Méltó a Bárány!
És láttam, és sok angyal
hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer
tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: "Méltó a
megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a
hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!"
Aki
nem a végénél kezdi olvasni a Bibliát, az könnyen megérti, hogy a
Bárány, akit dicsőítenek nem más, mint Jézus Krisztus, a világ
Megváltója. A bűneset után Ádám és Éva fiai már ismerték a Bárány
áldozatának jelentőségét:
„Ábel juhpásztor lett,
Kain pedig földművelő. Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az Úrnak, a föld
gyümölcséből. Ábel is vitt az elsőszülött
bárányokból, a kövérjükből. Az Úr rátekintett Ábelra és áldozatára, de
Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és
lehorgasztotta a fejét. (1Móz 4:2-5)
Amikor
Ábrahám élete legnehezebb próbájára készült, „Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt
vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az
áldozatra való bárány? Ábrahám azt mondta: Isten
majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább
ketten együtt.” (1Mózes 22:7,8)
Később,
az izraeliták Egyiptomból való szabadulásának előestéjén el kellett készíteni
egy bárányt, és a vérével megkenni az ajtófélfákat, hogy elkerüljék az
elsőszülöttek halálát. A bárány vére életet, szabadulást jelentett számukra.
Ézsaiás
próféta úgy látja Jézust, mint csöndes, alázatos áldozati bárányt. „Amikor
kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra
viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki
száját.” (Ézsaiás 53:7)
Keresztelő
János egyértelműen rámutat, hogy kit kell meglátni Jézusban, aki szeretne
általa megkeresztelkedni. „Másnap János
látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (János 1:29)
Végül
ott látjuk a kereszten megfeszített Megváltót, aki ezzel az egyetlen
áldozatával megadta mindenkinek a lehetőséget a bűntől való szabadulásra. Ez az
isteni szeretet, az emberré váló, önmagát megüresítő és megalázó Krisztus, aki
egyedül méltó az imádatra.
A
Jelenések könyve több mennyei tróntermi jelenetet mutat be, ahol az ott lévők
mind Jézus imádják két oknál fogva. Egyrészt, mert ő a Teremtő, másrészt Ő a Megváltó.
Isten
országának lényege – itt és ott – nem a gyöngykapuk és arany utcák, hanem a
Bárány imádása. Miért ne tennénk meg most?
