Az igazi gyógyulás

„És íme hoznak hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak a te bűneid.” 

A gutaütött meggyógyításának híres története körül Jézus sok gyógyítását jegyzi fel Máté evangéliuma. Mind megindító és csodálatos, de ez az esemény valamiben egyedülálló. Nem csak a körülmények különlegesek, hiszen egy ház cserepeit bontották meg az elszánt, jóságos segítők azért, hogy a gyógyító Megváltó elé vihessék barátjukat. A legkülönlegesebb a történetben az, hogy Jézus szavai elsőként nem a testi betegségből gyógyították meg a, azért, mert elsősorban nem erre vágyott. Gyönyörködöm a munkában, amit az Úr végzett el ebben a beteg emberben. Jézus első szavai abban siettek segítségére, ami a legmélyebben bántotta: bűnösségének tudata, az Istentől való elszakítottság félelme. Teljesen egészséges volt az istenkeresése. Az után sóvárgott, amit Jézus maga is a leginkább vágyott adni neki: a bűnterhektől való szabadulásra és ezzel együtt a megtisztulásra, a belső ember megváltozására. Ez a nemes vágy megelőzte a nagyon komoly fizikai betegségéből való szabadulás igényét. 

„A gutaütött még otthonában volt, amikor a Megváltó már meggyőződést ültetett belé. Midőn megbánta bűneit, és hitt Jézus gyógyító hatalmában, akkor áldotta meg először vágyakozó szívét a Megváltó életadó kegyelme, Jézus figyelte, hogyan növekszik a hit első megvillanása azzá a meggyőződéssé, hogy Ő a bűnös egyedüli mentsvára. Látta, hogyan lesz a meggyőződés mind erősebb, ahogyan e férfi a színe elé törekszik. Most a Megváltó szavai zeneként hatoltak a szenvedő fülébe: „Bízzál fiam! Megbocsáttattak a te bűneid”. A kétségbeesés terhe legördül a beteg lelkéről, a megbocsátás békéje nyugszik meg rajta, és árad szét arcán. Őszinte hittel fogadta Jézus szavait, mint az új élet ajándékát. Nem volt több kérése, örömtől áthatva, csendben feküdt, túlságosan boldog volt ahhoz, hogy megszólaljon.” (Ellen G.White: Jézus élete 268.o.) 

Így tudott örülni a legnagyobb ajándéknak, miközben még mindig tehetetlenül, bénán feküdt. És az ajándékozó Isten - miután ez az ember a mennyeknek országát kereste először (Mt. 6:33) - minden mást is megadott neki. 

Jó lenne így élni, így keresni Istent, hogy a bűnrendezés, a teremtő és újjáteremtő Istennel való megbékélés, és a megtisztulás igénye legyen a legmélyebb, mindent megelőző vágyakozásunk. Életkörülményeink - legyenek bármilyen nehezek - segítsenek  ehhez a sóvárgáshoz minket!  Akkor kockázat nélkül megáldhat minket boldogulásunkra és boldogságunkra vágyó, életadó akarata szerint.