Az Úr uralkodik
„És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem
az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!”
(Bírák könyve 8. fejezet 23.
vers)
Sokunk kedvenc
olvasmánya Gedeon története, akinek hozzánk hasonlóan megvoltak ugyan a maga emberi
gyengeségei, de az ezekkel való megküzdés, és az Istenre hagyatkozás
tekintetében kétségkívül példakép.
Ma reggel a
midiániták felett aratott győzelem utáni kihívására és az arra adott válaszára
koncentrálunk, ami ellen bűnös emberi természetünk szerint érthetetlen,
ugyanakkor hatalmas alázatról, és önuralomról tanúskodik.
Hiszen, micsoda
ostobaság – gondolj csak bele - visszautasítani az uralkodói rangot, a királyi
trónt! Főleg, hogy ezért már megdolgoztál, kivívtad a szabadságot, és nincs
más, akivel küzdened kéne, a nép pedig egyöntetűen téged akar; Gyere és
uralkodj rajtunk!
Egy ilyen kérést visszautasítani!?
Miért tennéd? Téged Isten választott ki. Emlékezz! A pajtában csépeltél és
onnan hívott ki. Majd számtalan megerősítő jelet kaptál. Csupán háromszáz
emberrel szembeszálltál az ellenséggel és megfutamodtak mind. Győztél! Gyere és
uralkodj rajtunk!
Azonban Gedeon – ez a
válaszából is kiderül – másképp látja, másképp értékeli mindezt. Igen, az
Örökkévaló hívott el, és milyen türelemmel kezelt, hiszen épp azért adott annyi
jelet – a gyapjútól, az álmát elbeszélő midiánita ifjúig,- mert vonakodtam,
hitetlenkedtem. S a nagy győzelem? Mi csak kürtöltünk, „az Úr fordítá
kinek-kinek fegyverét társa ellen” (Bír.7:22)
Ez a győzelem nem
Gedeon érdeme, így sem a dicsőség, sem a hála, sem a trón nem őt illeti meg,
„nem én uralkodom felettetek… hanem az Úr’”
Milyen jó lenne, ha megtanulnánk
Gedeontól, hogy a mi feladatunk nem az, hogy családunkban, munkahelyünkön, a
gyülekezetben azért harcoljunk, hogy ’itt én vagyok/én leszek a főnök’; hogy
’itt az lesz, amit én akarok’; hogy ’amíg az én kenyeremet eszed, addig azt
csinálod, amit én mondok’…
Ehelyett, tekintsünk úgy
egész életünkre, lehetőségeinkre, sikereinkre, hogy minden Isten ajándéka, és
előtte meghajolva mondjuk: „Illő dolognak tartom közzétenni azokat a jeleket és
csodákat, amelyeket a felséges Isten cselekedett velem. Mily nagyok az ő jelei,
és mily hatalmasak az ő csodái! Országa örökkévaló ország, és uralma nemzedékről
nemzedékre megmarad. (Dán.3:32-33)