A hit életre vezet
"Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében."
János evangéliuma 20:31
A közelmúltban kezem ügyébe akadt egy hazai bizalmi felmérés statisztikája, miszerint a felmérésben résztvevők 79%-a megbízik az orvosokban, 76%-a megbízik a tanárokban, 56%-a megbízik a rendőrökben, 48%-a megbízik a hivatásos katonákban és az ügyvédekben, de csak 45%-a a papságban… (Az egyre csökkenő bizalmi szavazatot az újságírók (31%), a felső-vezetők (25%), a politikusok (14%) zárják…)
Úgy tűnik, a bizalomnak/bizalmatlanság van valamilyen materiális alapja! Mindez nyilvánvalóan összefüggésbe hozható a személyes tapasztalattal. Úgy vélem, hogy a válaszadók pozitív illetve negatív személyes élményei befolyásolták a bizalmi felmérés ilyetén való alakulását…
Isten iránti bizalmunkat is - hasonlóan az előbbiekhez - személyes élmények alakítják. A hit így egyfelől nagyon is evilági valóság! Másfelől a hit ugyanakkor nagyon is nem evilági, hiszen Isten ajándéka az a mi számunkra (vö: Efézusi levél 2:8)!
Úgy vélem, a hit, mint Isten ajándéka egy cirkulációs folyamat: Isten önkinyilatkoztatása által indul el (ezért is az Ő ajándéka a hit), melyet jó esetben részünkről a kapcsolatfelvétel, a kommunikáció követ, amely alapja az Isten iránti bizalomteljes közösségnek, mely újból Istenhez vezet: az Ő önkinyilatkoztatásához! És a hit “körforgása” - jó esetben - tovább folytatódik…
Hit által élni tehát azt jelenti: aszerint haladni előre, amit már tudunk Isten szeretetéről; bízni Istenben annak alapján, amit eddig tapasztaltunk; szaván fogni az Urat, aki már bemutatta jóságát és szeretetét!
Végső soron a hit nemcsak az evilági életünk, hanem (az eredeti bibliai szóhasználat szerint) az örökké való életünk titka is!
Így hát, ma reggel ezt az éneket ajánlom magunknak, önmagamnak és Neked is:
“Bízom Benned, Uram Jézus, Benned bízom egyedül!
Kit Te hű kegyelmed hordoz, az bizton üdvözül.
Bízom Benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó!
Én bízom Benned, Uram Jézus, Igéd biztat reá!”
