű, mert a Krisztus által kijelölt iga könnyű. A kötelesség és az önfeláldozás örömmé válik. Az addig sötétségbe burkoltnak tűnő ösvényt az Igazságosság Napjának sugarai világítják meg. Ez az, amikor úgy járunk a világosságban, ahogyan azt Krisztus is tette." Ellen Gould White: Szemelvények I. kötet 353. o.)

Legyen áldott a napod!

vasárnap, október 15, 2017

Éhes voltam...

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.”
Máté evangéliuma 25:34-36 

Éhes voltam, csillapíthatatlanul. Annyi helyen kértem, kerestem a megoldást. Volt, aki hitegetett, volt, aki kihasznált, volt, aki nem értette, hogyan érezhetem ezt. Pedig éheztem. Szeretetre, elfogadásra, megbecsülésre. És Te jöttél csendesen. Először tisztes távolban leültél, és megvártad, míg közel engedlek magamhoz. Elfogadtál úgy, ahogy vagyok. A hibáimmal, a rossz döntéseimmel, a múltammal együtt. És szerettél. Kimondhatatlanul. Inni is adtál. A lelkem magába szívta minden szavad. A megbocsátást, a kegyelmet, az új életet. 

Sokáig úgy éreztem, nem tartozok sehová sem. Kerestem a helyem a világban, kerestem azt a helyet, ahol én is számítok, ahol rám is szükség lehet, ahonnan igazán hiányzok, ha épp nem vagyok jelen. És te ezt is megadtad. Befogadtál, hozzád tartozónak mondtál, és soha nem érdekelt mások ellenvéleménye. 

Meztelenül, szégyenkezve álltam előtted, de Te nem fordítottad el az arcodat megvetően. Saját ruhádat terítetted rám, és kegyelmed eltakarta minden őrült lépésem, minden lázadásom. Az élet megtört, de Te lehajoltál hozzám, és bekötözted sebeimet. Szavaid még mindig gyógyítják a lelkemet, és azt hiszem, ez a folyamat sokáig eltart. Mindig lesz újabb esés, újabb sérülés, melyeket csak te tudsz igazán szakszerűen ellátni. 

Mert Te vagy az, aki letörte börtönöm bilincsét, és kivezetett a fényre. Te vagy az, aki miatt ma szabad lehetek. Te vagy az, aki magadra vetted lázadásom büntetését, és meghaltál, hogy én ma élhessek. 


Te vagy az, aki ma reggel csak azt kéred, adjam tovább. Adjam tovább, amit Tőled kaptam, hogy más is megtudja, milyen az igazi szeretet. Milyen az igazi Isten.