szombat, november 08, 2014

Boldog kapcsolatban Istennel


 „Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”

Ézsaiás 58:13-14

Szeret engem Isten? Számítok neki valamit? Sokan gondolkodnak hasonló kérdéseken. Talán azért is mondhatjuk ezt, mert egyre inkább népszerű a természetfölötti. De min múlik az, hogy jó kapcsolatom legyen Istennel?

A legjobb, ha oda fordulunk kérdésünkkel, ahol biztosan válaszra lelünk, vagyis a Bibliához. A Szentírás szerint az ember és a Teremtő kapcsolata hasonló a mátkapár kapcsolatához. Ahol az Úr maga a vőlegény, az egyház pedig a menyasszony. Ez a hasonlat megmutat néhány dolgot. Először is, Isten szeret bennünket a legjobban a világon. Ő jegyzett el minket, Ő hódított meg minket és nyerte el a szívünket, ahogy ezt a vőlegény teszi. Ő végtelenül elkötelezett felénk, ígérete köti hozzánk, amit önként vállalt. Másodszor, ahogy a leendő férj, Ő is az eljövendő közös életre készül. Házat épít, helyet készít, hogy aráját Atyja házába vigye. Célja nem a pillanatnyi boldogság elnyerése, hanem az öröklét harmóniája. Ő maga az esküvő szervezője is, és a legpompásabb ceremóniára készül, amit látott a világ. Harmadszor, mindent kész megtenni, hogy kedvese vele tölthesse ezt az időt. Folyamatosan ápolja velünk a kapcsolatot és csak arra kér, hogy mi is ezt tegyük. Ennek a kapcsolatnak különleges eszköze az Úr napja, a teremtés emlékünnepe, a szombat, a nyugalomnap.

Isten a hét hetedik napját arra szánja, hogy azokkal legyen, akiket a legjobban szeret, akikért Önmagát is kész volt feláldozni. Ha az eredeti hasonlatnál maradunk, akkor ez a nap a randi napja. Minden héten egyszer a mi Urunk mindent félre tesz, hogy velünk lehessen. Megajándékoz bennünket jelenlétével, figyelmességével. Elhalmoz ajándékaival, szeretetével. Azt szeretné, ha ez a nap számunkra is olyan gyönyörűség lenne, mint számára. Ezért szeretné, hogy megkülönböztessük a szombatot minden másik naptól, mégpedig úgy, hogy minden percét Neki szenteljük. Mi a nehéz ebben? Hiszen a szerelmes alig várja a kedvesével töltött időt! Ha arra készülünk, hogy Vele leszünk, akkor nem tervezünk más programot, nem érdekelnek egyéb szórakozások. Az együtt töltött percek elfeledtetik velünk a munkánk terhét, a hétköznapok gondjait.

péntek, november 07, 2014

Szolga

Egyszer láttam egy családi filmet. Egy tini lány és a kisöccse már számtalan nevelőnőt a „sírba vitt” kiállhatatlan magatartásával. Aztán sokadikként megérkezett A NEVELŐNŐ, akit a nagylány gúnyosan csak „szolgáló”-nak nevezett, és ahol csak tudta, megszégyenítette. Holott ez a hölgy önzetlenül segített:  írni, olvasni tanította az analfabétákat, egyetemre járt, beteg édesapját gondozta, és hogy legyen egy kis pénze, elvállalta ennek a két rosszcsontnak a fegyelmezését, nagy szeretettel, odafigyeléssel.

A szolga-szerep nem igazán található vágyaid között. Inkább szeretnél főnök lenni, mint beosztott. Csak jobban hangzik, hogy „input, output manager” vagy, mint az, hogy portás, nem igaz? (Remélem, nem botránkozol meg az alábbi kis összeállításon. Minden viccben van valami kis igazság.)



Ma reggel ezt üzeni neked a te Istened:
„Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért” 
Máté 20:28.
S ha Jézus megengedhette magának ezt a szégyent, hogy szolgai formát vegyen fel, vajon Te és én, miért ne szolgálhatnánk önzetlenül, szeretettel?
Kedvenc könyvemben ezt találtam Jézus szolgálatával kapcsolatban:
„Amikor a tanítványok beléptek abba a helyiségbe, amelyben a vacsorát meg akarták enni, szívük tele volt haraggal. Júdás nyomakodott legközelebb Jézushoz, és Jézus bal oldalán telepedett le. János ült Jézus jobb oldalán. Júdás eltökélte, hogy elfoglalja a legmagasabb helyet, és a Jézus melletti helyet tartották a legmagasabb "legkiváltságosabb" helynek. Erre pályázott Júdás, az áruló.
Az egyenetlenkedésnek egy másik oka is támadt. Az ünnepen az volt a szokás, hogy egy szolga megmosta a vendégek lábát, és ez alkalommal is megtették az előkészületeket ennek a szolgálatnak az elvégzésére. A kancsó, a mosdótál és a törülköző már ott volt, elkészítve a lábmosásra. Szolga azonban egy sem volt jelen. A tanítványok dolga lett volna a lábmosás elvégzése. Sértett hiúságukból kifolyólag azonban a tanítványok egyike sem vállalkozott arra, hogy betöltse a szolga szerepét. Mindegyikük közömbösséget tanúsított, mintha nem lettek volna tudatában annak, hogy van valami feladat a számukra, amelyet valamelyiküknek el kell végeznie. Hallgatásukkal azt nyilvánították ki, hogy nem voltak hajlandók megalázni magukat ennek a szolgálatnak az elvégzésével.
 A tanítványok nem mozdultak meg, hogy szolgálják egymást. Jézus várt egy ideig, hogy lássa, mit akarnak tenni. Azután Jézus, az isteni Tanító felkelt az asztaltól. Levetette a felső ruháját, amely akadályozta volna mozdulatait, fogta a törülközőt és körülkötötte magát. A tanítványok meglepett érdeklődéssel néztek Jézusra, és csendben várakoztak, hogy meglássák azt, ami következik. "Azután vizet töltött a medencébe és kezdte mosni a tanítványok lábait, és megtörölni a kendővel, amellyel körül volt kötve" (Jn 13:5). Jézusnak ez a tevékenysége kinyitotta a tanítványok szemét. Keserű szégyen és megaláztatás töltötte be szívüket. Megértették a szavakkal ki nem mondott dorgálást, és teljesen új fényben látták meg magukat.”
JÉ. Szolgák szolgája c. fejezet
Gondolkodj el ma azon, milyen az igazi szolgálat! Boldog leszel, ha önzetlenül gyakorolni kezded!


csütörtök, november 06, 2014

A fogyasztói társadalom jézusi kritikája

„Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
Máté írása szerinti evangélium 6:31-34


Az egész valahol annál a sumer asszonynál kezdődött, aki azt mondta egy napon a férjének: „Meguntam a ruhámat. Kérlek, vegyél nekem egy újat!” Azóta gondolja azt az emberiség, hogy az unalom elűzhető és a boldogság elnyerhető, ha valami újat veszünk. Valami új cuki-muki táska, vagy egy macsó hajzselé bizonyára fölvidít, és színt visz az életünkbe. Erről beszélnek legalább is a reklámok. Ha ezt a fogkrémet vesszük, akkor mosolygós lesz az önbizalmunk; ha azt a dezodort használjuk, akkor ellenállhatatlanok leszünk az ellenkező nem számára; ha a legvagányabb telefont vesszük meg, akkor biztosan sok barátunk lesz; ha pedig avval a mosóporral mosunk, akkor boldog kiegyensúlyozott családunk lesz. Mindenki vágyik ezekre az értékekre (önbizalom, attraktivitás, barátok, boldog család), és minél kevésbé vannak jelen az emberek életében, annál kétségbeesettebben próbálnak megfelelni a világ által támasztott igényeknek. De mivel ezek a fogyasztói javak valójában nem járulnak hozzá az emberek boldogságához (pedig elhitették velünk ezt az ostoba hazugságot), frusztráltak, végül pedig depressziósak leszünk. Ez a 21. század, amiben élünk.

A fogyasztói társadalom – bármennyire keresztyén kultúrkörben alakult is ki (Európa és Észak-Amerika) – „pogány” társadalom, legalább is ezt mondja itt Jézus. Mindenki ellenőrizze le saját magán. Ha jobban lelkesedsz a shopingolásért, mint a templomba járásért…, ha jobban lázba jössz egy bevásárlóközpont sorai között a leárazott termékeket keresve, mint imádság közben Istent kutatva…, ha szívesebben lapozgatod a különböző cégek termékkatalógusait, mint a Bibliádat…, akkor ideje magadévá tenni azokat a gondolatokat, amelyekre Jézus itt a Hegyi beszédekben figyelmeztet. „Keressed előbb Isten országát és az ő igazságát, és mindaz a boldogság, amit a fogyasztói társadalom hasztalan ígér, ráadásként majd megadatik neked.”

szerda, november 05, 2014

Dicsérjétek az Urat!



„Dicsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.Énekeljetek néki, mondjatok dicséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívük azoknak, a kik az Urat keresik.”
(Krónikák első könyve 16. fejezet 8-10. vers)

A Szentírásban rengetegszer hangzik el felhívás Isten dicsőítésére, magasztalására. A Zsoltárok könyvét olvasva pedig még inkább kitűnik, hogy Dávid, Aszáf, Mózes, Kóré fiai, stb., milyen sokszor tapasztalhatták meg életükben Isten nagyságát, melyért mindannyiszor hálát is adtak.

Bizony, sokszor gondolkodtam már azon, ha Dávid a mi gyülekezetünk tagja lenne, valószínű minden hétre új zsoltárral készülne, de legalábbis azt hiszem nem kéne unszolni: „Mondj már egy friss tapasztalatot, amiért különösen hálás vagy Istennek.”

És azon is érdemes elgondolkodni, hogy milyen benyomást szerezne, ha csak úgy betoppanna a gyülekezetbe. Meglátná-e rajtunk az Úrban való örömet, vagy komor, lehangolt, szúrós tekintetekkel találná szembe magát… ám kár minden másodpercért, amit önostorozásra szánnánk.

„Sátán törekszik a vallásos életet komorrá, bússá tenni, hogy fáradságosnak és nehéznek tűnjék fel. Ha pedig a keresztény életében a vallást ilyen színben mutatja be, hitetlensége által Sátán csalását támogatja. Sokan, életútjukon gyakran foglalkoznak hibáikkal, gyengeségeikkel, fogyatkozásaikkal, csalódásaikkal, és szívük csüggedt.

Európai tartózkodásom alatt egy ilyen lélektől levelet kaptam, melyben kétségbeesésében vigasztalást kért tőlem. A levél vétele utáni éjjelen álmot láttam.

Nagy kertben jártam, melynek tulajdonosa körülvezetett mindenfelé. Én
Virágokat szedtem és kellemes illatukban gyönyörködtem, amikor hittestvérem, akitől az említett levelet kaptam, és aki szintén mellettem haladt, a jelentéktelen tövisekre figyelmeztetett, melyek útját állták.

Szomorúan állott ott és panaszkodott. Nem követte a vezetőt a helyes ösvényen, hanem a tövisek és csalánok között botorkált ide s tova. "Nem szomorú-e - így panaszkodott -, hogy ezt a szép kertet így elcsúfítják a tövisek és a csalánok?" A vezetőnk így felelt: "Ne vesződj a tövisekkel, melyek csak megsebeznek! Szedd inkább a rózsákat, liliomokat és szegfűket!"

Nemde ti is szereztetek már életetekben szép tapasztalatokat? Vajon nem éltetek-e már át olyan becses időszakokat, amikor szívetek örömrepesve köszöntötte Isten Lelkét? Ha visszapillantotok a múlt eseményeire, nem jut-e sok drága és fenséges tapasztalat eszetekbe?

Nem állnak-e Isten ígéretei - nyíló virágokhoz hasonlóan - életetek útján mindenütt? Akarjátok-e szíveteket örömest betölteni szépségükkel és pompájukkal?

A tövisek és csalánok csak megsebeznek és fájdalmat okoznak; s ha ezeket gyűjtitek és másoknak is adjátok, megvetitek Isten javait, és másokat is távol tartotok az élet útjától.

A keresztények hivatása, hogy a menny felé vezető úton a világosság hordozói legyenek, és Krisztusról rájuk sugárzó fényt szétárasszák az egész világra. Legyen életük és jellemük olyan, hogy általa Krisztusról és szolgálatáról az emberek helyes fogalmat alkossanak.” (E.G.White Jézushoz vezető út, 93-95.o.)

Dicsérjétek az Urat!

kedd, november 04, 2014

Uralkodik az ÚR!



„Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége. Tűz jár előtte, és köröskörül elégeti az ő szorongatóit. Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld. A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt. Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét.”
(97. Zsoltár 1-6 vers)



Az első dolog, amire a figyelmünket kell irányítsuk az a jelen idő. A zsoltár első két szavát a névelő után nem lehet múlt idővel fordítani (Királlyá lett az Úr) mert Ő örök király. Még csak rövid időre sem veszítette el királyságát. Az Úr királyságát az egész földnek ünnepelnie kell, még a szigeteknek is. Az ókori keleti gondolkodású emberek szerint a szigetek és a hegyek a föld szélén vannak és az égboltozatot hordozzák egyfelől, másfelől viszont a mélybe nyúlnak le és szilárdan tartják a földet, hogy ne inogjon. Az egész föld örömének oka, az Isten megjelenése!

Alapvetően szeretünk gyűjtögetni. Van aki, szalvétákat gyűjt és van, aki pénzérméket. De mihez kezdünk vele? Miért gyűjtögetünk? Féltve óvjuk, őrizzük, és csak bizalmasainknak mutatjuk meg a gyűjteményünket. Ha meg kell válnunk ezektől a dolgoktól, fájlaljuk, és nehezen engedjük el a lelki kötődés miatt. Lelki kötődés tárgyakhoz? Bizony inkább azokra az érzésekre emlékezünk, amit a gyűjtés iránti elköteleződés váltott ki.

De mi a helyzet a lelki áldásoknak a gyűjtésével? Mit teszünk velük? Betesszük a fiókba, és ha jön egy bizalmasunk, megmutatjuk neki a gyűjteményeket? Bizony az Isten nem azért bízott ránk ajándékokat, hogy azokat ne használjuk. Azért adta, hogy rajta keresztül be tudjunk mutatni Krisztus arcát a környezetünknek. Ne legyünk restek az értékes lelki ajándékokat másokkal is megosztani, mert azok éppen arra valók, hogy osszuk meg mással. Isten áldását kívánom!

hétfő, november 03, 2014

Készség és gyengeség

"Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Máté evangéliuma 26:41

"Azt hittem, ezt nem lehet elrontani!"
"Olyan könnyűnek tűnt!"
"Ezt nem hiszem el, hogy nem voltam rá képes!"
"Hogy tehettem ilyet?"
"Ez nem én voltam, én nem tennék ilyet!"

Gondolom, nem csak én vagyok ezen a bolygón, aki mondott már ezekhez hasonlókat.

Amikor elképzelünk egy nehéz helyzetet, gondolatban tudjuk, hol vannak a buktatók, de az események menetében nem mindig könnyű észrevenni, hol kellene nagyon óvatosnak lenni.

Ábrahám soha nem gondolta volna magáról, hogy valaha letagadja a feleségét.

Jákób rágalmazónak nevezte volna azt az embert, aki elmondta volna neki, hogy kész lesz becsapni a testvérét és az apját.

Júda nem gondolta magáról, hogy József nevű öccse rabszolgának való eladását ő fogja kezdeményezni.

Mózes biztosan visszautasította volna a jóslatot, hogy 40 éves korára a gyilkosok táborát fogja szaporítani.

Sámson nem hitte volna el, ha gyerekkorában elmondja valaki neki, hogy ő maga fogja megadni magát a filiszteusoknak - mégpedig egy nőnek.

Péter megsértődött, amikor Jézus előre látta, hogy még aznap háromszor fogja megtagadni Urát.

Ha a jóktól ennyit várhatunk, mennyi telik a gonoszoktól? Többet gondolunk magunkról, amíg nem kerülünk egy nehéz helyzetbe. Amikor benne vagyunk, nem gondoljuk, hogy nem a saját erőnkre kellene támaszkodni, mert az az álmodozásra elég volt, de a győzelemhez kevés. 

vasárnap, november 02, 2014

Egy lépéssel közelebb

„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”
Jakab levele 4:7-8

Összeszeded a bátorságodat, és végre megszólítod. Beszélgetni kezdtek, feszengsz, mert ki kell mozdulnod a komfortzónádból, hogy közelebb kerülj hozzá. Aztán keresed az alkalmakat, hogy találkozz vele, hogy egy nagyobb társaságban mellé ülhess, mintha semmi sem lenne köztetek. Keresed a lehetőséget, hogy egyre jobban megismerd, és te is megnyílhass előtte. Minden mosollyal, nevetéssel, egy-egy pillantással, amikor találkozik a tekinteted az övével, érzed, egyre közelebb kerültél hozzá. 

Az álarcok kezdenek eltűnni, mert előtte nem kell megjátszanod magad, vele az lehetsz, aki igazán vagy. Egy „ártatlan” érintés, egy ölelés, ami már nem „csakbaráti”, a kezed mozdul az övé felé, ízlelgetsz egy szót, amit talán magadnak sem mertél eddig kimondani, és utatok együtt folytatódik tovább, immár más felállásban. 

Hetek, hónapok, évek peregnek egymás után, és nem tudod már nélküle elképzelni az életet, aminek köze sincs a rózsaszín felhőkhöz. Az életet, ami nagyon is valóságos, sokszor nagyon is kegyetlen és igazságtalan. De vele vagy, és ez a lényeg. Vele vagy, mert minden nap minden pillanatában meghozod a döntést mellette. Mert ez nem az érzelmeid kósza játéka, hanem egész lényed tudatos választása. Minden vitával és nézeteltéréssel, minden kanapén-alvással és becsapott ajtóval együtt a válaszod még mindig ő. És nem is tudnál más utat elképzelni.

Isten ma reggel ugyanígy néz rád. Ő téged választott. Melletted döntött, amikor a kereszten lefizette a váltságdíjat, és minden botlásod, hazugságod, hibád ellenére még mindig téged választ. Hát engedd Őt közel magadhoz! Lépj kapcsolatba Vele, és dönts te is mellette! Ő elfogad úgy, ahogy vagy, és Ő az, aki ki tudja belőled hozni a Hőst, akinek téged megalkotott. Adj ma egy esélyt neki, hogy közeledhessen feléd, és tedd meg te is azt a lépést a Vele való kapcsolatért!