szombat, január 30, 2010

Az igaz nép


„Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma.”
Ézsaiás 26,2-3 R.kat. fordítás

Zárva a szívem. Nem tudok bízni, hinni, hisz nincs miért. Csak én vagyok, magam és ez jó, mert magamat ismerem. Nem csalódhatok.
Nyitva a szívem. Ismerni akarok, minden újat felfedezni, tudni. Hinni akarok, tapasztalni mindent, ami nem csak én vagyok.
Zárva a szívem. Nincs bennem semmi kételkedés, csak a biztos tudás. Mindig minden ugyanaz, de így jó nekem, világomat nem bontja meg semmi sem. Célom a változatlanság, a megmaradás.
Nyitva a szívem, tele van kérdésekkel és az úton válaszokat kapok. Néha jót, néha rosszat. A jó felemel, szárnyakat ad, motívál; a rossz porba-, sárba ránt, megtiporja lelkem. A próba mégis jó, innen tudom, mi a kegyelem.
Zárva a szívem. Ajtómon sokan kopognak, álmok, élmények, emberek. Ilyenkor átsuhan egy gondolat, mi lenne, ha...? De, gyorsan elvetem. Volt-e, hogy bántam? Nem, soha. Ha láttam, hogy másnak jobb, tudtam mennyi sok embernek mennyi mindene lett oda. Ilyen árat én nem fizettem, nem akartam. De békességem mégis sokszor elveszett.
Nyitva a szívem. Már nem vagyok egyedül. Utam során társakra leltem, a talált kincseink mind megosztásra várnak. Tudás, hogy mi a jó és a rossz; tapasztalat, hogy merre érdemes haladni, hogy mit eredményez a kitartás; hit, hogy van remény, mert minden változik és egy cél felé halad és, hogy ez a cél végül jó nekünk. Mert Aki beteljesíti, az a mi Istenünk!
Zárva a szívem. Nem tudok bízni, hinni, hisz nincs miért. Csak én vagyok, magam és ez jó, mert magamat ismerem. Nem csalódhatok.
Nyitva a szívem. Ismerni akarok, tudni mégtöbbet és megosztani mindent, mire jutottam. Addig menni, keresni, míg csak egy is akad, kinek szívén lakat van.
Restás László

csütörtök, január 28, 2010

Az Úr védelme biztos

"Bizakodva mondjuk: Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?"
Zsidókhoz írt levél 13:6

Ha az egész világ ellened van, de Isten melletted áll, akkor a többség oldalán állsz. Akkor miért látszik a valóság kemény fala mindig az én oldalamról?

Ha a dolgok statisztikai állását nézzük, akkor az emberek igen sokat árthatnak. Mindent elvehetnek. Jób tudta, mit jelent ez. Dúsgazdag léte ellenére nem volt hiánya a megpróbáltatásokban. A Sátán kezébe került ez az istenfélő ember - és ő szeret dolgozni. Kitett magáért. Történt természetfeletti csoda - tűz hullott az égből és megemésztette a juhokat -, de voltak ott emberi beavatkozások is - a káldeusok és a sébaiak pusztító munkája. Még amikor egyértelmű sátáni csapás dúl az ember életében, akkor sem csak úgy a levegőből jön a vész, hanem emberektől.

Az emberek okozta romlások olyan sokfélék, ahány ember él a földön. Lehet egyén, lehet csoport a vész szerzője. Lehet idegen, vagy ismerős, öreg vagy fiatal, vallásos vagy világi, szép vagy csúnya, művelt vagy műveletlen. Kettő dolog azonban biztos: a csapásnak senki sem örül, és senki sem kerüli azt el.

A nem várt csapás a legrosszabb. De nem jobb az sem, ha számítunk rá. A legjobb az, ha nincs. Van egy hatalmas jó hír ebben a mondatban, mégpedig, hogy az örök élet szempontjából ember nem árthat nekünk. Azaz mindössze egy ember van csupán az egész Univerzumban, aki árthat nekünk. Kitaláltad? Bizony: én magam. Rajtam kívül egy ember sem árthat nekem, ha Istennel tartok és Isten velem van. Mindent elvehetnek, de nem árthatnak. Akkor pedig csak a késleltetést kell kivárni. Most nem a legjobb (vagy éppen borzasztóan rossz), de a végén már nem foglalkozunk ezzel. Akkor csak az számít, hogy akik Istenben bíztak, azoknak minden a javukra volt.

szerda, január 27, 2010

Nem lesz többé veszedelem

„És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat.”
(Ézsaiás könyve 11. fejezet 6. vers)
Nemrég egy ifjúsági összejövetelen megkérdeztem a fiatalokat; hogyha behunyják szemüket és maguk elé képzelnek egy szigetet mely csak az övék, milyennek látják, és mik azok a dolgok, melyeket feltétlenül magukkal vinnének.

Egytől egyig békés, nyugodt vidékről beszéltek, pálmafák, kéklő tenger, virágos rétek, csillogó tavak, szebbnél szebb tájak, ahol boldogan élhetnek szeretteikkel, barátaikkal. Valószínű mind így álmodjuk vágyaink szigetét.

S bár mindennek megvalósulása most oly lehetetlennek tűnik, mégse gondoljuk, hogy mindez csak hiú ábrándozás, ez az Ézsaiási ígéret arról beszél, hogy ez a jövő valósága, melyet Isten az övéinek készít.

Igaz, nincs pontos leírás arról az új földről, melyet nekünk készítenek, de a Szentírás majd minden könyvében fel-felvillan egy-egy részlet, hogy ezek a képek erősítsenek a bizonytalanság és a reménytelenség közepette.

Ellen G. White is hasonlóról számolt be egy látomása kapcsán: ,,Majd egy újabb rétet láttam, amelyet a legkülönbözőbb virágok díszítettek. Amikor leszakítottam őket, így kiáltottam fel: sohasem hervadnak el!

,,Majd megint egy másik rétet láttam, amelyet gyönyörű szép magas fű borított, és mikor Jézus dicsőítésére hullámzott, az arany és ezüst színpompában tündökölt. Majd egy olyan mezőre léptünk, ahol a különféle állatok: az oroszlán, bárány, leopárd, farkas a legteljesebb egységben éltek egymás mellett. Körülöttünk járkáltak és békésen követtek bennünket. Azután egy erdőbe mentünk. Ez az erdő azonban nem hasonlított a mi sűrű, sötét erdeinkhez. Egész világos volt és ragyogó fényben tündökölt. A fák ágai fel és alá himbálóztak és mi így kiáltottunk fel: ,,Biztonságban vagyunk a vadonban és erdőben... (E. G. White: Tapasztalatok és látomások 14.o.)

Majd így folytatja: „Le sem tudom írni a legfenségesebb dolgok sokaságát, amelyeket ezen a helyen láttam... Sokszor úgy érzem, hogy nem maradhatok ebben a sötét világban, amelyben minden dolog oly szomorú. Oly elhagyatottnak érzem itt magam, mert már egy szebb országot láttam! Oh, bárcsak szárnyaim lennének, hogy elrepülnék, mint a galamb és bemehetnék a nyugalomba. Midőn látomásomból visszatértem, mintha minden megváltozott volna; sötét fátyol borult mindenre, amit láttam. Óh, mily sötétnek látszott ez az egész világ! Sírtam és honvágyat éreztem.”
(u.o. 16.o.)

Bizony, amikor körülnézünk és látjuk azt a sok szörnyűséget és gonoszságot, amely ezt a világot jellemzi, minden okunk megvan a sírásra, ám ha a jövőbe tekintünk, mi leszünk a világ legboldogabb emberei.

S mikor hálát adsz mindezért, nyisd ki lelki szemeidet és lásd; Jézus hova hív téged!

kedd, január 26, 2010

Három „nem” Isten országáról….!

„És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.” Máté 18,3

Ismereteim szerint Jézus három alkalommal beszél Isten országáról nemlegesen. Egyik alkalommal ezt mondja az egybegyűlteknek: „Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.” Máté 5,20

Máskor így szólt Nikodémushoz: „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” János 3,3.

A harmadik eset pedig az idézet reggeli Igénk.

Mindhárom esetben Jézus nagyon határozott! Ha csak olyan szintre jutunk el az igazságban, mint a farizeusok, akik bár tudták, hogy mit kellene cselekedni, mégsem tették, vagy ha tették is, csak képmutatásból, akkor ez kevésnek bizonyul Isten előtt.
Ha csak valamilyen vallás követője vagy hirdetője is vagyok, de életem nem újult meg víz és Lélek által, híjával találtatom.
De vajon milyen az az állapot, amire Jézus utal az alapigénkben? Hogyan lehetünk ismét gyermekek, ha már elteltek az évek felettünk? Milyen tulajdonságai vannak a gyermekeknek, amit Jézus példaként állít mindannyiunk előtt?
A gyermekek feltétel nélkül bíznak a szüleikben. Nem aggódnak a holnap felől még akkor sem, ha nem túl irigylésre méltó a család helyzete. Tisztelik, becsülik szüleiket mindenek felett, sőt készek megvédelmezni is őket, ha gúnyolják, vagy bántást szenvednek. Nem tudnak haragudni, gyűlölködni, hamar megbocsátanak egymásnak, és utána újra felhőtlenül játszanak, mintha mi sem történt volna. Őszinték, nincs bennük képmutatás, nem színészkednek, hanem tiszta érzéssel vannak egymás iránt.
Azt hiszem, sorolhatnánk azokat a nagyszerű tulajdonságokat, amik jellemzik gyermekeinket! Jézus azt akarja, hogy mi is úgy higgyünk benne, kövessük őt, hagyatkozzunk rá, mint ahogy a bűnnel még túlzottan nem szennyezett gyermekeink. Minden emberi okosság, képmutatás, ügyeskedés csak eltávolít bennünket attól a csodálatos országtól, ahol nem lesz bűn, csak őszinte, tiszta öröm és boldogság. Ebben a túlbonyolított világban, ahol úgy érezzük, hogy nem érvényesülhetünk csak csellel, ravaszsággal, Isten szólít bennünket egy szentebb életre!
Arra hív, hogy legyünk tiszták és feddhetetlenek még akkor is, ha ez emberileg nem látszik túl kifizetődőnek. Azt akarja, hogy legyenek olyan emberek, akik nem azért teszik a jót, mert ahhoz érdekük fűződik, hanem csak úgy „alapból”, mert nem is tudnának mást tenni!
Jézus ma reggel hozzád szól! Szeretne bevinni az Ő országába, de ahhoz el kell döntened, hol képzeled el a jövőd! Ha e földön, akkor élj e föld alapelvei szerint, de ha Isten országában, akkor át kell gondolni mindazt, ami nem helyes, és változtass, amíg nem késő! Persze, a saját erődből nem megy. Ezért hív Jézus ma reggel, hogy segítsen….!
Kormos Tivadar

hétfő, január 25, 2010

Isten bölccsé tesz

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.”

Zsoltárok könyve 32:8

Vannak élethelyzetek, amikor különösen sokat jelent a bátorító szó. Amikor nagy a teher, amikor elfáradtunk vagy lelki mélypontra kerülünk esetleg nehéz döntés előtt állunk, akkor különösen.

Isten úgy törődik velünk, mint egy szülő, mikor elengedni készül gyermeke kezét. Elindítja, de közben figyeli, és ha baj van rögtön ott terem és segítséget nyújt. Tudja, hogy el fog esni, hogy lesznek kisebb-nagyobb sérülései, de egy idő után biztossá válnak léptei.

Istenünk arra is ügyel, hogy milyen úton járunk. Érdekes, de szinte egész életünkben gyakorlatilag úton vagyunk, haladunk valamerre. Iskolába, munkába járunk. A szerelmesek együtt járnak. Haladunk a fejlődés útján, vagy elindulhatunk lefelé a lejtőn. Éltünk folyton változik, és ezt jól szemlélteti az úton járás. Jézus is beszélt a széles és keskeny útról, mely vagy a pusztulásba vagy az örök országába visz bennünket.

De honnan is tudnánk az utat, ha Jézus – aki maga az Út, Igazság és Élet – nem mutatta volna meg nekünk? Honnan tudnánk, hogy jól vagy rosszul döntünk, ha nem lenne egy örök, „ősi” út, egy helyes irány, melyet Isten adott számunkra?

Sokszor átéltem már a fenti ige megerősítő tapasztalatát. Hálával tölt el, hogy Istennel járhatok, hogy rajtam tartja a szemét. Induljunk el ma is ezzel a jóleső érzéssel utunkon.

Ráadásként egy idézet Ellen G. White, Üzenet az ifjúságnak c. könyvéből (62.o.)
„Akik nincsenek tudatában annak, hogy állandóan Istentől függnek, azok elbuknak a kísértések alatt. Mi ugyan feltételezhetjük, hogy erősen állunk és soha el nem eshetünk. Bár bizalommal mondhatjuk: „Tudom, hogy kinek hittem; senki meg nem ingathatja Istenbe vetett hitemet.” De Sátán állandóan azt tervezi, hogy öröklött és ápolt hajlamainkat felhasználva elvakítja szemeinket és nem vesszük észre hiányainkat és fogyatkozásainkat. Csak akkor lehetünk biztonságban, ha tudatában vagyunk saját gyengeségeinknek és állhatatosan Jézushoz tekintünk fel.”

vasárnap, január 24, 2010

A mindennapok óriásai

„Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.”
Zsoltárok könyve 61:4

Nem könnyű hetet hagyok magam után, és ezzel nem vagyok egyedül. Kedves olvasó, aki éppen a géped előtt ülsz, és szeretnél egy lelki „energiaitalt” inni így a nap kezdetén (vagy akármelyik órájában), hogy erőt nyerj hozzá, hogy kibírd, és átélhesd minden percét, amit számodra tartogat – tudom, mögötted sem állnak semmittevéssel, áldott pihenéssel teli, stresszmentes napok. És ekkor elhangzik a közhely, hogy „lásd, ilyen az élet”, „nem tehetsz ellene semmit”…
 
Úton-útfélen a mindennapok óriásai leselkednek ránk, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy legyőzzenek, porig alázzanak, elkeserítsenek vagy az őrületbe kergessenek minket. Tudom, te is jól ismered a magány, a meg-nem-értettség, a fájdalom, fáradtság, kimerültség, kisebbségi-érzet, szorongás, félelem óriásait. Nyomon követik minden lépésünket, és folyamatosan támadnak. A fejünkben zsonganak mondataik, hogy „te nem vagy elég jó”, „nincs senki melletted”, „senki sem fogad el téged”, „már nincs erőd semmihez”. Fegyvereik kifinomultak, és a teljes heti robotmunka alatt és után szinte semmi esélyünk ellenük.
 
A mindennapok óriásai. A legyőzhetetlenek. Ma reggel azonban Istened megálljt parancsol ennek az ördögi körnek. Eddig egyik óriás győzött le a másik után. Egyik után a másiknak lengetted a „fehér zászlót” feladva a küzdelmet, mert már nem bírtad tovább. Ám mától fogva, ha te is úgy akarod, ez a csata más lesz. Nem, nem tűnnek el az óriások, nem is mennek össze törpökké, nem is állnak át a te oldaladra. A csaták ugyanúgy elkezdődnek majd minden nap. Az óriások ugyanúgy támadásba lendülnek, de Isten lesz a menedéked, az erős bástyád, melyet egyetlen óriás sem képes bevenni. A győztesek Győztese áll mától fogva a te oldaladon, ő oltalmaz téged, körbevesz, mint egy bástya, amelyet a legerősebb ágyú sem képes megrengetni.
 
Mától fogva ne nézd az óriásokat. Ott vannak akkor is, ha nem figyelsz rájuk. Te csak nézd a bástyát! Nézd Istent! Figyeld, hogy milyen erős védelemmel vesz körül. Figyeld Őt, és máris győztél. Nézd Istent, és a magány óriása holtan esik össze az ellenség arcvonalában. Figyelj Istenre, és a meg-nem-értettség óriásának kihull a kard a kezéből, mert Valaki veled van. Nézz egyedül Istenre, mert így győzhetsz a mindennapok óriásai felett. Ő a te oldaladon áll!