szombat, december 29, 2012

Csere-bere


„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”
2Kor 8,9

- Csak tessék, csak tessék! Vegye, vigye! – hangzott mindenfelől a piacon, ahol álmomban sétáltam. Az eladók széles mosollyal fordultak oda, hol némi érdeklődést véltek felfedezni portékáik iránt. Az emberek legtöbbje kerülte a pillantásukat, mert az árujuk valódi értéke érdekelte őket, és nem a kirakat beszéd. Volt, akinek elég volt egy pillanat, mások hosszasan vizsgálódtak. Eleinte mindenki igyekezett mindent megnézni, mindent kikutatni egészen addig, míg meg nem szólalt a csengő, majd egy hang közölte:
- Még 6 óra a zárásig.
Ekkor többen, aggodalommal az arcukon, sietni kezdtek, mert úgy vélték, már nem járhatják be az egész teret a kijelölt időig és lemaradnak a legnagyobb üzletről. Érdekelni kezdett engem, hogy mit lehet itt vásárolni, így hát megkérdeztem az egyik kapuőrtől.
- Életet, mi mást – válaszolta, és közben úgy bámult rám, mintha a holdról jöttem volna.
- Milyen életet? – kérdeztem tovább.
- Hát, amilyet magának szeretne – és láttam a megrökönyödést a szemében. – No, meg amilyen jut.
- Ezt meg hogy érti? – kérdeztem tovább.
- Nézze, mindenki jobb életet szeretne magának, és rohan, hogy hátha megtalálja. De ezen a piacon csak egyszer lehet vásárolni, azt is csak addig, amíg be nem zár. Az üzlet, ha megköttetett végleges és nem lehet visszacsinálni, ezért az emberek szeretnék jól meggondolni, mielőtt döntenek.
- Értem. És mivel fizetnek azért, amit leginkább szeretnének?
- Hát, természetesen a sajátjukkal. Életért élet jár cserébe.
- Ó, egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben – bámészkodtam tovább. – És mondja, ha nem zavarom, köttetnek itt sikeres üzletek?
- Tudja, nagyon régóta itt vagyok és sok mindent láttam már – fordult hozzám csodálkozva, amit eleinte nem értettem. Majd folytatta:
- Először mindenki azt gondolta, hogy sikeres volt a csere. Aztán később mindannyian rájönnek a csalásra. Mert itt mindenki csal, mert mindenkinek van takargatni valója, de azt senki sem teszi ki a kirakatba. Igyekeznek eltitkolni, másnak beállítani magukat, mint amik.
- Mondjon egy példát, hogy értsem! – kértem.
- Például aki akaratos, úgy állítja be magát, mint aki eltökélt. Aki okoskodó, bölcsnek mondja magát. A szegény lelki értékeit hangsúlyozza, de takargatja benső irigységét a nála jobbsorsúak iránt. A gazdag meg jótékonykodásával leplezi hivalkodását és még sorolhatnám.
- Így valóban nehéz. De nem lehet válogatni? Tudja, hogy ebből csak ezt kérem, abból meg csak azt?
- Ha így lenne, nagyon sokan pórul járnának, mert végül mi maradna nekik. Nem, itt mindenki teljes csomagban kapja meg, amit akar, annak jó és rossz oldalával együtt. A siker mellé sokszor magányosság jár. A törekvők barátaikat veszítik. Ami kívülről szép életnek látszik, az sok esetben belülről romlott. De mondja, maga miért nem siet? Nem akar jó üzletet kötni?
- Ó, nem. Én csak nézelődöm – fészkelődtem egy kicsit, megértve előbbi csodálkozását. – Mi van, ha én nem akarok életet cserélni?
- Azt nem lehet.
Döbbenten hallgattam:
- Miért?
- Aki belépett a piac területére, annak cserélnie kell. Ez a törvény.
- De itt szinte lehetetlen jó üzletet kötni! – csattantam fel ijedten haragomban. Mondja! – fogtam kérlelőre a dolgot – Nem tudna valami jót ajánlani? Legalább egy becsületes eladót mondjon nekem, kérem!
- Hát - vakarta a fejét –, na jó, legyen. Ajánlhatok magának valakit, de úgysem fog hinni nekem.
- Miért? – kérdeztem döbbenten.
- Mert ő kínálja itt a legjobb életet mindenki számára, de nem kér cserébe semmit. Ad boldogságot, örömöt, barátokat, reményt. Igaz, nem ad nagy gazdagságot, hatalmat, de ad teljes életet.
- Ez nagyszerű, és mondja, valóban ingyen kínálja mindezt? – kérdeztem gyanakodva.
- Igen. Azt mondja, ő megfizette már az árát.
- Engem érdekel – mondtam lelkesen. – Mondja, kit keressek! Hogy hívják ezt a kereskedőt?
- Jézus. Csak így: Jézus.

péntek, december 28, 2012

Tudatos döntés szükséges



„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”
Jakab 4:7-8. (Új prot.ford)

Öt felszólítás: Engedelmeskedj! Állj ellent! Közeledj! Tisztítsd meg! Szenteld oda!
1.)    Engedelmeskedj! Nem szereted hallani. Már gyerekkorodban sem szeretted ezt a szót. Pedig mennyi bajt elkerülhettél volna, ha engedelmeskedsz! Emlékezz csak vissza! Az Úr azt kéri ma tőled: Engedelmeskedj nekem gyermekem. Tudom, mi válik javadra! Nem kérek tőled olyat, amivel ne az előrelépésedet, az üdvösségedet munkálnám!
2.)    Állj ellent az ördögnek! Akkor is, ha olyan meggyőzően csábít. No, még ezt az egy szál cigit szívd el nyugodtan! Csak még most az egyszer menj be a játékterembe, biztos, hogy MOST nyerni fogsz! Úgysem tudja meg a feleséged, hogy megcsalod! Csak egy pohárkával – tudod, a feszültségoldás miatt! Állj ellent neki! És ha jól begyakoroltad már a visszautasítást, elfut tőled, elhagy téged!
3.)    Közeledj Istenhez! Csak egy lépést tégy felé, és Ő kettőt tesz feléd! De nem akarja rád erőltetni magát. Ezért neked kell elindulnod. Ő már azt is látja, ha csak gondolatban indultál el felé. Hidd el, eléd megy!
4.)    Tisztítsd meg kezedet! Hát ezt aztán senki nem tudja helyetted megtenni. Vagy azt gondolod, hogy amíg délelőtt dühöngtél, meg adót csaltál, meg megloptad, és elárultad, és pletykáltál rá, és rossz hírét keltetted… aztán este „felemeled kezedet” az Úrhoz, azaz imádkozol, mintha semmi nem történt volna – és áldását kéred családodra, életedre, munkádra… - minden rendben van? Gondolkozz el ezen!
5.)    Szenteld oda szívedet teljesen az Úrnak, Te tétovázó, ingadozó lélek – ezt mondja ez az Ige ma neked, s nekem.
És mindehhez valóban tudatos döntés szükséges!

csütörtök, december 27, 2012

Félelem nélkül

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben."
János első levele 4:18
Muraközy Gyula: Az erő
- Ugye, édesapám, amikor a sziklát
véres zivatarban villámok hasítják,
viharok rárontnak, habok ráomolnak,
s magas szikla volt ma, s kőszirt marad holnap;
ha a századok nem tudták porrá tenni,
sziklánál erősebb nincsen is tán semmi?
- Nem, fiam. Ott nem lelsz sem érzést, sem eszmét,
csak makacs a szikla. Az erő nem ez még.
- Akkor, édesapám, az a hősi ember,
aki egymaga vív gyilkoló sereggel,
s küzd, ha hősi teste csupa vér, merő seb,
ugye, a világon az a legerősebb?
- Nem fiam. Nézd a föld valamennyi hősét,
mind csak bátor ember. Ez nem az erő még.
- Hát a zsarnok, apám, ki népeket tör le,
s előtte mindenki csak térdelő törpe,
és amerre halad, hervadás a lábnyom,
ő a legerősebb ezen a világon?
- Fiam. Bár ha a föld mind neki teremne,
a zsarnok hatalmas, nincsen erő benne.
- Édesapám! Akkor nincs is erős ember?
- Kedves kicsi fiam! Egy bús, őszi reggel
- kicsiny gyermek voltál, sápadt, apró, gyenge -
az édesanyádat temettük el csendben.
Szép, sápadt arcával, fekete szemével
betegágyad mellett lelte minden éjjel.
Kétes hajnalórán lázas álmod leste,
fáradt volt szegénynek a gyönge, kicsi teste.
Téged sötét árnyak hallgatózva vártak,
ám ő elébe állt a rideg halálnak.
Virrasztva, ápolva, ringatva becézett,
s halovány arcodra visszatért az élet.
Őszi napsugárnál már te ránevettél,
betegséget, könnyet, fájdalmat feledtél.
S őszes sötét felhő könnyét, hogy kisírta,
szegény édesanyád leroskadt a sírba.
Nem volt erős szikla,
nem is termett harcra.
Hervadó virág volt szelíd, sápadt arca.
Magahunyó napfény,
kettétörött nádszál,
s mégsem volt nagyobb hős az édesanyádnál.
Tudod már fiam, hogy az erős ki lehet?
- Tudom, édesapám: aki nagyon szeret.

szerda, december 26, 2012

Pál vallomása


„Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, a kik hiendenek ő benne az örök életre.”
Timótheushoz írt első levél 1. fejezet 15-16. vers

Az Újszövetség egyik legizgalmasabb könyve; az Apostolok cselekedetei. Csodás gyógyulások, megtérések, szabadulások, az evangélium fáradhatatlan hirdetése, mártíromság…

És ez a 28 rövid fejezet csak parányi töredéke mindannak, ami az első századok hithőseivel történt. Pedig milyen érdekes lenne olvasni a leghétköznapibb dolgaikról is, mit ettek, hol aludtak, mennyit és mit dolgoztak, hogy zajlott egy istentisztelet, egy keresztség…

No és persze, milyen érzés önthette el szívüket, mikor börtönbe zárták őket, mikor menekülni kellett Thesszalonikából, mikor hajótörést szenvedtek, mikor Pált megmarta a kígyó, vagy mikor Euthikus kiesett az ablakból…

Igen, mi szeretjük ecsetelni, milyen nehéz körülményekkel kell megküzdenünk, mennyi áldozatot hozunk, amit mások nem becsülnek. Olyan jó kicsit sajnáltatni magunkat.

Ám a szaftos részletek, holmi szenvedéstörténetek helyett Pál és az apostolok Isten szeretetéről és kegyelméről beszélnek, mely nem rideg dogma, hanem személyes tapasztalás.

S ennek a szeretetnek a fényében, elhalványul minden fájdalom, felszáradnak a könnyek, a Saulusok Paulussá válnak bizonyságul mások számára.

Pál vallomása ma felhívás feléd is.

Felejtsd el, aki vagy, ami veled történt, csak az a fontos, amit Jézus érted tett és tesz ma is. 

kedd, december 25, 2012

Szeretet, igazság, bizonyosság



 Amikor értetek imádkozom, azt kérem, hogy egyre jobban növekedjen bennetek az isteni szeretet, meg ezzel együtt az igazság ismerete és mindenféle megértés, hogy ezáltal minden helyzetben képesek legyetek felismerni, ami a legjobb, és azt is válasszátok, hogy ilyen módon tiszták és ártatlanok legyetek a Krisztus eljövetelének napjára, hogy Jézus Krisztus segítségével sok olyan dolgot vigyetek véghez, ami tetszik Istennek, és ezzel dicsőséget és dicséretet szerezzetek Istennek.
Fil 1,9-11

Ezekben a napokban sokat hallunk a szeretetről.  A szerencsésebbek kapnak is belőle, azok, akik tudatosan szeretnek még adni is képesek az övékből.
Néhány kisgyerek tollából a szeretetről:
Zsolti, 4 éves: "A szeretet az, amikor ha kiesik a matchboxom kereke, az apukám nem kiabál velem, hanem visszaszereli."
Antal, 6 éves: "Szerintem az a szeretet, hogy ha a felnőttek megígérnek valamit, akkor azt betartják. Még akkor is, ha csúszik az út."
Verus, 6 éves: "Ma az anya nagyon megijedt, mert magas volt a nagypapa vérnyomása. Felszökött az égig a vére, azt mondták... szerintem az ijedés a szeretet."
Réka, 5 éves: "A múltkor beleestem a medencébe. Rúgkapáltam, mert nem tudok még jól úszni. A tesóm is utánam esett, direkt, hogy segítsen. A papa halászott ki mindkettőnket. És aztán csak ölelt minket és úgy dörömbölt a szíve, majdnem kiugrott a vizes öltönyéből."
Rozi, 5 éves: "Az anyukám minden vasárnap süt piskótát. Néha epreset, és én segíthetek tejszínhabozni. Szeretetből."

Az idézett bibliaszöveg eredetiében a szeretet helyén álló kifejezés az agapé, azaz az isteni szeretet. Miben más ez a szeretet, mint a többi? Röviden annyit mondhatunk el róla, hogy ez a típusú szeretet a görögben található négy közül a legkülönlegesebb. Gyökössy Endre így fogalmazza meg lényegét: Szeretlek, mert szeretlek. Az ember szeretete önző. Azért szeretünk valamit, vagy valakit, mert fiziológiai, lelki, szellemi igényünket szolgálja. Az isteni szeretet más. Szeretetének oka a másik puszta létezése. Ez az a lelki magaslat, ahova Pál hívja a barátait. Megtapasztalni Isten mindent elsöprő, személyválogatás nélküli szeretetét, és továbbadni azt, tehát növekedni benne.
Akárcsak az igazságban, ami nem papírra írt bölcsességek gyűjteménye, vagy paragrafusokba foglalt törvénykönyv. A bibliai gondolkodásban inkább a legfőbb erkölcsi jó, a Mindenható megismerését jelöli. Ismerni az igazságot azt jelenti tehát, hogy napi, növekvő kapcsolatban vagyok az egyedül tévedhetetlennel, hogy olthatatlan vágyat érzek megismerésére a kijelentés erejéig.
Azonban ez utóbbi nem pusztán ismeret, annál több. Egy az életemet átalakító döntés, elköteleződés a megismert Mintához.
Hogy mit ad ez a döntés nekem? Bizonyosságot, biztonságot, vezetést. Amire a ma embere annyira vár. Egy biztos pontot ebben az állandóan változó, viszonylagos értékeket valló világban.

hétfő, december 24, 2012

Az Atya és a Fiú


„Istent soha nem látta egyetlen ember sem. Az egyszülött Fiú — aki maga is Isten, és nagyon szoros közösségben van az Atyával —, ő mutatta meg nekünk, és ismertette meg velünk, milyen az Isten.” (Egyszerű fordítás)
János evangéliuma 1:18

A Biblia sohasem akart meggyőzni bennünket Isten létezéséről. Teljesen természetesnek tekinti létezését, és azt, hogy mi az ő teremtményei vagyunk. Az ember mégis sokszor kétkedő, gyanakvó vele kapcsolatban, mert nem ismeri – nem jól ismeri.

Tény, hogy a bűnös ember már láthatja személyesen Istent. Szentsége, dicsősége nem teszi ezt lehetővé számunkra. Bűneink ellenére Isten mégis mindig keres bennünket, közeledni szeretne hozzánk – ismerkedni. Szeretné, ha megértenénk szándékait, megismernénk jellemét – megtanulnánk bízni benne.
A bizalomépítés nem könnyű kihívás. Sátán kezdetektől azon mesterkedett, hogy hamis képet mutasson Istenről. Tekintsék önzőnek, zsarnoknak, kérlelhetetlen, kegyetlen úrnak. Ezzel valójában saját jellemét akarta leplezni.

Isten Jézus által férkőzött leginkább a bizalmunkba.

Egyrészt soha nem hagyott el bennünket. Ő az Örökkévaló, vagy ahogy Jézus születése kapcsán elhangzott: Ő az "Immanuel", vagyis "Velünk az Isten".

Másodszor, Isten előbb adott, előbb szeretett, előbb szolgált, mint, hogy azt tőlünk kérné. Jézus Krisztusban önmagát adta. Ennél többet nem tehetett.

Harmadszor, az emberré lett Isten mutatta be legérzékletesebben, milyen is az Isten. Ahogy ő szertett, ahogyan ő szolgált, ahogyan vigaszt, és reményt adott... ez mint Istent képviselte.

Most karácsony idején ne feledkezzünk el, arról, hogy Velünk az Isten! Egyelőre a Szentlélek által, de hamarosan személyesen!

vasárnap, december 23, 2012

Ködbe burkolt álom


„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”
Lukács evangéliuma 2:20

A ködös, reggeli tájat kémlelve, kezedben egy csésze forró teával összeadsz és kivonsz, osztasz és szorzol, és reméled, hogy a vége pozitív lesz. Az év végéhez közeledve kell, hogy számot vess magadban, hogy végignézz a mögötted álló időn, és újragondold az életed. 

Tudom, sokszor nem értetted Őt. Nem értetted, mit miért hagyott, miért nem lépett közbe úgy, ahogy szerinted jó lett volna. Miért adott és miért vett el, miért szólt vagy miért hallgatott? Szemed a keleti égboltot kémleli, hátha meglát egy jelet, valamit, amit követve eljuthatsz te is a régi csodák színhelyére, és találkozhatsz igazán Istennel, hogy feltehesd neki a benned oly régóta szunnyadó kérdéseket. 

Ma reggel itt a lehetőség, hogy megtedd ezt az utazást. Ma reggel elindulhatsz, mint a bölcsek és a pásztorok, és találkozhatsz Isten Fiával. Ma reggel esélyt adhatsz neki, hogy megmutassa feléd igazi arcát, és elvegye szívedből a nyomasztó terheket. Ma reggel megtörténhet a csoda a te életedben is, hiszen Jézus Krisztus érted született meg az időnek teljességén, hogy odaadja neked Isten legdrágább ajándékát: békét, bocsánatot, egy új életet. 

Hát zárd pozitívan ezt az évet! Indulj el ma Isten felé, és fogadd el a feléd nyújtott kegyelmet.