Az élet vize – ingyen
„És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel!
És aki hallja, ezt mondja: Jövel!
És aki szomjúhozik, jöjjön el;
és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”
„És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel!
És aki hallja, ezt mondja: Jövel!
És aki szomjúhozik, jöjjön el;
és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”
Jelenések könyve 22:17
Az élet vize, a Jelenések könyvének leírásában az élet folyójából származik, ami viszont Isten trónjától ered (22:1). Az élet folyójának partján nő az élet fája, az a fa, amelyről Ádám és Éva az Éden kertben szabadon fogyaszthatott (22:2). Az élet gyümölcsének és az élet vizének fogyasztása eredményezte számukra az örök életet. Mivel azonban vétettek Isten parancsolata ellen, s ettek a jó és gonosz tudásának fájáról (amiről Isten egyértelműen azt mondta, hogy ne egyenek), el kellett hagyniuk a kertet, s vele együtt az élet vizét, és az élet fájának gyümölcsét is. Így veszítette el az ember örök életét.
Itt, a Biblia utolsó versei között azonban arról olvashatunk, hogy Isten újra felajánlja az örök életet, az élet vizének fogyasztása által. Jézus Krisztus ugyanis megfizette lázadásunk, engedetlenségünk büntetését, s ez által a bűneit bánó, krisztushívő számára újra elérhető az örök élet.
Az ige arra tanít, hogy mindenki számára elérhető az élet vize. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenki üdvözülni fog! Csak a szomjúhozók keresik ezt a vizet, akiket a világ bűbáj-itala nem elégít meg; akik igazi, valóságos tartalomra, illetve valóságos lelki értékekre vágynak. Csak az vehet ingyen ebből a vízből, aki „akarja elvenni”. Ők azok, akik meggyőződtek arról, hogy mást nem érdemes „fogyasztani”, csak Isten ajándékait. Ők meggyőződésből keresik az Urat, s engedelmeskednek akaratának. Ők nem akarnak mást, csak azt, amit Isten is helyesnek tart, ami az Úr akaratával megegyező.
S hogy „ingyen” hozzáférhető ez a csodálatos lehetőség, az egyedül Jézus Krisztusnak köszönhető. Azt jegyzi fel róla a Szentírás: „Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Filippi 2:6-8). Jézus a lehető legtöbbet fizette azért, hogy nekünk lehetőségünk legyen választani jó és rossz között, hogy ne kényszerből a rosszat kelljen tennünk, hanem tudjunk a jó mellett dönteni és kitartani.
Imádkozzunk ma azért, hogy érezzük a lelki szomjúságot, amit holmi híg pancs nem tud enyhíteni. Kérjük az Urat, hogy segítsen vágyni az általa kínált élet vize után, s ezzel együtt tegyen minket készségessé akaratának cselekvésére. Örüljünk, mert az Édenben elveszített kincs most ingyen a miénk lehet! Akarjuk ezt komolyan?
Itt, a Biblia utolsó versei között azonban arról olvashatunk, hogy Isten újra felajánlja az örök életet, az élet vizének fogyasztása által. Jézus Krisztus ugyanis megfizette lázadásunk, engedetlenségünk büntetését, s ez által a bűneit bánó, krisztushívő számára újra elérhető az örök élet.
Az ige arra tanít, hogy mindenki számára elérhető az élet vize. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenki üdvözülni fog! Csak a szomjúhozók keresik ezt a vizet, akiket a világ bűbáj-itala nem elégít meg; akik igazi, valóságos tartalomra, illetve valóságos lelki értékekre vágynak. Csak az vehet ingyen ebből a vízből, aki „akarja elvenni”. Ők azok, akik meggyőződtek arról, hogy mást nem érdemes „fogyasztani”, csak Isten ajándékait. Ők meggyőződésből keresik az Urat, s engedelmeskednek akaratának. Ők nem akarnak mást, csak azt, amit Isten is helyesnek tart, ami az Úr akaratával megegyező.
S hogy „ingyen” hozzáférhető ez a csodálatos lehetőség, az egyedül Jézus Krisztusnak köszönhető. Azt jegyzi fel róla a Szentírás: „Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Filippi 2:6-8). Jézus a lehető legtöbbet fizette azért, hogy nekünk lehetőségünk legyen választani jó és rossz között, hogy ne kényszerből a rosszat kelljen tennünk, hanem tudjunk a jó mellett dönteni és kitartani.
Imádkozzunk ma azért, hogy érezzük a lelki szomjúságot, amit holmi híg pancs nem tud enyhíteni. Kérjük az Urat, hogy segítsen vágyni az általa kínált élet vize után, s ezzel együtt tegyen minket készségessé akaratának cselekvésére. Örüljünk, mert az Édenben elveszített kincs most ingyen a miénk lehet! Akarjuk ezt komolyan?
