szombat, március 06, 2010

„Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)”
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Hát igen, bizony ez így van. Mindannyian gyermekként kezdtük, csak azóta belekerültünk az élet nagy felnőttképző iskolájába, és a gyermeki dolgainkat levetkőztük. Személyreszabott mókuskerekeink által diktált rohanásunkban elfelejtkeztünk rácsodálkozni a jóra, a szépre. „Nincs időnk” – mondjuk örök kifogásunkkal élve, és így szép lassan elveszítjük rég megtanult, megtalált értékeinket. Pedig úgy vágytunk már „nagynak” lenni. Gyermekkorom mesés világában élve szerettem volna úgy fütyülni, mint a bátyám és a barátai. A nyári szünidőben irigyelve hallgattam a haverok füttyjelét, ahogy reggelente hívták őt játszani. Majd egyszer én is fogok... és lelkesen próbálkoztam, de nem ment. Kovács mamámnak volt egy kedves szomszédja, a Béla bácsi, aki néha napestig hallgatta fülsértő próbálkozásaimat. Egy vasárnap délután aztán beállított nagyanyámhoz valamit titokzatosan a markában szorongatva. Mi, fiúk, mind köré gyűltünk, kíváncsian vártuk, hogy vajon mi lehet az? „Na Erzsi, ezt süsd meg a Laci gyereknek, hogy tudjon fütyülni!” - mondta. Azzal lejjebb eresztve markát, engedte, hogy mi is meglássuk a pöttyös fürj-tojásokat. Örültem nagyon! Szerettem a rántottát és hamarosan fütyülni fogok. Olyan barátságba keveredtem ezután Béla bácsival, hogy örömmel tanultam meg tőle a fütyülés mesterségét. Megtanított egy ujjal, két ujjal, sőt négy ujjal is. És észre sem vettem, de megtanultam sok mást is még azután.
„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”
Péld. 22.6
Restás László

péntek, március 05, 2010

A bölcsek boldogsága


„Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.”
Pédabeszédek 3:13-14.

Hallottad már? Csak egészség legyen, meg pénz, akkor már nem lehet semmi baj! Itt meg valami egészen másról olvasunk. Ha valaki megtalálta a bölcsességet és értelmet kapott – akkor annak értéke vetekszik az ezüsttel meg az arannyal. Gondoltad volna?
Mit jelent a „bölcsesség” szó? A szótár szerint: Hosszú távú józanság. Az alapos megfigyelés, megítélés, szólás, célszerű cselekvés tulajdonsága. Az egyén azon képessége, hogy hosszú távú józan, igaznak bizonyuló döntéseket tud hozni. Ez a képesség tudáson és tapasztalaton alapszik.
Hát ez nem semmi!
Igazán akkor leszel boldog, ha
- Alaposan megfigyeled a dolgokat – mielőtt véleményt alkotsz azokról
- Meggondolod, mikor szólj és mikor ne
- Ha célszerűen végzed munkádat
- Hosszú távon jó döntéseket hozol
- Képzed magad
- És tapasztalatokat gyűjtesz
Ehhez kell igazán bölcsesség! És ha mindez megvan életedben – akkor boldog és kiegyensúlyozott leszel. Nagyobb értékre leltél, mint egy vastag pénztárca, esetleg több millió a bankban. Ugyanis senki el nem veheti tőled.
Ez mind szép, de hogyan lehetek bölcs? A bölcsességet nem lehet kipréselni magunkból. A Forráshoz kell menni és onnan meríteni. Isten a bölcsesség forrása. Ő szívesen ad mindenkinek, aki kéri Tőle!
Bölcs Salamon írta:
„Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre; Bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret. Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út.
Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.” (2:1-11.)

Mielőtt ma elindulnál, hajtsd meg fejedet és kérd Istentől azt a bölcsességet, ami értékesebb az ezüstnél és az aranynál – hogy IGAZÁN boldog legyél!

csütörtök, március 04, 2010

Krisztustól nyert bűnbocsánat

"Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért."
János apostol első levele 2:12

Borzasztó, ha ok nélkül bántanak. De van ennél sokkal rosszabb: amikor azzal vádolnak, amit valóban és letagadhatatlanul mi követtünk el.

A legcsodálatosabb dolog az Univerzum történetében az, amikor Isten megbocsátja a bűnös ember vétkeit. Ugyanakkor ez a legigazságtalanabb dolog, ami létezik. Ismerjük a felháborodást, amit akkor érzünk, amikor egy bűntény nem nyeri el méltó büntetését. Amikor a bűnös kegyelmet kap - hatalmasra szokott hízni az igazságérzet bennünk. Mélyen belénkplántált mozgatórugó szerint a bűnt büntetésnek kell követnie. Pedig mi ezt a szabályt kivétel nélkül mindannyian a bűnös bolygóra születve tanultuk meg. Akkor milyen lehet Istennek bűnöket megbocsátani, Akinek a tökéletes világába tört be a bűn? Neki - a miénkhez képest - mennyire lehet fejlett az igazságérzete?

Az isteni igazságérzetben is érvényes a szabály: a bűnnek bűnhődnie kell. De ebben az isteni dimenzióban mégis akadt egy út, ami kiútnak bizonyult ebből a megoldhatatlan képletből. Ha Maga Isten Magára vállalja azt a büntetést, amit a valaha élt legbűnösebb ember bűneiért is igazságosnak minősül, és ezt az áldozatot mindazoknak felajánlja, akik maguk nem tudják ezt megszerezni, akkor van lehetőség arra, hogy a bűnös nemcsak kegyelmet, hanem jutalmat is kapjon. Lehetetlen, mégis igaz.

Ahhoz, hogy ezt a megfizethetetlen isteni kegyelmet ne használjuk kicsapongásra, folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a kegyelem és a bűnbocsánat nem önmaguktól létező jelenségek, hanem csak azért léteznek, mert Jézus meghalt értünk. Kegyelem és bűnbocsánat Jézus nélkül, vagy Rajta kívül nincsen.

"Megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért." Örömhír, mert ami nehéz volt, Isten elvette rólunk. Örömhír, mert Az, Aki ezt lehetővé tette a Leghatalmasabb a Világegyetemben, sőt a keze munkája minden az Univerzumban. Ez a Valaki vár mindenkit a családjába, hogy tegyük le a bűnterheinket Nála.

szerda, március 03, 2010

Ne félj!

„És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!”
(Ézsaiás könyve 43. fejezet 1. vers)

Azt tartja a mondás; mindenki fél valamitől. Sőt van, aki nemcsak egy, hanem több dologtól is fél. Hogy miért? Egy megmagyarázhatatlan undor, egy gyermekkorra, sőt egyesek szerint magzati korra visszavezethető trauma, stressz?

Meg aztán félelem és félelem között is különbség van. Hiszen van egy egészséges félelem is, ami mintegy védelmi rendszer működik, így az ismeretlennel, vagy a veszélyes helyzetekkel szemben legtöbbünkben ott él a tartózkodás ösztöne.

Persze van olyan félelem is, amely rátelepszik a lelkünkre és szinte összenyom. Mint mikor bezárnak egy szűk helyre. Huh. Én beleborzadok, mert én ettől félek. Illetve féltem.

Nyáron, fiatalok egy csoportjával elmentünk barlangászni, Szentgálra a Kő-lik barlangba. Mivel ez egy zárt barlang csak hivatásos vezetőkkel lehetett lemenni, de ez számomra így is kevés vigasz volt.

Igaz nem kényszerített senki, hogy lemenjek, de le akartam győzni a félelmemet. Így mentem én is. Emlékszem volt egy olyan szűk hely ahol hason kellett sziklák között átpréselni magunkat. Ott azt hittem vége.

Elkezdtem remegni és azt mondtam nem megyek, de a mögöttem jövő (Gabi), biztatott; Ne félj! Menni fog! Gyerünk! És nyomni kezdte a bakancsomat, a lábamat.

Bizony úgy éreztem magam, mint Jónás a hal gyomrában. Lassan milliméterről milliméterre haladva kúsztam, közben Jónás imáját mormogtam magam elé: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. Mert mélységbe vetettél engem…” (Jón.2:3-4)

Milyen megkönnyebbülés volt átérni? Úgy hiszem, nem kell ecsetelnem.

Viszont egy nagy lelki lecke volt számomra mindez. Mert megtanultam, hogy az élet örvényei közepette sem kell félni. Jézus ott van, támogat, bátorít. Biztat, hogy gyere, gyere. Megfog és húz és tol, ha kell, mert szeret, és nem akarja, hogy beszorulj.

Viszont, hogy elérd segítő kezét, merj szembenézni önmagaddal, félelmeiddel és haladj Őfelé!

kedd, március 02, 2010

A kísértés útja

„Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre, és csábítja a rosszra. A kívánság pedig mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz.”

(Jakab levele 1,14-15)

Kívánságból bűn, bűnből halál, halálból feltámadás.
Hányszor győzött már a kívánság feletted?
Mondod: sokszor. S a bűn? Az is, feleled. A halál pedig nevetett.
Ilyenkor mindig meghalt valaki bent.

Azt mondom: halálból feltámadás, bűnből engedelmesség, kísértésből LEHETŐSÉG.

Mert Valaki győztesen meghalt a hegyen!

Ámen

Élj vele!

Kalocsai Tamás

hétfő, március 01, 2010

Imádság, „tiszta kézzel”

„Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.” (Károli ford.)

„Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó lelkülettel.” (Szent István Társulat ford.)

Timótheushoz írt első levél 2:8

Bár az imádság alapvetően az Istennel való személyes kapcsolatunk építőeleme, van az imának közösséget építő szerepe is. A nyilvános ima kiváltságát gyakorló személyek számára különösen fontosak Pál apostol tanácsai.

Isten úgy rendelkezett, hogy a papi szolgálatot a férfiak lássák el nemcsak a templomi szolgálat kapcsán, hanem a családban is. Ezért is szólítja meg határozottan („akarom”) az apostol a férfiakat a tiszta kezű-lelkű imádságra.

Amikor mások nevében szólunk Istenhez, vagy Isten akaratát kell közvetítenünk az emberek felé, az imádság már nem magánügy. Ez nem a belső kamra csendességében történő titkos fohász, hanem a közösséget építő Isten-ember kapcsolat. Ha ez a kapcsolat bármilyen bennem lévő tisztátalan indulat, vagy cselekedet révén megszakad, annak mások is kárát szenvedik.

Hogyan is fogadná Isten kedvesen kéréseinket, ha közben szívünket haraggal, viszállyal szennyeztük be?

„Az apostoli rendelkezés a férfiak papi szolgálatára utal, az egyetemes papság értelmében. Az apostol különösen két bűntől óv, a haragtól és a viszálytól, ami a férfiaknak, természetüknél fogva nagy kísértést jelent. Jézus tanítása szerint, aki imádkozni akar, készen kell lennie a megbocsátásra és a békességre. A harag kizárja az embert Isten munkatársi közösségéből.” (Jubileumi kommentár, III./352.o.)

vasárnap, február 28, 2010

Csak engedd el a fűszálat…

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
Példabeszédek könyve 3:5-6

Nem, köszönöm, nem kell segítség, és mosolyogva lépsz tovább, hiszen elég nagy vagy már ahhoz, hogy magad is boldogulj az élet dolgaiban. Vagy összeszorított foggal sziszeged: „Majd én megoldom!”, mert fogva tart a büszkeséged, és kell az önérzetednek is az, hogy egyedül vigyél véghez mindent. Esetleg teljesen elveszett helyzetben vagy, de még mindig ragaszkodsz a magad meglátásához, a megoldásodhoz, és ha megszakadsz, sem fogadsz el segítséget.

Ma reggel Isten arra hív, hogy engedd el a fűszálakat, melyekben kapaszkodva lógsz a szakadék felett, és merj „belezuhanni” a karjaiba. Hidd el, Ő a bölcsebb kettőtök közül; látja döntésed következményeit, ismeri a jövődet, és megígérte, hogy gondot visel rólad. Isten ma azt kéri tőled, hogy hagyd abba a hősködést, a „nekem egyedül is megy” filozófiát, és bízd Rá az életedet. Tedd a kezébe terveidet, vágyaidat, gondjaidat, kérdéseidet, és hidd el, minden úgy fog történni, ahogy az neked a legjobb. Nem mondom, hogy nem érnek ütések, hogy nem kapsz sebeket, de van, Aki bekötözze azokat. Nem mondom, hogy nem kapsz megvetést, sőt utálatot az emberek részéről, de van, aki téged mindennél jobban szeret, és hidd el, a javadat akarja.

Ma reggeltől fogva Ő, a világegyetem Teremtője és Fenntartója szeretné egyengetni az ösvényedet. Kérlek, ne okoskodj tovább, bízd Rá az életed, és hidd el, Ő ehhez jobban ért.