szombat, október 12, 2013

Egy kis motiváció



„ Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem."
János 16,33

Sikerorientált világunkban sokan számtalan módon keresik a legjobb motivációt. Ennek a keresésnek aztán akad néhány zsákutcája, ami sajnos bennünket, keresztény embereket is utolér.
Napjaink egyik leggyakoribb jelmondata: „Dolgozz, mert ezer ember vár a helyedre!” Ez azt jelenti, hogy nincs kérdés, nincs panasz, csak a munka. Örülj, hogy dolgozhatsz, de ne kérj semmit, mert bármikor találhatok valakit a helyetted. Nagyon rossz érzés, ha ilyen háttérrel kell munkába indulni! Nem számítok, bármikor pótolható vagyok, csak egy pont vagyok a hatalmas vásznon, amit átfesthet az élet. Képzeljük csak el, milyen az utána elvégzett munka!



Van egy másik történet, amit az egyik főnökömtől hallottam valamikor, ami épp így elkeserített. Így szólt: Képzeld el, hogy egy külföldi értekezleten, ahová az összes lelkipásztor és/vagy gyülekezetvezető (tetszés szerint) egy autóbuszon utazik és balesetet szenvednek. Mindenki meghal. Mi történne a gyülekezetekkel? A válasz: Felvirágoznak.
Bizonyára a legjobb motivációs szándék vezérelte és azt próbálta ezzel elmondani, hogy egyik vezető, legyen az lelkész, vagy presbiter se gondolja magáról, hogy nélkülözhetetlen. Való igaz, a vezetőnek meg kell értenie, hogy Isten kegyelméből az, ami; és Isten tette őt mindenki vezető-„szolgájává”. Ugyanakkor a történet háttér jelentése ugyanaz, mint az elsőnek és ugyan azt a hatást is éri el. Mert, ha teljesen mindegy, hogy szolgálok-e a gyülekezetben, vagy nem, mert Isten, esetleg az egyház bármikor tud valakit a helyemre állítani, akkor bármikor pótolható vagyok, nem számítok. Ez pedig nem a legjobb motiváció.


Jézus másként motiválta követőit. Nem tagadta, hogy mi vár rájuk. Nem tagadta, hogy nehéz lesz, hogy elbuknak, talán néhányan el is vesznek. De megígérte, hogy mindvégig velük marad a Szentlélek által és segíti őket mindenben. Ez adott nekik békességet, ez motiválta őket teljes odaadó szolgálatra. Mert érezték szeretetét, mért látták, hogy értékesek Uruk szemében. Tudták, hogy számít, amit tenni fognak, mert számít rájuk, mert nekik személyre szabott feladatuk van az Isten tervében és azt csak ők tölthetik be Isten segítségével. 

péntek, október 11, 2013

Örök szeretet



„A messzeségből is megjelent nekem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.”

Jeremiás 31:3.

Régóta figyel már Téged az Úr. Még meg sem születtél, már gondoskodott rólad. Olvasd csak el a 139. Zsoltárt! Persze – mondod magadban, - szép lenne, ha ez így lenne. Akkor miért kell ennyit szenvednem? Miért vagyok beteg? Miért kell már évek óta magatehetetlen szüleimről gondoskodnom, miért kell a serdülő, makacs, visszabeszélő, engedetlen gyerekeimmel küzdenem, miért kell egyedül, magányosan tengetnem életemet a négy fal között? És még sorolhatnád. Tényleg örök idők óta szeret engem Isten - kérdezed? Akkor miért nem látom ezt a nagy szeretetet? Hogy kiterjesztette rám szeretetét, jóakaratát? Hogyhogy nem érzem?
Szomszédunkban pár hónapja egy kisbaba született. Képes az éjszaka vagy a nappal bármely órájában torkaszakadtából ordítani. „Hát van itt még valaki ezen a kiságyon kívül? Elfelejtkezett rólam az egész világ? Nem tudjátok, hogy éhes vagyok? Hogy szomjan halok? Semmi együttérzés, hogy teli a pelus? Itt vagyok! Jöjjön már végre hozzám valaki!!!” S mi történik ezalatt? Az édesanya rohan ételt melegíteni, kezére spricceli a teát, nehogy túl forró legyen, viszi a pelust, közben gyöngéd szavakkal próbálja lecsendesíteni gyermekét. Ha egy édesanya minden idegszálával azon van, hogy gyámoltalan csecsemőjét gondozza, ápolja, takargassa, védje – mit gondolsz, rólad meg elfeledkezett a Te Édesapád? El tudod ezt képzelni? Valóban történnek rossz dolgok velünk és körülöttünk. Ez Sátán műve! De a mi Mennyei Atyánk szeretné az ő jóakaratának, kegyelmének takaróját ránk teríteni, mint egy esernyőt. Néha azonban bever az eső, vagy éppen Te vagy az, aki kilépsz alóla. Nyugodj meg, Ő a helyén van, és minden – ma még elviselhetetlennek látszó – rossz dolgot a Te javadra fog átalakítani. Jellemed formálására. Természetesen, csak ha engeded neki. Ne aggódj tehát, az Ő szeretete változatlan!

csütörtök, október 10, 2013

Görbe és egyenes út

"Tekervényes a bűnös ember útja, de a tisztának az eljárása egyenes."

Példabeszédek könyve 21:8

Két pont között a legrövidebb út az egyenes - legalábbis a matematikában így tanultuk, de úgy néz ki, hogy a lelki életben sincs másképp.

Ha mást mondasz, mint amit gondolsz, akkor görbe úton jársz. Ha nem a másik szemébe és füle hallatára fogalmazod meg a véleményedet róla, hanem a háta mögött, amikor hallótávolságon kívül van, akkor nem egyenes úton jársz.

Ha azt is megmondod neki, amit el kellett volna hallgatni, mert senkinek sem vált a javára, akkor még egyenesíteni kell az útjaidon. Ha nem tudsz tapintatosan fogalmazni kellemetlen témákban, amiket már nem lehet elkerülni, akkor még van mit tanulni.

Ahitófel mást gondolt, mint amit mondott, ezért az első adandó alkalmat kihasználta a lázadásra Dávid ellen - igaz, nem ő lázadt, ő "csak" a lázadó mellé állt. Absolon eljátszotta, hogy áldozatot bemutatni megy Hebrónba, közben pedig azt a puccsot készített elő, aminek a végén - ha rajta múlt volna - Dávidnak, saját édesapjának az életét is elvette volna. Mást mondott, mint amit gondolt - görbe út.

József megmondta a fősütőmesternek, hogy 3 nap múlva az álma szerint meg fog halni, pedig egy börtönben nem túl jó dolog rossz híreket közölni a másikkal, kiváltképp azzal, aki 3 napig nagyon is eleven még. Dániel nem félt megmondani sem Nabukodonozornak, hogy 7 évig állati sorban fog élni, ha nem alázza meg magát, sem Belsazárnak, hogy véget ért az uralkodása és birodalma a perzsáké lesz még azon az éjszakán. Nem szépített, nem hallgatott el semmit - egyenes út.

Nem kifizetődő, lehet, hogy Rádtaposnak, vagy kinevetnek, mert ma már nem divat, de válaszd az egyenes utat. A görbe szövevényes és nem vezet jó irányba. Az egyenes nehezebb, de csak így alszol nyugodtan - hosszútávon pedig csak ez vezet az örökéletbe.

szerda, október 09, 2013

Kételkedés nélkül

„Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti. Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.”
(Rómabeliekhez írt levél 4. fejezet 20-22. vers)

A fenti néhány sor Ábrahámról szól, akit a Szentírás a hívők atyjának nevez. Viszont, ha életének számunkra megörökített részleteit nézzük, úgy tűnhet, mintha hite néha meggyengült volna.

Erős hittel indult el a számára ismeretlen Ígéret földje felé, majd odaérve meg kell tapasztalnia, hogy a tejjel és mézzel folyó földön is van éhínség. Egyiptomba megy, ahol életét féltve nem meri Sárát feleségének nevezni.

Az Örökkévaló ígéretet tesz neki, hogy nagy néppé lesz, ám mivel nincs még gyermeke és esélyt sem lát arra, hogy Sára szülni fog, úgy gondolja, kissé besegít Istennek és Hágártól megszületik Ismael.

Majd mikor Isten újra meglátogatja és megismétli előbbi ígéretét, melyet Pál is említ, úgy olvassuk: „Ekkor arczára borult Ábrahám, és nevetett és azt gondolta az ő szívében: vajon száz esztendős embernek lesz-e gyermeke, avagy Sára kilencven esztendős lévén, szülhet-e?” (1Móz.17:7)

S mindez nem kétkedés? Nem hitetlenség?

Nem, hiszen „aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jak.1:6-8)

Viszont Ábrahám soha nem fordult vissza, Istent soha nem tagadta meg. Nevetett és szívében csak emberi megoldásra tudott gondolni, ám mindezt arcra borulva tette, ezzel fejezve ki, hogy elfogadja és meghajol az Úr akarata előtt.

Így hite példa számunkra is. Hiszen sokszor mi sem tudjuk mi vár ránk, nem értjük mi miért történik, a nehézségből a szabadulás lehetetlennek tűnik, a lényeg azonban, hogy Ábrahámhoz hasonlóan, meghátrálás nélkül kérdéseiddel borulj arcra Teremtőd előtt!

Imádd Őt és a válasz nem marad el.

kedd, október 08, 2013

Az  én tulajdonommá lesznek - mondja a Seregek Ura - azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt.Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között. Malakiás 3,17-18


 "A világ urai nem is sejtik, hogy tanácskozásaikon sokszor angyalok viszik a szót. Emberi szemek tekintenek rájuk; emberi fülek hallgatják felhívásaikat; emberi ajkak ellenzik javaslataikat, és gúnyolják ki tanácsaikat; emberi kezek bántalmazzák és sebzik meg őket. A tanácskozótermekben és a törvényszékeken e mennyei követek azt tanúsítják, hogy jól ismerik az emberiség történelmét. Jobban tudnak érvelni az elnyomottak ügyében, mint a legtehetségesebb és a legékesebb beszédű védőügyvédek. Meghiúsítottak döntéseket, és megakadályoztak gonoszságokat, amelyek késleltették volna Isten művét, és nagy szenvedést okoztak volna népének. A veszedelem és a szükség idején "az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket" (Zsolt 34:8). 
  Isten népe vágyakozva vár Királya közeledtének jeleire. A "meddig tart még az éjszaka" kérdésre az őrök határozottan válaszolják: "'Közelg a reggel, de még éjszaka van!' (Ésa 21:11-12). Fény ragyog a hegycsúcs felett vonuló felhőkön. Nemsokára látható lesz Királyunk dicsősége, és az Igazság Napja felragyog. A reggel és az éj küszöbén vagyunk - az igazak végtelen napjának és a gonoszok örök éjének kezdetén. " 
  Miközben a küzdők Istent ostromolják könyörgésükkel, úgy tűnik, mintha a láthatatlan világot eltakaró függöny már-már felgördülne. Az égen az örök nappal hajnalpírja fénylik, és mint angyalok éneke zengenek e szavak: "Álljatok erősen, maradjatok hívek! Jön a segítség! ". Krisztus, a mindenható Győző, a halhatatlan dicsőség koronáját nyújtja fáradt katonáinak. Hangja a félig nyitott kapukból hangzik: "Ímé, tiveletek vagyok. Ne féljetek! Ismerem minden fájdalmatokat. Én is szenvedtem ugyanúgy, mint ti. Nem új ellenséggel hadakoztok. Én megvívtam a csatát értetek, és több lesz az, mint győzelem, amit az én nevemmel kivívtok. " 
  Drága Megváltónk akkor küld segítséget, amikor szükségünk van rá. Az utat, amely a mennybe visz, az Ő lába nyoma szentelte meg. Minden tövis, amely megsebzi lábunkat, az övét már megsebezte. Minden keresztünket Ő már előbb hordozta. Az Úr megengedi a harcot, hogy felkészítse lelkünket a békére. A nyomorúság ideje súlyos megpróbáltatást hoz Isten népének. De ekkor üt az óra, amikor minden őszinte hivőnek felfelé kell tekintenie, hogy hitben megpillantsa maga körül az ígéret szivárványát. 
  "Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj! Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?! Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről..., hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, aki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja? Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el: Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettetem a tengert, és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem! Én adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be" (Ésa 51:11-16). 
  "Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól! Így szól Urad, az Úr, és Istened, aki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg! És én adom azt nyomorgatóid kezébe, akik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk terajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint aminő az utca a járóknak!" (Ésa 51:21-23). 
  A korszakokon áttekintő Isten a döntő órákban gyermekeire irányítja figyelmét, akik ellen a földi hatalmasságok fellépnek, és akik mint a száműzött foglyok, attól félnek, hogy halálra éheztetik vagy megölik őket. De a szent Isten, aki Izrael előtt szétválasztotta a Vörös-tengert, meg fogja mutatni hatalmát, és kiszabadítja gyermekeit. "Azon a napon, ezt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek, és kedvezek nékik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt" (Mal 3:17). Ha Krisztus hű tanúinak vére ekkor hullana, az nem volna Isten aratására gyümölcsöt termő magvetés, miként a mártírok vére volt. Hű bizonyságtevésük senkit sem győzne meg az igazságról, mert a kérlelhetetlen szív addig taszította el magától a kegyelem hullámait, amíg azok nem tértek többé vissza. A sötétség fejedelmének diadala lenne, ha az igazakat megölnék ellenségeik. Ezt mondja a zsoltáros: "Bizony elrejt engem az Ő hajlékában a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében" (Zsolt 27:5). Krisztus pedig ezt mondta: "Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát" (Ésa 26:20-21). Dicső lesz azoknak a szabadulása, akik türelmesen várták Krisztust, és akiknek a neve be van írva az élet könyvébe."


Ellen G. White, Nagy küzdelem

hétfő, október 07, 2013

Bátorító ígéret

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
Ézsaiás 41:10-11

„Ne félj! Legyél bátor!” – mondjuk sokszor, mint tapasztalt szülők a bátorító szavakat gyermekünknek. Persze azért néha mi is félünk. A jövőtől, az ismeretlentől, a kihívásoktól…

Valószínűleg neked is megvannak a magad félelmeid. Ezek lehetnek belülről fakadó, vagy kívülről támadó érzések. Egy-egy régi kudarc, bukás könnyen elveszi a kedvünket az újbóli próbálkozásoktól. Megsebzett önbecsülésünk, eltorzult énképünk, belső bizonytalanságaink, alkalmatlanságunk érzése… mind olyan terhek, melyek folyamatosan nyomaszthatják lelkünket.

A külső támadások sem mindig könnyen peregnek le rólunk. Bántó kritikák, alaptalan vádaskodások, létbizonytalanságot okozó életkörülmények szorongáshoz, belső feszültséghez vezetnek. Félünk.

A jó hír az, hogy Isten ismeri ezeket a félelmeket. Tudta annak idején azt is, hogy Ádám és Éva, nem azért bújt el a bokrok mögé, mert mezítelenek voltak, hanem mert féltek. Féltek attól az Istentől, akivel korábban mély, őszinte beszélgetéseket folytattak. A kapcsolat megtört, mert valakinek a szavára jobban figyeltek. Több hitelt adtak a Csábító hangjának, mint Isten figyelmeztetésének.

Bármilyen hétköznapi félelmeink is vannak, a probléma gyökere itt van. Megtört kapcsolatok (Isten-ember; ember-ember; ember-teremtett világ), eltávolodás, menekülés. János az írja levelében, hogy a szeretet kiűzi a félelmet. A szeretetben nincs félelem.

Istennel az emberekből eltűnt a félelem. Istennel a félénk és dadogó Mózes kiállt a Fáraó elé egy rabszolga nép érdekében. Istennel a „pehelysúlyú” Dávid szembeszállt az ólomsúlyú Góliáttal. Istennel az emberek elindultak az ismeretlenbe, bementek a tüzes kemencébe, győzetek a többszörös túlerővel szemben, szembenéztek a halállal.

Isten több száz alkalommal leírta a Bibliában, hogy „NE FÉLJ”! Nem véletlenül. A vele való igazi szeretetkapcsolatban (hit) biztonságban érezhetjük magunkat. Ezt a békességet egyszer egy kis versben így fogalmaztam meg:

Béke

nem zavar a zaj
nem rémít a csend
   nincsen kint, csak bent
   nincsen lent, csak fent
szélcsend
   megszűntek a harcok
   ragyognak az arcok
nem látod a bajt
mert karjaiban tart


vasárnap, október 06, 2013

Miatta...

„Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.”
Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 2:4-6


Nem azért, hogy tiszteljenek, nem is azért, hogy kivívd a szeretetüket, az elismerésüket. Nem azért, hogy kövessenek árkon-bokron és Vörös-tengeren keresztül. Nem azért, hogy legyél „valaki”, hogy letegyél valamit az asztalra. Hanem azért, mert nem tudsz mást tenni. 

Beszélsz, és cselekszel, élsz, segítesz, támogatsz, bátorítasz, mert Valaki előtted már ezeket megtette. Valaki előtted bemutatta, mit is jelent ismerni az Istent. Valaki előtted járt, és te miatta léphetsz lábnyomaiba. Miatta élhetsz igazán, miatta lehetsz Ember ebben a világban. 

Egyszer régen találkoztál vele, és az a pillanat, amikor semmivé váltak a szemedet sűrűn beszövő előítélet pókfonalai, örökre megváltoztatta az életedet. Egy apró szikrát gyújtott szívedben, és lépésről lépésre minden más lett. Másként néztél a melletted ülőre, vagy arra, aki a metrón unottan bámul ki az ablakon, mert megértetted, hogy Neki ők is fontosak. 

Másként hoztál döntéseket, másként vezetted az életedet, mert általa ismerted fel igazán, hogy felelős vagy azokért, akikkel összeköt a sors. Másként rendezted kapcsolataidat, mert rádöbbentél, hogy ők körülötted mind Isten ajándékai. 

Nem a „szabadok” és „nemszabadok” irányítják az életedet, nem az íratlan emberi rendelkezések, a szokásjog, hanem az iránta érzett szeretet, ami igazi szabadságot ad neked. Rossz szokásaid rabláncait Ő vágta le kezedről, és lyukas tenyeréből áldást adott helyükbe, az Ő jelenlétét. 

Minden miatta történt, és miatta történik ma is az életedben. Miatta teszed és beszéled és tervezed és álmodod. Miatta, érte létezel, mert megismerted a kereszten függő Isten szeretetét.