reggeli dicséret

"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." Zsidókhozírt levél 4:12 Figyelmen kívül akartad hagyni, de nem tudtad elfelejteni. Folyamatosan ott csengett a füledben és a fejedben. Pedig csak egyetlen mondat volt az egyébként unalmas prédikációból. Ráadásul olyan, amit kismilliószor hallottál, még tudod is szó szerint, de nem hagy nyugodni. Újra és újra előjön és gondolkodása, sőt döntésre késztet. Valamire rámutat, ami most hiányosság, vagy bűn az életedben. Elnyomhatatlan, figyelmen kívül hagyhatatlan, állandóan csengő és tekintélyt követelő néhány szó. Mintha Valaki lenne, nemcsak egy jól megfogalmazott mondat. Nem a lapról olvasod, hanem már a szívedben kiáltja Valaki, de olyan hangon, hogy más nem hallja, mert nem nekik szól, vagy nekik is halk és szelíd hangon hangzik a saját szívükben. Behatol olyan mélyre, ahova senkit sem...

"Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!" Zsoltárok könyve 42:6  "Hiányzol!" - mondja a kislány az apjának a videóhívásban. "Hiányzol!" - súgja a telefonba a szerelmes a párjának. "Hiányzol!" - mondja a gyermek az anyjának. Éreztél már így? "Hiányzol!" - énekli az ember Istennek a mai zsoltárban. Az, hogy Isten hiányzik, nem csak azért rossz, mert érzelmi stresszt okoz. Isten hiányzik, amikor a természet erői megvadulva emberi életeket ontanak ki. Isten hiányzik, amikor a megtört kapcsolat könnyét morzsolgatjuk. Isten hiányzik, amikor aggodalmak között beteg szerettünket kísérjük a kórházba. Isten hiányzik, amikor a rohamrendőrség veri szét erőszakkal a tömegeket, vagy amikor a tömegek verik szét a várost. A zsoltáros felsóhajt: "Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!"  Zsoltárok köny...

Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából. Zsoltárok könyve 9:14 Nem tudom, érezted-e már magad a halál kapujában, úgy, mintha összecsapnának a fejed felett a hullámok. Ha nem, akkor jó neked, ha már igen, akkor ez az ige ma neked szól! Soha nem voltam igazán biztos úszó. Bár megtanultam úszni már gyerekkoromban, — emlékszem még az úszásórákra is, — de azért soha nem mertem igazán mély vízbe menni. Persze azért mindig megpróbáltam, főleg játék közben, a testvéreimmel, barátokkal. Egyik nyáron egy családi nyaralás alkalmával a strandon az úszómedencében versenyeztünk a testvéremmel. Ő sokkal biztosabban úszott, meg hát aki ismer bennünket, az tudja, hogy az öcsém mindig is fittebb volt mint én. Nem csoda hát, hogy a versenyt ő nyerte meg, bár ennek más oka is volt, mint a fizikai fölény. Félúton — már nem emlékszem, hogy miért, de — bepánikoltam, és míg ő célba ért, én egy helyben kapálóztam a medence köze...

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” Kolossebeliekhez írt levél 3:16 A szó elszáll… - hát nem! Bizony, a szó nemhogy elszáll, hanem nagyon is megmarad. Megmarad, és gennyes fekélyként éget, fáj és szép lassan felemészt. Tele vagyok ilyen sebhelyekkel, de persze én is adtam rendesen. A szó elszáll… - hát nem! Bizony, a szó nemhogy elszáll, hanem nagyon is megmarad. Megmarad, és felemel, bátorít, gyógyít, bekötöz. De nagy szükségem van ilyen szavakra, és milyen jó lenne csak ilyeneket adni másnak! Hogyan lehet jól szólni? Hogyan szólalhat meg belőlem Krisztus? Létezik beszédiskola, ahol megtanulhatok krisztusi módon kommunikálni? Van olyan módszer, amivel meg lehet szelídíteni a nyelvet? Jézus válasza: „A szív teljességéből szól a száj” (Máté 12:34) azaz, nem a beszédeddel van a probléma, hanem a...

„ Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen:ahogyan az Úr is megbocsátott nektek,   úgy tegyetek ti is.”  Kolosséiakhoz írt levél 3:13 Az egyik alkalommal, amikor vásárolni indultam ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megvegyek egy olyan ruhát, amihez hasonló már van a ruhatáramban, csak a színe más. Aztán ezt a vágyat pillanatok alatt elhessegettem. Gondolkodni kezdtem, hogy ha a lelki ruhatáramra is ekkora figyelmet fordítanék, akkor biztos, hogy nyugodtabb és kellemesebb lenne az életem. Mi is az a lelki ruhatár? A ma reggeli igerészben leírt „ruha” egyike azoknak, amelyekre feltétlen szükségünk van. Azonban nem csak ezen a bolygón. Ha földi példával élhetek, akkor képzeljük el, hogy egy olyan eseményre vagyunk hivatalosak, ahol elvárás az estélyi/öltöny, ahol a legszebb cipőnket vesszük fel, előtte meglátogatjuk a fodrászt és talán még az étkezésünkre is jobban oda figyelünk az eseményt mege...

"Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." Pál második levele Timóteushoz 1:7 Mikor gyerekek vagyunk sok mindentől félünk. Én speciel a sötéttől féltem, testvérem a zajoktól. Mindannyian féltünk valamitől amikor még gyerekek voltunk. Aztán felnőttem, és azt hittem, enyém a világ. Mitől félnék. Kereső ember vagyok, független, mindent megoldok. Azt senki sem mondta, hogy az a három másodperc a lánykérés és az “igen” között mennyire félelmetes. Az élet minden szakaszában van valami amiért félhetünk. Sajnos olyan az élet, hogy soha nincs olyan pillanat az életben, amikor nincs semmi okunk félni. Mégis azt mondják, hogy félelmeink kevesebb tíz százaléka az ami valóra válik, és ezeknek jó része olyan, ami ellen semmit sem tehetünk. Ez azt jelenti, hogy bármennyire is rettegünk valamitől, elég nagy az esély, hogy vagy nem fog megtörténni, vagy ha meg is történik, semmit sem tehetünk ellene. Ez nézőpont kérdése, hogy jó v...

„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.” Jakab levele 5:7-8   Nem voltam még harminc hetes várandós, amikor egyik éjszaka fájások törtek rám. Nem ez volt az első terhességem, a lányunk ott szuszogott tőlem nem messze. Jól ismertem ezt az érzést. És jöttek. Rendszeresen. Erősen. Én pedig rettegtem, és imádkoztam. Még nagyon nincs itt ennek az ideje, még nagyon kicsi a gyermekem, még odabent kell fejlődnie, neki még nem szabad a világra jönnie. Azt hiszem, egy órán keresztül gyötörtek a fájások, de utána abbamaradtak. A gyermekünk pedig, hála Istennek, kivárta a megfelelő időpontot a születéssel. Kimerítő dolog a várandósság, az anya teste-lelke hatalmas próbának van kitéve, de biztosan egyetértünk abban, hogy igazi áldás, ha a gyermek a megfelelő időbe...