szombat, november 06, 2010




Istenítélet

„Legyen azért az ÚR a bíró, és tegyen igazságot köztünk! Vizsgálja meg, és perelje peremet, és szolgáltasson nekem igazságot veled szemben!”
1 Sámuel 24:16

Az istenítélet, az ezerötszázas évektől egészen az ezerhétszázas évekig a vitás, egymással ellentétes érdekű, de nem bizonyítható perek megoldási formája volt Magyarországon. „Ideológiai alapja az a feltevés, hogy az Isten védelmezi a jogot, és nem tűri el, hogy a földi igazságszolgáltatásban az ártatlan személy bűnhődjék, a bűnös pedig megszabaduljon a büntetéstől. Égi jelek – akár csoda – útján is kinyilvánítja, hogy ki az ártatlan, ill. a bűnös.” – írja Schram Ferenc a Magyarországi boszorkányperek, 1529–1768 (Bp., 1970) című könyvében. Ebben az időben, Sopron megyében és máshol is az országban gyakran alkalmazták ennek az ítéletformának a fajtáit, mint például a tűzpróbát, a vízpróbát, a keresztpróbát, az evési próbát és a bajvívást is. Minden formánál a különleges jelet figyelték, ahogyan Isten tudtul adhatja, hogy ki bűnös és ki ártatlan. A tűzpróbánál a sebek hegedési ideje; a vízpróbánál a vízen lebegés összekötözött végtagokkal, a keresztpróbánál, hogy ki bírja tovább széttárt karokkal, az evés próbánál, hogy le bírja-e nyelni az ételmennyiséget és a párbajnál az egyik fél győzelme volt a jel. Ezek az emberi megoldások sokszor csúfos eredménnyel zárultak az igazság kiderítésére nézve. Az Ószövetség idején ritkán a sorsvetést alkalmazták az ilyen problémák megoldására Izráelben, de ez sem jelentett mindig megoldást.

Nem volt könnyű sohasem igazságot tenni bizonyítékok hiányában és különösen nem volt könnyű a szenvedő félnek együtt élni az igazságtalansággal, ma sem az. Felvilágosult jogrendszer, korszerű, a technika csodáival segített bizonyítási rendszer áll a rendelkezésünkre, mégis akadnak megoldatlan ügyek, ahol sohasem derül ki az igazság. Ilyenkor égbe kiállt a lelkünk és igazságot követel. „Tégy igazságot Uram! Sújtson le haragod a gazra!” – kérjük. Aztán nem történik semmi. Mit tegyünk ilyenkor, mi a megoldás? Hogyan csendesedhet el a bennünk háborgó vihar?

Dávid megoldása egyszerű: Istenre bízza perét. Legyen Isten a bíró, vigye végig Ő az ügyet, és Ő szolgáltasson igazságot, amikor Ő akarja. Leteszi a sérelmét az Ő kezébe, nem hordozza tovább, mert tudja, a tehetetlen harag és fájdalom kiölne belőle mindent. Tiszteletet, együttérzést, bizalmat, szeretetet, ezek nélkül pedig aligha élhet az ember. Ugyanakkor tudja azt is, hogy Isten kezében van a legjobb helyen ügye, mert Ő nem ferdíti el az ártatlan javát és mindenkinek megfizet érdemei szerint a maga idejében.

Restás László

péntek, november 05, 2010

A kitartó munkás


„Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat.”
Prédikátor könyve 11:4.


Kifogások!
Hidd el, meg tudom magyarázni, hogy most miért nem…
- tudok elmenni,
- megírni azt a rég akart levelet,
- meglátogatni…
Nincs időm!
Percre be vagyok osztva!
MOST nem lehet!
MAJD!
Ha a szelet – a körülményeket nézed – nem vetsz. Kifogás mindig akad bőven!
Lehet, holnap már KÉSŐ!
Indulj el MA!
Hidd el – kisüt a NAP!

FOGADALOM

Hányszor kél szívedben erős fogadalom:
„Holnaptól kezdődőn nem így telik napom.
Megyek beteghez, szegényhez, árvához,
Viszek vigasztalást, kiáltom: ’Imádkozz’!
Reggel elindulok, holnap véghezviszem,
Nem hagyom már tovább, nyugtalan a szívem.
Beosztom időmet, jusson Jézusomnak,
Viszem ígéretit és hívását sokaknak.”

Szíved tenni készül nyomor és könny láttán,
Indulnál … nem lehet, meggátol a Sátán.
Legtöbb tennivaló mindig akkor kerül,
Ha ki segítni kész, éppen útra készül.
Vendég is érkezik: „csak éppen egy szóra!”
Egy szóból mégis lesz nem egy, de két óra.
Hivatalos ügyek, vagy harag, lárma,
S ha még lenne más is, mind utadba állna.

Csakhogy ne indulj, halaszd el máskorra,
Majd még lesz alkalom, lesz még szükség szódra,
Miért éppen mostan? (Jön így a gondolat)
Csak maradj nyugodta. Így telik el a nap.
Napokból a hetek, hetekből hó s évek.
Így érjük meg lassan tétlenül a véget.

Testvér éber legyél, határozott, s vigyázz!
Sokat imádkozzál, jól lépj, és ne hibázz!
Az évek eltűnnek, a vég jön váratlan,
Koporsód indul már, s mindennek vége van…
S Ki élted fájáról sok gyümölcsöt remél,
- Jézus - búsan mondja: „Csak levél… csak levél!”

Balázsy Károly

csütörtök, november 04, 2010

Leeshet a kő a szívedről


„Nem mondja egy lakó sem:»Beteg vagyok.« A nép, amely ott lakik, elnyeri bűne bocsánatát.”
Ésaiás könyve 33:24
Voltál-e már olyan lelkiállapotban, amikor szó szerint érezted, hogy valami nagyon nyomja a szívedet, s mintha minden nehezedre esne? Ez az érzés szinte leblokkol minket, és ami a legrosszabb, legtöbbször nem látunk kiutat belőle. S ha valami/valaki ki nem mozdít ebből az állapotból, akár valamilyen betegséggel is végződhet, hiszen a „bánatos lélek…a csontokat is kiszárítja” (Példabeszédek könyve 17:22).
A Biblia gyakran összeköti a bűn és a betegség fogalmát. És nem véletlenül, hiszen mi is megtapasztaltuk már: a fokozott, nem szűnő bűntudat betegséghez vezethet.
Isten Igéje elénk tárja: lesz egy olyan idő, amikor a kő leesik a szívünkről, amikor a lelki és fizikai betegségek terhét nem kell tovább elviselnünk. Csodálatos állapot lesz az, szinte el sem tudjuk képzelni. De mi történik addig velünk? Vajon nem szakadunk meg bűntudatunk terhe alatt? Vajon már itt a Földön megszabadulhatunk a betegség karmaiból?
Dédnagypapám 93 éves korában halt meg. Utolsó évében többször átgondolta életét és minden bűnét Isten elé vitte. Készült az elköltözésre. Halála előtt 3 héttel megosztott velünk egy gondolatot, ami már hónapok óta nyugtalanította: „Vajon minden bűnömet megvallottam? Vajon Isten minden bűnömet megbocsátotta?” Aggodalmára Isten egy álommal válaszolt. Két fehér szalagot látott álmában, melyekre a következő 2 szó volt felírva: IRGALOM, KEGYELEM. Lelki békével ébredt, s ezzel a lelki békével hunyta le később szemét.
Isten kegyelme ma reggel is leveheti rólad a terhet, az Ő irgalma az az érintés, amire szükséged van, hogy leessen a bűntudat köve szívedről. Ha engeded, hogy megérintsen, ő felszabadít, és már ma élvezheted azt a lelki békét, ami az örök élet velejárója lesz.
Engedd, hogy megérintsen!

szerda, november 03, 2010

Szüntelen öröm



„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!”
(Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 4-5. vers)


Rettenetes világban élünk. Nincs olyan nap, hogy ne gyilkolnának meg valakit, ne történne valami szerencsétlenség, baleset. Naponta hallunk háborús hírekről, természeti vagy ipari katasztrófákról. És mindezek egyre-egyre szaporodnak és mi is egyre jobban bőrünkön érezzük ezeket.

Nemrég, mikor egy látogatásom alkalmával előjött ez a téma, hittestvérem megjegyezte: - Remélem, engem elaltat az Úr, mielőtt eljön a nagy nyomorúság ideje, amikor lezárul a kegyelem ideje és jön a hét utolsó csapás… és ki állhat meg… Isten megrostálja népét… a papok és a nép majd ott sírnak az oltárnál…

Mikor kis szünetet tartott, közbevágtam és elmondtam, hogy milyen jó lesz, mert végre megláthatjuk Jézus, meg elhunyt szeretteinket. Milyen boldog pillanat lesz…

Igen Atyafi, - válaszolta - de ne feledkezz el, hogy előbb ott lesz a Jákob éjszakája. Akkor kiderül, hogyan készültél fel a vőlegény fogadására, hogy van-e olaj a lámpásodban.

Olyan átéléssel beszélt, hogy én is beleborzongtam. A beszélgetés végén már én is azt mondtam magamban; Ezt én se szeretném megélni. Legalábbis nem ezzel a látásmóddal.

Nem a tényekkel, - nyomorúság, rostálás, csapások, - van problémám, hanem, hogy miként viszonyulunk ezekhez. Talán nem véletlen, hogy Jézus sem elrettentésül beszélt az utolsó időről, hanem bátorításképp.

S bár nem tudjuk pontosan, mikor teljesednek be mindezek, így minden nap kitartásra késztet Megváltóm szava:

„Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Máté 24:33)

Nem a szomszéd városban, nem a másik utcában, hanem a te ajtód előtt!

Örülj! Az Úr közel!

kedd, november 02, 2010


Jézus érted imádkozik

„Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.”
János evangéliuma 17,24


A magányosság nagyon meg tudja gyötörni az embert.
Amikor édesapám meghalt el szerettük volna hozni édesanyámat, hogy ne legyen egyedül, de azt mondta, hogy most nem jön, mert meg kell szoknia az egyedüllétet. Már tíz éve egyedül él, hozzászokott, pedig nem könnyű a magány.
Egyszer fiatalokkal az egyedüllétről beszélgettünk. Az egyikük a következő megjegyzést tette: „Én soha nem vagyok egyedül, Jézus mindig velem van”

Érezzük-e ezt ma reggel is?
Lehet, hogy magányosan ébredtünk, talán férjünk, hagyott el, vagy feleségünk, talán édesanyánk, vagy édesapánk, de Jézus velem van.

Halála előtt Ő érted imádkozott. Azt kérte az Atyától, hogy tegye lehetővé, hogy Te vele legyél az örökkévalóságon át. Jézus szeretne Veled az Újföldön sétálva beszélgetni. Nincs többé egyedüllét, magány, szenvedés. Olyan helyre vár, ahol személyesen mindig veled lehet.

Vágysz erre az életre? Köszönd meg ma reggel Jézusnak, hogy elmondta ezt az imát az Atyának. Ő vár Téged és mindent megtesz, hogy ott is legyél vele együtt azon a helyen. Nemsokára visszatér az ég felhőiben, és azt írja Pál apostol, hogy feltámadnak a halottak „Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. 1 Thess. 4,17

Ámen

hétfő, november 01, 2010

Elsőkből utolsók

„ Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Máté evangéliuma 20:16


Kérlek, hogy a következő kérdéseket egyesével olvasd el, és válaszolj magadban, mielőtt tovább olvasol.
Mit tennél meg azért, hogy elnyerd Isten országát? Kész vagy-e munkálkodni azon, hogy építsd Isten országát? Mit gondolsz beszámít majd az, a jutalomosztáskor, hogy mennyit dolgoztál az Úrért? Mit gondolsz igazságos az, hogy valaki évtizedeken át mindenét feláldozva, Istenhez hűségesen élt, ugyanazt kapja jutalmul, mint aki szinte semmit sem tett?

A nagyszájú, de talán tanítványtársai nevében is nyilatkozó Péter egy fejezettel korábban ezt kérdezi Jézustól: "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?" (…) És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első." (Máté 19: 27, 29,30)

A „szinte tökéletes”, törvénytisztelő gazdag ifjú nemrég ment el búslakodva, mert a mennyei kincsekért nem volt hajlandó lemondani földi kincseiről. Erre mondta Jézus, hogy milyen nehéz a gazdagnak Isten országába bejutni… A tanítványok nem voltak gazdagok, viszont mindent hátrahagyva követték Jézust, bízva a későbbi jutalomban.

A mai igénkhez kapcsolódó példázat viszont arra is megtanít, hogy hiába szolgál valaki Isten szőlőskertjében, lehet, hogy kimarad a jutalomból, mert rossz lelkülettel, másokra irigykedve, Isten jóságosságán bosszankodva, számításból szolgál. Nem értette meg a kegyelem természetét, nem ismerte meg Urának végtelen szeretetét.

Ugyanannyi bért kapott az, aki reggeltől dolgozott a szőlőben, mint aki csak egyetlen órát. Igazságos ez? Bosszant ez bennünket? Ha igen, akkor vigyázzunk, mert könnyen lehetünk elsőkből utolsók.

Isten országába nem üzleti alapon, nem munkája eredményeként jut be az ember. Persze fontos a szolgálat, de ha közben haragszunk az Atyára azért, mert másokkal is kegyelmes, akkor baj van a szívünkkel.

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;  nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Efézusbelikehez írt levél 2:8-9) Ez még ránk is vonatkozik!


vasárnap, október 31, 2010

Kétezer éves imádság

"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
Máté evangéliuma 6:9-13

Reggel felébredsz, és automatikusan mozdul a szád AZ imára. Este lefekszel, és álmodban is el tudnád mormolni, amit gyerekkorodban tanultál. De belegondoltál valaha is, hogy mit imádkozol? Hogy miért imádkozol? Súlyos szavak hagyják el a szádat, talán sokszor anélkül, hogy értenéd.

A menny Istenéhez imádkozol, aki kezében tartja a világmindenséget. Azt kéred, hogy legyen szent az Ő neve ne csak az angyalok között, hanem a te életedben is. A kezébe teszed az életed azzal, hogy kijelented, "legyen meg a te akaratod", elismered, hogy kettőtök közül ő az okosabb, a bölcsebb. Akármi jön, akármi vár rád, legyen úgy, ahogy Ő akarja. Ha fáj is, vagy ha kimondhatatlan örömet okoz, a vezetés legyen Istené.

Nem azt kéred, hogy jól élj ebben a hónapban is, hanem csak a mai szükségleteid betöltését. Bűneid bocsánatáért könyörögsz, de ez kölcsönös. Isten megbocsát, neked is ugyanezt kell tenned mások és akármennyire nehéz, még önmagad felé is.

Ezzel, a már gyermekkorodban elmondott imával elismered, hogy nem tehetsz semmit a gonosz ellen. Egyedül gyenge vagy, csak Isten segítségével tudsz győzni, és kéred, hogy tartson veled a mindennapok óriásai ellen.

És dicsőséget adsz Istennek. Elismered, hogy minden, amit eddig elértél, Isten ajándéka. Elismered, hogy Ő szabja meg az időket és a törvényt, Ő hoz lehetőségeket az életedben, Ő helyezett oda, ahol végzed a hivatásodat.

Azt kívánom, hogy ma reggel ezt jelentse számodra a Miatyánk, és velem együtt tudj rá Áment mondani!