szombat, szeptember 29, 2012

Ami a miénk


„Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
1Thessz 2,19-20

Csendes, keveset beszélő asszonynak ismertem meg. Nyugodtan, csendesen figyelt az imaórákon és az istentiszteleteken, amikor el tudott jönni. A férje nem mindig engedte. Aztán az egyik evangélizáción, amelyikre mindketten eljöttek, döntött, hogy szeretne megkeresztelkedni. A párja azonban makacs volt, hiába járta végig a tanítást, végül nem engedte. Évek teltek el, és ő imádkozott. Én a körzetből is elkerültem már, amikor a hírt hallottam, hogy tagja lett a közösségnek és a férje is megváltozott.

Egy idős, sokat szolgáló testvérnő gyümölcsei voltak. Tisztességes, megbecsült emberek a városban, dolgosak, akikre mindenki felnézett. Mindenki szerette volna a gyülekezetben, hogy a közösség tagjai legyenek, de ők vártak, a férj és a feleség is. Fiaik még a világban voltak, vonzotta őket a nagybetűs élet, a szórakozás. A testvérek vártak és imádkoztak. Ők is vártak és imádkoztak. Ha rákérdeztem: „Nélkülük nem, a család… Majd együtt.” - volt a válasz. Aztán eljött annak is az ideje. Az imaház megtelt örömmel. Medencét hozattunk távolról, mert azt akarták, hogy a szertartás is otthon legyen. Aznap az egész család fehérbe öltözött.

Úgy lépett be a kapun, mint aki már kész volt. Amikor a hitelvekre tanítottam, idős kora ellenére is igazi, szorgalmas diák volt, pedig csak ismételnie kellet mindazt, amit gyerekkorában már egyszer megtanult. Maga volt a tisztelet, az udvariasság. Mindenkivel illedelmesen, csendes szeretettel beszélt. Felhagyott az aktív politikával, felesége templomából is elköszönt. Mindenki sajnálta, mégis megértették, hazatér. Elmúlt már hatvan, sőt a hetvenhez közelített, amikor szövetségre lépett az Úrral. Meghalt szülei, lelkipásztor testvére és annak családja állandó imádsága volt, ami akkor meghallgatásra talált.

Mennyi erő, mennyi reménység és hit, mennyi imádság kellett mindehhez minden nap, ami ezeknek az embereknek az életében végül valóra vált! Hányszor lett próbára téve kitartásuk, mire végül beköszöntött az öröm! Példájuk legyen követendő a számunkra, hogy érdemes!

péntek, szeptember 28, 2012

Dicsőséges átváltozás




"Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre."
2Korintus 3:18.

Unokahúgom nagyon kedvelte Lady Diana-t. Minden információt összegyűjtött róla. Ha bárhol járt a világon Diana, és utána újságcikk és fotó jelent meg róla, kivágta az újságcikket és a fotót és egy albumba ragasztotta. A végén már többkötetes album sorakozott a könyvespolcon Lady Di-ről. Unokahúgom hasonló frizurát készíttetett magának, szerette az öltözködési stílusát is, észrevétlenül átvette szokásait. Figyelte őt, és lassan még a mozdulatai is hasonlókká váltak.

És egy másik történet. Kórházban dolgoztam, laborban. Az egyik főorvos behozta egy alkalommal a szüleit – vérvételre. Bár a férfi magas volt, a felesége meg alacsony, de megdöbbentő volt látni arcvonásaik, mozdulataik hasonlóságát. Miután elmentek, elbeszélgettünk a főorvossal. Elmondta, hogy közel 50 éve házasok, és ő csak arra tud emlékezni, hogy szülei mennyire figyelték egymást, és mindegyikük a másik javát kereste. A szeretet-kapcsolat harmóniája volt rájuk a legjellemzőbb.

Te is így lehetsz. Miközben szemléled Jézust, észrevétlenül átalakulsz, átváltozol az Ő képére. Kezded visszatükrözni szeretetét, megbocsátását, kedvességét. Ehhez azonban szoros kapcsolatra van szükséged – Vele. Figyeld Őt! Gyűjts össze Róla minden információt! Kérdezd meg Tőle, most mit tenne? És hamarosan úgy fogsz szeretni, megbocsátani, együtt érezni, olyan barátságos és előzékeny leszel, mint Ő. Ugye, Te is szeretnéd? Mert én igen!

csütörtök, szeptember 27, 2012

Az Úr védelme

"Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor."

Zsoltárok könyve 121:7-8

"Vékony az emberi élet fonala. A pókháló vastag kötél hozzá képest." (Charles Huddon Spurgeon)

Sokan nem ébrednek fel reggel. Mert nem az ébresztőóra kelt fel, hanem Isten megújítja a kegyelmét felettünk. Ha felébredtünk, az azt jelenti, hogy Isten még a mai napra megvédte a vékony életfonalunkat. Kegyelmet kaptunk. 

Fontos, hogy Valaki vigyázzon ránk föntről? Enélkül nem lehet élni. Megszámlálhatatlan veszély vesz bennünket körbe: gonosztevők, mikroszkopikus méretű kórokozók, vadállatok (pl. harapós kutyák), fegyverek, az időjárás okozta veszélyek, magasság, mélység, közlekedés, fertőző betegségek, stb. Nem tudunk minden nap minden téren vigyázni. Ha Valaki fentről nem segít, nem maradunk sokáig életben.

Isten azt üzeni, hogy Ő megőrzi az életünket. Nem azt kéri, hogy ne mozduljunk ki otthonról, hogy meg tudjon védeni. Isten a jártodban-keltedben, most és mindenkor megőriz. Azaz sem a tér, sem az idő nem akadálya az Ő védelmének.

Elesel, de mintha Valaki tompította volna az esés gyorsaságát. Elszáguld melletted egy autó, ami egy centivel közelebb már bajt okozott volna. Meggyógyulsz abból a betegségből, amiben sokan meghaltak. Épségben szállsz ki minden nap az autóból, mert nem történt baleset veled. Nem hozzád törtek be. Az ablak betört, de a labda a fejed mellett haladt el. A lábad eltört, de nem a fejedet zúzta szét a kő, amikor elestél. A kutya megkergetett, de nem harapott meg.

Csoda, hogy élünk. Azt a sok veszélyt látva, másra nem gondolhatunk, csak csodára. Ha pedig elkerülhetetlenül ér a baj, add Urunk, hogy kegyelmesen érjen!

szerda, szeptember 26, 2012

Az Úr jelenléte


„Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.”
 (Mózes második könyve 40. fejezet 38. vers)

Kerékpár és futóverseny közben többször átéltem már milyen bátorítólag hat, mikor szurkolók százai buzdítanak a tovahaladásra. De még bátorítóbb, mikor feleségem áll ott a pálya szélén frissítővel és az utolsó méterekre leírhatatlan erőt ad a tudat, hogy ott vár a célban.

Igaz, nem ő teker, nem ő fut, nem ő küzd a kilométerekkel, a fáradtsággal, mégis puszta jelenléte plusz energiát jelent a legnehezebb pillanatokban.

S mi a helyzet a mennyország felé tartó futással, a nagy küzdelemmel, melynek célja az örök élet elnyerése?

A zsidó nép vándorlásának és Isten vezetésének története előképe mennyei otthonunk felé tartó haladásunknak.

Bár nem az ő talpa taposta a Sínai pusztáját, nem az ő keze ütötte le, aztán szedte fel a sátorcöveket, nem ő szedegette össze a mannát, nem ő gyúrt belőle tésztát és nem ő sütötte a kenyeret, viszont az Ő jelenléte miatt nem kopott el egyikük saruja sem, nem dagadt fel a lábuk.

S ahogy nekik biztonságot és védelmet jelentett az Úr jelenléte, ugyanezt kívánja nyújtani nekünk is.

Kérdezheted hogyan? Nem megy előttem tűzoszlop, nem kísér felhőoszlop. Szomorú, hogy ott a pusztában is és ma is megannyi vándor pusztul el hasonló hitetlen, zúgolódó kijelentés miatt.

Így hív ma Jézus téged is: „Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Ján.20:27)

„ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
(Máté 28:20)

Ő azt mondja: Gyere, én a célban várlak.

Maranatha.

A cél; „Az Úr” közel!

kedd, szeptember 25, 2012

Psszt! Titok….






„Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy mily nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” Kol.1,27.



 Szeretsz titkokat ismerni? Milyen érzés van benned, ha valaki titkot akar mondani neked vagy éppen kiszedni belőled? Egyszer valaki megkérdezett egy barátját, akiről tudta, hogy eljár a szája állandóan, hogy: tudsz titkot tartani? A nőnek felcsillant a szeme, mert már alig várta, hogy meghallja a legújabb pletykát, és azt mondta: Igen!  Míg a kérdező csak ennyit mondott: én is! – és mosolyogva tovább ment….

Jézus is többször mondta egy-egy négyszemközti beszélgetésnél, vagy gyógyításnál, hogy: erről ne beszélj senkinek! Ne mondd el, hogy ki gyógyított meg… Nem sokkal utána pedig azt olvashatjuk, hogy: az egész város egybegyűlt Jézus hallgatására, vagy hogy nagy tömeg követte Őt…. Úgy látszik, hogy sok minden ellentétesen működik ezen a világon! Ha azt mondják: titok! Ne mond senkinek, akkor hamarosan mindenki megtudja! Ha azt mondják: ezt el kellene terjeszteni! Senki nem mozdul…

Pál apostol úgy beszél Jézusról, mint egy olyan titok a pogányok között, amelyet addig nem ismertek. Fel sem fogták annak a lényegét, hogy Krisztus bennünk él! Korábban az Ő isteneiket ki kellett szolgálni, kedvükbe járni és teljesen kiszolgáltatott állapotban voltak, de megismerték Jézust és minden megváltozott. Most már nem nekik kell udvarolniuk annak a bizonyos istenségnek, akit szolgáltak, hanem maga a Teremtő Isten kérleli az ember, hogy térjen vissza hozzá, mert szeretetből megbocsát neki! Nem vár el semmi extra szolgáltatást vagy áldozatot, csak arra vágyik, hogy a fellázadt emberiség fogadja el a kinyújtott kezet, és ne menjen szembe többé akaratával. Ezt is csak azért kéri, mert a javunkat akarja… Ezt a tényt nemcsak a pogányok nem tudták felfogni, de a mai ember sem. Hogyan létezik ilyen nagy szeretet, amely nem követel, hanem ad! Nem áldozatot vár, hanem Ő maga vált áldozattá! Ez valóban titok! De attól még igaz! És ettől egész jó kedvem lett ma reggel!

Tudsz titkot tartani….?  (azért ezt elmondhatod mindenkinek! :-) )

Kormos Tivadar

hétfő, szeptember 24, 2012

Jeruzsálem szabadulása


"Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan." 
Ézsaiás 52:1

Istent sokféle néven ismerhetjük meg a Bibliából. Mindig úgy mutatkozik be, ahogy arra leginkább szükségünk van. Jeruzsálem számára Isten, most a szabadító Úr, a Vígasztaló, a Megváltó. Kicsit tovább olvasva ezt láthatjuk:

"Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását." (Ézsa 52:7-10)

Isten uralkodik és ezt előbb-utóbb mindenki el fogja ismerni – ez ennek a szakasznak az egyik fő üzenete. A Bibliában Jeruzsálem sokkal több, mint egy földrajzi hely. Több, mint egy ősi város. Ez a város Isten kiválasztott helye, a jelenlétének és a győztes, megváltott népnek az otthona.
Jeruzsálem ma is több vallás, sokféle emberének szíve csücske. Akár muzulmánként, akár zsidóként, akár keresztényként gondol valaki erre a városra, hitének, azonosságának fontos helyszínét látja benne.

De mit jelet számunkra ma a Jeruzsálem szabadulásáról szóló ígéret? Azt kell, hogy jelentse: bármi is történik, Isten győz! Babilon, mint Sátán lázadásának jelképe "leomlik" – az új Jeruzsálem pedig Isten lakhelye lesz. Micsoda kilátások, micsoda ígéret!

Világunk eseményei semmi jóval nem kecsegtetnek, viszont itt van számunkra a János apostol által megfogalmazott, megunhatatlanul szép ígéret:

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jelenések könyve 21:1-4)

vasárnap, szeptember 23, 2012

Isten hív


„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.”
Ézsaiás könyve 55:3

Nem kell a köntörfalazás, a magyarázkodás. Gyere, úgy ahogy vagy.- szól hozzád a rég hallott Ismerős, szelíd hangon. Nem kell a maszk, az álarc, a jelmez, nem kell az, ami nem te vagy. Csak gyere, én elfogadlak. 

Tudom, min mentél keresztül, hiszen ott voltam végig melletted. Ott voltam, amikor remegve hagytad el azt a bizonyos szobát, mert nem mertél tovább maradni. Ott voltam, amikor megkaptad a hírt, amire már rég számítottál. Ott voltam, amikor meghoztad azt az őrült döntést, és sarkon fordulva elviharzottál a messzeségbe. Ott voltam, amikor próbáltad letenni a poharat, de a bűntudat mardosására inkább kiürítetted. Ott voltam, amikor kimásztál az ismeretlen ágyából, és ruháidat összekapkodva siettél vissza az éjszakába. És ott voltam másnap reggel is, amikor undorodva néztél a tükörbe, és legszívesebben eldobtad volna magadtól az életedet. 

Igen, ott voltam, és vártam, akartam, hogy észrevegyél, de te sokáig látni sem akartál. Most, most végre megláttál, de ne félj. Nem kell többé félned, én melletted maradok. Nem fordítok neked hátat, mert én ismerlek igazán. Ismerlek, és tudom, mennyire értékes vagy. Az életemnél többet érsz nekem, és nem hagyom, hogy még egyszer elveszítselek. 

Ha ma igent mondasz, akkor minden más lesz. Te és én, együtt, örökké. Senki sem választhat el tőlem. Senki sem taszíthat téged reménytelenségbe, vissza oda, ahonnan megmentettelek. Ha igent mondasz, mától én vigyázok rád, és élhetsz boldogan, igazán boldogan velem, örökké.