Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július 10, 2016

Mit hoz a jövő?

Kép
" Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik." Ézsaiás 46,9-10 Egy bölcs tanárom mondta mindig: "A jövőnk alapja, hogy ma tanultunk-e valamit a saját múltunkból." Nem csupán arra gondolok, hogy ismerjük-e a saját történelmünket. Nem is csak arra, hogy megbántuk-e az elkövetett hibáinkat és tanultunk-e belőlük, hogy ne kövessük el újra. Többről van szó. Az igazi kérdés az: Látjuk-e az emberiség történelmében a cselekvő Istent? Ha most legyintettél egyet, ne aggódj, megértelek. Valamikor én is ezt tettem, de ma mégis másképpen gondolom. Szeretném elmondani, miért. 1. Úgy gondolom, szükségem van arra, hogy értelme, célja legyen az életemnek. Egyszerűen jönnöm kell valahonnan és tartanom kell valahová. Ha a semmiből jőve a semmibe tartok, akkor valóban szü

Az engedelmesség áldása

Kép
„Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai.”  Ézsaiás 48:18. Ahogy ma reggel elolvastam a fenti Igét, őszintén szólva, nem nagyon értettem. Hogyan lehet az engedelmességet, az Istenre figyelést a folyóvízhez hasonlítani. Nekem a folyóvízről a méltóságteljes hömpölygés, a folyamatosság és az üde zöld környezet képe ugrik be elsőként. Aztán több fordításban is elolvastam ezt a bibliaverset, és egyikben így találtam: „Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak! Akkor most békességed és jóléted olyan bőséges volna, mint az áradó folyóvíz. Igazságod olyan lenne, mint a tenger, dagály idején.” (WBTC) Mennyi fölösleges kudarctól, szenvedéstől megkímélhettük volna önmagunkat, ha annakidején hallgatunk szüleinkre, ha nem mindent magunk akartunk volna kipróbálni, ha elhittük volna, hogy igazuk van, ha nem kérdőjeleztünk volna meg olyan sok dolgot. Nos, így van velünk Isten is. Engedelmességet kér, de pontosan

Az apai szeretet

Kép
„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” Ézsaiás könyve 49:15-16 Olvastam egyszer egy hátborzongató történetet. 1992-ben esett meg az angliai Liverpool egyik külvárosában. Két tizenéves fiú, Robert és Jon elcsaltak egy hétéves kisfiút, James Bulgert a metrósínekhez vezették, és egy óvatlan pillanatban belökték a szerelvény elé, majd gyorsan távoztak a helyszínről. A kisfiú halála megrázta az egész várost. A rendőrség hamar ráakadt Robertre és Jonra, és mint gyanúsítottat hallgatták ki őket. A két fiú természetesen mindent tagadott, "ők nem ismerték az áldozatot", "abban az időben nem is tartózkodtak abban a városrészben", "sőt aznap egymással sem találkoztak", és így tovább. A fiúk állításai azonban valahogy nem illettek össze. Ekkor Robert apja, aki szintén jelen volt a tárgyaláson, arra k

Jézus örök szava

Kép
„ Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. ” (Máté evangéliuma 24. fejezet 35.vers) Ó, hányszor kérdeztem már: Uram, ezt most miért engedted, engeded meg? Miért van az, hogy a gonoszoknak minden sikerül? Miért boldogulnak jobban azok, akik erőszakkal átgázolnak másokon? Nekünk pedig, akik hiszünk, miért kell annyi nehézségen, betegségen, stb. átmenni? És amire ilyenkor mindig rájövök, hogy az Istenben való ’csalódásom’ valódi oka az, hogy nem az én forgatókönyvem szerint alakultak, alakulnak az események, és hogy olyan dolgokat kérek számon rajta, amit Ő sohasem ígért. Ugyanakkor az evangéliumokat olvasva, kissé megnyugszom, mert látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Hiszen a tizenkettőnek is volt egy jól behatárolt messiásképe és mikor Jézus kilépett az általuk megkoreografált szerepből azonnal értetlenkedni kezdtek. Különösen, mikor a szenvedésről és a haláláról beszélt nekik. Vagy, mint itt Máté 24. fejezetében nemzeti büszk

Figyelmeztetés!

Kép
„...Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Máté evangéliuma 24. fejezet 24. verse Ha tudnánk, hogy a miniszterelnök ma délután 5 órakor a lakásunkba érkeznénk, hogyan várnánk? Az egész házat kitakarítanánk, a nagytakarítás ideje lenne ez. Az összes ablakot lemosnánk a szőnyeget, kitakarítanánk, az asszonyok megfőznék a finomabbnál finomabb ételeket természetesen több fogásosat. A férfiak a kertet rendezgetnék, a kerti ülűgarnitúrát, vagy éppen a kerítést vagy az ajtót festené le, hogy mire jön miniszter, mindent a legtökéletesebben találjon (ne legyünk ebben a miniszteri kérdésben érzelmeinktől vezéreltek). Ahogyan a vendéget várjuk és készülünk ahhoz hasonlóan kell az Urat várni! Várni úgy, hogy konkrétan nem tudjuk, hogy mikor jön el. Tehát az időpont kérdéses, de az eljövetele viszont tény. Ha valamilyen változást élünk át, akkor előbb vagy utóbb hozzá simulunk a bennünket érő változáshoz. Ha meglátjuk

Tolvaj vagy Életadó?

Kép
"A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek." János evangéliuma 10:10   Számodra mit jelent a bővelkedő élet? Amikor korlátozás nélkül megkaphatsz mindent, amire csak vágysz? Sokan – talán nem tudatosan – ezt várják Isten követésétől. Keserűvé válnak, amikor elvárásaikban csalódnak, és úgy érzik Isten megfosztja őket valamitől, ami jó, ami nekik járna. Számukra inkább tűnik Isten a boldogságuk akadályának, mint forrásának; tolvajnak, aki megfoszt a boldogságtól, mint életadónak. Figyeljük meg Jézus szavát: „azért jöttem, hogy életük legyen és bővelkedjenek.” Első helyen áll az, hogy életük legyen, és ehhez járul a bővelkedés. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bővelkedő életünk legyen. Isten szándéka több annál, minthogy napról napra felébredve viszonylag jólétben éljünk. Ő örök életet akar adni nekünk (vö. 1Timótheus 2.4). Azt akarja, hogy ne ma

Jó tett helyében...

Kép
„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” Pál levele a galatákhoz 6:9 Már régen magad mögött hagytad a népmesék cifra mintát éneklő madarait, megjártad az Üveg-hegyet és az azon túli vidéket, harcoltál a hétfejű sárkánynál is félelmetesebb ellenségekkel. De hiába szólítottad öreganyádnak a rőzsét gyűjtögető anyókát, hiába mentél el az Óperenciás-tengerig hétmérföldes csizma nélkül, mezítláb, nem lett tiéd a fele királyság, és rá kellett jönnöd, hogy a való életben más törvények uralkodnak, mint a mesék tündér-világában. Itt a Földön sokszor minden a visszájára fordul. Rosszat kapsz, pedig a segítségért cserébe nem az árulás lenne a fiztség. Már bölcs Salamon is megírta, hogy  „nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” (Prédikátor 9:11) Akkor mégi