szombat, január 17, 2015

Látni a láthatatlant


„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

2Korinthus 4:17-18

Nem könnyű átlátni az élet dolgait, nem egyszerű meglátni a lényeget a sok lényegtelen takarásában. Mi a fontos az életünkben, mi kevésbé, és mi az, ami egyáltalán nem számít?  Az alapelvek, a családból hozott értékrend segít, de ennek ellenére sokszor eltévedünk. Pál azért ad egy támpontot: fontos az, ami tartós, ami örökké megmarad. És valóban. Mindennapi bölcseink is oktatják: tervezzünk hosszú távra. Nem baj, ha ez pillanatnyilag lemondással, áldozathozatallal, de akár szenvedéssel, fájdalommal is jár, hiszen később jobb lesz. A tartós testedzés éppúgy meghozza a jutalmát, mint az elme pallérozása. Így őrizzük meg egészségünk, szerzünk diplomát, érünk el sikereket. Még az udvarlás is szebb, ha nem gyorsan adja be a derekát a másik. Az az értékes számunkra, amiért megküzdünk, megdolgozunk.
A lelki értékek területén is hasonló a helyzet. Megérteni, megismerni a lényeget nem lehet azonnal. Eleinte nem is ezzel vagyunk elfoglalva, fontosabbak a terveink, a vágyaink. Élni szeretnénk az életet, úgy nagykanállal; később megelégednénk csak azzal, ahogy lehet. Sokaknak ez sem adatik meg, és ekkor tör ránk a sok miért. Mert nincs is Isten, mert ha van is, nem olyan, mint amilyennek mondják. Mert ha a világ minden szenvedését nézzük, egyszerre tör fel belőlünk: hol van Ő? Pál segítségével itt is többet láthatunk. Mert a hosszú táv hosszabb, mint gondolnánk, hosszabb, mint az életünk, mert valóban végtelen. Így az örökkévalóság felől nézve kezdünk el mi is másképp látni, érteni. Értjük, hogyha Istennek az a legfontosabb, hogy minden ember (mindenki, aki választja, mindenki, aki akarja, mindenki, aki csak a világra született) üdvözüljön, vagyis örökké élhessen, akkor valóban átértékelődik minden. Legfőképpen sérelmeink. Nem az számít már, ki mit okozott és kinek! Fontosabb, hogy szeretettel, megbocsátással meg lehet változtatni még a rosszat is. Mert mi is így változtunk meg. Mint ahogyan egy kedves barátom fogalmazta meg egy láthatatlan színház[1] utáni élményét:
„Vak voltam egészen addig, míg be nem kötötték a szemem. Nem láttam addig Jézust, amíg saját fülemmel nem hallottam az ostorcsapásokat, amiket értem szenvedett. Nem éreztem együtt vele addig, amíg katonaként nem én fogtam le fájdalomtól vonagló kezét a fára. Nem rettegtem bűneim miatt annyira, mint amikor lábam alatt remegett meg a talaj. De ami a legfontosabb: soha, de soha nem éreztem még annyira megbocsátó szeretetét, mint amikor végül átölelt és azt mondta: Békesség néked!”


[1] Láthatatlan színház: egy bibliai történet bemutatása úgy, hogy a vendég szemét bekötjük és őt magát is bevonjuk a történetbe, amit minden egyéb lehetséges módon (hallás, tapintás, ízlelés, szaglás) érzékel. Ez esetben a szenvedéstörténetet dolgoztuk fel.

péntek, január 16, 2015

Seregek Istene


Ámos 4:13.
-       A hegyeket megformálta
-       Szelet, esőt, napfényt, havat, lágy szellőt teremtett
-  Megmondja, mit tegyél, beavat gondolataiba, szerelmeslevelet küldött neked
-       Képes akár a visszájára fordítani a dolgokat, a hajnalból sötétséget, a betegségből egészséget, az elesett állapotból felemelkedést tud előhozni
-       A föld magaslatain, de ha kell, a mély völgyekben lépdel. Veled van, ha magasságban jársz, de akkor is, ha padlót fogtál
Akkor hát miért aggódsz? Ő a te Istened! Veled van, bárhol vagy is. Neki nem esik nehezére. Sőt, hatalmas serege van, hisz Ő a seregek Istene. Akár egy egész hadsereget képes elküldeni hozzád, ha erre van szükséged. Még mindig egyedül érzed magadat? Még mindig aggódva és félelemmel telve nézel a jövő felé? Még mindig bizalmatlan vagy? Tekints fel! A hatalmas Isten a TE barátod! Fogd meg feléd kinyújtott kezét és soha ne engedd el!

https://www.youtube.com/watch?v=vWxb6VvPrkE

Van szívednek bánata búja,
És nincsen már sehol se’ fény,
Ó, tekints fel Üdvözítődre
Mert Őbenne van csak remény!
Emeld fel szemed Jézusra!
Nézd arcát, hogy mily tündöklő.
Közelében gondjaid oszlanak,
Tőle árad az égi erő.

A keresztfán életét adta,
De harmadnap feltámadt Ő.
Így megtört a bűnnek hatalma
És győzött az Üdvözítő

Emeld fel szemed Jézusra!
Nézd arcát, hogy mily tündöklő.
Közelében gondjaid oszlanak,
Tőle árad az égi erő.

Az Ő szava mindenen áthat,
És téged is átalakít,
Így menj el egy bánatos szívhez,
Hogy elmondhasd üzenetét.

Emeld szemeid Jézusra!
Őt helyezzed minden elé.
Megerősít, támogat naponta,
Míg eléred a mennyei célt.


csütörtök, január 15, 2015

Az emberek kategorizálása

„Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
János szerinti evangélium 3:21

Az embereket alapvetően két csoportba lehet sorolni. Az egyik típus kategóriákba sorolja az embereket, a másik viszont nem. Nyilván való, hogy én az első csoportba tartozom, úgy hogy had kategorizáljam egy kicsit az embereket. Vannak, akik egyértelműen rosszat tesznek – a bűnözők, a zsarnokok, a csalók, stb. –, és természetesen vannak emberek, akik jót tesznek. Ez idáig teljesen egyértelmű, és ezt mindenki tudta eddig is. Csakhogy a jót cselekvők kategóriáját is ketté kell osztani a Biblia szerint. Vannak, akik azért tesznek jót, mert az embereknek meg akarnak felelni, jóknak akarnak mutatkozni. Mindez Isten szemében kevés. Ő azt szeretné, hogy ne mások megbecsülése motiválja a tetteinket, hanem az ő szeretete. Ez a jót tevők közül a második kategória. Így az emberek a Biblia megvilágításában a következő módon csoportosíthatók:



Az intézmények (iskolák, munkahelyek), a politika, a helyi közösségek arra törekszenek, hogy minél több jót cselekvő ember legyen a társadalomban, és abban hisznek, hogy ezáltal jobbá lesz a világunk. Ez azonban téves képzet. A jót tevő emberek kitermelése azt eredményezi, hogy a társadalom tele lesz szépen mosolygó, érdekből kedves és saját céljaik megvalósításáért segítőkész kifinomultan önző emberekkel. Isten azonban nem a felszínt akarja szépnek látni, ő az emberi szívet akarja megváltoztatni. Erről beszél Jézus Nikomédusnak is János evangéliumának 3. fejezetében. Ahhoz, hogy az ember őszintén tegye a jót, újjá kell születnie. Ha ezt megtörténik, „nyilvánvaló lesz cselekedeteiről”, hogy „Isten szerint teszi azokat”.
Vajon te melyik kategóriába tartozol?

szerda, január 14, 2015

Mi van a mélyben?



„Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.”
 (Jakab apostol levele 3. fejezet 12. vers)

Hallottam egy történetet, miszerint az egyik gyülekezetben volt egy óra, ami hírhedt volt pontatlanságáról. Néha sietett, néha késett, de a valódi időt sose mutatta. Jó néhány szerelőt hívtak, hogy nézze meg és javítsa meg, de csak ideig óráig tudták orvosolni a problémát.

Végül egy atyafi a következő feliratot helyezte el az óra mellé: „A mutatók jók, a baj mélyebben van.”

Bizony ez nagyon igaz ránk is. Egyrészt, van, hogy kívül szépnek próbálunk mutatkozni, miközben belsőnkben gyilkos indulatok forrongnak. Másrészt, mikor valami jót akarunk tenni, de mégis megbántjuk a másikat.

S látszólag minkét eset ugyanolyan rossz, hiszen a szándék és a cselekedet egyiknél sincs összhangban. Viszont a különbség épp a ’forrás’, a benső indíték, a mozgatórugó körül van.

A jó hír, hogy ezen lehet segíteni, sőt Isten határozott célja, hogy teljesen helyreállítson bennünket, kívül-belül egyaránt. „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az”. (2Kor. 5:17)

Vagyis mi eredendően ’tövisbokorként’ születünk, de az újjászületéskor, mikor Isten az Ő magját elülteti szívünkben, ’nemesítve’ leszünk, és így válunk képessé a Lélek gyümölcseinek megtermésére.

Ezért írja János apostol; „Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” (1Ján. 3:9)

„Benne marad annak magva, és nem cselekedhetik bűnt”, olyan ez, mint a tavalyi sok eső után a szőlő és más gyümölcstermés. A legtöbb helyen férges, hibás, íztelen, savanyú volt minden. De ha az alma rossz is volt, attól még alma volt és nem körte! Mert a fa természetszerűleg a magja szerint hozott gyümölcsöt.

Vagyis előfordulhat, hogy az újjászületés után is lesz hibás gyümölcs rajtunk (kicsit savanyúbb lesz az öröm, vagy izzadtságszagúbb a béketűrés), de annak nem a mi akaratunk, hanem emberi természetünk az oka,  ahogy Pál is írja: „Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.” (Róm. 7:20)

A ma kérdése: Csak a mutatód rossz, vagy a hiba mélyebben van?

Ne feledd! Isten mindkettőt meg tudja javítani!

kedd, január 13, 2015

A hit érintése





Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.


Mk. 5,34



Mindannyian szeretnénk hallani, amikor Jézus azt mondja: „Kedves barátom, a te hited megtartott téged.” Vajon ha most ebben a pillanatban lenne lehetőséged Vele beszélni, mit mondana neked? Érdemes elgondolkozni rajta, hogy hogyan is állunk a hit dolgával.

Akik ismerik a történetet, azok tudják (akik nem, kérem, olvassák el az egész részt és az egész történetet), hogy ez a szerencsétlen asszony, a hitét egyetlen érintésre összpontosította. Nem tett fel magában kérdőjeleket, nem akadékoskodott. Egyszerűen a benne lévő hit cselekvésre kényszerítette. Minden erejét és bátorságát összeszedte és a tömegen átverekedve magát megérinti ez a beteg nő az Isten fiát. Nem is egészen Őt érinti meg, hanem csak a ruhájának a szegletét.

Milyen hatalmas elszántság lehetett benne…

Milyen elszántság van bennünk Jézus iránt? Talán költői a kérdés, és igazából tudom, hogy már a begyakorolt válaszaink ott van a nyelvünk hegyén. De tényleg? Őszintén?

A hit megtartó ereje. A hit, életet ment, a hit, békét ad, a hit, gyógyulást ad, de nem csak úgy elméletileg adja ezeket, hanem valóságosan, fizikálisan érezhetőek ezek a jelek.

Milyen hittel rendelkezem én maga? Olyannal, ami mulandó, lankadó? Vagy olyannal, ami megtartja az életemet.

Meggyőződésem, hogy a hamarosan megláthatjuk Jézust, és úgy kell élnünk, hogy amikor eljön, akkor úgy találjon bennünket, mint akik várták Őt. Nem úgy ismertem meg Őt, mint aki becsapja az embert, épp ellenkezőleg, mindent, amit mondott úgy lett, és nincs okunk kételkedni benne. Hiszem, hogy hamarosan megláthatom Őt, Veletek együtt!