szombat, november 13, 2010

A vihar szeme

De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az ÚR jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is.”

Ézsaiás 52,12

A legnagyobb hurrikán közepén is van a nyugalomnak egy szigete, amit a vihar szeme néven ismernek. Lehet, hogy nem fér el benne egy ember, de lehet pár méter, de akár több kilométer átmérőjű is. Aki a hurrikán közepében van csak a csendet, a nyugalmat érzékeli, pedig körülötte láthatatlanul, vagy csak ritkán láthatóan szinte minden elpusztul. Ha felnéz az égre, a kék égboltot látja. Odabent csend van, szellő is alig jár, míg a vihar hatalmas erővel tombol körülötte. Akik átélték ezt a tapasztalatot, arról számoltak be, hogy több esetben láttak szivárványt. Aki itt együtt mozog a vihar szemével, teljes biztonságban van, még ha később szörnyű dolgokat lát is. Amerre jár, mindenhol a vihar pusztításának nyomaiba botlik. Ha ilyenkor megriad, ha menekülni akar, belefut a viharba és ki tudja mi lesz vele védtelenül. Csak a belső béke a szövetségese, ott kell maradnia a vihar szemében, míg az égiháború el nem oszlik körülötte.

Lehetnek életünkben nagy viharok, láthatunk magunk körül pusztulást, de nem feledhetjük Isten gondviselését. A Hozzá ragaszkodó ember, mindig a vihar szemében utazik. Lehet, hogy néha nem teljesen a közepén, mert előre siet, mert meghátrál, esetleg szélre sodródik, de ösztönösen keresi imában való közelségét, lelkéből áradó nyugalmát, igéje fényét. Mivel nincs örökké tartó égiháború, végül kitartása meghozza az eredményt; a vihar eloszlik és ő meglátja, hogy mindig körülölelte őt Isten szeretete.

Restás László

péntek, november 12, 2010

Nem kell félni!


„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”
Ézsaiás 41:10.




Jó reggelt!
Mit szólsz ehhez a kedves, bátorító Igéhez?
Ne félj!
„A félelem bekopogott az ajtón. A remény ajtót nyitott. De nem volt ott senki!” – olvastam valahol.
Ne félj, mert ma Isten előtted megy – csak kövesd Őt
Melletted megy – fogja kezed.
Mögötted megy – védelmez!


Ne csüggedj! Lehet, befelé folynak könnyeid. Beteg a gyermeked? A Családtagjaid közül probléma van valakivel? Házassági konfliktusok között élsz? Munkahelyet keresel?
Ne csüggedj – mert én vagyok Istened – mondja Atyád ma reggel.


Megerősítlek!
Megsegítlek!
Jobb kezemmel támogatlak!


Ma, mielőtt munkába indulnál, olvasd el ezt az alábbi kedves kis verset. Engedd, hogy a szívedhez szóljon.
És ha van időd, hallgasd meg 13.30-kor a Kossuth Rádióban a Reménység Hangja félórát! Lehet, abban is szól ma neked az Úr!



MENNYIVEL DRÁGÁBBAK VAGYTOK TI A MADARAKNÁL!
(Lk 12,2)


Vörösbegy és veréb beszélgetnek
titkairól az emberi életnek.
Vörösbegy kérdez: "Fel nem foghatom,
mért hajszolják magukat úgy agyon
az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi,
nincs idejük örülni, hálát adni!
Pedig az élet oly szép valami!
Meg tudod ezt a kérdést oldani?"
"Sajnos nem lelek nyitjára az oknak,
mért küszködnek, gyötrődnek,
panaszkodnak,
mért – szól verebecske -, csak azt sejthetem,
nincs oly jó sorsuk, mint neked és nekem.
Miránk mennyei Atyánknak van gondja:
Ad eledelt, napsugarat naponta.
Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen.
S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen".

(Charlotte Friede – fordította: Túrmezei Erzsébet)

csütörtök, november 11, 2010

A szívből végzett munka

„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.”

Pál levele a Kolosséiakhoz 3:23-24

Végeztünk-e már valamit kényszerből, vagy mert tudtuk, hogy mindenképp meg kell tennünk, bár semmi kedvünk nem volt hozzá? Férjem számára gyerekkorában ilyen tevékenység volt a meggyszedés. Szívesebben játszott volna barátjával a szomszédban. Ezt azonban szülei egy feltételhez kötötték: az adott vödröt még tele kellett szedni. Hogy mielőbb átmehessen, a vödör egyik oldalára púpozta a meggyet, hogy messziről úgy látszódjon, tele van. Bár ez egy ravasz gyerekkori csínytett volt, talán a szituáció ismerősen hangzik.

Mindenkinek volt már rossz napja, amikor bal lábbal kelt fel, amikor olyan feladat várt rá, amihez semmi kedve nem volt, s ráadásul minden, amihez hozzá fogott eredménytelennek bizonyult. Olyankor a munkakedvünk alább hagy és nem tudjuk „jó lélekkel” elvégezni a ránk bízottakat. Lehet, hogy ilyen nap elé nézel ma is? Mit mondhat ilyen esetben számodra ez az ige?

Nem könnyű megfelelni a velünk szemben támasztott elvárásoknak. Az iskolai vagy munkahelyi stressz, nyomás sokszor megakadályoz bennünket abban, hogy „jó lélekkel”, vagy ahogy egy angol Bibliafordításban olvashatjuk, „szívből” dolgozzunk. Talán addig könnyű szembenézni az akadályokkal, míg odafigyelnek ránk, visszajelzést kapunk, esetleg megveregetik a vállunkat, mondván: „Elégedett vagyok a munkáddal!” De mi van akkor, ha ez elmarad? Ha nem látjuk az alagút végét? Ha úgy érezzük, ez a feladat, amit ránk bíztak, meghaladja a képességeinket, és szinte megszakadunk alatta?

Az ige arra bátorít ma reggel, hogy ne engedjük, hogy a körülmények befolyásolják azt, hogy milyen lélekkel végezzük munkánkat. Mivel minden képességünket Istentől kaptuk ajándékba, minden munkánkkal elsősorban őt szolgáljuk, ő a munkaadónk. És ha más nem is venné észre bennünk a szorgalmat, és nem értékelné kreatív ötleteinket, rá mindig számíthatunk: „Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid” (Ésaiás könyve 49:15-16).

A mai szakasz egy örökségről beszél. Örökösnek lenni nagy kiváltság és elégtétel. Kevés ember sír, ha megtudja, óriási örökségben részesül. A Szentírás elénk tárja, hogy nincs annál nagyobb örökség, mint amit mi Istentől kapunk. Ilyen örökség tudatában nem tehetünk mást, minthogy jó szívvel, derűsen, vagy akár dudorászva végezzük ma is munkánkat. Nem is éri meg másképp dolgozni!

szerda, november 10, 2010

Várni az Urat


„Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.”
(37. Zsoltár 34. vers)

Felgyorsult világunkban az egyik legbosszantóbb dolog a várakozás. Utazás közben ki ne morogna a bajsza alatt, ha az előtte menő csak tötymörög az úton és nem halad, illetve egy-egy napnak tűnik minden perc, amit dugóban töltünk.
Bosszúsak vagyunk akkor is, ha valaki késik a megbeszélt időhöz képest és megvárakoztat minket. S ha túl hosszú a sor a postán, vagy a bankban, boltban inkább visszamegyünk később.
Annyi bizonyos nem mindegy hol, mennyit és mire kell várni. A haszontalan, vagy annak tűnő dolgokra várni őrjítő, de teljesen más érzések vannak bennünk, ha kedvesünkre várunk, vagy egy meglepetést készítenek számunkra barátaink.
A várakozás idejéhez sem egyformán viszonyulunk. Mostanában sok időt töltöttem kórházban betegek látogatásával. Elnéztem mennyire vágynak haza, s az időt mire fordítják. Van, aki csak fekszik és alszik. Van, aki erejéhez mérten járkál, beszélget, olvas, hogy hasznos dolgokkal teljen a lábadozás ideje.
S bár sokan tagadják, kendőzik, de aki nyitott szemmel szemléli a világ dolgainak jelen folyását, azt mondja; ez a világ beteg, s benne mi mindannyian.
S míg várjuk a Nagy Orvos vizitjét, kinek-kinek másként telik a várakozás.
Van, aki csak tétlenül tesped, jajgatva kiáltozik. S van, aki ágyról ágyra poroszkál bátorítva társait.
Kedves olvasó, hadd kérdezzem meg, te aktív, vagy passzív várakozó vagy? Tespedsz vagy botorkálsz?
Hidd el, a várakozás ideje sokkal hamarabb eltelik, ha felkelsz és másokat is noszogatsz közben. Mert a világ nemcsak az Orvos megjelenését várja, hanem a tiedet is.
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm.8:19)
Így ha ma látod, a másik ágyon fekvő betegtársadat, jusson eszedbe, még ha nem is mondja, de rád vár!

kedd, november 09, 2010




A föld legszelídebb embere…

„Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.” 4Móz.12,3

Manapság, ha azt a szót halljuk, hogy szelíd, mi jut eszünkbe? Hogyan írnánk körül ezt a meghatározást? Lehet, hogy nem túl népszerű az ilyen ember napjainkban, hiszen már a kisgyermekeknek azt tanítja a szülök többsége, hogy „ne hagyd magad” „üss vissza” „szerezd meg mindenáron”. Miért ilyen tiszteletlen a társadalmunk? Miért áldozzák fel az emberek elveiket és ha kell egymást is? Éppen azért, mert a köztudatba az a gondolkozás került be, hogy csak akkor érvényesül az ember, ha eltapossa a másikat, ha könyököl, és átgázol mindenen és mindenkin… Akárhogy is nézem a mai ember életvitelét, semmiképpen sem azt sugallja, hogy közelítenénk a „szelídség” fogalmához.

Mózes sem így kezdte! 40 év alatt a fáraó palotájában megtanították arra, hogy ne kíméljen senkit, harcoljon az igazáért, és emelkedjen mindenki fölé! Bár emberileg teljes mértékben készen állt arra, hogy egy nép uralkodója legyen, mégsem lett az, mert Isten még nem látta alkalmasnak arra. Egy másik 40 évre volt szüksége a bárányok mellett, hogy kész legyen egy nép vezetésére…. Jézus azért mondja, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok”, mert ez nem természetes a bűnös emberi szívnek. Talán most arra gondolsz, hogy azért mi keresztények már csak eljutottunk erre a szintre. Lehet, hogy békességben vagy addig, amíg nincs semmi gond és nem bánt senki, de piszkálja csak meg valaki a rejtett dolgaidat, kérdőjelezze meg tisztességedet, majd megtudja, milyen a benned lévő békesség! Sokszor csak ekkor szembesülünk azzal, hogy milyen gyarlók vagyunk…..

Miért kérjük ki magunknak, ha igazságtalanság ér bennünket? Miért háborodunk fel, ha tiszteletlenek velünk? Ellen White rámutat a probléma igazi gyökerére….
„Önimádatunk rontja meg békénket. Amíg önző énünk él, folyton szükségét érezzük a kellemetlenségek és bántalmazások elleni védekezésre. Ha azonban önző énünk már halott és életünk Krisztussal Istenben elrejtett élet, akkor a velünk szemben éreztetett lekicsinylés nem fáj többé. Süketek és vakok leszünk a gúnnyal és bántással szemben.” (Gondolatok a hegyibeszédről - „Boldogok a szelídek” részből)

Talán egy kicsit szigorúnak tűnnek e szavak, mégis nagy igazságokat tartalmaznak! Hogyan válhatunk más emberré? Hogyan lett Mózes szelíd?
Ellen White erről is ír!
„Amíg a földön élünk, szüntelenül támadásoknak vagyunk kitéve. Bosszúságok teszik próbára türelmünket. De ha jó lelkülettel viseljük el őket, keresztény vonások fejlődnek ki jellemünkben. Ha Krisztus bennünk lakik, türelmesek, kedvesek és elnézőek leszünk, vidámak a bosszantások és ingerlő körülmények között is. Napról napra és évről évre mindinkább legyőzve énünket nemeslelkü hősökké formálódunk.

Szívből kívánom, hogy ez így lehessen ma!

Kormos Tivadar

hétfő, november 08, 2010

Énekeljünk az Úrnak!

„ Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!” Zsoltárok könyve 30:5


„A zene mennyei eredetű eszköz. Nagy hatalom van a zenében. Angyali sereg zenéje volt az, ami felvidította a pásztorokat Betlehem síkjain, majd végigzengett az egész földön. Hálánk zenében emelkedik fel a tisztaság és összhang megtestesítőjéhez. A megváltottak zene és győzelmi ének hangjai kíséretében lépnek majd a halhatatlanság földjére."

„Az ének Isten egyik ajándéka az embernek. Eszköz, melyet nem lehet utolérni, vagy túlszárnyalni akkor, ha Isten szeretete lakozik a szívben. A lélekkel és értelemmel való éneklés sokat tehet az istentiszteletek felemelésében. 
Mennyire lealacsonyították ezt az ajándékot! Megszentelt és kifinomított formában sok jót tehet az előítélet és keményszívű hitetlenség korlátjainak lerombolására, és a lélekmentés eszköze lehet. Azonban nem elegendő érteni a zene alapelemeit. A zeneértéshez és ismerethez olyan mennyei kapcsolatnak kell párosulnia, hogy angyalok énekelhessenek rajtunk keresztül.”
(Ellen g. White, Szemelvények III. 304.)

vasárnap, november 07, 2010

Csak egy út létezik...


"Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppúgy, mint ők."
Apostolok cselekedetei 15:11


"Ha jó leszel, biztosan a mennybe jutsz!" - csengenek még mindig füledben a szavak, melyeket gyermekkorodban hallottál. Ha jó leszel, ha szót fogadsz, ha engedelmeskedsz, akkor ott lesz a helyed a mennyek országában. Ha jó leszel. Ha elég jó leszel.

És te próbálkoztál foggal és körömmel. Akartál jó lenni. Küzdöttél érte, félredobtál minden felesleges terhet, minden erőddel dolgoztál rossz szokásaid ellen, és mindent megtettél azért, hogy elég jó legyél a menny mércéjéhez mérve. És mégsem érzed az öröklét illatát orrodban. Szárnyaid még mindig nem nőttek ki, és még mindig a földön jársz.

Ma reggel fájdalmasan felsóhajtasz, hogy ez neked nem fog sikerülni. Bármennyire is igyekszel, valahogy nem megy. Bármennyire is törekszel arra, hogy te igazán jó ember legyél, a menny kapuját még csukva látod magad előtt.

Isten látja ma reggel kétségbeesett helyzetedet, és üzenete hozzád szól. Nem a te görcsös erőlködéseid, dicséretre méltó jótetteid hozzák el számodra az örök életet, az üdvösséget, hanem csak és kizárólag Jézus Krisztus áldozata. Csak egy út létezik. Csak ezáltal az áldozat által állítja Isten helyre mindazt, amit az ember tönkretett. Egy dolgot tehetsz: Kapaszkodj Isten kegyelmébe, fogadd el érted hozott áldozatát, az üdvösség pedig már a mától a tiéd.