Aki az Úrban bízik
„Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik.”
(Példabeszédek könyve 29. fejezet 25. vers)
Anyukám azt mondja, hogy jobbra fésüljem a hajam, a barátnőm szerint meg kéne növesztenem és berasztásítani, a haverok szerint most a tüsi frizura a menő.
Igen, tudom, a szüleim százszor megígértették velem, hogy drogot soha, de ha nem szívom el ezt a füves cigit, akkor a többiek nyuszinak néznek és kiközösítenek.
A Biblia azt írja „Ne lopj!”, de mindenki hülyének néz. A munkatársak, azért, mert még egy csavart sem viszek haza a műhelyből. A mosógépszerelő, meg azért, mert a javítást, nem akarom zsebbe, számla nélkül fizetni.
Mit szólnak mások? Hogy néznek rám az emberek? Mit gondolnak rólam a szomszédok? A másoknak való megfelelési kényszer, ahogy Salamon írja, egy olyan szorongató csapda, amivel mindannyiunknak meg kell küzdeni.
Egyik embernek ez tetszik a másiknak amaz, no és ott vannak Isten kívánalmai is. Ha mindenki elismerésére törekszel, biztos belebuksz és az életed mások simogató pillantásáért folytatott bukdácsolás lesz, állandó félelem, attól, hogy nehogy valaki csalódjon benned.
Lásd be végre, hogy mindenkinek nem tudsz megfelelni! Két, vagy száz urat nem szolgálhatsz egyszerre! Vagy az Örökkévaló Isten, vagy a mammon!
Döntsd el, hogy számodra kinek a véleménye számít!
Döntsd el, hogy kihez tartozol!
„Aki az Úrban bízik, kiemeltetik!”
