Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 5, 2008
A kis tettek jutalma "És aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát." Máté evangéliuma 10:42 Amikor jutalomról hallunk, azonnal arra gondolunk, hogy a háttérben valamilyen kimagasló eredmény van, hiszen jutalmat nem osztogatnak csak úgy. Más szóval a jutalom és a tett a fejünkben összekapcsolódik. Úgy gondolkodunk, ha jutalmat szeretnénk kapni, komolyan meg kell érte dolgozni. Végső soron ebben a világban a jutalom a jól végzett munka díjazása is egyben. Keresztényként ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy Isten jutalmára is így gondoljunk. Valljuk be őszintén, hogy amikor az Úr különböző áldásaira gondolunk, beleértve az örök élet ajándékát is, azonnal azok a tettek jutnak eszünkbe, amiket meg kell(ene) tennünk, vagy éppen el kell(ene) hagynunk, hogy a jutalom a miénk lehessen. Hajlamosak vagyunk arra is, hogy úgy gondolkodjuk, minél nagyobb jutalom van kilátásban, annál nagyobb tette
Ne félj, veled lesz az Úr! „Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” Józsué könyve 1:9 Minden kezdet nehéz. Duplán, ha vezető vagy. Triplán, ha olyan vezér után következel, aki olyan nagy volt, hogy a Biblia megemlíti róla (valószínűleg éppen az utódja), hogy nem fog még egy olyan próféta támadni, mint Mózes, akivel Isten szemtől szemben beszélt (5 Mózes 34:10). Egy ilyen vezető után odalépni a nép élére… nem kis bátorság kellett hozzá. Mózes meghalt. Az élet azonban megy tovább. Vagyis az élet könyörtelenül megy tovább. Akkor is, ha szeretnénk egy kicsit még időzni, akkor is, ha jó lenne egy kicsit az elmúlt idők felemlegetésében megrekedni. Lépni kell tovább. Új vezető kell. Nem lehet örökké siratni Mózest. 30 nap siratás alatt a szív könnyei is kiapadnak, utána már csak a mély fájdalom és az űr marad, de a könnyek elfogynak. Előre kell nézni. Egy komoly jelentőségű korszaknak vége. A
Új teremtés Krisztusban „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát.” Korinthusbeliekhez írt 2.levél 5. fejezet 17-18.vers Minden családban a gyermek megszületésekor megkezdődik a találgatás: Kire hasonlít ez a gyerek? A szeme tiszta anyja, a szája tiszta apja, és így tovább. Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, azt olvassuk: „képére és hasonlatosságára teremtette őket” (1Móz.1:26). S bár ez az istenképűség elsősorban lelki és szellemi síkon értendő, sajnos a bűneset miatt ezt nem sokáig élvezhettük. Mondhatni elvesztettük az igazi ’arcunkat’ és a bűn következtében mindenféle ’álarcot’ kezdtünk hordani. Valaki másra kezdtünk hasonlítani. Pál apostol e néhány sorban beszél arról, hogy Jézus emberré lételével, újjáteremti az eltorzult jellemábrázatunkat. Benne és csakis Benne láthatjuk meg azt, hogy kik
Apa, te miért örülsz? "Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak." 3János 1:4 Kedves olvasó! Amikor múlt héten olvasgattam az erre a napra szóló igét, egyetlen szócska jutott eszembe, amit szívem szerint mondanék róla: Ámen. Annyira egyértelmű, és az én szavaimmal van megfogalmazva, hogy tökéletesnek érzem így, ahogy van. Szívesen letérdelnék csupán, és hálát adnék Istennek, hogy szerepel a Szentírásban. Mégis írok. Nemcsak azért, mert ez az én reszortom ma, és mert talán többen várják, hanem mert válaszra késztet. Szeretnék válaszolni Istennek erre az ajándékára! Ha másképp akarnám megfogalmazni a fenti igét, az mondhatnám: „Nincs nagyobb gyötrelem annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekem(im) a hazugság útvesztőiben járnak.” Minden fájdalom közül talán a szülő gyermeke iránt érzett aggodalma a legpusztítóbb. Sátán pontosan tudja ezt, s mindent megtesz azért, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőséget. De ahogyan Jézus meg
A tolvaj és a Pásztor „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” János evangéliuma 10:10 Nemrégiben időpontot kért a feleségemtől az egyik ismerőse, mondván, hogy szeretne eljönni hozzánk. Nem mondta előre, hogy pontosan miért, de nem volt nehéz kitalálni. A szokásos tiszteletköröket átlépve a lényegre tért, hogy ne rabolja drága időnket. Elővett egy kis színes füzetet és mint egy bemutató diáit lapozva egy órás előadást tartott az élet értelméről, személyes céljainkról, biztonság utáni vágyunkról és a gondtalan anyagi jólét titkáról. Persze ő már megtalálta boldogságát és biztonságát, és a célja már csak az, hogy másokat is hasonló élethez segítsen. „Önzetlen” ajánlatának lényege az volt, hogy több tízezer forintot befizetve térjünk át egy bizonyos cég termékeinek használatára és a személyes kapcsolatainkat felhasználva másokat is vegyünk rá erre. Mindannyian vágyunk egy boldog, kiegyensúlyozott, minden szem
Isten küldetésében „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket.” János 3:34 MBT A féltékenység nem szörnyeteg, ami szétszaggat, sokkal inkább betegség, mely felemészt. A bibliában szép számmal vannak példák rá, hogy hatalomféltésből, szerelemféltésből, hírnévféltésből, pénzféltésből emberek feláldozták legbensőségesebb barátságukat, szerelmüket. Mindezt azért, hogy később annál kínzóbb lelkiismeret furdalással és gyásszal fizessenek önmaguk jellemével. Féltékenységtől hajtva, azt mondták Keresztelő Jánosnak tanítványai – akkor, amikor Jézus is már keresztelt tanítványaival: "Mindenki hozzá megy!" János ismerte a beteges féltékenység ellenszerét: elismerni, a másik csodálatra méltó vonásait a magam hiányosságainak fényében. Milyen jó lenne, ha bennünket is ez a lelkület kerítene hatalmába. Mennyi jót tudunk elsorolni másokról? Főleg azokról, akik a mi érdekeinket fenyegetik? Keresztelő János válaszában számba vesz szá