szombat, szeptember 14, 2013

Lelki előrejelzés

Lelki előrejelzés
„Kevélység jár az összeomlás előtt és a bukás előtt fölfuvalkodottság.”
(Példabeszédek 16:18)

Az életünket többféle előrejelzés segítheti: gazdasági, pénzügyi, időjárás előrejelzés, de maradéktalanul egyiknek sem hiszünk. Arra jók, hogy valamiféle irányvonalat, tendenciát mutassanak, de pontosan nem tudják előre jelezni az eseményeket, ezért bizonyos fokú bizonytalanságban tartanak bennünket. Mit nem adnának sokan, ha előre ismerhetnék, hogy a gazdasági vagy a pénzügyi életben pontosan mikor következik be az összeomlás, illetve ha előre tudhatnák azokat a jól meghatározható eseményeket, történéseket, amelyek a közeli bukás biztos jelei. Valószínűleg nagyon sok embertársunknak most nem fájna a feje a magas törlesztő részletek miatt. Ha előre láthatták volna a devizaárfolyam ilyen nagymértékű változását bizonyára kétszer jobban meggondolták volna, hogy vegyenek-e fel kölcsönt.
Nem így van Isten igéjében. Még ha a pénzvilág, a gazdasági élet, vagy az időjárás alakulásának változását nem is tudják 100%-os bizonyossággal előre jelezni, addig Isten a lelki élet területén adott világos, pontos eligazításokat. Az idézett bibliaszöveg egy lelki előrejelzés. Elmondja, hogy milyen megelőző jelenségeket láthatunk a bukás, illetve az összeomlás előtt. Az Úr annyira szeret bennünket, hogy előre figyelmeztet, így segít abban, hogy felkészülhessünk a várható eseményekre. Nem csupán azért, hogy ne érjen bennünket váratlanul, ha bekövetkezik, hanem hogy legyen időn kitérni előle. Nem szükségszerű ugyanis, hogy az előre jelzett események be is következzenek rajtunk. Amennyiben időben változtatunk életünk irányán, úgy az előre jelzett eseményt is elkerülhetjük.
A mai ige arra tanít, hogy törvényszerű az, miszerint a kevélységet összeomlás követi, a felfuvalkodottságot pedig bukás. Ha valaki ugyanis a kevélység, illetve a felfuvalkodottság csúnya magatartását gyakorolja, ezek biztos előjelei annak, hogy az illető hamarosan nagyot fog koppanni, összeomlik, elbukik. Mindannyian félünk a bukástól, az összeomlástól. Szeretnénk ezeket elkerülni, de ugyanakkor érdekes módon nem riadunk vissza attól, hogy kevélyek, felfuvalkodottak legyünk. Bölcs Salamonon keresztül azonban arra tanít meg bennünket az Úr, hogy a bukást és az összeomlást úgy kerülhetjük el, ha alázatosak leszünk. Jób könyvében ezt olvashatjuk: „Megtöri [az Úr] a hatalmasok gőgjét, s az alázatosaknak segítséget nyújt.” (Jób 22:29). Az Újszövetségben így hangzanak ugyanezek a gondolatok: „Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel” (Lukács 1:52). Isten csak az alázatos embert tudja megáldani, azt az embert, aki érzi, Istenre van szüksége. Az aki önmagával van eltelve, az nem érzi a kegyelem szükségességét, így a menny áldása sem kísérheti az életét. Isten nélkül pedig kudarcra van ítélve az életünk. Nélküle csak bukás és összeomlás várható, csak idő kérdése, hogy mikor következik be.
Ezzel szemben, Jézus erre hív ma bennünket: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Máté 11:29). Lépjünk kapcsolatba már ma Jézussal, s kérjük tőle, segítsen az Ő igáját vinni, s közben megtanulni az alázatot. Ígérete szerint ugyanis ez hozza el számunkra a várva várt lelki nyugalmat és békességet. Ne habozz, jöjj Jézushoz még ma és kérd tőle az alázat leckéjét. Ő előre jelzi a várható eseményeket, hogy legyen időd változtatni életed irányán, mielőtt még túl késő lenne. Élj ezzel a csodálatos kegyelmi lehetőséggel! Mondd el ma reggel ezt az imát a zsoltárossal együtt: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltár 139:23-24). Ámen!

péntek, szeptember 13, 2013

Tyúkszárny vagy sasszárny



„Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határát teremtette? Nem fárad el, és nem lankad meg, kikutathatatlan bölcsessége! Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
Ézsaiás könyve 40. rész 28-31. versek

Ahogy ma reggel végiggondoltam ezt a szakaszt, csak úgy kavarogtak fejemben a gondolatok.
Úgy éreztem magam, mint amikor beengednek egy hatalmas áruházba, és az ajtóban azt mondják, hogy minden – ingyen az enyém lehet, amit egyszerre ki tudok hozni a boltból.
Hogy miért? Hát olvasd el még egyszer ezt a gyönyörű szakaszt.
-          Örökkévaló Isten a Te Teremtőd, aki elképzelhetetlen aprólékossággal és figyelmességgel megteremtett
-          Soha nem fárad el! Naponta ezerszer elmondhatod neki, kérheted, megszólíthatod, sírhatsz és nevethetsz előtte – ő nem küld el, mert már elege van belőled.
-          Kikutathatatlan a bölcsessége. Azaz mindenre van megoldása. Nem tudsz olyan dologgal hozzá fordulni, amire összecsapná a kezét, és azt mondaná – ne haragudj, de ezt nem tudom!
-          Erőt ad. Minden reggelre megújítja erődet, de valahogy napközben is mindig ad egy-egy erő-infúziót. Számtalanszor tapasztaltad már, hogy amikor olyan enervált voltál, valami jó hír hallatán, egy bibliaszöveg elolvasása után, vagy egyszerűen – csak úgy – megújult az erőd.
-          Nem tudom, hogy fiatal vagy-e vagy idős, de a következő gondolat valamelyike Neked szól. Elfáradhatsz, ha fiatal vagy, megtántorodhatsz, ha idősebb, sőt még a legkülönbek is eleshetnek, de ha bízol az Úrban, szárnyra kelsz, mint a sas. Micsoda kép! A tyúkoknak is van szárnyuk, mégsem ezt a hasonlatot választotta. A sas a magasba tör. A sziklák fölé. Az ég felé! Nem engedi, hogy bármi lehúzza. A tyúk ilyesmire képtelen. Isten Neked sasszárnyat ajándékozott, nem tyúkszárnyat. Használd hát! Törj felfelé! Tedd próbára belé vetett hitedet! Meglátod, mennyi örömöd lesz ott fenn!
Most már érted, miért érzem úgy magam, hogy egy nagyáruház bejáratánál állok, ahol azt mondják, minden az enyém lehet, amit ki birok hozni? Gondolj bele!
Van egy Teremtőm, aki őszintén és feltétel nélkül szeret engem.
Olyan, aki soha nem fárad el.
Aki bölcs, és mindenre tud megoldást.
Képes megújítani erőmet.
Sasszárnyat ad, hogy a magasba szálljak.
Melyiket válasszam? Elbírható ennyi ajándék egyszerre? Szerinted?

csütörtök, szeptember 12, 2013

Jézus szolgálni jött

"Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."
Máté evangéliuma 20:28

Van egy híres történetet egy afrikai törzsről, akik félreértették a misszionáriusokat Jézus története kapcsán. A távoli kultúrában ugyanis nagyra tartották azt, aki legjobb barátját is elárulja anélkül, hogy a másik tudna róla. Így történt, hogy Jézus helyett Júdást ünnepelték. A misszionáriusoknak később azzal sikerült meggyőzniük a törzset, hogy Jézust a "békegyermekhez" hasonlították, akiket a háborúik lezárásakor cseréltek ki egymás között, hogy biztosítsák a békét két nép között.

A történet tanulsága, hogy mennyire alkalmazkodni kell egy-egy kultúrához, hogy az megérthesse és elfogadhassa Jézust Megváltónak. A történet csattanója, hogy feltesszük a kérdést: vajon az én világom kultúrájában mi az, amit nem érthetünk meg Jézus történetéből?

Az alázatos szolga, bizonyosan egyike Jézus azon oldalainak, amire nem jut sok rivaldafény. Észrevesszük a nagyokat, a sztárokat, a hangosakat, a törekvőket. Jézus népszerű a Világ Uraként, vagy mint Bíró vagy Teremtő. Azonban kevésbé népszerű, amikor megmossa a tanítványok lábát, vagy amikor kijelenti, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon! Szolga?! Jézus meglep, megdöbbent, és arra kényszerít, hogy végiggondoljam a férfiasságról, az erőről és a nagyságról alkotott elképzeléseimet...

Én is világot hódítani jöttem,
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

(Weörös Sándor)


szerda, szeptember 11, 2013

A valóra vált remény öröme

„A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kívánság életnek fája.”
(Példabeszédek könyve 13. fejezet 12. vers)

Aki emberekkel foglalkozik, - pedagógus, orvos, lelkész, sokszor a szülők - minden magyarázat nélkül, saját bőrén tapasztalva érzi Salamon megállapításának súlyos igazságát.

Bizony, jómagam is megfogalmaztam már néhányszor kétkezi szakmát űző ismerőseim felé, mennyivel könnyebb nekik, hiszen azonnal látják munkájuk eredményét, miközben én, vagy akár egy tanár, lehet százszor is elmondjuk ugyanazt, és lehet, hogy sosem látjuk a befektetett energia gyümölcsét.

S nem is a várakozás a legnehezebb ilyenkor, hanem annak felismerése, hogy nem történik semmi, vagy ami rosszabb, épp ellenkezője annak, amit szeretnénk.

Mint Jézus terméketlen fügefáról mondott példázatában, (Luk.13:6-9), ahol a gazda három éve várja a termést, majd elhatározza, hogy kivágatja a vincellérrel, hogy ne foglalja hiába a helyet.

Mert Jézus maga is átélte és magáról beszél, hogy az a három év, amit eltöltött tanítói szolgálatában, látszólag minden eredmény nélkül, szomorúsággal töltötte el.

Sírt Jeruzsálemet szemlélve az övéi hitetlenségén, mert még saját tanítványai sem értették meg igazán szándékait, de mégis jött a ráadás, a kegyelem éve, melyben a saját vérével öntözte meg a meddő fát, de ez sem hozott azonnali eredményt.

S mi a helyzet velünk?

Hány éve öntözget, és kapálgat a mennyei kertész?

Vajon hány év van még az aratásig?

Mert egy biztos: Hogy lesz aratás, és „nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pét.3:9)

kedd, szeptember 10, 2013

Erő van a szavaidban




„Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.”   Példabeszédek könyve 12:18.


A szavaknak nagy hatalmuk van, és emiatt neked is sokkal nagyobb hatalmad van, mint gondolnád. Nagyon befolyásos személy vagy. Nem kell főnöknek lenned, nem kell, hogy ilyen-olyan doktori címed vagy titulusod legyen, híresnek sem kell lenned, sőt kiemelkedően okosnak sem.

Mindössze egy dologgal kell rendelkezned: a beszéd képességével. A szavainkkal bátoríthatunk, vagy éppen lelombozhatunk valakit, inspirálhatunk, vagy bánthatunk, álmodhatunk, vagy kételkedhetünk. A Biblia tele van olyan igékkel, amik arról szólnak, hogy a szavainkkal képesek vagyunk befolyásolni az életünk folyását. A Példabeszédek 18:21-ben ez áll: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.”

Képzeld el, mi lenne, ha valaki rögzítette volna mindazt, amit az elmúlt huszonnégy órában mondtál, és most ezt visszajátszanánk? Miről szólnának a szavaid? Élet lenne bennük, vagy inkább halál? Építő, életet adó szavakat hallanánk? Mennyi lenne benne a panaszkodás, elégedetlenség, netán hazugság? Fontos, hogy tudjuk: ami a szánkon kijön felfedi, hogy kik vagyunk valójában. Ez tulajdonképpen a Krisztust követők érettségének a mérője.

Isten azt szeretné, ha az élet és az áldás szavait szólnád. Építs és ne rombolj. Ha megváltoztatod a szavaidat, akkor az életed is meg fog változni!

Próbáld meg gyakorolni ma is, amit József Attila ír a Thomas Mann üdvözlése című versében hogy az „igazat mondd, ne csak a valódit”. A te beszéded legyen olyan, ami „megáll mind örökké”

hétfő, szeptember 09, 2013

Óvás az irigységtől

„A szelíd szív a test élete, az irigység pedig a csontok rothadása.”
Példabeszédek könyve 14:30

Az irigységre általában nem úgy gondolunk, mint a legsúlyosabb bűnök egyikére, de ha kicsit átgondoljuk, felismerhetjük veszedelmes voltát. Az irigység meglepően sokszor fordul elő a Bibliában, nemegyszer gyilkos indulattal párosulva.

A keveset emlegetett 10. parancsolat, mely a kívánság bűnére mutat rá, szintén az emberi szív önzését ítéli el, mely a legtöbb bűn alapja. Amikor irigykezünk mások javaira, adottságaira, lehetőségeire vagy éppen a kapcsolataira, egyszerre vétünk Isten, az embertársunk, sőt önmagunk ellen is.

Isten ellen azért mert hálátlanok, elégedetlenek vagyunk. Nem vesszük észre, hogy minden az övé, és minden amink van, az Ő ajándéka számunkra. Megszomorítjuk Istent, mert valójában őt sem szeretjük. János apostol kimondja, hogy ha valaki gyűlöli embertársát, valójában nem szereti Istent sem (1János 4:7-8).

Amikor irigykedünk egymásra, nem tudjuk szeretni egymást. Valami kell, amivel nem rendelkezünk és ez akár gyilkos gyűlöletté is fajulhat. Jézust a Biblia szerint irigységből adták Pilátus kezére, irigységből ölették/ölték meg. Az apostolokat is ugyanilyen irigységből indíttatva üldözték a vallási vezetők. Ijesztő, hogy mennyire eltorzulhat az ember jelleme, ha teret enged az irigységnek.

Végül az irigységgel magunknak is ártunk. Nem tudunk boldogok lenni, nem lesz békességünk, nem lesz üdvösségünk…

Mivel védekezhetünk ez ellen? Légy hálás, azért amid van. Hiányosságaidat ne másokhoz mérd. Fogadd el, hogy az élet most igazságtalan, és majd Isten ítél helyesen, ahol minden, és mindenki a helyére kerül.

„Légy szelíd, és próbáld megérteni mások kimondhatatlan vágyát a boldogság után, amely olykor buta kis vidámságokban jut kifejezésre. Akkor majd magad is boldog leszel. Akkor a saját magányodban, a saját gyengeségedben is támadnak csodálatos pillanatok, melyek kiemelnek a mindennapok egyhangúságából. Olyan szíved lesz, mely minden embert magába zár, mindenkit körülölel.

A szelídég lehet az egyetlen vigasz mindazok számára, akik fáznak a mi tényszám-vezérlésű rideg társadalmunkban.” (Phil Bosmans) 

vasárnap, szeptember 08, 2013

Békepipa

„Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.”
Ézsaiás könyve 26:12


Háborúk és zavargások, erőszakba fulladt tüntetések, katonai puccsok, diktatúrák és recsegve-ropogva összeomló kormányok, amerre csak nézel a nagyvilágban. Már nem üt szíven, ha hallasz vagy olvasol ezekről a hírekben. Már nem döbbent meg a menekültek látványa az interneten, hiszen mindennapossá vált a borzalom. Nincs béke. 

Aztán egy kicsit szűkül a tekinteted. Az országodban nem él meg ember az ember mellett, mert más a bőrszíne vagy a származása, és nem tudunk toleránsak lenni - vagy talán nem is akarunk. Politikusok ígérgetnek, a nép pedig már belefásult, hogy egyik sem különb a Deákné vásznánál. Mindenki csak a másikra mutogat, mindenki a másiktól várja, hogy változtasson, hozzon csodát, mondjon le. Nincs béke.

És tovább mélyül a kör. Családokat látsz, összetört családokat. Hűtlenséget, egymás meg nem értését, önzést, tudatlanságot és érzéketlenséget. Mindig a másik a hibás, mindig a másiknak kell lépnie és tennie azért, hogy jobb legyen. Nincs béke.

Végül önmagadba nézel, és ott sem találsz nyugalmat. Bizonytalanság, kételyek, kisebbségi komplexus, kilátástalanság, elégedetlenség. Nincs béke a szívedben sem. Pedig ez minden vágyad. Béke, ott belül, ami kihatással van mindenre, ami erőt ad a következő lépéshez, ami szeretetet ad szívedbe akkor is, amikor körülötted mindenki mást érdemelne.

Van egy jó hírem a számodra, Barátom! Istennél békére találsz! Nemcsak egy pár perces állapotra, ami a napfelkeltével el is olvad, hanem valódi békére. Ő képes megadni ezt neked, és megtartani benned, ha te is úgy akarod. Ő veled megy az úton, ha elfogadod útitársnak, és gondot visel rólad. Hát indulj el ma reggel Felé, és kérd tőle az igazi békét!