Burokban
A csigának van háza, a medvének barlangja, ahová veszély esetén visszahúzódhat, de mim van nekem? A lovagnak van páncélja, az úrhajónak hőpajzsa, ami megvédi, de mim van nekem?
Emlékszem, ahogyan gyermekként sátrat építettem pokrócokból, meg erdei menedéket gallyakból. Felnőttként vannak ruháim, szokásaim meg vannak frázisaim, amik mögé bújhatok. Végül mindegyikről kiderült, hogy nem védenek meg. Persze vannak jogaim, meg vannak eszközeim, de mindről bebizonyosodott, hogy csak addig jók, amíg mások ezeket tiszteletben tartják. Ha nincs meg ez a kölcsönös jóakarat, akkor kiszolgáltatott vagyok, tehetetlen a természet erői, a gonoszság hatalmai ellen, és nincs pajzsom, nincs burkom, ami megvédene amióta elhagytam az anyaméhet... És mégis van!
Pál apostol megtalálta, ajánlja és magasztalja ezt a burkot! Jézus az! Egyetlen dolog kell hozzá, hogy aktivizálódjon: hit. A hívő ember Krisztusba burkolózik, a Megváltó körülveszi, betakarja, védelmezi.
Ez a burok virtuális. Megvéd a kísértéstől, megvéd a kétségbeeséstől, megvéd a reménytelenségtől. Ez a burok körülvesz, amikor Sátán vádol a bűneimmel, a hibáimmal, a hiányosságaimmal.
Ez a burok valóságos. Sokszor megvédett már a bajban, kisegített szorult helyzetekből. Az életem köszönhetem neki. Ez a burok túléli a halálom, és ő a feltámadásom. Ez a burok körülvesz az utolsó ítéletben, hogy örök életem legyen.
Éppen ezért Krisztus Jézus az én pajzsom és burkom, és ő a tiéd is. Nézz, rá! És lásd meg a bölcsességed, az igazságod, a jobb életed, az örök életed!
