péntek, október 10, 2008

A kis tettek jutalma

"És aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát."

Máté evangéliuma 10:42

Amikor jutalomról hallunk, azonnal arra gondolunk, hogy a háttérben valamilyen kimagasló eredmény van, hiszen jutalmat nem osztogatnak csak úgy. Más szóval a jutalom és a tett a fejünkben összekapcsolódik. Úgy gondolkodunk, ha jutalmat szeretnénk kapni, komolyan meg kell érte dolgozni. Végső soron ebben a világban a jutalom a jól végzett munka díjazása is egyben.

Keresztényként ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy Isten jutalmára is így gondoljunk. Valljuk be őszintén, hogy amikor az Úr különböző áldásaira gondolunk, beleértve az örök élet ajándékát is, azonnal azok a tettek jutnak eszünkbe, amiket meg kell(ene) tennünk, vagy éppen el kell(ene) hagynunk, hogy a jutalom a miénk lehessen. Hajlamosak vagyunk arra is, hogy úgy gondolkodjuk, minél nagyobb jutalom van kilátásban, annál nagyobb tettet kell érte véghezvinni. Az örök élet jutalma egy olyan jutalom, amivel semmi más nem vetekedhet. Az örök élet elnyerése tehát véghetetlen nagy tettet, áldozatot követel? Igen! De nem tőled és tőlem! Ezt az áldozatot már Jézus Krisztus meghozta. Ő kiérdemelte számunkra is az örök élet felmérhetetlen jutalmát. Tőlünk csak ezt kéri az Úr, hogy higyjünk benne, s minden tettünket szeretetben vigyük véghez (János 3:16; 1Korinthus 16:14). Pál apostol erre tanít bennünket: "Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel." (Galata 6:10)

Jézus rávilágít arra, hogy nem a tettek nagysága, rendkívülisége teszi értékessé cselekedeteinket Isten előtt. Az Úr nem emberi mércével méri tetteinket, s nem is emberi mérce szerint jutalmaz. Istennél sokkal értékesebb a szeretetből véghezvitt cselekedet, még akkor is, ha csak egy pohár hideg vízről van szó! Az Isten iránti hűséget, engedelmességet ugyanis nem a nagy tettek véghezvitelével kell bizonyítani, éppen ellenkezpőleg. A kis dolgokhoz való hozzáállásunk mutatja meg igazán, hogy ki lakik a szívünkben. "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az." (Lukács 16:10)

Ne várjunk arra, hogy nagy dolgot tehessünk az Úrért. Használjuk ki a mindennapok apró kis alkalmait, s tegyük meg azt, amire lehetőségünk van. A legfontosabb, hogy amit teszünk, szívből tegyük. Isten angyalai feljegyzik az Úr iránti hűségből és szeretetből véghezvitt tetteket, még ha azok oly csekélyek is. Isten pedig gazdagon megjutalmazza majd ezeket a cselekedeteket.

"Nem marad észrevétlen, jutalom nélkül semmilyen, az Ő nevében véghezvitt jó cselekedet. Ebben a gyöngéd elismerésben részesül Isten családjának leggyarlóbb, legkisebb tagja is: Aki inni ád egynek e kicsinyek közül, - azoknak, akik olyanok, mint a gyermekek a hitben és a Krisztus ismeretében - csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát." (Ellen Gould White, Jézus élete, 297.o.)

Kérjük ma reggel az Urat arra, hogy teremtsen számunkra alkalmakat, amikor az apró dolgokban gyakorolhatjuk iránta való hűségünket, engedelmességünket.

csütörtök, október 09, 2008


Ne félj, veled lesz az Úr!

„Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős?
Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr,
a te Istened mindenben, amiben jársz.”
Józsué könyve 1:9

Minden kezdet nehéz. Duplán, ha vezető vagy. Triplán, ha olyan vezér után következel, aki olyan nagy volt, hogy a Biblia megemlíti róla (valószínűleg éppen az utódja), hogy nem fog még egy olyan próféta támadni, mint Mózes, akivel Isten szemtől szemben beszélt (5 Mózes 34:10). Egy ilyen vezető után odalépni a nép élére… nem kis bátorság kellett hozzá.

Mózes meghalt. Az élet azonban megy tovább. Vagyis az élet könyörtelenül megy tovább. Akkor is, ha szeretnénk egy kicsit még időzni, akkor is, ha jó lenne egy kicsit az elmúlt idők felemlegetésében megrekedni. Lépni kell tovább. Új vezető kell. Nem lehet örökké siratni Mózest. 30 nap siratás alatt a szív könnyei is kiapadnak, utána már csak a mély fájdalom és az űr marad, de a könnyek elfogynak.

Előre kell nézni. Egy komoly jelentőségű korszaknak vége. A nagy szabadító, akinek csak a pályakezdésére kellett 80 évet várni, 40 évig volt köztünk, de most ennek a történetnek is vége. Ebben a helyzetben Isten kérés nélkül jön, és ígéreteivel bátorítja Józsuét. Nem azzal, hogy siránkozik Mózes halálán, hanem Józsuénak ugyanúgy megmutatja a célt, mint korábban minden barátjának. Ne félj, nincs vége a történelemnek Mózessel, mert szükség van Józsuékra is, akik elfogadják, hogy Isten mindig velük lesz, ha igénylik.

Isten úgy bátorít, hogy először megmutatja a célt, utána pedig az oda vezető utat. Ha egyenest akarsz rajzolni, sohasem fog sikerülni, ha a ceruza hegyét nézed. Ha célt akarsz érni, a célt kell nézned. Akkor már a részletkérdések sem nehezek.

Légy bátor és erős! Szép, nagyon szép, de a bátorság parancs lenne? Ha parancs, akkor legalább komolyan vesszük. A bátorságnak három jellemzője van: először is körülményektől mentes. Bátorságra éppen akkor van szükség, amikor minden összeesküdött ellened. Másodszor a bátorság akkor mutatkozik meg, ha továbblépsz arról a helyről, ahol addig álltál. Tovább kell menni, átkelni a Jordánon, mert Isten nem a Mózes-siratásra, hanem a honfoglalásra adott most parancsot. Harmadszor a bátorságnak mindig van jutalma. Józsué földi Kánaánt kapott, de a Mennyei Kánaán is csak a bátorsággal vehető be.

A bátorság alapja nem az, hogy összegyűjtöm a bátorság-energiáimat, és bátorrá edzem magam, hanem az a szó, ami Istentől származik: „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józsué 1:5b). A bátorság alapja az, hogy: „Aki alkotott, tudja, mit akar veled kezdeni” (Augustinus), mert csak az Ő kezében vagy biztonságban. Vagy: „Ha Istennek nem lenne rád szüksége ott, ahova rendelt – nem rendelt volna oda” (Paul Claudel), tehát ott kell bátornak lennünk, ahol élünk, mert Isten helyezett oda.

Isten maradt a király. Nem változtat semmit a lényegen, hogy a látható vezér személye változott. A földön ez úgy működik, hogy ha új a vezér, akkor új a filozófia is és új törvények lépnek életbe. Istennél másképp történik: bár a forma megváltozott, a tartalom mégis ugyanaz maradt. A régi filozófia, a régi tanítás változatlanul érvényes.

Zoboki Nóra

szerda, október 08, 2008

Új teremtés Krisztusban

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát.”
Korinthusbeliekhez írt 2.levél 5. fejezet 17-18.vers

Minden családban a gyermek megszületésekor megkezdődik a találgatás: Kire hasonlít ez a gyerek? A szeme tiszta anyja, a szája tiszta apja, és így tovább. Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, azt olvassuk: „képére és hasonlatosságára teremtette őket” (1Móz.1:26). S bár ez az istenképűség elsősorban lelki és szellemi síkon értendő, sajnos a bűneset miatt ezt nem sokáig élvezhettük.

Mondhatni elvesztettük az igazi ’arcunkat’ és a bűn következtében mindenféle ’álarcot’ kezdtünk hordani. Valaki másra kezdtünk hasonlítani.

Pál apostol e néhány sorban beszél arról, hogy Jézus emberré lételével, újjáteremti az eltorzult jellemábrázatunkat. Benne és csakis Benne láthatjuk meg azt, hogy kik is vagyunk valójában, és csak Jézust szemlélve nyerhetjük vissza igazi önmagunkat.

Az újjáteremtés fogalmának használatával az apostol kifejezi, hogy Isten teremtői munkája nem fejeződött be a hatodik napon. A teremtés csodája nap, mint nap végbemegy mindannyiunkban. Ez más néven a megszentelődés, amikor az ember „Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.” (Kol. 3:10)

Ha szeretnéd Isten újjáteremtő hatalmát átélni, ha szeretnél Őrá hasonlítani; lépj a tükröd elé, nézz bele és kérjed Őt, hogy

az a szem, ami veled szembenéz, ma legyen Jézus szeme, mely észreveszi az elgyötörteket és könyörületre indít (Mát. 9:36).

a fül legyen ma Jézus füle, mely a világ zajában is meghallja a vak Bartimeusokat. (Mk.10:49)

a száj legyen ma Jézus szája, mely bátran hirdeti az örök életnek beszédét, (Ján.6:68) Jézus ama ígéretét:

„íme mindent újjá teszek” (Jel.21:5)

Engedd, hogy ma benned és általad is folytatódjon a teremtés!

kedd, október 07, 2008

Apa, te miért örülsz?

"Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak."
3János 1:4


Kedves olvasó! Amikor múlt héten olvasgattam az erre a napra szóló igét, egyetlen szócska jutott eszembe, amit szívem szerint mondanék róla: Ámen.

Annyira egyértelmű, és az én szavaimmal van megfogalmazva, hogy tökéletesnek érzem így, ahogy van. Szívesen letérdelnék csupán, és hálát adnék Istennek, hogy szerepel a Szentírásban.
Mégis írok. Nemcsak azért, mert ez az én reszortom ma, és mert talán többen várják, hanem mert válaszra késztet. Szeretnék válaszolni Istennek erre az ajándékára!

Ha másképp akarnám megfogalmazni a fenti igét, az mondhatnám: „Nincs nagyobb gyötrelem annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekem(im) a hazugság útvesztőiben járnak.”
Minden fájdalom közül talán a szülő gyermeke iránt érzett aggodalma a legpusztítóbb. Sátán pontosan tudja ezt, s mindent megtesz azért, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőséget. De ahogyan Jézus megtanít szeretni, valódi megoldást találunk bűnösségünk eme következményére is.

Ellen G. White így ír erről:
„Szülők! Éreztessétek meg gyermekeitekkel azt, hogy szeretitek őket; hogy minden erőtökkel azon munkálkodtok, hogy boldogok legyenek! Ha ezt teszitek, fiatal lelkükben sokkal nagyobb súlya lesz a szükséges korlátozásoknak….
Az igazi otthon bölcs és szerető irányításával felnevelkedett gyermekek nem vágynak a jó útról letérve máshol keresni kedvtelést és társaságot. Nem csábítja őket a bűn. Otthonuk szelleme alakítja ki jellemüket, formálja szokásaikat és elveiket, amelyek erős bástyaként védik őket a kísértések ellen, amikor az otthon védő szárnyai alól kikerülve elfoglalják helyüket a világban.”

Bizonyára láttatok már ellenpéldát a fenti idézetre. Elég csak Isten angyalaira gondolni. Mégis a mai modern gyermeklélektannal egybehangzóan egyetérthetünk abban, hogy a hatékony nevelés legkiválóbb módszere, a szeretet általi motiváció. Mindegy, hogy a gyermeked mit tett, te annak ellenére, ezzel együtt végtelenül, határok és ok nélkül szereted, mert a tied.

Ha belegondolok a Zsidókhoz írt levél üzenetébe ("Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." Zsid 8,12), hogy Isten is így szeret engem, az rendkívül lelkesítő. Leveszi a nevelés óriási terhét a vállamról és segít "az igazságban járni".

Olyan jó dolog, hogy a világegyetem legjobb apukája a mienk. Képzeljétek csak el az unokáit…
Lelkesítő ugye?

(A teljes E.G.W. idézetet, kérésre szívesen elküldöm.)

hétfő, október 06, 2008

A tolvaj és a Pásztor


„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
János evangéliuma 10:10


Nemrégiben időpontot kért a feleségemtől az egyik ismerőse, mondván, hogy szeretne eljönni hozzánk. Nem mondta előre, hogy pontosan miért, de nem volt nehéz kitalálni. A szokásos tiszteletköröket átlépve a lényegre tért, hogy ne rabolja drága időnket. Elővett egy kis színes füzetet és mint egy bemutató diáit lapozva egy órás előadást tartott az élet értelméről, személyes céljainkról, biztonság utáni vágyunkról és a gondtalan anyagi jólét titkáról. Persze ő már megtalálta boldogságát és biztonságát, és a célja már csak az, hogy másokat is hasonló élethez segítsen. „Önzetlen” ajánlatának lényege az volt, hogy több tízezer forintot befizetve térjünk át egy bizonyos cég termékeinek használatára és a személyes kapcsolatainkat felhasználva másokat is vegyünk rá erre.

Mindannyian vágyunk egy boldog, kiegyensúlyozott, minden szempontból kiszámítható, biztonságos életre. Tudja ezt az Ördög és tudják azok a „jóakarók”, akik különböző ajánlatokkal magukhoz vagy fizikai és lelki termékeikhez kötnek bennünket. A Kígyónak még Ádám és Éva számára is volt egy nagyszerű ajánlata – pedig nekik aztán tényleg mindenük meg volt. A módszerei az idők során csak tökéletesedtek, de a recept maradt a régi: vágyainkra, szükségleteinkre építve felkínál egy csábító dolgot – és csak később jön a csalódás, a kiábrándulás, a veszteség és végül a pusztulás. Sátán és béresei úgy állítják be magukat, mint akik oltalmaznak és táplálnak bennünket, de végül magunkra maradunk a bajban.

Jézus is egy ajánlatot tesz. Azért jött, hogy ÉLETünk legyen, sőt bővölködő életünk. Az alapigénkben használt görög szó (perisszosz) szerint „felette bőséges; gazdag; kiemelkedő; a szükségesnél több”, jobb életet ígér. Hozzá kell tenni, hogy nem teljesen ingyen.
- Az életünket kéri. És ha már meghaltunk, haljunk meg a bűnnek és éljünk Istennek (Róma 6:10-11).
- A szolgálatunkat kéri. És ha már szolgálunk, tegyük azt vele egy igában (Máté 11:28-30).
- Ki akar sajátítani bennünket, hogy csak az övéi legyünk. És ha már átadtuk magunkat szánjuk oda testünket, lelkünket, egész valónkat (Róma 12:1-2).
- Kéri az időnket, pénzünket, erőnket, álmainkat… és még lehetne folytatni a sort.

Hogy mégis mért hiteles és kihagyhatatlan ez az ajánlat? Mert Jézus élete árán biztosítja számunkra a bővölködő életet, az örök életet. Mert siker, pénz és csillogás nélkül mehetünk a mennybe, de Jézus nélkül nem. Ő az egyedüli ajtó, és Ő maga a jó Pásztor is, aki életét adja a juhokért. Értünk, „birka” emberekért.

vasárnap, október 05, 2008

Isten küldetésében

„Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket.”
János 3:34 MBT

A féltékenység nem szörnyeteg, ami szétszaggat, sokkal inkább betegség, mely felemészt. A bibliában szép számmal vannak példák rá, hogy hatalomféltésből, szerelemféltésből, hírnévféltésből, pénzféltésből emberek feláldozták legbensőségesebb barátságukat, szerelmüket. Mindezt azért, hogy később annál kínzóbb lelkiismeret furdalással és gyásszal fizessenek önmaguk jellemével.

Féltékenységtől hajtva, azt mondták Keresztelő Jánosnak tanítványai – akkor, amikor Jézus is már keresztelt tanítványaival: "Mindenki hozzá megy!" János ismerte a beteges féltékenység ellenszerét: elismerni, a másik csodálatra méltó vonásait a magam hiányosságainak fényében. Milyen jó lenne, ha bennünket is ez a lelkület kerítene hatalmába. Mennyi jót tudunk elsorolni másokról? Főleg azokról, akik a mi érdekeinket fenyegetik? Keresztelő János válaszában számba vesz számos különlegességet Jézusról, amiben ő maga elmarad tőle. Jézus a vőlegény, hiszen az egyház az Övé – János csak vendég az esküvőn. Jézus mennyből való – János pedig földi. Jézus látta az Atyát – János pedig „tükör által homályosan” ismeri. És ami talán a legcsodálatosabb: Jézusban nem „mértékkel mérve” van a Lélek.

Milyen jó tudni Pünkösd óta, hogy a „nem mértékkel mért Lélek” a miénk is! Jézus így látta ezt előre: „Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Máté 10:20). Péter apostol pedig felkínálja: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2:38) Ezáltal történt meg, hogy: „Minden keresztény a testvérében a szeretet és jóakarat isteni azonosságát látta. Egy érdek győzedelmeskedett. A versengés egyetlen tere elnyelte az összes többit. A hívők egyetlen törekvése az volt, hogy megmutassák Krisztus jellemét, és hogy országának növekedését előmozdítsák. (Ellen Gould White: A Szentlélek eljő reátok 314.3)

Adja Isten nekünk is ugyanazt a bölcsességet mára, mint Keresztelő Jánosnak és a Szentlélek jelenlétét, úgy mint Jézusnak. Imádkozzunk ezért!