szombat, május 12, 2012

Az evangélium szolgái

„Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.”
ApCsel 28,31 (MBT)
 
Az Újszövetségben száznál is több igehely tanúskodik arról, hogy a tanítványok hirdették az evangéliumot, beszéltek Isten országáról, és legalább ugyanennyi, ha nem több, arról, hogy tanítottak Jézus Krisztusról. Miért olyan meglepő ez ma? Több okból is:

Először is nem értjük, hogy mi lelkesítette őket annyira, hogy ezt az életmódot választották, hisz egyáltalán nem volt könnyű. Az apostolok közül többen családosak voltak. Péternek volt felesége, akinek az anyját maga az Úr gyógyította meg. De ők, sokszor a családot is háttérben hagyva, akár életük kockáztatásával is végezték a munkát. Pál pedig pontosan a családról mondott le, hogy gyülekezeteket alapíthasson, prédikálhasson a pogányok országában, végül még itt, Rómában is.
 
Másodszor azt sem értjük, miért volt ez annyira fontos a keresztényeknek, hiszen ma sokkal inkább a hitgyakorlaton van a hangsúly. Abban az időben alig volt keresztény az egész világon. Így értjük, hogy az evangélium hirdetése, a prédikálás akkor fontos volt. De ma a kereszténység világvallás. nincs kontinens, sőt lassan ország vagy országrész, ahol ne lennének? Akkor miért?
 
Az ok egészen egyszerű. Az kérte rá őket, akit szerettek. Számukra a bizonyságtevés nem munka, nem vallás volt, hanem életforma. Mivel együtt éltek Jézussal tanítványként, mennybemenetele után is megtanultak vele lenni hitben. Uruk szavait nem dogmaként értelmezték, hanem életelvként. Megtapasztalták, hogy amit nekik tanított, az mind igaz, hatékony és működik. Krisztus szeretetelveit a legcsodálatosabb ajándéknak tartották, ami velük történhetett egész életükben. Ez a szeretet volt az, ami önzésüket legyőzte és arra vezette őket, hogy minden kincsüket osszák meg másokkal. Ez az evangélium hirdetése. Krisztus szeretetének a megosztása másokkal, másokért.

péntek, május 11, 2012

Örömmel adni az Úrnak

„És örvendezett a nép, hogy önként adakozhatnak, mert tiszta szívből adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett.”
1Krónika 29:9
Dávid menni készül. Fia, Salamon lesz az utódja. Összehívja a népet, és egy beszámolót tart. Elmondja, hogy egész életében mennyire szerette az Urat. Mennyi tapasztalatot gyűjtött vele. Elmondja, milyen nagy volt a vágya, hogy házat, templomot építsen Neki. Beszélt arról, hogy minden vagyonát erre a célra tette félre – és ezt most leteszi az Úr oltárára. Ez a lépés megindítja a népet. Elindultak, és erejük fölött adakoztak. És mindezt ÖRÖMMEL tették.
Ahogy ma reggel ízlelgettem ezt az Igét, egy kép ugrott be az agyamba, ami a befolyásról, a másik emberre tett hatásról szól. Már nem emlékszem pontosan hol olvastam, a részleteket sem tudom pontosan, de valahol Londonban történt, hogy a Temze hídon a hidegben egy koldus nyikorogtatta, nyekeregtette hegedűjét – várva, hogy az aznapi élelmet meg tudja vásárolni a kalapjába hullott centekből. Dermesztő a hideg, senkinek sincs kedve „zenét hallgatni”, mindenki siet tovább. Egy fiatalember is jön, majd továbbhalad, de megáll és visszalép. „Bátyám! Odaadná nekem egy néhány percre a hegedűjét?” - kérdi. Kezébe vette, felhangolta és elkezdett játszani. Az emberek megtorpantak, megálltak, figyeltek, hallgattak és nem a centek, hanem a fontok hullottak a kalapba. Végül az egész Temze hídon megállt a forgalom, mert az emberek csak álltak, és hallgatták a csodálatos zenét, a nagy mestertől, Paganinitől.
Azért jutott eszembe ez a történet, mert Dávid mestere volt a jókedvű adakozásnak, és ez a népre is átragadt. Ilyen a mi befolyásunk. Ha csak hírből hallunk arról, hogy valakit valahol a jó Isten megáldott az csak „nyekergés” ahhoz képest, ha arról áradozhatok, hogy ENGEM mennyire megáldott. És a jó példa ragadós!  Kezdj el ma TE is hálás szívvel adakozni az Úrnak, nem a feleslegedből – mert az biztos, hogy nincs, hanem abból, amid van, és jó példádat mások is követni fogják. A lényeg, hogy örömmel tedd! Gondolj Paganinire, a hegedű virtuózra!

csütörtök, május 10, 2012

Krisztus ígérete

"Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán."

Jelenések 3:21

A trón Istené. Az Atya öröktől fogva Jézussal megosztotta a trónt. Egy Lucifer nevű főangyal irigy lett erre a posztra. Miért éppen a Fiú a választott? Miért nem lehetne ő a Fiú helyett? A vágyódás a minősíthetetlen szintig fokozódott benne, addig, amíg már semmilyen érv nem tudott győzni. Istennek sem hitt többet. Isten Lucifert, aki lázadóvá vált, kivetette a Menny tökéletes világából. Ezzel együtt pedig lehetőséget biztosított Lucifernek, hogy bemutathassa, méltó-e arra, amire vágyott, hogy a Világegyetem kormányzója legyen. 

A célpontja az emberiség volt. Ádám és Éva az egyetlen tesztkérdésből álló vizsgán megbukott, és egyben igazat adott a lázadónak. Ezzel vette kezdetét az az eseménysor, melyben az emberiség is úgy döntött, hogy kipróbálja az Istentől való függetlenedés útját.

Isten, Aki mint egy porszemet, azonnal megsemmisíthette volna a Földet az engedetlen lakóival együtt, a lehető legnehezebb utat választotta: egyetlen és pótolhatatlan Fiát, a legszörnyűbb sorsra és a legfájdalmasabb halálra adja, hogy az emberiségnek legyen lehetősége újra válaszolni a vizsgakérdésre. 

Jézus véghezvitte a lehetetlent: meghalt a kárhozat halálával és feltámadt a második halálból. Ezért az Atya olyan nevet adományozott Neki, amelyre minden térd meghajlik a Világegyetemben. Visszakapta azt a trónt, ami mindig is az Övé volt, de most már mindenki tudja a Világegyetemben, hogy méltó az uralkodásra, mert Ő igazán szereti a teremtményeit.

Azt a trónt, amit visszaszerzett, az emberiséggel kívánja megosztani örökre. Azokkal, akik az ellenséghez pártoltak és hittek a csalónak. Nem robotra, hanem uralkodásra hív az Isten. Olyan uralomra, amely a szeretet, igazság és szabadság örök törvényszerűségein alapul és a szolgálatban és egymás örömének a keresésében nyilvánul meg. 

A trón vár!

szerda, május 09, 2012

Az Úr uralkodik


"De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az ÚR uralkodjék rajtatok!"
Bírák könyve 8.fejezet 23. vers

Nemrég egy rádióműsort hallgattam, melyben a riporter a „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” kérdéssel faggatott óvodás kisgyermekeket. A kisfiúk azt mondták: - Én főnők leszek. A kislányok válasza: - Királykisasszony, vagy hercegnő szeretnék lenni. És voltak, akik nyugdíjasok akartak lenni, mert akkor mindig otthon lehetnének, és azt csinálhatnának, amit szeretnének.

A gyermekek válaszai hűen tükrözik, milyen önző gondolkodásunk van. Mert bizony mindenki főnök, mindenki úr akar lenni.

- Nekem senki ne mondja meg, mit tegyek, vagy mit szóljak. Ez az én életem és senkinek nincs joga irányítani engem.  - Mondják olyanok, akik ugyanakkor minden gátlás nélkül leszólnak másokat, és ’csak jót akartam’ szándékkal tesznek tönkre mindent maguk körül.

De hát ki ne szeretne csak egy kicsit is megfürdőzni a mások általi csodálatban? Kit ne töltene el jó érzés, mikor mások hálálkodnak? S melyikünk utasítaná vissza, ha királlyá akarnának tenni minket?

Gedeon mégis nemet tudott mondani erre a csábító ajánlatra. Pedig akkor az ő fiacskája azonnal királyfi lehetett volna, szolgái mind udvaroncokká és udvarhölgyekké válhattak volna.

S ha ő maga el is utasította ezt a vissza nem térő lehetőséget, miért vette el a dicső jövőt gyermekeitől, unokáitól, rokonaitól, szolgáitól? Érthetetlen. Vagy mégsem?

Gedeon tisztában volt azzal, hogy Isten látogatása és bátorítása nélkül még mindig a pajtában csépelné a gabonát. A midiánitákkal folytatott harc tapasztalatai megtanították arra, hogy ő csak eszköz Isten kezében.

Az Isten Úr egyedül. S a neki való szolgálat a valódi szabadság és élet.

„Szeressed az Urat, a te Istenedet, és hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága.” (5Móz.30:20)

kedd, május 08, 2012

A hit győzelme



Mert  mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot,és az a győzedelem, amely legyőzte a világot a mi hitünk.
                                       János első levele 5,4







Győzelem=diadal
siker
elsőség
Hit=hűség
Lelki ajándék
Isten fegyverzetének része: pajzs
Lélek gyümölcse
Az ember belső magatartása Isten felé

Életünkre jellemző-kisgyermektől,idős emberig-,hogy győzelmek és vereségek kísérik végig.
Ilyen a létért,boldogulásért folytatott mindennapos küzdelmünk.
Hol ebből,hol abból kapunk többet. Így éli minden ember az életét.
Vagy mégsem kell így lennie?
Van megoldás, más perspektíva?
IGEN!
A kérdés: MIT AKAROK? A világban akarok győzni,vagy a világ felett akarok győzni?
Beletemetkezem a mindennapok  küzdelmébe vagy felemelem a fejem?
Fel akarom és fel tudom –e egyáltalán emelni?

János apostol írja az alapigében.”Mert mindaz  ami Istentől született legyőzi a világot.”
Itt a született szót emelném ki. Mit is jelent születni-újjászületni egy ember életében?
ÉLEK TÖBBÉ NEM ÉN HANEM ÉL BENNEM A KRISZTUS.
„Ki az, aki legyőzi a világot ,ha nem az aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia”

Érted mi a mondanivalója?
HA CSAK ENNEK A VILÁGNAK CSAK ERRE  A VILÁGRA VONATKOZÓ KÜZDELMEIRE KONCENTRÁLSZ, AKKOR RABUL EJT, MAGÁBA ZÁR!
Rabul ejti gondolataidat, lényedet. Győzni fog feletted Sátán annak ellenére,hogy számunkra a biztos győzelem van ígérve. Viszont ennek az ígéretnek van egy feltétele. Ez pedig nem más mint a HIT.
Hogyan akarod élni az életedet?
Mit jelent számodra az élet?
Egy nagy utazást? Honnan indulsz hová tartasz? Céltudatosan élsz vagy csak „majd lesz valahogy”?
Ne kergess ábrándokat. Ne magyarázkodj,hogy te másmilyen leszel neked minden sikerül. Egyedül neked sem megy!
Hogyan sikerül életedet egy nyugodt mederbe terelni? Gondolkozz! Egy egyszerű és mégis sokatmondó szó segít ebben. HIT.

Igen fontos az életünkben a céltudatosság. Hová milyen cél felé tartunk.. Ne sodródjunk az árral! Ebben az Isten-tudatosságban van a győzelem,hogy biztos vagyok benne,hogy jó irányba halad az életem.
Amikor elfog a kétség,bizonytalanná válsz. Ne csüggedj. Borulj térdeidre és kérd szerető Istenünk segítségét,útmutatását. Ez a megoldás. Jézus Krisztusba vetett hit által megszabadulsz kétségeidtől,félelmeidtől. Győzni fogsz.
Ő mellette biztonságban vagyunk Ott van a biztos cél utunk végállomása : AZ ÖRÖK ÉLET.
Így lesz életünk felszabadult. Így tudunk kitörni a földi élet győzelmeinek és vereségeinek mókuskerekéből.

Kedves barátom,igen ,győzhetünk de csak akkor ha már Krisztus bennünk van ha már nem mi élünk,hanem él bennünk Krisztus! Így tudunk győzni a múlt és jelen kísértései felett.

Maleczné Barányi Anita, Kecskemét

hétfő, május 07, 2012

Szent élet, Jézus várása


"Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére."
Thessalonikabeliekhez írt 1. levél 5:23

Egy levélnek Pál apostol idejében is voltak formai szabályai, melynek most a záró sorait, az üdvözléseket és jókívánságokat olvashattuk. Az apostol ihletett gondolatai viszont sokkal több, mint formalitás, vagy egyszerű jókívánság. Ez egy őszinte imádság, könyörgés a hívő testvéreiért, akiknek bővölködő, teljes, szent életet kíván.

Hogyan jön létre egy ilyen szent élet? Nem magunktól, nem a mi erőfeszítéseink által. Nem is az idő múlása, vagy az életkor határozza meg ezt a kérdést, hanem a "békesség Istene".

Pál így folytatja: (26.v) "Hű az, aki elhívott titeket, és ő meg is cselekszi azt." A megszentelőségünk és felkészülésünk Isten munkája. Ezt az egyszerű tényt könnyen el lehet felejteni, legalábbis a gyakorlat ezt mutatja. 

A Biblia úgy mutatja be Istent, mint a ki folyamatosan cselekszik a mi érdekünkben. Ő a Teremtőnk, életünk fenntartója, ő gondoskodik rólunk napról napra. Isten nélkül nem lennénk, és semmi sem lennénk képesek. Ő az, aki dolgozott bennünk Szentlelke által, ő szólít meg, ő keres meg, és formálja életünket, jellemünket.

Ma én is azért imádkozom, hogy engedjük meg Istennek, hogy amit elkezdett bennünk, azt véghez is tudja vinni. Rajtunk ne múljon!

vasárnap, május 06, 2012

Hiszem...

„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.”
Zsoltárok könyve 27:13
 
Talán túl sok rossz történt veled mostanában, és vágysz arra, hogy valami jót is tapasztalj. Túl sok negatívum, ami azóta is csak lehúz a mélybe, és vágysz egy reménysugárra, valami fényre, ami áttör a felhők fekete sokaságán.
 
Talán ma már nincs kit felköszöntened, nincs kinek virágot vinned, és csak annyit suttogni a fülébe, „Szeretlek, Anyám!” Talán elég volt abból, hogy mindig mások bajára kell gyógyírt találnod, és most már arra vágysz, hogy egyszer valaki veled is foglalkozzon.
 
Ma ez az ige Neked szól, Barátom! Isten melletted van, Ő tudja, miken mentél át eddig, és azt is látja, mi jön ezután. Ezt az igét Neked, csak Neked küldte, hogy lásd meg, Ő gondot visel rólad. Neki fontos vagy, és tudja, milyen nehéz várni valami jóra az életben.
 
Én hiszem... Hiszem, hogy lesz ez majd másként. Hogy egyszer végre kisüt a nap, és tisztán fog ragyogni. Hiszem, hogy ez az állapot véget ér, és megtapasztalod végre, mi is az igazi jó. Hát várjuk együtt a megváltást!