péntek, november 28, 2014

Csak így, egyszerűen


Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Gal 2:20

Sok ember szeretne egy új életet és ennek számtalan oka van. Egy azonban közös bennük: gondjuk volt a régivel. Akárhogy is, a Biblia felkínál egy lehetőséget az újrakezdésre, egyetlen, valóban lehetséges megoldást. Kérdés, hogy szeretnénk-e?

Az első lépés, meg kell értenünk, hogy ehhez előbb meg kell halnunk. Sokan, akik elégedetlenek a sorsukkal, valójában a körülményeikkel elégedetlenek, vagy az elért eredményeikkel és csak ezt szeretnék megváltoztatni. Az újrakezdésben is csak az új esélyt, a lehetőséget látják csupán és nem értik, ahhoz, hogy minden megváltozzon, hogy jobb legyen nekik kell újjászületniük. Igen újjászületni, nem csupán megváltozni. Mert meg kell értenünk, hogy valami olyannak kell megtörténnie velünk, amire mi képtelenek vagyunk, ami nekünk lehetetlen. Meg kell látnunk, mennyire rá vagyunk utalva Istenre. Pál ezt fejezi ki azzal, hogy keresztre kell kerülnünk Krisztussal.

A második lépés, át kell adni az irányítást. Ez sem egyszerű! Felnőtt emberként megszoktuk, hogy mi döntünk mindenben. Ez ezután is így lesz, de valami más is fontos. Eddig a döntéseinket saját vágyaink, elképzeléseink, érdekeink szerint hoztuk meg. Az Isten adta új élet feltétele, hogy a döntéseinket úgy hozzuk meg, hogy mindent alárendelünk Isten akaratának. Nem mi élünk többé, hanem krisztusi életet élünk. Nem néhány percről, vagy óráról van szó naponta. Nem is heti egy napról, amikor istentiszteletre megyünk. Hanem teljes életünkről, minden időnkről! Az új élet lényege, hogy úgy élünk, mintha mi lennénk Krisztus. Azt tesszük, amit Ő tenne a helyünkben.

A harmadik lépés, hogy hitben élünk, mert ezt az életet nem lehet másként élni. Meg lehet próbálni, de nem fog sikerülni. Miért, mert nem kivitelezhető! Nem vagyunk képesek erre az áldozatra, erre az átadásra csak akkor, ha a Megváltónkra figyelünk, ha meglátjuk megértjük azt, amit Ő tett értünk. Csak akkor, ha megtapasztaljuk azt a szeretetet, melynél nagyobb nem létezik a világmindenségben és ha megragadjuk hittel Isten örökkévalóságba nyúló megoldását.

Így csinálj karriert!

Sokat álmodozott. Ráadásul furcsákat. Álmaival mindenkit megbotránkoztatott. Még a szüleit is. Álmai mindig valami eszméletlenül nagy dologról szóltak. Hogy a kévék meghajolnak az ő kévéi előtt, aztán a csillagok, sőt még a Nap meg a hold is meghajol előtte. Mi akar ez lenni? Ilyen gazdag lesz? Köztiszteletben álló? Tekintélyes? Hamar rádöbbent a keserű valóságra. Testvérei ki nem állhatták, mert nagyképűnek tartották és irigykedtek rá álmai, meg a megkülönböztetett figyelem miatt, amivel szülei felé fordultak. Csak az alkalomra vártak. Az el is érkezett egy egyiptomi karaván megjelenésével. Eladták rabszolgának. VÉGRE! Megszabadultunk. Nincs többé álom, nincs ellenőrzés, nincs nagyképűsködés, nincs cifra ruha.
A karaván elindult vele Egyiptom felé. Nagy, ijedt barna szemében könnyek gyűltek. Sosem látom többé apámat? Mi lesz velem? Mi lesz az álmokkal?
Rabszolgapiacra vitték. Sosem látott ezelőtt ilyet. Egész testében borzongott, amikor rájött, hogy őt itt most bizony el fogják adni. Egy jómódú főember vásárolta meg. A házába került. Megpróbált minden figyelmével munkája felé fordulni, közben szakadatlanul kérte Istent, nyilatkozzon meg, mutassa meg, mi a következő lépés. Mi lesz itt vele? Tele volt kérdéssel, kétellyel. Isten megmutatta hatalmát azzal, hogy pályája felfelé ívelt. Egyre többet és többet bíztak rá, mert becsületes, hűséges fiatalember volt. Csinos, kedves, barátságos, jóképű, okos beszédű és figyelmes.
A ház asszonya is felfigyelt rá, különösen fenti tulajdonságai miatt. Megkülönböztetett figyelemmel kezdett sündörögni körülötte. „Ez lenne talán a felfelé ívelő pálya első lépése?” – gondolta a fiatalember. Azonban nagyon hamar megjött a válasz
„Vagy hirtelen meggazdagszom, elérem vágyaimat, álmaimat, Isten áldása nélkül, bujkálva, pironkodva, szégyenkezve, vagy…?” Egyetlen percig sem gondolkodott tovább, mert a helyes válasz valahogy így volt elraktározva gondolataiban: „Mit tenne Isten?” És döntött. És azt tette. És bevonult a börtönbe.
Tudtad, hogy ez után az eset után pár évvel, egyik pillanatról a másikra, teljesen váratlanul ő lett az akkor ismert világ leggazdagabb embere? Aki hatalomban közvetlenül a fáraó alatt állt?
Ma is igaz, amit bölcs Salamon így fogalmazott meg:
„A hűséges ember bővölködik áldásokban, de aki hirtelen akar meggazdagodni, az nem marad büntetlen.” 

Példabeszédek 28:20.


Válaszd a tiszta, a becsületes utat még akkor is, ha nem látod azonnal Isten áldását. Hidd el, hosszú távon csak ez éri meg. Bővölködni fogsz Istentől jövő áldásokban.


csütörtök, november 27, 2014

Kérni, keresni, zörgetni...

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”
Máté szerinti evangélium 7:7-8

Nagyszerű dolog ez a keresztyénség! Ha van valami kívánságom, Isten elé tárom imában, és ő megadja nekem – legalább is sokszor hallottam ezt, erre a Biblia-szövegre hivatkozva. Ha ilyenkor esetleg hangot adtam azoknak a tapasztalataimnak, amelyek nem mindig támasztották alá ezt az elgondolást, akkor arra bátorítottak, hogy imádkozzam buzgóbban, imádkozzam többet, esetleg böjtöljek is közben, és Isten meg fogja hallgatni kérésemet. Ez a fajta gondolkodás engem egy üdítő-automatára emlékeztet. Fölül bedobom a pénzt, megnyomom a megfelelő gombot, csörög, berreg, végül pedig alul kiadja a megkívánt üdítőt. Mintha Isten is egy ilyen kozmikus automata lenne, ahol fölül bedobom az imádságot, alul pedig kiveszem a kívánságomat. És ha nem működik, akkor az csak azért van, mert nem dobtam be fölül elég imádságot.

Meglátásom szerint itt Jézus valami egészen mást akar megtanítani az imádságról. Hányszor volt már velem, hogy kerestem valamit – egy jegyzetfüzetet, vagy egy fontos cetlit – de valamiért nem került elő. Keresgélésem közben azonban kezembe akadt valami, amit két-három héttel ez előtt kerestem, de annak idején nem találtam meg. A keresés a hitéletben állandó és sokszor nyugtalan úton levést jelent. Az Istennel való kapcsolat az nem egy unalmas statikus dolog, hanem állandó mozgás, dinamikus változás – folyamatosan keresni a válaszokat, folyamatosan kérdezni Isten szándékát az életünkben. És gyakran előfordul, hogy égető kérdéseinkre nem kapunk választ, hanem hirtelen megvilágosodik előttünk – mint a két-három hete keresett tárgy – egy olyan probléma, amelyért évekkel ez előtt imádkoztunk.

A kopogtatás képe sem támasztja alá a kozmikus automata teológiáját. Amikor kopogtatunk, akkor belépési szándékunk mellett azt is kifejezzük, hogy tiszteletben tartjuk a házigazda döntését. Ha nincs otthon, vagy ha éppen nem ér rá, akkor nem nyitja ki az ajtót. Éppen így van ez az imával is. Mikor kopogtatunk, akkor egyrészről elmondjuk Istennek, hogy mit szeretnénk, másrészről pedig kifejezzük, tiszteletben tartjuk az ő döntését. Elfogadjuk azt is, ha jelenleg még nem alkalmas, hogy az az ajtó megnyíljon.

Milyen elv alapján válaszol hát Isten az imáinkra? Jézus a folytatásban adja meg a választ: „Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle, vagy amikor halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?” (7:9-11) Isten imameghallgatása a szülő-gyermek közötti kapcsolat elvén működik. Én, mint apa, sokszor szembesülök avval, hogy az, amit gyermekeim kérnek tőlem – különös tekintettel a bevásárlóközpontokban –, nincs mindig hasznukra. Ilyenkor a legtöbb esetben nem adom meg kérésüket – és ez sok idegőrlő hisztizéssel jár együtt –, de nem azért, mert nem szeretem őket, hanem éppen ellenkezőleg. Épp így van ez Istennel is. Sok esetben ott állunk az ajtaja előtt, kopogtatunk, sokszor talán dörömbölünk is, de csak nagy hallgatás a válasz. Ilyenkor jusson mindig eszünkbe, a hallgatás mögött is Isten irántunk való szeretete nyilvánul meg.

Kérjünk, keressünk, zörgessünk ma is. A többit pedig bízzuk Istenre…

szerda, november 26, 2014

A szabadság szempontjai

„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.”
 (Korinthusbeliekhez írt első levél 6. fejezet 12. vers)

Pál korának keresztény közösségei sok kihívással és kísértéssel néztek szembe. Az egyik ilyen a hedonista gondolkodás térnyerése, melynek lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy a lehető legtöbb élvezetet érjük el a lehető legkisebb akadály mellett, vagyis kötöttségek nélkül élvezzük az életet.

S ezzel a vélekedéssel egyes keresztény felekezeteknél mind a mai napig találkozhatunk. Olyanformán, hogy hitvallásuk lényege, hogy higgy Jézusban, s amit teszel, az nem számít.

Persze ott van a másik véglet is. Amikor minden lépésedet árgus szemmel lesik és minden tettedre jogszabályokkal és paragrafusokkal válaszolnak.

S nem tudom észrevetted-e, de mások mindig jobban tudják, hogy mit csinálhatsz és mit nem, mit mondhatsz és mit nem, mit ehetsz, ihatsz és mit nem…

„Te keresztény vagy, te nem üthetsz vissza!” „Te adventista vagy, te nem ehetsz ebből a jó kis csülkös bablevesből, nem ihatsz ebből a pezsgőből!” „Te lelkész vagy, neked mindent el kell tűrnöd!”

Aztán meg furcsálkodva néznek rám, ha elmondom: Én nem azért nem teszek dolgokat, mert nem szabad, hanem mert nem akarom. És nem azért teszek dolgokat, mert ez az előírás, hanem mert meg akarom tenni.

S mindezt miért? Azért, mert megértettem és elfogadtam, amit Pál is ír:

„a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor.6:19-20)

Így legyen tetteink mindenkori mozgatórugója az apostol hitvallása:

„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)

kedd, november 25, 2014

A ti erősségetek!



És ő mondá nékik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek.

 Nehémiás 8,10



Nagyszerű tudni azt, hogy az embernek van lehetősége új ismeretekre szert tenni. Ez ma már nem úgy megy, mint régen, az információ áralmás felgyorsult és árad. Annyi információt kapunk, hogy válogatnunk kell, hogy mit hallok meg és mit nem, mert rengeteg hír van. Már ebben is döntenünk kell. A nyugati társadalom alapja a döntési lehetőségeink maximalizálása. Annál nagyobb a szabadság, minél több döntési lehetőség közül választhatok.

Az idézett vers előtt azt olvashatjuk, hogy a nép, Izrael népe kesereg és keservesen sír, miközben hallják, ahogy az Isten törvényét olvassák fel és magyarázzák. Egész biztos, hogy megértették azt, amit hallottak. Nem zavarta őket össze semmi, egész nyilvánvaló volt minden egyes szó.

Mikor szoktunk mi keservesen sírni vagy bánkódni arra most nem gondolva, hogy milyen fájdalommal jár az, ha elveszítünk valakit? Ha felismerjük, hogy valamit helytelenül tettünk, és meglátjuk saját hibánkat. Ezután a megbánás jöhet. Emlékszem, régen, ha valami rossz fát tettem a tűzre és jöttek a szüleim máris sírásra állt a szám és nem feltétlenül taktikai megfontolásból, hanem egyszerűen azért, mert felismertem, hogy nem jól tettem, amit tettem.

Ma rengeteg egyház van, és természetesen a nyugati társadalmi szempontjából ez jó is, de nem az Isten szempontjából. A különböző vallási irányzatok alternatívát kínálnak az embereknek, lelki igényeik kielégítése céljából. Az Isten törvényét kell az emberek elé tárni! Ha azt megismerjük, mi is úgy fogunk érezni, mint az izraeliták, hogy keservesen sírunk, mert felismerjük azt, hogy cselekedeteink egy része, amit eddig tettünk az rossz volt. Az hogy melyik egyház mellett döntünk, ez az attitűdünkön múlik, és hogy az az egyház milyen benyomást kelt bennünk, de amikor választunk, sokkal komolyabb dolgokat kell figyelembe vegyünk! Az Isten törvényének tanítása! Amelyik egyház, az Isten törvényét tanítja! És bizony, szembekerülünk olyan dolgokkal, amik bűnbánatra ébresztenek.

Mindenkinek kívánom, hogy szabaduljon meg a bűn fogságától az Isten törvénye által (2Mózes 20, 2-17), mert az Úrnak az öröme, a ti erősségetek!

hétfő, november 24, 2014

Isten mindent megmutat

"Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet."

Pál első levele a korintusiaknak 4:5

Sokan jól fognak járni azon a napon - mások nagyon rosszul. Ha minden úgy fog látszani, ahogyan a szívekben zajlik, nagyon leegyszerűsödik az emberek tábora mindössze két csoportra. Nincs többet színjáték, hazugság, álarcok, torzítás, szépítés, csak a leplezetlen valóság. 

Jó hír és rossz hír egyszerre - az dönti el, hogy melyik, hogy melyik oldalon harcolsz igazán. Ha jót akarsz, de félreértettek, akkor jót hoz az a nap. Ha Te vagy az, aki éveken át tartod az álarcodat magad előtt és még senki sem jött rá, hogy az igazi éned rosszabb, mint az a szép maskara, akkor nem jó az a nap.

Pedig elkerülhetetlen. A fény, Jézus fénye, igazsága és büntetéstől sem visszariadó szeretete fog mindent igazi megvilágításba helyezni.

Az a nap közeledik, de nem rendelhetünk mini ítéletnapokat, még akkor sem, ha biztosan látni véljük a magunk igazát. Még az igazán nagy kihágások elítélése sincs a mi hatalmunkban, mert nem tudhatjuk, nem éppen az a nagy bűnös, akit kész vagyunk olyan hangosan elítélni, lesz az, akit a végítélet tisztának talál, mert addigra rátalál az Igazi Szabadítóra.

Félelmetes, amikor csak két tábor marad. De csodálatos, hogy Isten nem hagy bennünket örökre ebben a bűnös világban, ahol minden szétesik, elromlik, felbomlik, ahol mi emberek mindent elrontotunk és még meg is ítéljük egymást, pedig nem vagyunk különbek egymásnál.

Reményik Sándor: Ne ítélj


Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

vasárnap, november 23, 2014

Téged is figyelnek!

„Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek.”
Pál első levele a korinthusiakhoz 4:9

Hírességekről szóló cikkek, képek, amerre csak a szemed néz a neten. Vilmos herceg és felesége, híres sportolók, akikre büszke a nemzet, énekesek, színészek, akik alkottak valami felejthetetlent, politikusok, valóságshow-ban született celebek. Vannak, akikre felnézel, és vannak, akikkel kapcsolatban nem érted, mi ez a nagy felhajtás, hiszen semmit sem tettek le az asztalra. De figyelik őket. Fotósok követik minden lépésüket, cikkek százai születnek róluk a bulvársajtóban, beszélnek róluk, példának állítják őket jó vagy kevésbé jó értelembe véve, miközben te éled szürke kis életedet, és örülsz, hogy nem kattog a szemedbe minden nap a vaku fénye. 

Mert téged nem figyelnek, vagy nem gondolod, hogy figyelnének. Nem gondolod, hogy bárkit is érdekelne egyszerű, hétköznapi életed, bárkit is tűzbe hozna a véleményed egy-egy vitás kérdésről vagy befolyással lenne gondolkodására az, ahogy te látod a világot. 

Pedig hidd el, téged is figyelnek. Lehet, hogy észre sem veszed, vagy inkább nem akarod észrevenni, de figyelnek. Minden mozdulatodat, minden szavadat, minden szemöldökráncolásodat. Ahogy átadod a helyed a buszon, vagy éppen mogorván bámulsz kifelé a jármű ablakán nem véve tudomást a környezetedről. Figyelik, ahogy segítesz valakin, vagy elhaladsz mellette sietve, mert a te időd igenis nagyon drága. Figyelik, ahogy a gyerekeddel leülsz játszani egy fárasztó nap után, vagy inkább csak bezavarod a szobájába, hogy maradjon végre csendben, neked is kell egy kis pihenés számolgatva a tévé távirányítóján. Figyelik, ahogy a társadhoz szólsz, ahogy vele viselkedsz a hétvégi nagybevásárláskor, a csendes hétköznapok monotonitásában, a rád zuhanó ünnepekkor. 

Mert példa vagy másoknak. Akármennyire is szeretnéd tagadni, látnak, látják, mit hogyan teszel, még akkor is, ha neked ez fel sem tűnik, és ez bemutat nekik egy képet nemcsak rólad, hanem arról az Istenről is, akit te követsz, hogy milyen is Ő valójában. Befolyással vagy nem is tudod elképzelni, hogy hány ember életére. Hatással van rájuk a kedvességed, vagy épp annak a hiánya, és elmondja, hogy az az Isten, akit te imádsz, hogyan is viszonyulhat hozzájuk, ha a követője te vagy. 

A mai ige nem paranoiára, hanem tudatos életre szeretne sarkallni. Arra, hogy meghozd a döntést, hogy mától fogva teljes felelősséggel éled mindennapjaidat az igazi Istennel, akit választottál, és megteszel mindent, hogy viselkedésedből, tetteidből, szavaidból Őt ismerhessék meg az emberek. Ő megad ehhez minden támogatást, minden segítséget. Hát dönts ma mellette, dönts a felelősségteljes élet mellett, és ne feledd: téged is figyelnek!