szombat, január 24, 2009

Őszinte önvizsgálat

„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!"
(Pál első levele a Korinthusiakhoz 10, 12.)

Példabeszédek könyvében ezt mondja az ige: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság." Mennyiszer tapasztaljuk mi is e régi mondás igazát saját életünkben. Mi az elesésünk oka? Oly szívesen hibáztatunk másokat, jobb esetben a körülményeket. Pedig az elesésünk valódi oka az igazi önismeret hiányából fakad. Saját eltökéltségünk és lelkesedésünk lendületes erejében bízva rohanunk előre az utunkon, s a Szent Lélek figyelmeztetéseit éppoly eltökélt magabiztossággal hárítjuk el, mint annak idején Péter. „Jézus pedig ezt mondta neki: Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. Péter így válaszolt: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg". Nem telt el sok idő, már átkozódva és esküdözve tagadta meg az Urát.

Ha igazán ismeri magát, akkor nem feledkezik meg arról, hogy "csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!" Akkor biztosan megfogadja Jézus figyelmeztetését, hogy vigyázzon és imádkozzon, "mert a lélek kész, de a test erőtlen." Testvérem, te miként gondolkodsz életed kérdéseiről? Kiben, vagy miben bízol? Ha saját eltökéltségedben, akkor ez a figyelmeztetés neked szól!

Ne feledd, nincsen másban dicsekedésünk csak Jézus Krisztus kegyelmében.

péntek, január 23, 2009

Lelki fejlődés

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban”
Efézus 4:14-15


Fejlődés nélkül nincs élet! Az élet fejlődéssel kezdődik, és végig is kíséri azt. A fejlődés megszűnése az élet végét jelenti. Így van mind a testi, mint a lelki élet területén. Aki újjászületett - víztől és lélektől (János 3:5), annak lelkileg folyamatosan növekednie kell ahhoz, hogy életben maradjon. A növekedés nem lehetőség, hanem szükség! Nem választási lehetőség a növekedés, mert az életben maradás egyik feltétele az, hogy növekedjünk.

Pál apostol szavai „hogy többé ne legyünk gyermekek” éppen arra világítanak rá, hogy nem maradhatunk mindig kicsinyek, még ha néha ez olyan jó is lenne. Az élet célja a fokozatos fejlődés, majd a reprodukálódás, vagyis a szaporodás. Egy gyermek nem képes utódokat nemzeni, mert még erre éretlen. A lelkileg gyermekek sem képesek másokat Krisztushoz vezetni, illetve mások lelki terheit hordozni. Isten célja, hogy benne hívő gyermekei felnőtté váljanak (Efézus 4:13). Nem elégedhetünk meg azzal, hogy újjászülettünk Krisztusban; folyamatosan növekednünk kell a Szentlélek irányítása alatt, hogy felkészült, képzett, tapasztalt, terheket viselni képes keresztényekké váljunk.

A mai ige arról is tanít, hogy a lelki fejlődés mi módon megy végbe: „az igazságot követvén szeretetben”. Az egészséges fejlődéshez kiegyensúlyozott táplálkozás szükséges. A lelki fejlődésben Isten igéje, a Szentírás biztosítja ezt (János 17:17). Ráadásul az ige arra is rávilágít, hogy a lelki táplálkozás szeretetből, és nem kényszerből történik. Vagyis nem a lelki „megtömés” az ami növekedést hoz, hanem az örömmel „elfogyasztott” lelki táplálék! A „követvén” kifejezés rámutat arra, hogy az igéből megismert igazságokat nem csak raktározni kell emlékezetünkben, hanem életünket hozzá kell igazítani. Ez is a növekedés folyamatának része. Ha az elfogyasztott táplálék nem épül be testünk szöveteibe, akkor nem segíti fejlődésünket. A megismert, de a gyakorlatba át nem ültetett isteni tanítások nem szolgálják az életet, csak lelkiismeret-furdalást okoznak.

Növekedésünk irányát és célját a mai ige így adja meg: „mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban!” Miközben keresztényként lelki tapasztalatokat szerzünk az élet eseményei által, illetve ismereteket gyűjtünk a Szentírás kutatása közben, imádkozzunk azért, hogy mindezek Krisztus képmására formáljanak bennünket. Krisztus a célja lelki növekedésünknek. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy kiábrázolódjék bennünk Krisztus (Galata 4:19). Isten legyen segítségünkre ebben ma, és az év minden napján!

csütörtök, január 22, 2009

Törvénykezés az Úrral

„Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.”
Ésaiás próféta könyve 1:18

Nem mindennapi ajánlat – mondhatjuk. Ez azonban így nem is igaz, mert egy bizonyos ideig – egyéni szinten, amíg az ember él, vagy globálisan, amíg a kegyelmi idő le nem zárul – Istennél ez a mindennapi ajánlat. Istennél ez a természetes. Bíborpiros bűnök helyett hótiszta makulátlanság. Mindezt egy olyan népnek, akikről Isten szomorúan állapítja meg, hogy míg az ökör megismeri a gazdáját, addig ez a nép, akinek ilyen Istene van, nem ismeri fel, sőt nem is érti meg Istent.

A színek világában fordítva könnyebb. Fehérből pirosat minden nehézség nélkül a vásznon elérni nem művészet. Fordítva majdnem lehetetlen. A menny világában is volt egy majdnem lehetetlen helyzet, amikor az ember bűnbe esett, és egyedül Isten tudta, hogy ezt a vírust teljesen el kell távolítani, különben mindent megfertőz. Ezt a majdnem lehetetlen eredményt csak Isten Fiának halála tette lehetővé.

Semmi nincs, amit Isten gyűlölne, egyedül a bűn, de semmi sincs, amit jobban szeretne Isten, mint az az emberiség, akikért Jézust a legszörnyűbb halálba adta. Ennek az emberiségnek kínálja Isten a teljes makulátlanságot. Minket mindennél jobban szeret, ezért tiszteletből, szeretetből és hálából nem öltözhetünk a bűn piros ruhájába, ami az egyetlen, amit Isten gyűlöl.

De miért kellene vitába szállni, vagy törvénykezni? Mert mi többször mondjuk, hogy bűnösek vagyunk, minthogy igénybe vennénk a tökéletessé tevő szérumot, Isten Fiának vérét. Inkább mondjuk, hogy a bűn tette bennünk, minthogy Arra néznénk, aki megsebesíttetett a mi vétkeinkért. Istennel ilyenkor vitatkozunk, mert Ő azt mondja, hogy nincs olyan piros bűn, amit Ő ne tudna hófehérré tenni, nincs olyan mély bűn, amiből Ő ne tudna felemelni. Lehet, hogy abba kellene hagynunk a vitát és hinni ennek az Istennek?

szerda, január 21, 2009

Istentől kapott szív

„És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.”
(Ezékiel könyve 36. fejezet 26. vers)
Még sohasem volt szívműtétem, de csupán a gondolatától is furcsa érzések vannak bennem. Egyrészről, ha szükségem lenne egy ilyen orvosi beavatkozásra, valószínűleg beleegyeznék, de azért lenne bennem egy kis félsz is, hiszen mégiscsak a legfontosabb szervemről, a szívemről lenne szó. Félnék, már csak azért is, mert annyi mindent lehet hallani, hogy annyira megváltozik olyankor az ember, hogy sokkal jobban kell vigyázni a terheléssel és az izgalmakkal.

Az ókori ember számára a szív, az életet, magát az embert jelölte. „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld. 4:23), búzdít Salamon. Természetesen Ezékiel próféta sem fizikális értelemben vett szívműtétről beszél. Ezzel a képpel érzékelteti Izrael helyreállítását, mely nem valósulhat meg a nép odaszántságának megváltozása nélkül.

Isten azonban nemcsak Izraelt akarja átalakítani, hanem bennünket is. Szeretné átformálni a gondolkodásunkat, megtisztítani a jellemünket. Ahelyett, hogy ma azon erőlködnénk, hogy miként küzdjünk le valamilyen rossz szokást életünkben, ami gúzsba köt, ahelyett, hogy összeszorított fogakkal megpróbáljuk megzabolázni vágyainkat és érzéseinket, kérjük a nagy Orvost, hogy végezze el ezt az örök élethez elengedhetetlen szívműtétet.

Ahogy a földi orvosok is a beteg belegyezését kérik az operáció elvégzése előtt, így tesz a mi Orvosunk is. Nem kezd bele szívünk és lelkünk átalakításába a mi akaratunk nélkül. Nem folyamodik erőszakhoz, nem kényszerít.

Tanácsolja az operációt, de a döntés a miénk, hogy vállaljuk-e.

„Változzon meg a szívünk, szeretetünket vonjuk vissza a világtól, s a világ helyett rögzítsük Krisztusra. Új szívvel rendelkezni annyit tesz, hogy megújult gondolkodásunk, új céljaink, új indítékaink legyenek. Mi az új szív jele? A megváltozott élet. Ha naponta, óránként meghalunk az önzés és a büszkeség számára… Új Szívet kell elfogadnunk, melyet a menny kegyelme tart meg lágyan, gyöngéden. Az önző lelkületet ki kell takarítani a lélekből. Komolyan, lelkiismeretesen, szívünk alázatával kell fáradoznunk, Jézusra tekintve irányításáért és bátorításáért.” (A Te Igéd igazság; E.G.White ihletett szövegmeglátásai 98.o.)
Kérjük Dáviddal együtt mi is:
"Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten!" (Zsolt. 51:10)

kedd, január 20, 2009

Régi „Ismerős”


„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”


(42. Zsoltár 12. vers)


Ki ne élte volna már át Dávid elkeseredését, csüggedését. Bár ő az évekig tartó Saul előli bujdosás fájdalmát foglalta zsoltárba, mi is értjük az évezredes ének mondandóját.

Egy keresztény ember persze sokszor nem akarja megengedni magának, hogy ilyen érzései legyenek, de azok mégiscsak vannak, ha akarjuk, ha nem. Annyira jó, annyira emberi, megengedő és elfogadó szent könyvünk van nekünk keresztényeknek. Igazi erőt kaphatunk olvasásakor. Dávid, a hős katona, a kiválasztott, nem szégyelli bevallani ország-világ füle hallatára, milyen indulatok is szabadulnak fel benne.

A csüggedt és háborgó lélek egyszerre képes uralni minket. Úgy tűnik, a hosszan tartó állandó nyomás következtében Dávid is „kiborult”.
De jó, hogy a Bibliában nem szupermenek repkednek mindenfelé, izmaikat, meg emberfeletti képességeiket mutogatva.
Igen. Isten igéje hozzánk, esendő, olykor el is eső emberekhez szól. Benne olyan Isten szólal meg, aki pontosan ismer minket. Látott, amikor kisgyerekként az első lépéseinket tettük meg, vigyázott ránk az úttesten iskolába menet és vissza, figyelte az első bimbózó szerelmünket, és így tovább. Aki tud velünk örülni, Akinek a vállán sírni lehet, s olykor hisztizni is talán.

Dávid nem tudja, meddig tart még megpróbáltatása, a stressz milyen hosszan emészti, de van valami, ami nem csak neki, hanem számunkra is kézzel fogható támaszt ad a sötétben. Hit egy személyben, aki éppen olyan megbízható társ a ma kínjaiban, mint a tegnap dicsfényében. A frissen készült „fotón” ugyanolyan friss és kedves, mint a több száz éves „rajzon”, amit a Biblia írói készítettek Róla. Ő ma is ugyanaz. Sokszor mondjuk, de vajon értjük-e?

A vers végére Dávid lelke szépen lassan lecsendesül Isten jelenlétében. Ezért tudta a bizalom karjával átölelni Őt. Tudta, hogy Vele csak győzhet.

Mi sokszor elfeledkezünk róla, de Ő tudja, hogy porból vagyunk. Megvár és vár minket.
Ma és holnap is.

hétfő, január 19, 2009

Csodálatos szeretet

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

(János 3:16)

Ahányszor csak hallom, olvasom, vagy kimondom a fenti szavakat, midig valamilyen kellemes érzés kerít hatalmába. Rendkívül pozitív, erőteljes, előremutató üzenete van a Biblia talán legismertebb mondatának.
Amikor valaki a Biblia üzenetét egy mondatban akarja összefoglalni, valószínűleg ezt a mondatot fogja idézni. Ha ennek a mondat a lényegét egy szóban akarjuk összefoglalni, akkor a szeretetre kell gondolnunk. Isten szeretetére. A szeretet Istenére. Milyen is ez a szeretet, miért olyan csodálatos?

Először is, Isten szeretete SZEMÉLYES. Nem egyszerűen az egyik általa teremtett bolygóját szánta meg, mikor kifejezte szeretetét, hanem elsősorban az embert szereti. Szeret engem, szeret téged, szeret minket… de még azokat is, akiket mi nem szeretünk, vagy akik őt nem szeretik. Szerette az embert a bűneset előtt és után, szeret mert ismert, szeret – pedig ismert. Mielőtt Fiát adta ránk nézett, és azt mondta: szeretem ezt az embert, és bármibe is kerül, megmentem a pusztulástól.

Másodszor, Isten szeretete CSELEKVŐ. Isten a legnagyobb ajándékozó. Még elég frissek a karácsonyi élményeink ahhoz, hogy visszaemlékezzünk: ajándékozni nem egyszerű dolog. Ha nem csak azért adunk valamit, hogy „adjunk valamit”, akkor az komoly, tervszerű cselekvést igényel. Végig kell gondolni, hogy mire van szüksége az illetőnek, minek örülne igazán, mekkora áldozatot tudunk vállalni, elő kell készítni az ajándékot az átadásra (megvenni, elkészíteni, becsomagolni…).
Isten szeretete nemcsak Jézus halálban, mint eseményben nyilvánult meg, hanem abban az egész folyamatban, ahogyan mindezt megtervezte, előkészítette és megcselekedte.

Harmadszor (nem mintha nem lehetne a végtelenségig sorolni), Isten szeretete HATÉKONY. Isten szeretetének ereje van. Ez a szeretet megváltoztatja a világ történelmét, és az emberiség sorsát.

És még egy, a ráadás: Isten szeretete VÁLASZT VÁR. Szeretete egyetemes, minden emberre kiterjed, de válaszolni csak az egyes ember tud személyesen. A mi válaszunk a HIT. Ez a hit személyes – egy létező, élő Istenben bízik. Ez a hit cselekvő – engedelmességgel, szolgálattal párosul. És ez a hit hatékony – megment a pusztulástól. És még egy, a ráadás: örök élet a szeretet Istenével.

vasárnap, január 18, 2009

Isten hatalmas tettei

Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott.
Prédikátor könyve 3:11

Az ember mintha nem tudna szabadulni a csodavágytól. Szeretnénk valami különöset, izgatót látni. Valamit, amitől több lesz az életünk, valamit, ami eltölt ámulattal. Valamit, ami meghaladja az értelmünk! Az igazság az, hogy sokkal több csoda vesz körül bennünket, mint gondolnánk. Csak nézzünk körül! Isten a világ minden sarkában ott hagyott egy csodát. Ki ne ámulna egy virágszirom láttán? Vagy láttunk már elég naplementét, hogy a következőt unnánk? Talán a simogató napsugár olyasmi, ami nem csal téli napon mosolyt az arcunkba és a lelkünkbe?

Vannak azonban csodák, melyek mélyebbek és szebbek a többinél. „Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.” (Immanuel Kant) Az a sok törvényszerűség, ami körül világunk forog? Kimeríthető lenne a teremtés és a megváltás csodája? Értjük-e ezeket a saját életünkben?

Ma van itt az idő, hogy valóban értékeljük Isten millió csodáját!

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut el előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

(Reményik Sándor: Csendes csodák)