Érzések
„És mondának
egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla
az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?”
(Lukács evangéliuma
24. fejezet, 32. vers)
Az
érzelmek és érzések megértése régóta foglalkoztatja az emberiséget. Filozófusok
és tudósok egész serege próbálta definiálni, megfejteni, honnan fakadnak, és mi
befolyásolja őket.
Voltak,
akik szerint (Arisztotelész, Descartes, Spinoza) a gondolkodás határozza meg
érzéseinket, és ebből adódóan csakis az értelem által lehet körülírni azokat.
Így
határoztak meg alapvető érzelmeket, mint például: csodálkozás, szeretet,
gyűlölet, vágy, öröm, bánat és úgy tartották a komplexebb érzések ezek
kombinációi.
Mások
(William James és Carl Lange) úgy vélték, hogy az érzelmeket a környezet
változásai okozzák, így az érzések csupán szervezetünk fiziológiai, biológiai
válaszai a minket ért behatásokra.
Darwin
pedig, aki párhuzamot vont az állatok és az emberek viselkedése között, úgy
fogalmazott; az érzelmek haszontalan csökevények, melyek az evolúciós múlt
jelentéktelen maradványaiként jelennek meg bennünk.
S
hogy mi az igazság? Megfejthető, hogy honnan erednek az érzelmek? Az értelem
előbbre valóbb, mint az érzelem, vagy fordítva? Kellenek egyáltalán érzések?
A
világban és az egyházban is gyakran csak két szélsőséget tapasztalhatunk; az
egyik az érzelmek teljes mellőzése (ész-vallás) és ennek ellenpontja az
érzelmek túlhangsúlyozása (karizmatikus irány).
A
Szentírás azonban kiegyensúlyozott képet ad minderről; egészséges esetben az
értelem és az érzelem egymásra épülnek, egyik a másikat erősíti, nem pedig
kioltják egymást.
Mikor
Jézus beszél az Emmausba tartó két tanítvánnyal, az értelmükre és a szívükre is
hat, hiszen az elmondottak gerjesztik bennük a vágyat, hogy még többet hallják
az Igét, ami aztán tovább emeli őket.
Mai
imádságom pedig nem is lehet más, minthogy; Szólj hozzám, Uram, hadd
gerjedezzen az én szívem is, úgy mint Kleofásnak és társának szíve ott az emmausi
úton.
„Szeressed
azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
erődből.” (5Móz.6:5)
