csütörtök, március 23, 2017

Ima a miniszterelnökért

"Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére."
Pál első levele Timóteusnak 2:1-4

„Hívő ember nem politizál!” – hallom ezt sok ízben keresztyén emberektől, főleg választások körül. Kényes téma, és ismerem az érveket pro és kontra. Azok, akik egyetértenek e kijelentéssel, tüntetően közömbösek a politika minden egyes jelenségével. Egy idős bácsi avval dicsekedett nekem, hogy a szavazócédulát szándékosan rosszul töltötte ki, ezzel akarván kifejezni, mennyire ördöginek tartja a politikát. Mások, akik vitatkoznak a fönti kijelentéssel, úgy vélekednek, a vallásszabadság csak akkor tartható fönn, ha aktívan támogatjuk azokat a pártokat, amelyeknek fontos ez az érték. Ez első csoport megveti azokat, akik olyan sötét dolgokkal foglalkoznak, mint a politika; a második csoport pedig azokat veti meg, akik nem úgy foglalkoznak a politikával, ahogyan ők azt elképzelik. Vagy így, vagy úgy, de egyik felfogás sem veszi figyelembe Pál Timóteusnak intézett tanácsát.

Pál azt mondja, imádkozzunk a politikusainkért. Aki megveti a politikusokat, tud-e értük imádkozni? Aki megveti azokat a politikusokat, akik más irányvonalat képviselnek, mint ő, tud-e értük imádkozni? Pál azonban nem csak azt mondja, hogy imádkozzunk országunk vezetőiért (akármelyik oldal van éppen kormányon), hanem még azt is hozzáfűzi, hogy Isten üdvözíteni akarja még a politikusokat is. Hát ez végképp megbotránkoztatóan hat. Vajon aki megveti a politikusokat, nem fog-e meglepődni, mikor a mennyországban épp egy miniszter lesz a szomszédja? Vajon aki megveti a másképp gondolkodó politikusokat, nem fog-e fölháborodni, hogy Isten országában éppen egy másikoldali párttag mellett kap Jézustól helyet?

Úgy érzem, Pál tanácsa fényében újra kell értelmeznünk a politikához fűződő viszonyunkat. Ha isten még a politikusokat is szereti, hát mi miért ne imádkozzunk értük? Ez nem azt jelenti, hogy egyet is kell velük értenünk. Pál pusztán arra buzdít, hogy lássuk meg a politikus szerepe mögött azt az embert, akiért meghalt Krisztus – éppúgy értük, mint ahogy értünk is. Imádkozzunk hát ma Magyarország vezetőiért!

szerda, március 22, 2017

Szoros kapcsolat



„De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”
 (73. Zsoltár, 23-26. vers)

Nemrég kezembe került Tom Marshall Helyes kapcsolatok című könyve. A szerző a bevezetőjében úgy vall: „könyvnek létrejöttéhez az a keserves felismerés is hozzájárult, hogy a jelek szerint a keresztényeknek ugyanolyan súlyos problémáik vannak a kapcsolatok területén, mint a hitetleneknek. Ráadásul bár nekünk szakértőknek kellene lennünk az emberi természet megértésében és megváltoztatásában, a válságba került és szétesett kapcsolatok helyreállításában tanúsított teljesítőképességünk egyáltalán nem ezt mutatja.”

Majd kifejti, hogy: „A kapcsolatok témakörének megértése azért is nagyon fontos, mivel Istennel való kapcsolatunkra is hatással van. Vannak emberek, akik azért nem tudnak szoros kapcsolatba kerülni Istennel, vagy azért nem értik igazából, hogyan lehet felépíteni a Hozzá fűződő kapcsolatot, mivel nehézségeik vannak általában a kapcsolataikban, vagy egyszerűen nem tudják, hogyan kell ezt csinálni.”

Úgy vélem, valóban helytálló Tom Marshall azon felismerése is, mikor az Istennel való kapcsolatunkról azt írja: „a kapcsolat minősége a mi hozzájárulásunktól is függ, nekünk pedig ugyanazt kell ebbe belefektetnünk, amit minden más kapcsolat megkövetel: saját magunkat. Órákat tölthetek bibliatanulmányozással, imádkozással és mindenféle keresztény szolgálattal, de ha én személyesen nem vagyok ezekben benne, ha nem adom bele a lényemet, akkor nem jön létre valós kapcsolat Istennel, és nagyon gyorsan meg fogom unni a dolgot, mert úgy látom, hogy nincs semmi értelme.”

Bizony, a felületes, magunkra kényszerített, érdekből való kapcsolatokat nem lehet sokáig fenntartani.

Aszáf zsoltára viszont tiszta szívből jövő kapcsolatról tanúskodik. Egy olyan kapcsolatról, ahol őszintén vallja be gyengeségét, félelmét, kételyeit, majd kimondja; „Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!”.

Nem tudom neked mit jelent a 73. zsoltár, engem önvizsgálatra indít az Istennel való kapcsolatom terén és megerősít abban, hogy hangosan mondjam ki:

„Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.” (73. Zsoltár 28.vers)

kedd, március 21, 2017

Jaj szegény szüleim! :)

„Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz”

Zsoltárok könyve 103. fejezet 13. verse



Jaj, mennyi huncutságot elkövettem gyerekkoromban... Szegény szüleim, akiknek bérletet kellett váltani az igazgatói irodába. Mások érmet, bélyeget gyűjtöttek, én meg az intőket. Ha kérdezték: „Lacika, megvagy a házival?” Én csak annyit mondtam: „Micsoda? Már rég!” És már lóra is pattantam és tekertem a haverokhoz. Ha kérték, is hogy mutassam meg a házit, akkor mutattam valami régit, amire már a tanár sem emlékezett. Jaj, szegény szüleim! Persze jajgathatok kedvemre mostmár, nem tudom nem megtörténté tenni a múltat, még akkor sem, ha most nagyon szégyellem, hogy hányszor becsaptam őket! (nem kell utánozni a példámat, mert veszélyes játék, és sokan megsérülhetnek)

DE! Mégis akárhányszor rossz fát tettem a tűzre, mindig megbocsájtást kaptam. Tényleg nem akartam sosem visszaélni a jóindulattal, de valahogy nem bírtam magammal, mindig kellett valamit csinálnom. Megbocsátást nyertem, bizalmat kaptam, hitet, hogy tudok ennél jobbat is.

Sosem számoltam meg, hogy egy nap hányszor követek el bűnt, amelyek miatt szégyenkeznem kellene az Úr előtt, de szerintem hamar összejönne egy többszázas lista. Rosszindulatú, sértő szavak, emberek figyelmen kívül hagyása, irigység, stb... hosszú lehet a lista és nemcsak az enyém. Mégis minden este úgy jövök az Úr elé, hogy szinte ugyanazt kérem. Bocsánatot, azért, hogy nem méltóképpen képviseltem Őt mások előtt, miközben magamat Krisztus követének tartom. Mit tesz Ő velem? Megbocsájt. Ebben az esetben is őszintén mondom, nem áll szándékomban megbántani Őt, vagy szégyent hozni Rá, de sokszor hibázom. Mit tesz velem ezután? Megbocsájt! Irgalmasságot cselekszik velem, jobban, mint bárki más.

Egyszer én is szülő leszek, ha az Úr így látja jónak, és ha fiam lesz, és olyan lesz, mint én, akkor majd csak akkor fogom megtapasztalni, hogy milyen érzés először az igazgató elé állni és végig hallgatni azt, hogy milyen rossz a gyerekem... Nem lehet könnyű.


Jó érzés-e megbántani valakit a viselkedésünkkel? Nem! Figyeljünk rá, hogy viselkedésünkkel, szavainkkal, gondolkozásunkkal, ne bántsuk meg az Urat! Sok sikert nekünk ;)

hétfő, március 20, 2017

Tudás és tapasztalat

"Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak."
Jób 42.5

A leghatékonyabb ismeretszerzés, amikor a hallott információkat élményekhez, tapasztalatokhoz tudjuk kötni. Milyen más az, amikor személyesen átéljük Isten jelenlétét, mint amikor elméleti ismereteink vannak róla! Isten nem csupán egy csatornán keresztül akarja megismertetni önmagát velünk, hanem minden érzékszervünkön keresztül. "A hit hallásból van" (Róma 10.17), Isten kijelentésére alapul. A hit növekedését pedig a tapasztalatok segítik. Amikor szaván fogjuk Őt, s ennek nyomán átéljük jelenlétét, szabadítását. "Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik." (Zsolt. 34.9) Eljuthatunk arra a pontra így, amikor elmondhatjuk: nem csupán hiszem, hogy Isten létezik, és szeret, hanem tudom. Ez az, amivel Isten meg akar ajándékozni minket!

Legyen áldott a napod!

Jób szavai nyomán egy olvasmány élményem jutott eszembe, amelyben a szerző személyes tapasztalatát írta le:

"Eltökéltem, hogy buzgón keresni fogom ott az Urat, és ha lehetséges, elnyerem bűneim bocsánatát. Szívem nagyon vágyott a hitből fakadó keresztény reményre és békére.
 
Igen fölbátorodtam, amikor a következő szövegen alapuló igehirdetést hallottam: „Ekképpen megyek be a királyhoz”, „s ha azután elveszek, hát elveszek.” A szónok a remény és félelem között ingadozókról szólt, akik bár szeretnének menekülni bűneiktől, és elnyerni Krisztus bűnbocsátó szeretetét, de akiket félénkségük, és a szívtelenségtől való félelem, kétségek közt hánykolódva tart. Ezeknek tanácsolja, hogy adják át magukat Istennek, s halogatás nélkül bízzák magukat könyörületére. Rájönnek majd, hogy a kegyelmes Megváltó készen áll nekik ajándékozni a könyörület jogarát, mint Ahasvérus ajánlotta fel Eszternek, kedvezése jelét. A bűnösnek, mikor reszketve áll az Úr jelenlétében, nem kell mást tennie, mint kinyújtani a hit kezét, és megérintenie a kegyelem jogarát. Ez az érintés biztosítja számukra a bűnbocsánatot és békét.
    
Akik arra várnak, hogy érdemeseknek tudják magukat Isten kegyelmére, mi előtt rászánnák magukat, hogy igényt tartsanak ígéreteire, végzetes hibát követnek el. Csakis Jézus tisztíthat meg bűneinktől, egyedül Ő bocsáthatja meg vétkeinket. Urunk szavát adta, hogy meghallgatja kéréseinket, s válaszol a hittel hozzá folyamodók imáira. Sokan azt képzelik, hogy valami csodálatos erőfeszítést kell tenniük, hogy elnyerjék Isten tetszését. Holott hiábavalóság minden magunkra támaszkodás. A bűnös csak úgy válhat Isten reménykedő, hívő gyermekévé, ha hit által közösségre lép Krisztussal. Ezek a szavak megnyugtattak, és megmondták, mit kell tennem, hogy megmeneküljek. 
 
Ettől kezdve világosabban láttam utamat, kezdett eloszlani a sötétség. Őszintén kerestem bűneim bocsánatát, s minden erőmmel igyekeztem teljesen átadni magamat az Úrnak. Mégis gyakran kétségbe estem, mert nem tapasztaltam azt a lelki elragadtatást, melyet Isten tetszése bizonyítékának tartottam. E nélkül nem mertem megtértnek tartani magam. Igen rászorultam, hogy valaki megmagyarázza az egész folyamat egyszerűségét!

Míg a többiekkel az oltár előtt térdeltem, szívem ezt kiáltotta: „Jézus, segíts, ments meg, mert elveszek! Meg nem szűnök könyörögni, míg meg nem hallod imámat, és meg nem bocsátod bűneimet!” Erősebben éreztem segítségre szoruló állapotomat, mint valaha. Ahogy ott térdeltem, és imádkoztam, a teher lehullt rólam, és a szívem megkönnyebbült. Először megriadtam., és próbáltam vissza felvenni magamra a gyötrelem terhét. Azt gondoltam, hogy nincs jogom örülni, és boldognak lenni. Jézus mégis nagyon közel látszott lenni. Minden bánatommal, balszerencsémmel és próbáimmal hozzáfordultam, ahogy az imádkozók között térdeltem, többet tanultam Krisztus isteni jelleméről, mint bármikor azelőtt.
 
Az egyik hívő asszony hozzám lépett, és megkérdezte: Drága gyermekem, megtaláltad Jézust? De mielőtt felelni tudtam, felkiáltott: Igen, megtaláltad, békéje éltet, látom arcodon! Ismételten felvetettem magamban a kérdést: ez a megtérés? Nem tévedek? Túl értékesnek tűnt, hogy magamnak igényeljem, túl fenséges kiváltságnak. Bár igen félénk voltam, hogy nyíltan megmondjam, tudtam, hogy az Üdvözítő megáldott, és megbocsátotta bűneimet." (Ellen Gould White tapasztalata)

vasárnap, március 19, 2017

Figyelj a jóra!

„Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”
Jakab levele 1:16-17 

Tőle jön minden jó. Minden, ami jó körülötted és benned, azt Tőle kaptad ajándékba. A gyermeked zsivány mosolyát, a férjed gondoskodását, az egészséged, az anyagi javakat, a mindennapit. A barátot, akivel olyan különlegesen hozott össze az élet, a madárszót, a napsütést, az esőt, a szelet. 

Az emlékeket, tapasztalatokat, a közös történeteket, melyekre olyan jó elalvás előtt visszaemlékezni. Az áldott magányt és az értékes beszélgetéseket. Az éppenhogy elért buszt, a tavaszi kabát zsebéből előkerült, elfeledett bankjegyeket. Egy átmókázott napot, amikor senki sem húzta ki senkinél a gyufát. 

Mindet Tőle kaptad, és a sort a végtelenig lehetne bővíteni. Hát tedd meg! Szóljon a mai napod és az utána következő többi is a háláról! Arról, hogy észreveszed a jó dolgokat magadban, a másikban és körülöttetek. Arról, hogy tudatosan gondolkodsz egy esemény kapcsán, mi is lehet benne a jó. Arról, hogy te igenis megnézed az érem másik oldalát, mert az áldást nem mindig könnyű felismerni. 

Olyan könnyen kéred számon a Mindenhatót, hogy miért döntött úgy, ahogy döntött, miért tette, miért nem, miért engedte meg. Megesik, hogy megharagszol rá, mert nem érted a Végtelent, és napokig nem beszélsz Vele. Ma Isten arra kér, legyél a jóra, a hálára is ilyen fogékony. 

Ne vegyél semmit se természetesnek, hanem élj nyitott szemmel, tudatosan, hálásan, és meglátod, mennyivel boldogabb lesz a mindennapok körfogrása. Ne engedd meg magadnak azt a luxust, hogy a fájó eseményekre koncentrálva figyelmen kívül hagyd a jó dolgokat! Tanuld meg kimondani ezt a szót: köszönöm! És élj egy áldásokra nyitott életet!

szombat, március 18, 2017

Bűnbűnat


"Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen."
Zsoltár 32,1-2

Hogyan lehet igaz az ember Isten előtt? Hogyan tehető igazzá egy bűnös ember? - Egyedül csak Krisztus által juthatunk összhangra Istennel és a szent élet kívánalmaival. De hogyan jöjjünk Krisztushoz? Sokan teszik fel ugyanazt a kérdést, amit egykor a sokaság Jeruzsálemben, pünkösd napján, akik, miután felismerték bűneiket, így kiáltottak fel: "Mit cselekedjünk?" Péter apostol válaszának első szava így hangzott: (MEGJEGYZÉS: Az angol fordítás szerint.) "Bánjátok meg!" (Ap. csel. 2:37-38) Majd egy más alkalommal, nem sokkal ezután, ezt mondta: "Bánjátok meg és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek." (Ap. csel. 3:19)
A bűnbánat a bűn feletti bánkódást és az attól való elfordulást jelenti. Mindaddig nem hagyunk fel vétkeinkkel, amíg azok bűnös voltát fel nem ismerjük. Életünkben akkor történhet csak a valódi változás, ha teljes szívvel elfordulunk a bűntől.
Sok ember ma is félreérti a bűnbánat igazi lényegét. Sokan szomorkodnak vétkeik miatt, külsőleg javulást is mutatnak, mert félnek a bűn következményeitől. Azonban ez nem az Isten akaratának megfelelő bűnbánat. Ezek inkább a szenvedéseket fájlalják, nem magát a bűnt. Így panaszkodott és jajgatott Ézsau is, amikor látta, hogy elsőszülöttségi jogát örökre elvesztette. Bálám is beismerte bűnét, amikor Isten angyala kivont karddal állott útjában, mert életéért reszketett. Mégsem láthatjuk náluk az igazi bűnbánatot, a megtérést, az életelv megváltozását és a bűntől való irtózást. Miután Júdás Iskariotes Urát és Mesterét elárulta, így kiáltott fel: "Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért" (Mt 27:4).
Ezt a bűnbeismerést azonban csak a rá várakozó rettenetes kárhozat tudata és a végítélettől való rettegés csikarta ki belőle. Bűnének következményei félelemmel töltötték el, azonban arról nem olvashatunk, hogy szívet tépő szomorúsággal bánkódott volna azon, amiért Isten ártatlan Fiát elárulta és Izrael Szentjét megtagadta. Fáraó is beismerte bűneit, amíg Isten fenyítő vesszeje alatt szenvedett, de csak azért, hogy a további büntetést elkerülje; mihelyt azonban megszűntek a csapások, azonnal tovább dacolt Istennel. Ezek az emberek fájlalták ugyan a bűn következményeit, de nem bánkódtak bűnük felett.
Ha azonban a szív enged a Szentlélek befolyásának, a lelkiismeret felébred; a bűnös felismeri Isten törvényének mélységét és szentségét, amely Isten kormányzásának alapját képezi a mennyben és a földön. Az a világosság, "mely megvilágosít minden embert" (Jn 1:9), bevilágít a lélek titokzatos kamráiba és a sötétség elrejtett dolgait nyilvánvalókká teszi. Meggyőződés lesz Úrrá szívén, lelkén. A bűnös egyrészt megérti Isten igazságosságát és rettegéssel gondol arra, hogy egykoron bűnösen és tisztátalanul kell megjelennie a szívek Vizsgálóbírája előtt. Másrészt látja Isten szeretetét, a megszentelt élet szépségét, a lelki tisztaság örömét; vágyódik a megtisztulás után és szeretné a mennyel való összeköttetést helyreállítani.
Dávid imája, melyet bűnbeesése után mondott, megismerteti velünk a bűn feletti őszinte szomorúság lényegét. Nem látjuk, hogy bűneit elfedezi, mentegeti, vagy a fenyegető ítélet elől menekülni igyekezett volna. Dávid látta bűneinek nagyságát, a lelkén tapadó szennyet, és átérezte vétkeinek terhét. Nemcsak bűnbocsánatért, hanem szívének megtisztításáért is könyörgött. A szentség öröme és az istennel való közösség visszaállítása után vágyakozott. Lelke érzelmeit azért ilyen szavakkal fejezte ki: "Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen."
/Részletek E. G. White: Jézushoz vezető út c. könyvéből/

péntek, március 17, 2017

Rakd le terhedet

Minden gondotokat Őrá vessétek, mert neki gondja van rátok” 
1Péter 5:7.
Ma reggel, amikor ezt a szakaszt olvastam, eszembe jutott az a – talán székely – humor, amikor a hosszú, fárasztó gyaloglás után megállt egy szekér a nénike mellett, és odaszólt a kocsis, hogy üljön fel, ne gyalogoljon. A hálás mamika felmászott, de a nehéz batyut egyetlen pillanatra sem tette le a hátáról. Amikor ezt a kocsis szóvá tette, hogy már miért nem teszi le azt a nehéz csomagot, a nénike alázatosan válaszolt: Már hogy tenném le? Épp elég áldozat már az is, hogy engem felvett, még a batyummal is terheljem?
Mi is többféle módon viszonyulunk gondjainkhoz. Mert hát azok aztán bőven vannak.
Az egyik, hogy mindent, de mindent megpróbálunk, és amikor látjuk, hogy semmi sem sikerül, akkor egy nagyot sóhajtunk, és azt mondjuk: Hát akkor imádkozzunk, talán Isten küld valami megoldást.
A másik, amikor úgy gondoljuk, van Istennek épp elég dolga, minek fárasszam apró-cseprő gondjaimmal?
A harmadik, amikor átadjuk ugyan gondjainkat Neki, de azért mi is odaállunk, és próbálunk neki tanácsot adni, meg azért a biztonság kedvéért beállunk a teher alá, hátha úgy neki könnyebb lesz.
Szeretnék Rick Warrentől idézni, hogyan értelmezi ő, hogy adjuk át minden gondunkat, félelmünket és örömünket Istennek.

„Többre van szükség a puszta akaraterőnknél, ahhoz, hogy ne aggódjunk. Bizonyára Te is tudod ezt, mert már sokszor megpróbáltad. Azt gondoltad: “Nem fogok aggódni emiatt.” és ebben a pillanatban már el is kezdtél aggódni.
1. Ismerd meg Istent. Jézus a Máté 6:32-ben azt mondja: “Az emberek, akik nem ismerik Istent és az ő útjait, nyugtalankodnak.” (MSG ford.). Ha nincs kapcsolatod Istennel, minden okod megvan az aggodalomra. El kell kezdened megismerni Istent! Hívőként van egy mennyei Atyád, aki azt az ígéretet tette, hogy vigyázni fog rád. Isten gyermeke vagy és mint gyermekének különleges kiváltságaid vannak. Amikor aggódsz, Isten azt mondja: “ Az én gyermekem vagy. Miért csinálsz úgy, mint egy árva?” 
2. Helyezd Istent az első helyre életed minden területén. A Máté 6:31-33 azt mondja: “Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk?- vagy: Mit igyunk?- vagy Mit öltsünk magunkra?... a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre, és ő meg fogja adni nektek, ha őt helyezitek az első helyre az életetekben és úgy éltek, ahogy azt ő akarja.” (TLB ford.) Minden alkalommal, amikor Isten kikerül életed középpontjából és bármi más odakerül a helyére – teljesen mindegy milyen jó dolog is az – elkezdesz aggódni.
3. Az adott nappal foglalkozz. A Biblia azt mondja: “Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnapnak megvannak a saját aggodalmai: minden napnak megvan a maga baja.” (Máté 6:34, NCV ford.) Ha a holnap miatt aggódsz, nem tudod élvezni a mai napot. A mai nap áldásait elveszíted. Az rendben van, hogy megtervezed a holnapot, de a mának kell élned. És amikor mindig a holnap miatt aggódsz, a jövő nyomasztóvá válik. De Isten adja az Ő kegyelmét és erejét, amire szükséged van a mindennapokhoz.  Most pedig, csak a mához van elegendő erőre szükséged.
4. Bízd Istenre a gondoskodást. “Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1 Péter 5:7, NLT ford.). Hogyan tudod ezt megtenni? Az egyik útja az, hogy memorizálod Isten ígéreteit a Bibliából. Ezek olyanok mint egy biztosítási kötvény a hívőknek.  Ha tudod, hogy valami biztosítva van, akkor többet nem kell aggódnod felette. A másik útja az imádság. Ha annyit imádkozol, mint amennyit aggódsz, sokkal kevesebb dolog miatt fogsz valóban aggódni.
Mi az eredménye annak, ha ezt a négy lépést megteszed? "Megtapasztalod Isten békességét, amely sokkal csodálatosabb, mint amit az emberi értelem felfoghat." (Filippi 4:7a, TLB ford.)
Imádkozz így a mai napon: "Drága Atyám, megvallom, hogy gyakran elfelejtem, hogy Te minden nap velem vagy. Gyakran elfelejtem, hogy Te valójában milyen is vagy. Meg tudsz nekem bocsátani ezért? Szükségem van arra, hogy egyre jobban megismerjelek Téged és a Te Igédet, a Te ígéreteidet. Segíts, hogy életem minden területén Téged helyezzelek a központba. Segíts nekem, hogy az adott nappal foglalkozzam mindig. Segíts nekem, hogy ne aggódjak a holnapért. Ehelyett hadd figyeljek arra, hogy mit teszel az életemben a mai napon. Szeretnék bízni abban az ígéretedben, hogy minden szükségemet megadod – legyen az akár pénzügyi, akár párkapcsolati, akár fizikai, akár társadalmi, akár lelki, akár érzelmi. Segíts nekem jobban bízni benned és kevesebbet aggódni. Jézus nevében kérlek, hallgasd meg imádságomat. Ámen"
*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.08.11.)