kedd, február 21, 2017

Isten meghallgat

"Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem."

Zsoltárok könyve 120. fejezet 1. verse


Egyszerű, tömör, rövid. Mindent tartalmaz ez az egy mondat, amire egy válságban lévő embernek szüksége van. A kiáltás, egy olyan állapotot tükröz ami megoldhatatlannak tűnik. Akkor kiáltozunk, ha azonnal segítséget akarunk kapni, és ha ezt az Úrhoz intézzük nem is késlekedik válaszolni. Ez jelzi azt, hogy az egyetlen segítséget ragadjuk így meg.

Az ígéret is ott van, Meghallgat! Győztesek lehetünk!

"Sokan annyira belemerültek a földi gondokba és aggodalmakba, hogy kevés idejük jut az imára és alig érzik annak szükségességét. Talán megtartják az istentisztelet külső formaságait, de hiányzik belőlük a könyörgés igazi lelkülete. Így nagyon eltávolodtak a Példaképtől. Jézus, a mi példaképünk sok időt töltött el imával, és milyen komolyak, milyen buzgók voltak imái! Ha Ő, mint Isten szeretett Fia ilyen komolyságot, ilyen szenvedést tanúsított, mennyire szükségünk van nekünk - akik a mennyből kapjuk minden erőnket - arra, hogy egész lelkünk felinduljon az Istennel való küzdelemre.

   Nem szabad megnyugodnunk, amíg minden felismert bűnünket meg nem bánjuk, mert kiváltságunk és kötelességünk hinni azt, hogy Isten elfogadott bennünket. Nem szabad másokra várnunk, hogy kijuttassanak minket a sötétségből és elnyerjék számunkra a győzelmet, hogy aztán élvezhessük azt. Ez az élvezet nem lenne tartós. Istent elveink, és nem érzelmeink alapján kell szolgálnunk. Magunknak kell kiharcolnunk a győzelmet reggel és este saját családunkban. Napi munkánk sem tarthat vissza ettől. Időt kell szentelnünk az imára és miközben imádkozunk, hinnünk kell, hogy Isten meghallgat minket. Talán nem fogjuk mindig érezni az azonnali választ, de hitünk ekkor próbáltatik meg. Bebizonyíthatjuk, hogy bízunk Istenben és élő, kitartó hitünk van." (EGW- Szentlélek eljő reátok 367.old)

hétfő, február 20, 2017

A rejtőzködő Isten megtalálása

 "Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk."
1 János 4.12


Szeretnéd meglátni a - ma még - rejtőzködő Istent? (vö. Jób 23.9) Szeresd a körülötted élőket személyválogatás nélkül, és meglátod! Lásd meg a rászorulót, az éhezőt, a testi vagy lelki szükségben levőt, és segíts neki, s közben megismered Istent, hiszen ő a Szeretet!

Milyen Isten szeretete? Gyöngéd, tapintatos és figyelmes. Kezdeményező, forró, és kitartó. Felemelő, megjobbító, gyógyító... Nem csupán azok iránt nyilvánul meg, akik őt szeretik, de azok felé is, akik ellenségesen viszonyulnak hozzá.

Amikor a szeretetre késztetés megérint minket, akkor Isten kezdi el betölteni szívünket, s ha nem zárjuk el, vagy keményítjük meg a bensőnket, akkor egyre erőteljesebben ösztökél arra, hogy tovább adjuk a szeretetét a körülöttünk élőknek. Amikor pedig a szeretet testet ölt cselekedeteinkben, akkor elmondhatjuk, hogy "Isten bennünk marad". Kettős haszon ez: amikor szeretetet adunk, úgy ismerjük meg Isten irántunk megnyilvánuló szeretetét, ahogyan addig nem ismertük. (Soha nem felejtem el azt, amikor első gyermekünkkel átvirrasztva a fél éjszakát, mert fájt a hasa és vigasztalhatatlanul sírt, elgondolkodtam azon: velem is ezt tették a szüleim? Mennyi mindent köszönhetek nekik!) Ugyanakkor a másik ember a szívében megérezheti Isten szeretetét rajtunk keresztül, s késztetést kap arra, hogy ő is tovább adja másoknak. A láthatatlan Isten így teszi magát láthatóvá számunkra.

Legyen áldott a napod, s fedezd fel Krisztust a környezetedben!

vasárnap, február 19, 2017

Indulj el!

„Mózes akkor ezt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!”
Mózes második könyve 4:10-12

Sorold fel az összes kifogásodat! Rajta, ne fogd vissza magad, ami a szíveden, az legyen a szádon is! Mondd ki bátran őket egymás után. Szedd össze, olyan sorrendben, ahogy jónak látod, és engedd szabadjára az összeset! Aztán olvasd el még egyszer ezt az igét, és nézd meg, vajon kifogásaid megütötték-e a mózesi szintet! 

Mert ha valaki, akkor Mózes profi volt ebben. Negyven évet töltött a juhok között, és igen, velük aztán túl sok magasröptű eszmecserét nem lehet folytatni. És ezt meg is mondja Istennek, nem is akárhogy. "Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz." És mégis ő lett az, aki által Isten kettéválasztotta a Vörös-tengert és kivezette Izrael népét Egyiptomból. Mert Isten látta a tökéletes kifogás mögött megbúvó csodálatos embert, akivel együtt hihetetlen dolgokat fog véghezvinni. 

Ma reggel, miután elmondtad az utolsó érvedet is, hogy miért vagy alkalmatlan, hallgasd meg Isten válaszát! Ő sokkal többet lát benned, mint amit te a legmerészebb álmodban remélnél. Ő sokkal jobban ismer téged, mint te önmagadat, és látja benned az elrejtett kincset. Látja benned azt a csodálatos embert, akivel Ő majd hihetetlen dolgokat fog véghez vinni. 

Ő látja benned a hőst, aki nem fogja feladni, aki kitart majd a végsőkig. Ő látja benned azokat a képességeket, amiket te még fel sem fedeztél magadban. Ő látja, hogyan fogod Vele egyre tágabbra feszíteni a határaidat, hogyan fogod elhagyni a komfortzónádat, és hogyan fogod megélni Vele a különleges tapasztalatok sorát. 

Ő látja benned Isten emberét! Hát mondj igent az Ő hívására, és engedd, hogy részesévé tegyen a tervének! Miután kifogyasztottad kifogásait tárházát, itt az ideje, hogy nyugodtan felkelj, és elindulj azon az úton, amit Isten rendelt neked. Hidd el, nem fogsz csalódni! 

szombat, február 18, 2017

Alapkő


Énekeltek, dicsérve és magasztalva az Urat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az ÚR házának az alapját.

Ezsdrás 3,11

Az imaház alapkő letétele igen ünnepélyes esemény. Jelen van a polgármester, a pap, a gyülekezet, a meghívott vendégek, mindenki, aki számít és a szolgálattevők. Elkezdődik a program és meghallod a kórus énekét. Csilingelő hangok tökéletes tisztasággal és pontossággal hozzánk elénk a legszebb műveket. Nézed az arcokat, hallgatod a szólamok csodás összhangját és a szíved megtelik örömmel és hálával Isten iránt. Milyen sokat számít, hogy az énekesek hogyan végzik a dolgukat! Mindannyian láttunk már embereket unottan, fásultan énekelni. Hát nem egy szívderítő látvány.
Nézem a boldog arcokat, hallom a szép muzsikát és azon gondolkodom, Mit tanít az alapkőletétel az igazi alapokról?
Alap - Isten jó és örökké szeret minket.
Alap - Az Istent dicsőítő szolgálat hálából fakad.
Alap - Az a szolgálat, ami hálából fakad, örömmel tölti el a hallgatóságot. A hála "ragadóssá" válik. Mi is átérezzük. Mintegy körforgásként a hála tovább és tovább árad. Ez a mi szolgálatunk valódi alapja. Tovább adni, mit mi is kaptunk. Hitet, szeretetet, hálát, békességet, áldást. Mert az Isten szeretetének megtapasztalása örömöt és hálát fakaszt.

péntek, február 17, 2017

Jaj! A reumám!

Dicsőség Istennek!
Pesszimista az egész világ! Mikor láttál utoljára felszabadultan boldog embert? Ha megkérdeztél valakit: Hogy vagy? - tíz közül hányan nem kezdtek el panaszkodni? Az időre? A reumára? A kevés nyugdíjra? A magas adókra? A szomszédra? Mintha ismeretlen fogalommá válna a szívből jövő nevetés, éppúgy, mint az őszinte, együtt érző sírás is. Mi aztán igazán kiegyensúlyozott nemzetté váltunk. Kiegyensúlyozottan pesszimista nemzetté. Dobogós helyen állunk.
Ha végig olvasod a Bibliát, azt tapasztalod, hogy bár sok-sok esemény nem volt éppen jó, de szereplői, mégiscsak megtalálták a kiutat. Dávid elbukott, azonban Isten segítségével kilábalt, és máris kérte az Urat, hadd tanítsa a következő nemzedéket, nehogy ők is elbukjanak. A tanítványok aggódtak saját életük felől a háborgó tengeren, sőt, Mesterük is látszólag magukra hagyta őket, mégis kiálltak a nép elé, és beszéltek az ő csodálatos barátjukról, aki meghalt és feltámadott. Bizonyságtevésükre több ezren megtértek.
Ha nem emeled fel a fejedet, sosem látod meg a csillagokat! A pesszimizmus is, éppúgy, mint az optimizmus, hozzáállás kérdése, és a fejben dől el. Határozd el, hogy megvidámítod a körülötted élők mindennapjait. Hogy megmutatod, neked igenis van Istened, van reménységed, van célod. Hihetetlen eredményt könyvelhetsz majd el. A mosoly mosolyt szül. Az öröm, örömöt.
A ma reggeli Ige nagy segítség lehet ebben:
„Annak, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel, az egyetlen Istennek, a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk Jézus Krisztus által, dicsőség, fenség, erő és hatalom mostantól fogva mindörökké! Ámen”
Júdás levele 24-25. vers.


csütörtök, február 16, 2017

Istennek gondja van ránk

"Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is."
Máté evangéliuma 6:28-29

szerda, február 15, 2017

A Megváltó születése



„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”
 (Ézsaiás könyve 9. fejezet 6. vers)

Minden szülő legnagyobb dilemmája méltó és megfelelő nevet találni a leendő trónörökös számára. A választék nagy, így van min alkudozni, veszekedni az ősök nevének továbbvitelétől, történelmi személyek, mitológiai alakok, sztárok, szuperhősök nevéig, a fantáziának csak a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete szab határt.

Kétezer éve sem lehetett ez másképp, persze akkor nem egy bizottság, hanem a társadalmi elvárás diktálta a normát. József és Mária esetében pedig minden elképzelésüket felülírta az isteni parancs: „nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” (Máté 1:21)

Ma reggel elgondolkodtam, bár tudjuk, hogy akkortájt a Jézus egy szokványos név volt, de vajon eszébe jutott-e szüleinek, hogy Ő több, hogy Ő más, mint a többi, amikor kimondták; Jézus, gyere enni, kész az ebéd! Jézus, gyere, légy szíves fogd a deszka végét! Jézus, itt van néhány drachma kérlek szaladj el a piacra két halért!

Vajon József látta az ő kis Jézusában a békesség fejedelmét, az erős Istent, a tanácsost, midőn a műhelyben épp a fűrész, a gyalu és egyéb szerszámok helyes használatára tanítgatta? S mit láttak benne testvérei, barátai, akikkel együtt játszott?

Mert, hogy később, mit jelentett ez a név; Názáreti Jézus, azt tudjuk. Némelyek, mint Nikodémus, Istentől jött tanítót, mások prófétát, csodatevőt, gyógyítót láttak benne. Ellenségei szemében pedig minden volt; szélhámos, szombatrontó, istenkáromló, de hogy Örökkévalóság Atyja az biztos nem.

Eszünkbe juthat a tizenkettő közül Péter válasza is, mikor Cézárea Filippi környékén járva megkérdezte tőlük: „Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” (Máté 16:15-16)

Ám ma ennél sokkal fontosabb kérdés: Mikor meghallod, vagy leírva látod ezt a nevet JÉZUS, te kinek mondod Őt?