Isten dicsősége
Zsoltár 19.2
A természet világa, a mikrokozmosz és a makrokozmosz egyaránt a tudatos tervezésről tanúskodik. Mi történne, ha Földünk a jelenlegi helyzetéhez képest közelebb, vagy távolabb lenne a Naptól? Mi történne, ha lassabban forogna? Mi történne, ha a Föld mágneses mezeje nem védene meg minket a napkitörések hatásaitól?
"Mert így szól az Úr, aki az egeket teremtette; Ő az Isten, aki alkotta a földet és teremtette azt és megerősítette. Nem hiába teremtette azt, hanem lakásul alkotta: Én vagyok az Úr és több nincsen!" (Ésaiás könyve 45.18)
Isten dicsősége az ő jósága (vö. 2Móz. 33.19), erről tesz bizonyságot az, ahogyan lakásul megalkotta számunkra a Földet. Nem csupán biztosította számunkra az életfeltételeket, hanem szépnek, szemet gyönyörködtetőnek alkotta meg a környezetünket.
Különleges hatása van a lelkünkre, ha felemeljük tekintetünket, és a felhők játékát figyeljük, vagy éjszaka a szikrázó, csillagos égboltot. Megnyugtató, ünnepélyes, és felemelő érzéseket kelt. Érdemes megállni, és időt szánni arra, hogy átéljük ezt a hatást. Hogyha rászántuk az időt, akkor közben gondoljunk bele abba, hogy milyen hatalmas, emberi ésszel alig felfogható méretei vannak a naprendszerünknek, s akkor még a világegyetem általunk ismert kiterjedésébe bele sem gondoltunk. Majd hallgassuk meg Isten Igéjének üzenetét: "Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremtette azokat? Ő, aki kihozza seregüket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincsen." (Ésaiás 40.26) S miközben a Biblia azt tanítja, hogy Isten a galaxisok Ura, azt is mondja, hogy fejünk hajszálai is számon vannak tartva (vö. Máté 10.30). Habár sok dolog van, amit nem tudunk megmagyarázni, sőt felfogni sem, mégis gyermeki bizalommal lehetünk iránta.
"Az egek beszélik Isten dicsőségét..."
Legyen áldott a napod!
