szombat, január 29, 2011

"Csak a te kedvedért..."





„Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.”
Zsolt 19,15

Amikor valakit biztosítani akarunk arról, hogy kitüntetett figyelemmel vesszük körül, sokszor mondjuk, ha kér valamit: „Csak a te kedvedért…” Tesszük ezt akkor, amikor már fáradtak vagyunk az egész napi munka miatt, de mivel ő kéri, újra vesszük a fáradságot és cselekszünk. Sokszor volt részem az ilyen kitüntetett figyelemben, de mindig csak olyanoktól kaptam, akik szerettek. „Csak a te kedvedért…” – mondta édesanyám, és nekiállt megfőzni az én kedvencem is. „Csak a te kedvedért…” – mondta a barátom, és eljött velem oda, ahová én akartam menni.

„Csak a te kedvedért…” – hangzik ez a kijelentés a Bibliából is. Isten kitüntetett figyelemmel halmozza el az embert. Csak miattunk lett emberré Jézus. Csak miattunk vállalta e földi lét megpróbáltatásait és mondott le a Menny minden öröméről és az őt illető dicsőségről. Csak miattunk vette magára bűneink terhét, hogy nekünk ne keljen tovább hordozni azt; és csak miattunk vállalta a kereszthalált, hogy ne vesszünk el örökre.

Ő a mi kősziklánk, Ő a mi Megváltónk.

Mit teszünk mi Isten kedvéért? Ha megfogalmaznánk, hogyan folytatódna a mi saját mondatunk? „Uram, csak a te kedvedért…” Fogadkoznánk? Ígérgetnénk, hogy többé soha…? Hízelegnénk, alkudoznánk?

Legyen a Te kedvedre való, amit mondok, és amit gondolok! Csak ez a két dolog, a szó, és a gondolat. Milyen egyszerűen fogalmazza meg az Írás a bennünket meghatározó lényeget! Mert azok vagyunk, amit gondolunk és mondunk, mert ezekből fakadnak majd későbbi tetteink. Amennyiben gondolataink kedvesek az Isten előtt, amennyiben szavaink kedvesek előtte, akkor mi magunk is azok leszünk!

Restás László

péntek, január 28, 2011

Minden szükséges ajándék Istentől jön


„Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban!”
Filippi 4:19.

Ezt az Igét olvasva egy másik igehely jutott eszembe. Íme:


„Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elízeushoz: Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az URat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának.

Elízeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban?
Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj.


Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset.
Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre!

Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett.
Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki: Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj.

Az asszony elment az Isten emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt!”
2Királyok 4:1-7.

Isten a lehetetlen dolgok Istene. A lehetetlenből TUD és KÉPES lehetségest előhozni.
Bízd rá magad.
Minden szükségletedről Ő gondoskodik.
Tedd le terheidet, gondjaidat az Ő kezébe – és – figyelj!

csütörtök, január 27, 2011

„Világító testek”




„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.”

Máté evangéliuma 5:14-15

Gondolkodtatok-e már azon, vajon miért hasonlítja Jézus a keresztény embert a világossághoz? Íme néhány ötlet:

· A világosságot nem lehet elrejteni. Felhívja magára a figyelmet. A jó keresztény is úgy él, hogy környezetében felfigyelnek rá.

· A világosság vonzó. Azok, akik táboroztak már hegyekben, távol a civilizációtól, ahol nincs áram, tudják, hogy a tábortűz világosságának nehéz ellenállni. Ha világít, magához csalogat és meleget áraszt. Ilyen vonzásköre lehet egy kereszténynek is.

· A világosságnak életadó ereje van. Gondoljunk csak arra, amikor hosszas esőzés, borongós időjárás után kisüt a nap. Szinte életre kel a természet, csicseregnek a madarak, s a napsütés jókedvre derít bennünket. Az Istent követő ember is ilyen befolyást áraszthat maga körül: jó kedvre derítheti azokat, akikkel kapcsolatba kerül.

· A világosság biztonságérzetet nyújt. Sok régi történetet hallottunk már a világító tornyokról. A tengeren hajózóknak bizony nagyon sokat jelentett az, ha meglátták a világító tornyot. Tudták, hamarosan célba érnek. Keresztényként mi is lehetünk olyanok, mint egy világító torony: irányt mutathatunk és biztonságérzetet nyújthatunk.

· A világosság nem létezik önmagában. Valami táplálja. Mi keresztények tudjuk, hogy mindent, amink van, Istentől kaptunk. Ezért azzal, hogy világítunk, nem teszünk mást, minthogy felhívjuk az emberek figyelmét arra az „áramforrásra”, amiből a mi világosságunk táplálkozik.

· A világosságnak célja van. Ha este hazaérve belépünk a lakásba, felkapcsoljuk a villanyt, hogy lássunk. Ha bajban vagyunk, eltévedünk, akkor S.O.S. jeleket adhatunk egy hegytetőről lámpánkat használva. Ahogy a világosságnak legtöbb esetben célja van, úgy a keresztény élete is meghatározott cél felé halad: minden tettével azon van, hogy felkészüljön Istenével való találkozásra.

A kérdés ma reggel, hogy betöltjük-e ezt az Isten által nekünk szánt szerepet? Hogy világítunk? Mi az, amit megvilágít a reflektorunk? Istenre és az ő csodálatos dolgaira, végtelen szeretetére hívja fel a figyelmet, vagy pedig önmagunkat, elért eredményeinket, saját megvalósításainkat helyezzük reflektorfénybe?

szerda, január 26, 2011

Megtérés - gyermeki alázattal


„És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.”
(Máté evangéliuma 18. fejezet 3-5. vers)


Olyannak lenni, mint a kisgyermek. Volt idő, mikor egyes keresztények szó szerint értelmezték e sorokat. Abbahagyták a munkát, mellőzték az evőeszközök használatát, eldobták ruháikat és négykézláb csúsztak-másztak.

Márk és Lukács evangéliumának párhuzamos helyeit e szöveg mellé téve világossá válik Jézus szavainak valódi értelme.

„A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Luk.18:17)

Ő nem azt kérte követőitől, hogy viselkedésük legyen gyerekes, hanem hogy olyan bizalommal, hittel és ragaszkodással kötődjenek Hozzá, mint gyermek szüleihez, mikor egy-egy idegen láttán anyja vagy apja lábához tapad…

Szünidei gyermektáborunkban, valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy a lelki akadálypályán én kapom azt a hálátlan feladatot, hogy eltérítsem a gyermekeket a helyes céltól. És minden évben elgondolkodom, milyen nagy felelősség e kicsikkel bánni, mert bizony hiába a figyelmeztetés előre, vannak köztük, akik mindent elhisznek.

Bizony mind így vagyunk, ahogy egyre-egyre megtapasztaljuk, hogy visszaélnek bizalmunkkal, mire felnövünk, azt vesszük észre; nem hiszünk már senkinek és nem bízunk senkiben. Mert már annyiszor megjártuk.

De „Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” (Müller Péter)

De hogy lehet megőrizni ezt a gyermeki bizalmat, ezt a feltétlen ragaszkodást?

Jézus tanácsa: Alázd meg magad! Ne akarj főnők lenni! Ne gondold, hogy te jobban tudod, mint a másik! Ne légy társad lelkiismerete!

Hanem fogadj be engem és hallgass rám!

kedd, január 25, 2011

Halleluja



Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. Zsoltárok könyve 28,7





Halleluja, dicsérjük az Urat ezen a reggelen is!
Látom a mosolyt az arcodon, amikor elolvastad ezt az igét. Ezt nem lehet búskomor arccal elmondani. „Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.”

Nekem egy ének jutott az eszembe amit régen sokat énekeltünk:
„Dicsérd, dicsérd, dicsérjed őt reggel, dicsérjed őt este, dicsérd, dicsérd dicsérjed őt szüntelen”

Olyan jó lenne, ha így kezdődne a mai napunk és egész nap tudnánk örülni Isten jelenlétének. Tapasztaljuk meg, hogy az Úr az én pajzsom, oltalmazóm, védelmezőm. Ha Ő velem van semmi baj nem érhet.
Ésaiás 49,16-ban azt üzeni Isten „Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged….”

Odafigyel rád egész nap, a gondolatában vagy, ezt jelenti ez az ige.
Elmehetsz otthonról , de ezeket a gondolatokat és a mosolyodat vidd magaddal.

Isten áldjon meg a mai napon!

hétfő, január 24, 2011

Erőtelen a test

 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Máté evangéliuma 14:38 


"A tanítványok önmagukban bíztak. Nem pillantottak fel a hatalmas Segítőre, ahogy az Úr tanácsolta nekik. Így, amikor az Üdvözítőnek legnagyobb szüksége volt részvétükre és imádságaikra, akkor álomba merülten találta őket. Még Péter is aludt. 

János, a szerető és szeretett tanítvány, aki Jézus keblére hajtotta fejét, szintén aludt. Jánost, Mestere iránt érzett szeretete ébren kellett volna, hogy tartsa. Komoly imádságának össze kellett volna vegyülnie azzal az imádsággal, amelyet szeretett Üdvözítője mondott el legnagyobb gyötrelmei idején. A Megváltó az egész éjszakát tanítványaiért mondott imádságokkal töltötte el. Imádságaiban azért könyörgött, hogy tanítványainak hite ne valljon kudarcot. Ha Jézus most újra feltette volna Jakabnak és Jánosnak azt a kérdést: "Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" bizonyára nem merték volna azt felelni neki: "Meg" (Mt 20:22). 

Jézus hangjára a tanítványok felébredtek, de alig ismerték meg Urukat. Arcát megváltoztatta az átélt szenvedés. Jézus ezzel a kérdéssel fordul Péterhez: "Simon, alszol?" Nem bírtál egy óráig vigyázni? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen" (Mk 14:37-38). A tanítványok gyengesége felkeltette Jézus részvétét irántuk. Krisztus félt, hogy nem lesznek majd képesek kiállni a próbát, amelyben részük lesz elárultatása és halála idején. Nem dorgálta meg őket, hanem azt mondotta nekik: "Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok" (Mk 14:38). Még szörnyű szenvedései közepette is igyekezett mentséget találni gyengeségükre: "A lélek ugyan kész, de a test erőtelen" (Mk 14:38)."
 

Ellen G. White: Jézus élete, 594.o.

vasárnap, január 23, 2011

S.O.S.


"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek."
Máté evangéliuma 5:13

Valami hiányzik világunkból, és ez a hiány az élet valamennyi területére kiterjed. Hiány, amit nem pótolhat semmi. Soha nem élhetsz meg teljes, szívből fakadó, tökéletes ünnepet, mert valami mindig elmarad, valakik már soha nem koccintanak veled a családi asztal körül, valakinek többé már nem ünneplitek a születésnapját.
Zűrzavar, értetlenség, és egy örökké betöltetlenül maradt vágy valami után. Egy íz, amire éhes minden ember, egy íz, ami eltűnt ebből a világból. Sótlan ez a hely, sótlan minden. A Föld nagy vendégségéből hiányzik Isten és a szeretet íze, így pedig a feltálalt ételek élvezhetetlenek. Sóra van szükség.

Isten ma reggel arra hív, hogy vigyél ízt a környezeted életébe. Vidd el Isten és a szeretet ízét azok közé, akik már teljesen elfelejtették, milyen is az valójában. Isten ma reggel arra kér, legyél só! Vegyülj el az emberek között, és vidd el nekik Isten ízét, vidd el hozzájuk a szeretet aromáját.

Mától fogva küldetésed van! Meg kell sóznod a világot. Be kell mutatnod, hogy milyen Isten, milyen az ő szeretete. Mondj kérlek magadban egy egyszerű fohászt a mindenség Urához, hogy tegyen téged a világ ízesítőjévé, hogy át tudd adni az embereknek Jézust, akinek a jelenlétét naponta megtapasztalod. Imádkozz kérlek azért, hogy együtt valóban meg tudjuk sózni a világot!