Lelkünk az Urat várja
Zsoltárok könyve 33:20
Egy kicsit nézzünk körül ebben a Zsoltárban:
(33: 16-22 ) „Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!”
Néha jól jön a segítség! Bármennyire is ragaszkodunk függetlenségünkhöz és hisszük, hogy megoldjuk a problémákat, olyan jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül a bajban.
Isten a teremtés után azt mondta az embernek, hogy itt ez a csodálatos világ, amit neked teremtettem: neked adok mindent, uralkodjál rajta. Adok hozzá bölcsességet, erőt, képességeket, de ami a legfontosabb – itt vagyok veled.
Tudom, ha baj van csak a bajra figyelünk. Kétségbe esünk, aggódunk, próbálkozunk, imádkozunk… és várjuk, hogy az Úr végre csináljon már valamit.
Én is sokszor így teszek. De amikor a hitemmel más utat járok, másként működnek a dolgok.
Ha távlatokban gondolkodok, látom az ős-problémát és az ős-megoldást. Látom, hogy a bajok akkor bajok, ha nincs ott velem Isten, pontosabban, ha én nem vagyok Istennel. Ha viszont Úrral vagyok, őt várom, őt keresem, tudom, hogy pajzsként véd és megerősít.
Próbáljunk meg ma ne a bajokkal foglalkozni, mert azok elmúlnak mind Jézus eljövetelekor. Foglalkozzunk Urunkkal, aki már most elérhető támasz számunkra.
