A gonoszok és az igazak útja
1660,
Anglia. Bedford megyei börtönében egy vándorprédikátor, akit 12 évre ítéltek
el, engedély nélküli igehirdetés és egy állami rendelet megszegéséért (miszerint
az istentiszteleteken csak az anglikán egyház liturgiáját lehet használni), tollat
ragad és megírja a kereszténység egyik alapművét.
Igen,
ez a fogoly John Bunyan, a mű pedig a Zarándok útja című allegorikus regény,
mely az ember az örök életre, az üdvösségre, Isten országába való vágyódását, igyekezetét,
megpróbáltatásait és győzelmét mutatja be.
A
főszereplő KERESZTÉNY, aki bűnterhével Romlás városából (bűnös földi élet) Sionba
(Mennyei örök élet) indul. Útja azonban nem egyszerű. Kísértések és próbák állják
útját. Világbölcs, Törvénytudó, a csüggedés mocsara, Belzebub, a Hiúság vására,
Felületes, Képmutató, Félénk, Fecsegő, Irigy, Babonás, Hízelgő, Mellékúti, Apollion,
Kétségbeesés óriás próbálják megakadályozni, hogy elérje célját.
Bunyan
pontosan ábrázolja az evangélium tanítását: A többség a széles és a maga által
jónak tartott utat járja, ami zsákutca, „amely a veszedelemre visz.” A mennybe pedig
csak egyetlen helyes út vezet „a szoros kapu, a keskeny út és kevesen vannak,
akik megtalálják azt.” (Máté 7:13) Ez az út, maga Jézus, aki azt mondja: „Én
vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én
általam.” (Ján.14:6)
Kedves
Olvasó! Kedves Zarándok! Te elindultál már, vagy még hezitálsz? Foglyul ejtett
a csüggedés mocsara, vagy Kétségbeesés óriás? Netán ott jársz a halál
árnyékának völgyében?
Kedves
Zarándok! Ne feledd! Nem vagy egyedül az úton! „Tudja az Úr az igazak útját”. Így
tégy félre minden akadály, minden megkörnyékező bűnt, nézz a hit fejedelmére és
bevégzőjére, Jézusra (Zsid.12:1-2) és eléred a célt!