Önvizsgálat
„Önmagatokat
vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy
nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor
nem álltátok ki a próbát.”
(Korinthusbeliekhez írt második levél 13. fejezet 5. vers)
Pál elhívása, ’megfordulása’ még a Szentírást nem
olvasók körében is az egyik legismertebb bibliai történet. Saulusból Paulus,
azaz az egyház üldözőjéből Krisztus legbuzgóbb apostolává lett. Ám ez a
küldetés nem volt veszélytelen.
„Háromszor
megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem,
éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó
vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben
pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben
tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt…” (2Kor.11:25-26)
Szomorú, hogy még az ő munkássága nyomán
létrejött gyülekezet előtt is bizonygatni kellett, hogy Krisztus bízta meg és nem
önjelölt apostol. „Hiszen annak bizonyítékát keresitek, hogy belőlem Krisztus
szól.” 2Kor.13:3)
Aztán mikor elmesélte elhívásának történetét és
az evangélium hirdetése közben szerzett tapasztalatait, azt írja: „remélem
felismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát.” (2Kor.13:6)
S mi a helyzet ma velünk? Különbek vagyunk, mint
a korinthusiak? Nagyon jó ismerjük az Igét; „ne ítélj hogy ne ítéltess!”, meg
hogy nem egymást kéne nagyítóval vizsgálgatni, hanem saját magunkat, de…
Szóval lehet, ha Pál ma belépne gyülekezeteink
valamelyikébe ugyanúgy bizonygatnia kéne, mit miért tesz. Viszont úgy hiszem, a
vádolás helyett, bennünket is önvizsgálatra ösztönözne, arra, hogy tegyük az
Ige mérlegére az életünket.
Hiszen, ahogy olvassuk a mérce: Krisztus.
Imádkozzunk ma reggel azért, hogy mindnyájan
eljussunk „a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi
érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége;
hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne
vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és
tévedésbe ejtő álnoksággal. Ellenkezőleg, járjunk
az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz,
aki a fej.” (Ef.4:13-15)