Isten hűsége
"Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.”
Már az első század gyülekezetei is az adventvárás lázában
égtek. Sokan azt remélték, hogy a visszatérését kihirdető feltámadt Krisztus még
az ő életükben újra eljön. Hiába ígérte meg a Vígasztalót, a Szent Lelket, a
hívők mégis Jézust várták vissza.
A thessalonikai gyülekezetet is érdekelte Jézus második
eljövetelének módja, előzményei ill. a nagy találkozásra való felkészülés. Pál
apostol eloszlat néhány félreértést, helyre igazítja a tévtanítókat, de
alapvetően bátorít, vígasztal, reménységet hirdet.
Köztudott volt, hogy Jézus eljövetele egyszerre ígéret és
ítélet. Ennek az eseménynek súlya van, mégpedig az örök élet, vagy a végleges
pusztulás. Ezért is érezték sokan akkor – és érzik ma is – hogy valamit tenni
kellene azért, hogy a második advent számukra ne az ítélet legyen. Az itt olvasható
tanácsok elég egyszerűnek tűnnek: - becsüljétek meg a gyülekezet elöljáróit;
mindig törekedjetek a jóra; mindenkor örüljetek; szüntelen imádkozzatok;
mindenért hálát adjatok; mindent vizsgáljatok meg – a jót tartsátok meg stb. –
magyarul: vegyétek komolyan azt, hogy várjátok Jézust.
A találkozásra való felkészülést Jézus is komolyan veszi. Itt van az ő része:
1Thess 5:23,24) „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg
titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes
épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki
elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.”
Isten tehát megszentel, megőriz, és átformál bennünket, hogy
alkalmasak legyünk az Ő országára. Mondhatnánk, hogy az Ő része „rendben van”.
Hűséges, megbízható, vagy ahogyan a szótár mondja a hűségről: „magában foglalja az odaadást és
állhatatosságot, az önkénytől és ingadozástól való mentességet”
Isten hűsége azért különleges, mert önkéntes, önkénytől és
ingadozástól mentes. Mindenek felett való hatalommal rendelkezik, mégis úgy dönt,
hogy azonosul velünk, és értünk cselekszik. Megtehetne bármit, de bizonyos
fokig korlátozza magát, és valószínűleg jobban várja az újbóli találkozást,
mint mi magunk.
Isten hűséges, megteszi a maga részét. A kérdés, hogy mi
hogyan készülünk a második adventre?
