szombat, április 27, 2013

Unos-untalan


„A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.”

Példabeszédek 4,14

Ha van valami, amit minden ember un, ha van valami, amit mindenki gyerekkorától már ezerszer is hallott, az ez. „Ne tedd ezt! Ne tedd azt! Ez így nem helyes, másképp kellene! Hallgass rám! …” Mégis olykor a legnagyobb, a legfontosabb igazságok a legelcsépeltebbek is egyben.

Miért kell Istennek állandóan csak figyelmeztetni bennünket? Miért van tele a Biblia azzal, hogy ne legyünk rosszak, hogy kerüljük a gonoszságot? Sokan gondolják, hogy ez már nagyon unalmas, és nem akarják többet hallani. Tegyük fel, hogy Isten valóban az, akinek mondja megát: Mindannyiunk csodálatos mennyei Apukája, aki nagyon, de nagyon szeret bennünket. Annyira, hogy képes volt értünk adni az életét. Vajon miért mondja akkor mindig ezeket nekünk? Miért van tele a nekünk írt levele mindezzel? A válasz szerintem egyértelmű: mert szükségünk van rá!

Vagyis mi emberek, mindannyian bűnösek vagyunk és hajlamosak vagyunk inkább a helytelen dolgokat megtenni, mint a helyeset. Nézzünk néhány példát! Mit választanál: Egy csokifagyis kelyhet a legfinomabb krémes öntettel, vagy egy tál epret? Inkább megnéznéd a legújabb szuperprodukciót a moziba, vagy elmennél meglátogatni néhány öreget az öregotthonba. Na ugye! Nem azt mondom, hogy mindig a rosszat tesszük, hanem azt, hogy arra hajlunk inkább. Arra vágyunk, arra csábulunk, amelyikről tudjuk, hogy rossz. Még a párkapcsolatok esetében is izgalmasabbnak látjuk a rosszfiút, vagy az úgynevezett belevaló csajt. Ilyenkor mindig szükségünk van arra, hogy a józan eszünkre hallgassunk. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ez a józan ész legtöbb esetben komoly összeköttetésben áll Isten akaratával. Mindazokkal a figyelmeztetésekkel, melyekkel Isten szeretne fegyelmezni bennünket. 

Te unod, vagy engeded?