szombat, június 28, 2014

Amikor a Király beszél


"És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg."

Máté 25,40

Amikor a király beszél, a teremben csend van. Az alattvalók szemei a Fenségesre tekintenek, az arcok a figyelmet, tiszteletet és az elismerést mutatják. A szívekben ott van az engedelmesség vágya és a lábak, kezek megfeszült mozdulatlansága, a testtartás egyaránt kifejezi a várakozó tettrekészséget.
"Csak mondja meg, mi legyen, és mi indulunk is!" - gondolják mindannyian. Az uralkodó ünnepélyesen sorolja fel elvárásait, majd hozzáteszi:
"Ha így cselekedtek eggyel a legkisebbek közül, velem teszitek ezt!"

A teremben néma csend fogadja a bejelentést, majd halk moraj hallatszik, ahogy az elsők, a bátrabb emberek egymástól kérdezik, mit is jelent akkor mindez. Lassan kiül az arcokra a néma döbbenet ahogy megértik: az előbb egy olyan reform lett bejelentve, ami fenekestől felfordítja az eddigi jól bevált, más népektől átvett rendet. Hiszen a legkisebb azt jelenti, hogy a legfiatalabb a családban, szemben az elsőszülöttel. A leggyengébb katona, szemben a legerősebbel, a hőssel. A közkatona a tábornokkal szemben, a legértéktelenebb szemben a legértékesebbel. Sőt, a legelhanyagolhatóbb szemben a legfontosabbal. Az egyetlen dolog, ami miatt senki nem ad hangot a felháborodásának, az a király személye. Ő a legcsodálatosabb, a legrátermettebb, a legkiválóbb uralkodó, akit valaha is hátán hordott a föld. Jelleme makulátlanul tiszta, tettei önmagukért beszélnek, uralmának jogosságát senkinek sincs oka kétségbe vonni. Ezért hallgat mindenki. A koronás fő feláll, arcán megértés és szeretet. Megnyugtató mosolya szétárad az udvarban, miközben a magyarázatba fog, hogy mindenki megértse kijelentését.
"Országlásomnak alapja a szeretet. Tudom, hogy mindannyian tiszteltek és szerettek engem azért, amit értetek tettem. Azt is tudom, hogy soha nem fogjátok ezt elfelejteni. A trón, a teendőim, a távolság azonban megakadályoz abban engem és titeket is, hogy mindig közvetlenül meg tudjuk élni ezt a szeretetet. Ezért egymás irányában kell azt gyakorolnotok. Meg kell értenetek, hogy senki sem tudja szeretni a legnagyobbat, ha nem képes szeretni a legkisebbet, a legelesettebbet, a legértéktelenebbet. Eddig azt tanultátok az élettől, hogy gyűjtsetek magatok mellé értékes, használható embereket. Én azonban azt szeretném, hogy megértsétek, számomra mindannyian egyformán értékesek vagytok különbség nélkül. Ahogyan megértettétek, hogy a törvényeim betartásában a tökéletességet várom el, mert nincs olyan része a parancsolataimnak, ami elhanyagolható lenne, ugyanígy nincs a szeretetben kicsi vagy nagy, értékesebb vagy értéktelenebb dolog. Ne válogassatok azért sem a személyek, sem pedig a tettek között. Szeressetek mindenkit és tegyetek meg mindenkiért mindent. A legegyszerűbbnek is jár az a szeretet, ami a legkülönbnek. Ne várjatok arra, hogy valami nagy dolgot cselekedhessetek, mert az apró dolgok éppoly fontosak. Azok végrehajtása nem tesz titeket kisebbé, mint ahogy a nagy dolgok véghezvitele sem emel benneteket mások fölé. A feladatokat én adom, az eszközöket én bocsátom a rendelkezésetekre, az életeteket én vezetem a biztos úton a cél felé, ezért fontos, hogy ne tegyetek különbséget. Az a fontos, hogy ott, akkor, azzal azt tegyétek, amit elvárok tőletek. Mindannyian engedelmeskedjetek! A jutalomban sem lesz különbség. Ugyanannak örülhetünk majd mindannyian: egymásnak és a nektek elkészített ajándékaimnak."

Miközben beszélt, lágy hangjára felengedtek a szívek, az ajkakon megkönnyebbült sóhaj tört elő. Néhányan egymásra mosolyogtak, többen megfogták egymás kezét. Észre sem vették, hogy eltűnt a harag, a neheztelés, hogy kisimultak az ellentétek és helyüket betöltötte a békesség.

péntek, június 27, 2014

Az Úr mondta, de én úgy gondolom...




5Mózes 5:32-33.
Sok ember igyekszik megtartani Isten parancsait. Azonban, ha rákérdezel valamelyikükre, miért veszi olyan lazán mondjuk a 7. (ne paráználkodjál!) parancsolatot,– azt válaszolja – Isten olyan jó, és én úgy gondolom, ez, amit én teszek, még elmegy.

Valaki úgy gondolja, hogy a "ne lopj" egyáltalán nem vonatkozik a villamoson a bliccelésre meg az adócsalásra, mert ugyebár akkor még nem is létezett villamos.

Mások talán azt mondják: Igaz, hogy Isten azt mondta, hogy a 7. nap a szombat, és azt szenteljem meg, de én úgy gondolom, hogyha mindenki vasárnapot ünnepel, akkor én sem lóghatok ki a sorból, különben is az Isten ezt úgyis megérti majd.

Itt viszont azt olvasom, hogy figyeljetek, vigyázzatok még a részletekre is, és mindent ÚGY tegyetek, ahogy Isten megparancsolta. Hogy parancsaitól se jobbra, se balra el ne térjetek.
Néhányan azt mondják, hogy Isten eltörölte a törvényt, Jézus a keresztfára vitte, az már többé nincs érvényben. Persze ilyenkor csak a 4. parancsolatra gondolnak.

Képzeljük el az ítéletet. Jézus önmaga elé állít, és azt mondja: Gyermekem! Végig figyeltem életedet. Láttam, mindent nagyon komolyan vettél. Naponta olvastad a Szentírást. Imádkoztál. Mondd, miért nem aszerint éltél? Miért nem a szombatot ünnepelted, ahogy azt én meghagytam?
Mit válaszolsz? Hogy a papok mondták? Hogy mindenki így csinálta? Hogy úgy tudtad, hogy ez az egy parancsolat megváltozott?
De tegyük fel, hogy tényleg megváltozott a Tízparancsolat! Hogy Jézus valóban áthelyezte a szombat-ünneplést vasárnapünneplésre. S amikor odaállít maga elé az ítéletkor, s megkérdi: Gyermekem, hát miért a szombatot ünnepelted? Miért nem a vasárnapot úgy, ahogy sok millióan?
Akkor én tudok majd hivatkozni a fenti Igére. Hogy épp Te mondtad Uram, hogy parancsaidtól se jobbra, se balra ne térjek el.
Gondolkodj ma ezen! Kire hallgatsz? Emberekre? A többségre? A lelki vezetőkre? A hagyományra? Vagy Istenre?
Merj ma változtatni, mert lehet, holnap már késő lesz!

csütörtök, június 26, 2014

Nem tudjuk mikor jön

„Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!”
Máté szerinti evangélium 24:42

„Vigyázzatok”! Egy másik fordítás szerint „legyetek éberek” (Neovulgata)!

Emlékszem első cserkész táboraim során mennyire lelkesen készültem az éjjeli őrségre. Mikor egyedül leültem a parázsló tábortűzhöz, büszkeséggel töltött el, hogy most az egész tábor biztonsága az én kezemben van. De az izgalom és a lelkesedés az első fél órában elpárolgott, és nemegyszer ott a tábortűz mellett nyomott el az álom.

Ahogyan állandóan ébernek lenni nagyon fárasztó dolog, éppolyan idegőrlő keresztyénként állandóan a végidőtől való félelemben élni. Egyes lelki vezetők ki is használják a megfélemlítésben rejlő motivációt, és lelkiismeret furdalás keltően teszik föl a kérdést: „Te már kész vagy Jézus fogadására?” Majd valahogy így folytatják: „Egy keresztyénnek mindig szolgálatkésznek kell lenni, soha sem mehet szabadságra (mert hát mi lenne, ha Isten szabadságra menne?), soha nem kapcsolódhat ki (mert hát mi lenne, ha Jézus visszajönne, és a övéit pihenni, vagy netán szórakozni látná?), és minden pillanatban arra kell figyelnie, hogy tökéletes jellemet alakítson ki (mert hát ha Jézus visszajön, csak a bűntelen embereket viszi magával).” Sok keresztyén talán az ilyen gondolatoktól motiválva aktív hitközösségében, ugyanakkor folyamatosan visszatérnek önmarcangoló gondolatai, mivel sokszor úgy érzi, hogy ő még mindig nem elég jó, még mindig nem készült föl teljesen Jézus második visszajövetelének fogadására.

Ahogyan én látom, a készenlét valami egészen mást jelent. A mobiltelefonok világában nehezen elképzelhető a következő példa, de tételezzük föl, hogy feleségem elutazott, és nem tudom, mikor jön haza. Mit teszek? Napokig nem alszom, és állandóan a bejárati ajtót figyelem, nehogy ha hazaér, készületlenül találjon engem? Szó sincs róla. A lehető legtermészetesebben végzem a napi munkámat, éjjel nyugodtan alszom, alkalmanként esetleg a barátaimmal elmegyek kikapcsolódni, de közben ott van bennem a gondolat, hogy hátha a mai nap ér haza feleségem, és ez az érzés örömmel tölt el. Luther Márton ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha tudná, hogy holnap eljönne az Úr, ma még elültetne egy fát.


„Vigyázzatok” arra, hogy el ne felejtsétek, Jézus megváltott benneteket. Megígérte, hogy visszajön, és elviszi azokat, akik elfogadták a kegyelem ajándékát, de „nem tudjátok, hogy melyik órában jön el”, nehogy érdekből, hanem hogy szeretetből kövessétek őt.

szerda, június 25, 2014

Isten szeretetére tanítani


„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez igék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”
(Mózes ötödik könyve 6. könyve 5-6. vers)

Schmidt Egon etológus Miért énekel a fülemüle? című könyvében több érdekes megfigyeléséről számol be. Mikor a fülemüléket tanulmányozta, megfigyelte, hogy mikor a kicsik kijönnek a tojásból, a fülemüle apukák - mert csak a hímek énekelnek - éjjel-nappal dalolnak.

Innen jött a kérdése; Miért énekel a fülemüle apuka éjjel-nappal? Miért nem csak nappal? Így kivett három fiókát a fészekből, bevitte a lakásába és három hétig ő táplálta őket. Mikor eljött a kirepülés ideje ez a három madár is kirepült, csakhogy olyan rikácsoló hangot hallattak, hogy az összes nőstény elmenekült előlük.

Érdekes, nemde, hogy a fülemüle, amelynek hozzánk képest elenyésző a szürkeállománya, mégis tudja, hogy hat hete van arra, hogy az élethez, a jövőjük biztosításához szükséges dallamot a fiókák szívébe énekelje.

Ezzel szemben sok szülő sírta már el nekem is, hogy gyermekeik, mikor elérték a 18 éves kort elmenekültek otthonról hátat fordítottak nekik, és a gyülekezetnek.

A kérdés ma az; te milyen dallamot énekelsz gyermekeid, családod, környezeted fülébe és szívébe? Kiről és miről beszél a szád, a mozdulataid, az életed? Mert:
„Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban,
És akinek szép
a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.”
(Babits Mihály: Második ének)

kedd, június 24, 2014

Az élő Isten



Én tőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart; Aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.
 Dániel könyve 6, 26-27

Dárius országában, jogerőre emelkedett az Isten követése. Keresztény szempontból milyen fantasztikus dolognak tűnik, hogy van egy olyan ország, ahol egység van a vallási sokszínűségben. A király bizonyságot tett arról, hogy Dániel istene az élő Isten, és az ő országa örökre megmarad. Akiről Dárius ezt nyilatkozza az a Mindenható Isten. Ő megment és megszabadít, jeleket és csodákat tesz a mennyen és a földön. Egy "nagyember" úgy nyilatkozik az Istenről, mint akitől ő maga is függ.

Van egy nyilatkozat, amelyet az ember aláírhat vagy eldobhat. Ennek a nyilatkozatnak az első pontja: „én az Úr vagyok a te Istened”(2Mózes 20, 2) Ha ezt jóváhagytuk, akkor mehetünk a többi pontra. Érdekes függőségi helyzet alakul ki az ember és az Isten között. Az Isten felkínálja az ember számára a lehetőséget, és az ember dönti el, hogy én ezt valóban akarom e? Minden egyes ember az életében megfogja kapni ezt a nyilatkozatot és ők maguk döntenek a saját sorsukról, hogy elfogadják e!

Hiszem, hogy egyre többen találkozunk életünk során olyan élethelyzettel, amelyből nem lehetett volna menekülés, de mégis elmondhatjuk, hogy „szerencsésen megúsztuk”. Az Isten nem hűtlen, nem találkozunk egyetlen olyan történettel sem a bibliában, mely okot, adna arra, hogy kételkedjünk az Isten szavában. Az isteni szó, amit meghallva teljesebbé lesz életünk és általa tökéletesebbé formálódunk! Ehhez az, kell, hogy arra a nyilatkozatra, amelyet az Isten felkínál minden ember számára, azt aláírjuk. Mondjuk el környezetünknek azt a történetet, amikor megéreztük az Isten szabadítását. Dicsérjük Őt azért és hirdessük az Ő hatalmas tetteit!

hétfő, június 23, 2014

Az ima védelme

„Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: ’Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.’ ”
Lukács evangéliuma 22:40

Közeledett a nagy nap. Jézus vállát nagyon nagy teher nyomta. Nem fizikai, hanem lelki. Szenvedett. S mint minden emberi szív, ő is részvétre, együttérzésre vágyott. Három, hozzá legközelebb álló tanítványát kérte, kísérje őt el a Gecsemáné kertbe, ahol imádkozni szokott. Abban reménykedett, hogy majd hall néhány vigasztaló szót azoktól, akiket barátainak tartott. A tanítványok azonban engedtek a kísértésnek, és álomba merültek. A kényelem, az álom nagyobb úrnak bizonyult, mint a Mesterükért érzett szeretet.
Bár Jézus ma már nem a Gecsmánéban imádkozik, ma is az a vágya, hogy kifejezzük érte táplált érzelmeinket. Ha engedünk a kísértésnek, a magunk szeretetét előtérbe helyezzük.

Mi is az a kísértés? Mindenkinek más. Van, akinek az alvás, van, akinek az evés, másnak a beszéd, a pletyka, a rágalom, a hiúság táplálása, pénzszerzés minden áron, szexuális vágyak kielégítése, vagy éppen az ítélkezés, büszkeség, hatalom. A felsorolás a végtelenségig folytatódhatna, hiszen a kísértések legalább annyira sokszínűek, mint maguk az emberek. „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.” (Jakab 1:14) – írja Jakab levelében.
Hogyan védekezhetünk ellene? Imával. Állandó, kitartó imával. Olyan ez, mint mikor egy kisgyerek kerékpározni tanul. Amíg egyenes az út, és minden zökkenőmentesen halad, vidáman és elégedetten pedáloz. Egyszer azonban megjelenik egy járdaszegély. Ha folyamatosan pedálozna, minden probléma nélkül átjutna rajta, azonban látva a bökkenőt megijed attól, ami történni fog, az akadályra koncentrál, és leáll, és nagyon nehezen – csak segítséggel – tud továbbhaladni. Sokszor mi is megakadunk egy-egy bökkenőnél (kísértésnél). Ha azonban nem ezekre koncentrálunk, hanem a folyamatos tekerésre (imára), a bökkenők látványa nem fog megrémíteni, hanem szinte észrevétlenül haladunk el mellettük.

Fontos Jézus nekünk? Legyen a legfontosabb, és fejezzük ki iránta szeretetünket azáltal, hogy győzünk a kísértések felett. Ő megígérte, hogy megsegít. Kérjünk erősítést ma is!

vasárnap, június 22, 2014

Nincs kifogás

„Azt mondjátok nekem: „Ne prófétálj ilyeneket! Ne prófétálj közelgő veszedelemről! Nem történhet ilyen szégyen velünk!” Vajon Isten elítélte Jákób családját? Ilyen türelmetlen az Örökkévaló? Ilyenek az ő tettei? Vajon nem hasznára vannak-e szavaim annak, aki igazságosan él?”
Mikeás próféta könyve 2:6-7

Könnyebb nem kinyitni a Bibliát, vagy ha már kinyitottad, mindig a másikra értelmezni. Mert ő persze, hogy tanulhatna belőle. Az ő bűnét leplezi le, az ő igazságtalanságát. Ezt sokkal könnyebb meglátni. 

És sokkal könnyebb bedugni a füledet, vagy beszélni éjjel nappal, csakhogy meg ne halld Isten hívását. És ha mégis meghallanád, ezer és egy magyarázat, kifogás van a tarsolyodban, és csak úgy ontod magadból őket. Sokkal könnyebb. Mert egyszerűbb ápolni saját életedről a rózsaszín ködöt, mint beismerni önmagad előtt, hogy bűnös vagy, tévedtél, hibát követtél el. Egyszerűbb inkább mások felé, mások hibái és hiányosságai felé fordulni, mint őszintén mélyre ásni saját lelkedben, hogy mit is rejtegetsz ott még önmagad elől is. És könnyebb a végtelenbe nyúló magyarázkodás, mert mindig van értelmes vagy legalábbis annak tűnő kifogás. 

Ma reggel Isten azonban azt kéri tőled, hogy tedd félre a könnyebb utat, a zsigerből jövő reakciókat, és engedd neki, hogy belépjen életedbe! Engedd neki, hogy a Biblia lapjain keresztül üzenjen neked, és az Ő igéi átformálják jellemedet! Tárd fel előtte a szívedet, és adj neki bepillantást annak legrejtettebb zuga felé is. 

Ma legyél őszinte Hozzá és önmagadhoz. Engedd, hogy szavai célba érjenek kusza agytekervényeid rengetegében, és elindulhass vele a változás, a fejlődés útján!