szombat, május 30, 2009

Hit, remény, szeretet

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
Pál első levele korintusiakhoz 13. fejezet 13. verse

„A Szentírás tanítása szerint a hit, remény és a szeretet a legszorosabban összetartoznak. Pál szerint a hit a szeretet által munkálkodik (Gal 5,6). A hit és a szeretet úgy viszonylik egymáshoz, mint a cselekvő a tetthez. „A hit a cselekvő, a szeretet a tett” – mondja Luther. A szeretet tehát nem a hit mellett van, tőle függetlenül nem létezik.
A reménység a hitnek előrenéző oldala, s így a hit a szeretetet reménységben gyakorolja.
Azért is marad meg tehát mind a három, mert egyiket sem lehet a másiktól elszakítani. Mindhárom az ember válasza Istennek a Krisztusban kijelentett szeretetére. Isten az, aki a hitet adja, a reménységet maga felé irányítja és mindkettőt a szeretetben tevékennyé teszi. Ebből az következik, hogy nincs szeretet hit és reménység nélkül. De hit sincs szeretet és reménység nélkül. És reménység sincs hit és szeretet nélkül…
Tehát megmarad a hit, remény, szeretet. Megmarad mind a három. De a három közül legnagyobb a szeretet. Miért? Azért, mert gyökere a másik kettőnek. Azt hisszük, amit szeretünk, és azt reméljük, amit szeretünk. De legnagyobb a szeretet azért is, mert magának Istennek a tulajdonsága. Isten nem hisz, nem remél, mint mi, de Isten is szeret. Legnagyobb a szeretet azért, mert egészen másokért való, míg a hit és a reménység elsősorban magunkért. És legnagyobb a szeretet, mert a hit és a reménység csak szeretet által tudnak munkálkodni, csak szeretet által tudják magukat megmutatni. A hit nem cél, hanem eszköze annak, hogy hűségesek legyünk mindhalálig” (Dr. Sarkadi Nagy Pál, A szeretet himnusza).

péntek, május 29, 2009

Az élet vize – ingyen
„És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel!
És aki hallja, ezt mondja: Jövel!
És aki szomjúhozik, jöjjön el;
és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”


Jelenések könyve 22:17

Az élet vize, a Jelenések könyvének leírásában az élet folyójából származik, ami viszont Isten trónjától ered (22:1). Az élet folyójának partján nő az élet fája, az a fa, amelyről Ádám és Éva az Éden kertben szabadon fogyaszthatott (22:2). Az élet gyümölcsének és az élet vizének fogyasztása eredményezte számukra az örök életet. Mivel azonban vétettek Isten parancsolata ellen, s ettek a jó és gonosz tudásának fájáról (amiről Isten egyértelműen azt mondta, hogy ne egyenek), el kellett hagyniuk a kertet, s vele együtt az élet vizét, és az élet fájának gyümölcsét is. Így veszítette el az ember örök életét.

Itt, a Biblia utolsó versei között azonban arról olvashatunk, hogy Isten újra felajánlja az örök életet, az élet vizének fogyasztása által. Jézus Krisztus ugyanis megfizette lázadásunk, engedetlenségünk büntetését, s ez által a bűneit bánó, krisztushívő számára újra elérhető az örök élet.

Az ige arra tanít, hogy mindenki számára elérhető az élet vize. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenki üdvözülni fog! Csak a szomjúhozók keresik ezt a vizet, akiket a világ bűbáj-itala nem elégít meg; akik igazi, valóságos tartalomra, illetve valóságos lelki értékekre vágynak. Csak az vehet ingyen ebből a vízből, aki „akarja elvenni”. Ők azok, akik meggyőződtek arról, hogy mást nem érdemes „fogyasztani”, csak Isten ajándékait. Ők meggyőződésből keresik az Urat, s engedelmeskednek akaratának. Ők nem akarnak mást, csak azt, amit Isten is helyesnek tart, ami az Úr akaratával megegyező.

S hogy „ingyen” hozzáférhető ez a csodálatos lehetőség, az egyedül Jézus Krisztusnak köszönhető. Azt jegyzi fel róla a Szentírás: „Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Filippi 2:6-8). Jézus a lehető legtöbbet fizette azért, hogy nekünk lehetőségünk legyen választani jó és rossz között, hogy ne kényszerből a rosszat kelljen tennünk, hanem tudjunk a jó mellett dönteni és kitartani.

Imádkozzunk ma azért, hogy érezzük a lelki szomjúságot, amit holmi híg pancs nem tud enyhíteni. Kérjük az Urat, hogy segítsen vágyni az általa kínált élet vize után, s ezzel együtt tegyen minket készségessé akaratának cselekvésére. Örüljünk, mert az Édenben elveszített kincs most ingyen a miénk lehet! Akarjuk ezt komolyan?

csütörtök, május 28, 2009

Isten szavában bízni

"Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a viadalhoz;de megver az Isten téged az ellenség előtt;mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés" 2Krónika 25:8


Egyszer egy apa azt az ígéretet adta fiának, hogy bármi történjék, ő mindig ott lesz. A gyerekek vakon bíznak abban a szülőben, aki erősebb, magasabb és hatalmasabb náluknál. Így volt ez ebben az esetben is. A fiú biztos volt ebben, hogy az apa komolyan is gondolja. A tanítási időszak egyik napján azonban szörnyű dolog történt. Nagy erősségű földrengés rázta meg a vidéket és mindent kimozdult a helyéből. Az apának rögtön átvillant az agyán: "a Fiam! Megígértem a fiamnak, hogy bármi történik, én mindig ott leszek." Rohant gyorsan az iskola irányába, csakhogy az iskola helyén romos törmelék volt. Gyorsan megkereste a tanterem helyét, nem törődve a veszélyes vezetékekkel és az esetleges gázrobbanás bekövetkezésével. A többi szülő ott jajveszékelt, hogy nincs értelme ásni, mert régen halottak már a gyerekek, de az édesapa nem törődött senkivel és semmivel: ő tovább ásott. Senki nem segített neki, de ő nem adta fel. Eltelt 4 óra, 8 óra, 12 óra és még mindig semmi. Egyszer csak mintha üreset koppant volna a csákány. "Apa, apa ott vagy?"-kérdezte a fiúhang. "Igen fiam, én vagyok"- hangzott fentről a válasz. Tudtam apa,hogy eljössz,mert megígérted. Mind itt vagyunk, csak éhesek meg fáradtak vagyunk.Apa, tudtam, hogy eljössz értem!" Az apa valóban elment érte. A fiú bízott az apja ígéretében, mert ő megmondta: bármi történik ő mindig ott lesz vele.

Az Atya is egy ilyen édesapa. Történjék bármi, Ő ott van. Bízni lehet az Ő ígéreteiben. Annál is inkább mert Ő Isten! Van itt egy másik gondolat,ami felvetődik a mai igevers alapján. Ha a fejezet egészét végig olvassuk, azt látjuk, hogy Amásia, júdeai uralkodó 100 ezer erős "katonát" választ ki Isten megkérdezése nélkül. Jön az Isten embere és figyelmezteti a közelgő veszélyre. Isten üzen, hogy ennek a csatának ilyen felállásban nem lesz jó vége. Haza kell küldeni pár embert, nem jó ha pénzért harcol az Efraimból jött sereg. Ez esetben Amásia engedelmeskedik az Úr szavának, és sikeres lesz a csata. Isten szavában bízni mindig győzelmet jelent. Az Isten igéreteinek hitelt adni annyit jelent, mint engedem, hogy Ő segítsen győzelemre engem.

A Biblia, a jó és a rossz nagy küzdelmének nézőpontjából írja le a történetünket. Benne vagyunk egy küzdelemben, amiben győzelmet csak Jézus által arathatunk. Saját eszközeink: pénzünk, diplománk, erőnk nem ad biztonságot az ellenséggel szemben. Jézus, aki legyőzte a halált, Ő képes egyedül arra,hogy csákányt ragadjon és az élet súlyos törmelékei alól kihozzon minket. Bízunk-e abban az ígéretben,amit nekünk adott az Atya? "Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy"(Ésaiás 43:1)?

Bízunk-e Isten igéreteiben, akkor is, amikor "földrengésben" vagyunk? Nos, a mai napon is próbára teheted Isten, és Ő majd kész megnyitni az égek csatornáit. Imádkozz azért, hogy adjon Isten elegendő hitet elhinni minden azon ígéretét amelyet az Igében talász. Mert Ő soha nem hagyja lenyugodni a napot, anélkül, hogy ne adna reményt a másnapra!


szerda, május 27, 2009

Isten barátainak tekint

„Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.”
(János evangéliuma 15.fejezet 15.vers)

Azt mondják, bennünket, embereket barátkozás tekintetében alapvetően két viselkedési attitűd jellemez. Van, aki nagyon könnyen barátkozik, sok barátot szerez, de kapcsolatai lazák és felületesek. Illetve van, aki nehezen enged közel magához másokat, zárkózott, viszont, akit barátnak nevez, azzal szinte egybeforr. Magamat is inkább ez utóbbi csoportba sorolnám.

Természetesen sok más tényező is befolyásolja bensőséges emberi kapcsolatainkat, mint például életkörülmények megváltozása - házasság, gyermek, költözés - távolság, stb. Nem beszélve, hogy különböző szintű, közelebbi-távolabbi barátságok egyidejűleg jelen vannak mindennapi életünkben.

Viszont mindenképp igaz, miszerint; ha családunkat és rokonainkat nem is, de barátainkat mi választjuk ki. Hogy mi alapján? Szimpátia, közös érdeklődés, egy közös cél elérése, produktum…

Pszichológiai szempontból igaz lehet az is, hogy végeredményben barátaink, mi magunk vagyunk, ahogy a közmondás is tartja; madarat tolláról, embert barátjáról.

De mi a helyzet Jézussal? Őrá is igaz a közmondás? Ha azt mondták Rá, hogy ’Vámosok és bűnösök barátja’, akkor Ő…

Miért egyszerű halászokkal barátkozott? Miért nem előkelő, vagy nagy tudású, befolyásos emberekkel? Hiszen sokan ezért nem fogadták el Őt. És ma is, sokan szeretnének Jézus barátjává lenni, de megbotránkoznak mai barátain. Mert elfelejtik, hogy Jézus barátsága feladat és nem kiváltság. Jézus barátságát nem élhetjük meg a többi baráttal szemben.

Vésd a szívedbe!

· Jézus barátja vagy.
· Ő választott téged és nem te Őt.
· Minden titkát megosztja veled, még ha néha titkolózol is előtte.
· Veled szeretne lenni egy örökkévalóságon keresztül, akkor is, ha te csak napi néhány órát töltesz most Vele.
· Ha ’elárulod’ is szavakkal, cselekedetekkel, akkor is azt kérdezi:
„Barátom, miért jöttél?” (Máté 26:50)

kedd, május 26, 2009

Ma még van lehetőség

„És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.” És.59,20.

Ésaiás korára a zsidó nép már nagyon eltért Isten akaratától. Törvényszegések a társadalomban, hatalommal való visszaélések a gazdagok részéről, igazságtalanságok, részrehajlások, a vallási élet teljes hanyatlása jellemezte az emberek életét. Háttérbe szorult Isten törvénye, nem érvényesült a hűség és az igazság. Nem csak gondolati szinten, hanem a cselekvést szintjén is teljes volt a gonoszság! Szinte minden szinten kihalt az igazság cselekvése! Bár a papok, az istentisztelet szereplői gyakorolták mindennapos szertartásaikat, de mindezeket átszőtte a képmutatás, a megszokás hatalma. Úgy tűnt, hogy nincs megoldás! Sátán totálisan birtokba vette nemcsak a társadalom egészét, hanem Isten népének lelki vezetőit is. Amikor már szinte minden összeomlott, akkor találjuk a prófétai kinyilatkoztatást: „ látta ezt az Úr, és rossznak itélte…” (15.v) Az Úr mindent tud, és mindent lát! Előtte nincs titok. Ő vár, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá legyen az, ami a szívben van. Utána eljön, hogy igazságot tegyen. A bosszúállás köpenyét ölti magára (17.v.) és megítéli a cselekedeteket.

Ha körülnézünk mai társadalmunkban és szemléljük az egyházak életét, azt látjuk, hogy nem sok minden változott Ésaiás kora óta. Ma is hasonló dolgokat tapasztalunk, mint akkor volt! A jó hír mégis az, hogy ma még van lehetőségünk változtatni cselekedeteinket. Mielőtt még eljön az Úr, hogy megítélje e világot, lesznek olyanok, akik megtérnek az Úrhoz, megbánják bűneiket, és teljes szívükkel Isten akaratát keresik és cselekszik.

Ez az Ige szeretne segíteni nekünk e reggelen, hogy gondoljuk át ami életünket. Ha van valami hiba, törvénytelenség bennünk, őszinte szívvel jöjjünk hozzá, hiszen ő megbocsát! Ajánljuk fel újra életünket neki, és határozzuk el, hogy ma még jobban próbálunk neki szolgálni! Bárcsak így lehetne mindannyiunk életében!

Kormos Tivadar

hétfő, május 25, 2009

Ne vess el, Istenem!


„Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!”

Zsoltárok könyve 51:13

„Nem a pénz számít. Mi a bizalmat többre tartjuk.” Sokféle helyzetben elhangozhat egy ilyen mondat. Legyen szó üzleti életről, baráti, családi, vagy hittestvéri kapcsolatokról – időnként lehetnek problémák. Kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy egyik legdrágább kincsünk kerül veszélybe. Az a bizalmi tőke, amit ha egyszer eljátszunk, nagyon nehéz újra visszaszerezni.

Dávid épp most játszotta el ezt a bizalmi tőkéjét Istene előtt. Nátán szembesíti bűnével, amit nem lehet és nem is érdemes tagadni. Isten sem a magyarázatra kíváncsi. Jól ismeri Dávid értékeit, képességeit, és gyenge pontjait is. Tudja, hogy még az is elbukhat, aki áll, mert a bűn magva mindenkiben ott rejtőzik. Dávid könyörgésében részletes beismerő vallomást tesz, és Isten kegyelmét, megtisztítását kéri.

De még ennél is többet. Többnyire nem ezt a mondatot szoktuk idézni az 51. zsoltárból, mégis a bűnbánó ember belső küzdelmének a lényegét ragadja meg. Mert a bűnbánat lényege, hogy rádöbbenjünk a bűn Istentől eltaszító hatására. Dávid szeretne megtisztulni, új lehetőséget kapni, de nem csak azért, hogy valahogy jól jöjjön ki a történetből, hanem mert fél, hogy bűne végleg elszakítja Istentől.

Ha Isten valakit elküld színe elől, ha feladja a lélek megmentésért való fáradozását, az ember élete menthetetlen. Amíg Isten jelenlétébe fogad, van reménységünk, addig még van kegyelem. Emlékeznünk kell arra, hogy Isten bizalmát is el lehet játszani. Felfoghatatlan a kegyelme és hosszútűrése, de mindannyiunk érdeke, hogy a bűnt komolyan vegye.

Urunk nem küld minden egyes „bűntettünk” után prófétákat, hogy figyelmeztessen és megtérésre vezessen. Prófétai, igei üzenete mégis naponta hallható lehet a Lélek által, aki még hatékonyabban győz meg bűneinkről, mint bármelyik ember. A töredelmes és megtört szívet pedig nem veti meg Isten!