szombat, november 26, 2016

Ki véd meg engem?


"Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre."

Zsoltár 41,12-13

Ritkán fordul elő manapság, hogy az erős nem elpusztítja, hanem megvédi a gyengét. Egyik nap internetes barangolás közben találtam rá erre a különös történetre:
 Egy hatalmas tigris észrevett egy kis gidát a magas fűben. Egy pillanatra megdermedt, mint a ragadozók szoktak. A kis állat remegett mint a nyárfalevél. A szülei, a mamája sehol, hogy megvédjék. Ilyenkor teljesen természetes, hogy a hatalmas macska felfalja a védtelen prédát, de nem ez történt. Talán a gida gyámoltalansága, talán szomorú csendessége tette, de valami kiváltotta a csíkos bundásban a szülői ösztönöket. Nem erőszakosan, hanem védelmezőn lépett fel. Odament, megnyalogatta, teste melegével bátorította a védtelen jószágot. Milyen csoda!

Sajnos az embernek elegendő ellensége van ezen a világon ahhoz, hogy nehezen menjen a sora. Sokszor nálunk is farkastörvények uralkodnak. Az erős győz a gyenge felett. Kihasználja, eltiporja, felfalja, ha kell. Bukásainknak olykor sokan tapsolnak kárörvendően, mi pedig csak állunk védtelenül. Ki véd meg ekkor minket?

Az a különös, hogy Isten viselkedése teljesen hasonló ehhez a nagymacskához, aki az erdő királya. Azzal a különbséggel, hogy amíg ez a tigristől teljességgel szokatlan, addig a mi Atyánknál ez a természetes. Nincs nála hatalmasabb, erősebb, mégis Ő az, aki a leggyengébbet és a legelesettebbet is megvédi. Róla írták: "A megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a népek." (Máté 10,20-21)

péntek, november 25, 2016

Mire jó a diploma?

Mire jó a diploma?
Természetesen arra, hogy bekeretezzem, és felakasszam a falra, eltakarva vele egy kis tapétázási hibát.
Mire való az ismeret, a tudás? Hogy kérkedjek vele? Hogy lenézzek másokat, akiknek kevesebb van?
Mire való a pénz? Hogy felhalmozzam, semmit ne vegyek a legszükségesebbeken kívül, és évről évre kérkedjek vele, mennyit sikerült megint összekuporgatnom?
Mire jó a képesség, az adottság? Hogy örüljek neki, és még véletlenül se kamatoztassam, ne segítsek másokon, ne adjak belőle, nehogy elfogyjon?
Nem! Nem! Nem!
A diploma arra való, hogy elvégezzek egy olyan munkát, amit ennek megszerzése nélkül nehezen tudnék elvégezni.
Az ismeret, a tudás akkor jó, ha megosztom.
A pénz, ha átgondoltan, megfontoltan élek vele.
A képesség, az adottság, ha kamatoztatom.
Ma reggel ezt olvastam: „A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van az erők megnyilvánulásában is, de ugyanaz az Isten, aki mindenben, és mindenkiben megmutatja az erejét. A Lélek megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy HASZNÁLJON vele.” 
1Korintus 12:4-7.
Isten tálentumokat osztott, hogy azokat az Ő szolgálatában értékesítsük.
Nem öncélúan, hanem a közösségért.
Nem kérkedve, hanem szolgálva.
Nem elásva, hanem kamatoztatva. Azért kaptuk, hogy éljünk vele. Mert ha nem, belepi a por. Értéktelenné válik. Nem segítettünk, nem okoztunk örömöt vele másoknak.
Te is kaptál. Indulj el, és használd!
Utóirat:
1.)    Istentől kaptuk – nem a miénk
2.)    Azt adott, amit Ő akart – ne válogassunk! Egyszerűen fogadjuk el!

3.)    Használjuk – különben berozsdásodik.

csütörtök, november 24, 2016

Hibáink ellenére is értékelve

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
Pál első levele a korinthusi gyülekezetnek 15:58

Egy olyan hitközségben nőttem föl, ahol az ifjúságvezető sok gondot fordított arra, hogy a fiatalok közel kerüljenek Istenhez. Kirándulásokat, kreatív Biblia-köröket, filmklubot szervezett, és a vele folytatott személyes beszélgetéseket még most is vissza tudom idézni. Emlékszem, mikor először kért meg rá, hogy a következő Bibliatanulmányozás során én vezessem a beszélgetést. Azon a héten, mintha megtáltosodtam volna. Alig vártam, hogy hazaérjek a suliból, és már vettem is elő a tanulmányt. Többször is átolvastam, aláhúztam, az idézett bibliai szakaszokat gondosan kijegyzeteltem. Szóval alaposan fölkészültem – legalább is akkor azt gondoltam. Maga a Biblia-kör – utólag visszaidézve – nem sikerült túl jól, valószínűleg alkalmaztam a legtöbb kommunikációs hibát, amely egy beszélgetésvezetésben előfordulhat. De ebből én akkor nem sokat érzékeltem, lelkesedésem töretlen maradt. És talán nem is maga a téma motivált – bár jól emlékszem, Jézus második visszajöveteléről volt szó –, hanem az az érzés, hogy valaki megbízott bennem. Az ifjúságvezetőm értéket látott bennem, és ezért egy felelősségteljes feladatot bízott rám (még akkor is, ha valószínűleg ő is tudta, nem ez lesz az évszázad Biblia-köre). Az ő megbecsülése és értékelése is hozzájárult ahhoz, hogy ma is „szilárdan, rendíthetetlenül buzgólkodom az Úr munkájában”.

Ugyanakkor egykori ifjúságvezetőm egyszerűen csak rámutatott arra, hogyan működik Isten szeretete. Azóta többet megtudtam a Mindenhatóról, és az ő értékelése és megbecsülése képezi ma már lelki motorom üzemanyagának legnagyobb százalékát. És habár még ma is követek el kommunikációs hibákat, meg más jellegűeket is (sajnos), mégis tudom, hogy „fáradozásom nem hiábavaló”, mert mindez az „Úrban” van, mert mindezt Isten motiválja bennem.

Becsüljük hát meg a környezetünkben élő embereket – még akkor is, ha nem végzik tökéletesen munkájukat –, mert ezzel az értékeléssel Isten felé vezetjük őket.

szerda, november 23, 2016

Krisztusban maradni



„Maradjatok én bennem és én ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”
 (János evangéliuma 15. fejezet 4-5. vers)

"Én vagyok a Szőlőtő, ti a szőlővesszők" (Jn 15:5) - mondotta Krisztus tanítványainak… Krisztus azt mondta, hogy a vessző összeköttetése a szőlőtővel képviseli azt a kapcsolatot, amelyet nekik fenn kell tartaniuk vele.

A vesszőt beoltják az élő szőlőtőbe, és annak rostjai összeforrnak a rostokkal, erei az erekkel, s így a szőlőtő részeivé lesznek. A szőlőtő élete a szőlővessző életévé válik. Így a bűnökben és vétkekben halott lélek új életet kap, a Krisztussal való kapcsolat útján. Krisztusban, mint személyes Üdvözítőben való hit által formálódik ki a Krisztussal való egység. Ha a bűnös egyesíti gyengeségét Krisztus erejével, ürességét Krisztus teljességével, törékenységét Krisztus mindent elhordozó erejével, akkor egy értelemre jut Krisztussal.

Ezt a Krisztussal való egységünket, amely egyszer kialakult, fenn kell tartanunk… Ez nem véletlen kapcsolat, nem valami alkalmi összeköttetés. A vessző, részévé válik az élő szőlőtőnek. Az élet, az erő és a termékenység hatása a gyökértől a vesszőkig akadálytalan és állandó. A vessző nem maradhat élő a szőlőtőtől elválasztva.

Jézus ezzel azt fejezte ki: többé ti sem lehettek nélkülem. Azt az életet, amelyet tőlem kaptatok, csak a velem való folytonos közösségben őrizhetitek meg. Nálam nélkül nem győzhettek le egyetlen bűnt sem, s nem állhattok ellent a kísértéseknek.
 
A Krisztusban maradás, Lelkének az állandó birtoklását jelenti, azt, hogy életünket minden feltétel nélkül átadjuk az ő szolgálatára. A kapcsolat csatornáját mindig nyitva kell tartani az ember és Isten között.
 
Az mutatja meg, hogy valóban kapcsolatban vagyunk-e Krisztussal, hogy milyen a jellemünk és a magatartásunk. Ha nem termünk gyümölcsöt, akkor nem vagyunk igazán élő szőlővesszők, Krisztustól való elkülönülésünk olyan romlást foglal magába, amely éppen olyan teljes, mint amit a halott vessző ábrázol…  

Isten általunk akarja kinyilvánítani saját lényének a szentségét, a jóakaratot és irgalmasságot. Az Üdvözítő mégsem azt parancsolja nekünk, tanítványainak, hogy a gyümölcstermésért munkálkodjunk. Jézus csak azt mondja nekünk, hogy maradjunk őbenne…

Krisztus élete bennünk is ugyanazt a gyümölcstermést hozza, ami Őbenne látható volt. Krisztusban élve, Krisztushoz tartozva, Krisztus által támogatva, táplálékunkat Krisztustól szerezve, Krisztus életéhez hasonló gyümölcsöket terem a mi életünk is." (E.G. White: Jézus élete 'Ne nyugtalankodjék a ti szívetek' c. fejezetéből)

kedd, november 22, 2016

Itt vannak a nemesek!

„Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok.
Apostolok cselekedeteinek könyve 17. fejezet 11. verse



Pál Bérába érkezik, nem sokkal a thesszalonikai látogatás után. A testvérek segítik őt ide, ami egyébként nagyjából, 70 km-re lehet Thesszalonikától, és a mai neve Veria. A nyáron pont lehetőségem volt erre járni...

Pál nem vesztegeti az időt. Nincs gondolkodási időt, amit meg kell tenni, az nem várhat. Elég nagy és népes város volt Bérea, de kiesett a közlekedési útirányból, mivel a Via Egnatia-tól délre helyezkedik el. A történet megörökítője, Lukács, nem oszt meg velünk részleteket, nem tudjuk az útjának körülményeit, úgyhogy a kíváncsi természetünk nem lett kielégítve, de nem is ez a lényeg. Az Isten üzenetének közvetítőit az Úr védelmezi, és olyan embereket küld, akik segítenek az evangélium terjedésében.

Pált semmi sem bénítja meg, vagy lassítja le az üzenet átadásában. A mozgalmas utazás után, rögtön tanítással kezdi a szolgálatát, hogy minél több embernek elmondhassa: Krisztus él! Pál az Írások alapján hirdette Krisztust, az Írást tekintette bizonyságtétele hitelesítő mérlegének. Az Írás alapján igyekezett Krisztushoz vezetni azokat, akik ismerték Isten kijelentését.

„Ha hiszel Istenben és nincs Isten, akkor nem vesztettél semmit. De ha van Isten és nem hiszel benne, mindent elvesztettél.” (Blaise Pascal)

hétfő, november 21, 2016

A megváltás

És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. János evangéliuma 12:32

 
Jézus Krisztus nem csak a halála tényét, hanem annak módját is előre megmondta a tanítványainak: fel fogják emelni a földről, azaz keresztre fogják feszíteni. 

Ez a kivégzési mód lassú és fájdalmas halált volt hivatva okozni, és egyúttal elrettentésül szolgálni azok számára, akik a tanúi voltak.

Jézus szavai szerint azonban az Ő halála más lesz, mint a többi keresztrefeszítés. Másként hat majd mindazokra, akik felismerik, hogy ez esetben ki e gyötrelmes halál elszenvedője, és hogy ez értük is történt. Ahogyan Jézus élete gyógyulást és üdvösséget hozott a benne hívőknek, ugyanúgy a halála is – sőt, a halála még inkább, a halála igazán. Enélkül az életpéldája és tanításai sem segítenének rajtunk. A kereszt eseményeiben ölt testet Isten szeretetének bizonysága, aminél nagyobbat nem adhatott. Ezért is áll meg a tanács, hogy ha naponta egy órát azzal törtünk, hogy a keresztet szemléljük, akkor ez majd bennünket is felemel, Hozzá, a felemeltetett és a bűneinkért szenvedő Krisztushoz.   
 

vasárnap, november 20, 2016

Győztes vagy!

„Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”
Zsidókhoz írt levél 10:37-39 


Tudom, hogy képes vagy rá! Meg tudod csinálni! Én hiszek benned! 

Mikor hallottad utoljára ezeket vagy ehhez hasonló mondatokat, kedves Olvasó? Mikor bátorított valaki így? Mikor bátorított így valaki olyan, aki igazán fontos neked, akinek adsz a szavára? 

Mert sokkal könnyebb adni és kapni is az elkedvetlenítő szavakat. Sokkal könnyebb rájuk emlékezni, visszaidézni azt a keserű érzést a szívedben, mert épp valaki, akit szeretsz, nem hitt benned. Te sem hittél magadban, de pont egy kapaszkodóra lett volna szükséged, ami átlendít a holtponton, a reménytelenségen, és segít kihozni magadból az addig rejtőzködő győztest. 

De ma ne ezeken elmélkedj! Gondolj vissza a bátorításokra, keresd azokat a múltatban, és hegyezd ki rájuk a füledet a jelenben is! Ma emlékezz! Emlékezz arra, aki a közelmúltban vagy épp a távolabbiban megfogta a kezedet, a szemedbe nézett, és annyit mondott, "menni fog". Éld át újra azokat a pillanatokat, amikor valaki erőt adott neked a folytatáshoz. 

És most keresd ezeket a pillanatokat az Istennel való kapcsolatodban! Emlékezz arra, amikor a Mindenható lehajolt hozzád, és szavai erőt adtak megfáradt lelkedbe, felemelt a földről és te győztesként állhattál végül a csatamezőn az Ő oldalán. 

Ma reggel ugyanez az Isten szól hozzád: "Én tudom, mi vár rád ma és az előtted álló héten. Ismerem a félelmeidet, a kihívásokat. Mindenkinél jobban ismerlek téged, mert én alkottalak, és én sohasem hibázom. Te nem vagy a meghátrálás embere. Tudom, hogy most rettegsz a jövőtől és tele vagy kételyekkel magad iránt és irántam is. De győzni fogsz. Győztes vagy. Te nem fogod feladni, hanem belémkapaszkodsz, mert ismersz engem. Lehet, hogy most nem értesz, és úgy látod, az egész eddigi kapcsolatunk alapjait rázza meg a próba, de emlékezz rá, tudod, ki vagyok. A te Megváltód. A te Istened. És én is tudom, hogy Te ki vagy. Az én gyermekem. És az én gyermekem nem adja fel. 

Hát kapaszkodj belém! Ragadd meg a kezemet, és együtt túljutunk ezen a nehézségen is! Együtt túljutunk mindenen. Együtt."