A láthatatlan dolgok bizonyossága
„Mert hitben járunk, nem látásban.”
(Korinthusiakhoz írt 2. levél, 5.fejezet 7.vers)
A hit az a dolog, amiről sokat lehet írni, és még többet beszélni, prédikálni, de hogy rendelkezünk-e vele, avagy sem azt az élet mutatja meg.
Nemrég olvastam egy könyvet, melyben volt egy idézet mely mélyen elgondolkodtatott: „Sajnos sok keresztény a könnyű élet és áldások „homokján” építette hit-házát. És tragikusan mikor a nehézségek vihara, a szenvedés jelentkezik, ezeket a vihar teljesen elsöpri.” David Wilkerson
És hányszor sodort, sodor el engem is a csüggedés vihara…
Mert könnyű vallást tenni, fogadkozni: „Hiszem, hogy Isten létezik, hogy a Szentírás az egyetlen mérce, hogy Jézus a testben megjelent Krisztus, hogy Isten törvénye változhatatlan…”, de milyen hit az, melynek csak valamicske hatása van az életemre?
A héten egy vak emberrel találkoztam az egyik üzletben és figyeltem milyen ’ügyesen’ tájékozódik a hangok alapján. Valóban igaz, hogy ha az egyik érzékszerv sérül, vagy elvész, egy másik a helyébe lép.
Talán azért oly gyenge a ’hitszemünk’, mivel leginkább ’látásban járunk’, a látás pedig elnyomja a hitet. S tulajdonképpen, mivel látunk, nincs is szükségünk igazán a ’hit-szervünkre’, és ezért nem tudja a hit igazán átformálni az életünket.
Mostanában a Szentírásból az apostoli leveleket olvasom és lenyűgöz, az az odaszánás, az a hit, mely egyszerű embereket tett képessé olyan dolgokra, melyekre semmiféle oktatást nem kaptak.
Csodák, gyógyulások, hatalmas megtérések, viszont manapság, mintha valaki elzárta volna a ’Szentlélek csapját’. Vagy talán nincs még mustármagnyi hitünk sem?
A baj az, hogy még bennünket, keresztényeket is komolyan megkörnyékez az a hamis nézet, hogy a hit csodákhoz vezet, csodákat eredményez. Ám a Biblia másról beszél. Mind a hit, mind a csoda, sőt még az Írás is csak eszköz a célhoz; Jézus Krisztushoz.
S ha összefüggésben vizsgáljuk meg a fenti Páli szakaszt, világosan látszik, hogy az apostol ezért a célért, Jézusért kész lenne már most mindent odaadni, akár ’elköltözni’ is ebből a világból.
Valóban, milyen jó lenne már Jézussal lenni! Ám addig is hunyd be szemed és tanuljunk meg ’vakon’ élni, ahogy Jézus mondja:
Nemrég olvastam egy könyvet, melyben volt egy idézet mely mélyen elgondolkodtatott: „Sajnos sok keresztény a könnyű élet és áldások „homokján” építette hit-házát. És tragikusan mikor a nehézségek vihara, a szenvedés jelentkezik, ezeket a vihar teljesen elsöpri.” David Wilkerson
És hányszor sodort, sodor el engem is a csüggedés vihara…
Mert könnyű vallást tenni, fogadkozni: „Hiszem, hogy Isten létezik, hogy a Szentírás az egyetlen mérce, hogy Jézus a testben megjelent Krisztus, hogy Isten törvénye változhatatlan…”, de milyen hit az, melynek csak valamicske hatása van az életemre?
A héten egy vak emberrel találkoztam az egyik üzletben és figyeltem milyen ’ügyesen’ tájékozódik a hangok alapján. Valóban igaz, hogy ha az egyik érzékszerv sérül, vagy elvész, egy másik a helyébe lép.
Talán azért oly gyenge a ’hitszemünk’, mivel leginkább ’látásban járunk’, a látás pedig elnyomja a hitet. S tulajdonképpen, mivel látunk, nincs is szükségünk igazán a ’hit-szervünkre’, és ezért nem tudja a hit igazán átformálni az életünket.
Mostanában a Szentírásból az apostoli leveleket olvasom és lenyűgöz, az az odaszánás, az a hit, mely egyszerű embereket tett képessé olyan dolgokra, melyekre semmiféle oktatást nem kaptak.
Csodák, gyógyulások, hatalmas megtérések, viszont manapság, mintha valaki elzárta volna a ’Szentlélek csapját’. Vagy talán nincs még mustármagnyi hitünk sem?
A baj az, hogy még bennünket, keresztényeket is komolyan megkörnyékez az a hamis nézet, hogy a hit csodákhoz vezet, csodákat eredményez. Ám a Biblia másról beszél. Mind a hit, mind a csoda, sőt még az Írás is csak eszköz a célhoz; Jézus Krisztushoz.
S ha összefüggésben vizsgáljuk meg a fenti Páli szakaszt, világosan látszik, hogy az apostol ezért a célért, Jézusért kész lenne már most mindent odaadni, akár ’elköltözni’ is ebből a világból.
Valóban, milyen jó lenne már Jézussal lenni! Ám addig is hunyd be szemed és tanuljunk meg ’vakon’ élni, ahogy Jézus mondja:
„boldogok, a kik nem látnak és hisznek.” (Ján.20:29)
