szombat, július 16, 2016

Mit hoz a jövő?


" Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik."

Ézsaiás 46,9-10

Egy bölcs tanárom mondta mindig: "A jövőnk alapja, hogy ma tanultunk-e valamit a saját múltunkból." Nem csupán arra gondolok, hogy ismerjük-e a saját történelmünket. Nem is csak arra, hogy megbántuk-e az elkövetett hibáinkat és tanultunk-e belőlük, hogy ne kövessük el újra. Többről van szó. Az igazi kérdés az: Látjuk-e az emberiség történelmében a cselekvő Istent?

Ha most legyintettél egyet, ne aggódj, megértelek. Valamikor én is ezt tettem, de ma mégis másképpen gondolom. Szeretném elmondani, miért.

1. Úgy gondolom, szükségem van arra, hogy értelme, célja legyen az életemnek.
Egyszerűen jönnöm kell valahonnan és tartanom kell valahová. Ha a semmiből jőve a semmibe tartok, akkor valóban szükségtelen volt az itt töltött időm. Az kevés nekem, hogy része vagyok az emberiség láncolatának és az egyetlen jó, hogy valameddig majd az utódok gondolnak még rám, aztán elmerülök a feledés tengerében.

2. A történelemben mindennek célja és értelme van.
Az emberiség előre halad egy vég felé és nem egy állandó körforgásban él, ahol saját történelmét ismétli újra és újra, hogy visszajusson megint a kezdőpontra. A történelem vonala egy egyenes és nem egy önmagába visszaforduló kör. Nem tagadom, rengeteg minden ismétlődött és ismétlődik, de ennek az oka leginkább, hogy nem akarunk tanulni a hibáinkból.

3. Talán ez a legfontosabb ok: A Bibliában szereplő próféciák.
1990-től folyamatosan foglalkozom a Szentírás jövőre vonatkozó kijelentéseivel. Ez nem csupán azt jelenti, hogy az érdekelne, mi történik majd az én jövőmben, hanem azt, hogy Istennek milyen kijelentései voltak a történelem során az akkori jövővel kapcsolatban és azok, hogyan teljesedtek. Kevesen tudják, hogy a próféciák nagy része viszonylag könnyen megérthető, különösen azok, amelyek már beteljesedtek. Amikor azokat az ószövetségi szakaszokat tanulmányoztam, amik a Messiás eljövetelét és szolgálatát jövendölték meg, elképedtem azon, hogy azok az írók, akik különböző időben és helyen éltek, és sokan közülük nem is ismerték a másik munkásságát, hogyan tudtak ilyen egységes, helytálló kijelentést tenni Jézus Krisztusról. De még ennél is megdöbbentőbb volt azoknak a nagyívű kijelentéseknek a vizsgálata, amik a próféták korától egészen napjainkig foglalják össze az emberiség történetét. Ilyen a Dániel könyve 2. 7-9. fejezetei, Máté 24-25. fejezetei és a Jelenések könyve. Nem akarom most ezeket ismertetni, csak egy gondolatot hagy osszak meg most. Ha ezeknek a próféciáknak a történelmi múltra vonatkozó részei már igaznak bizonyultak, akkor mit gondolunk arról, hogy be fognak-e teljesedni a jövőre vonatkozó részei is? Be fog-e teljesedni az utolsó egybehangzó kijelentés is, hogy végül Jézus Krisztus második eljövetele fogja lezárni az emberiség történelmét?

péntek, július 15, 2016

Az engedelmesség áldása

„Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai.” 
Ézsaiás 48:18.
Ahogy ma reggel elolvastam a fenti Igét, őszintén szólva, nem nagyon értettem. Hogyan lehet az engedelmességet, az Istenre figyelést a folyóvízhez hasonlítani. Nekem a folyóvízről a méltóságteljes hömpölygés, a folyamatosság és az üde zöld környezet képe ugrik be elsőként.
Aztán több fordításban is elolvastam ezt a bibliaverset, és egyikben így találtam: „Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak! Akkor most békességed és jóléted olyan bőséges volna, mint az áradó folyóvíz. Igazságod olyan lenne, mint a tenger, dagály idején.” (WBTC)
Mennyi fölösleges kudarctól, szenvedéstől megkímélhettük volna önmagunkat, ha annakidején hallgatunk szüleinkre, ha nem mindent magunk akartunk volna kipróbálni, ha elhittük volna, hogy igazuk van, ha nem kérdőjeleztünk volna meg olyan sok dolgot. Nos, így van velünk Isten is. Engedelmességet kér, de pontosan azért, mert tudja, hogy abból milyen áldás származik számunkra. Mi meg mindent megkérdőjelezünk, felülbírálunk, aztán összetörünk: Uram, miért engedted meg ezt? Hol voltál, amikor ez a rettenet történt? Holott, ha figyeltünk volna Rá, akkor békességünk és jólétünk olyan lenne, mint az áradó folyóvíz. Kiapadhatatlan. Méltóságteljes. Meghökkentő.
Merjük végre elhinni, hogy az az Alkotó, aki megteremtett, létrehozott, tervet készített, tudja, mi válik javunkra. Nem önkényesen kér engedelmességet, hanem mert meg szeretne óvni egy jó pár kudarcélménytől.

Merjük már végre úgy igazán letenni életünket a kezébe, és hagyjuk is ott. Ne kapkodjuk vissza, mondván: ’ezt én jobban tudom!’ Dehogyis tudjuk jobban! Összekuszálni, igen. De kibogozni? Tegyük életünk irányítását Isten szerető kezébe, és ha engedelmességet kér, tegyük azt! „Akkor most békességed és jóléted olyan bőséges volna, mint az áradó folyóvíz. Igazságod olyan lenne, mint a tenger, dagály idején.”

csütörtök, július 14, 2016

Az apai szeretet

„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.”
Ézsaiás könyve 49:15-16

Olvastam egyszer egy hátborzongató történetet. 1992-ben esett meg az angliai Liverpool egyik külvárosában. Két tizenéves fiú, Robert és Jon elcsaltak egy hétéves kisfiút, James Bulgert a metrósínekhez vezették, és egy óvatlan pillanatban belökték a szerelvény elé, majd gyorsan távoztak a helyszínről. A kisfiú halála megrázta az egész várost. A rendőrség hamar ráakadt Robertre és Jonra, és mint gyanúsítottat hallgatták ki őket. A két fiú természetesen mindent tagadott, "ők nem ismerték az áldozatot", "abban az időben nem is tartózkodtak abban a városrészben", "sőt aznap egymással sem találkoztak", és így tovább. A fiúk állításai azonban valahogy nem illettek össze. Ekkor Robert apja, aki szintén jelen volt a tárgyaláson, arra kérte a bíróságot, had beszéljen négyszemközt a fiával. Kivezették őket egy külön szobába, és mikor csak ketten voltak, az apa fia vállára tette a kezét, és a következőket mondta: „Robert, fiam! Tudd meg, hogy bármit tettél is, én, az édesapád, akkor is nagyon szeretlek!” Robert visszatért a terembe, és egyszerűen vallott: „Én öltem meg James Bulgert.”

Bármilyen döbbenetes, Robert apjának a szeretete ott van minden apa – vagy legalább is a legtöbb apa – szívében. Mi apák, feltétel nélkül szeretjük gyermekeinket. Ezen még az sem változtat, ha fiúnk, vagy lányunk valami rosszat tesz, vagy élete rossz irányba halad. Ez – ahogyan a fönti történet mutatja – akkor is érvényes, ha gyermekünk bűnözővé válik.

Erről – sőt, még ennél is mélyebb – szeretetről beszél Ézsaiás, amikor az Isten emberhez fűződő viszonyát mutatja be. Akár mit is tettünk, akár milyen múltunk van, akár mit rejtegetünk, ő szeret minket. Ha egy kicsit is magunkhoz engedjük a Mindenhatónak ezt a szeretetét, akkor az átformálja életünket. Megtehetjük ez már ma reggel is…

szerda, július 13, 2016

Jézus örök szava



Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.
(Máté evangéliuma 24. fejezet 35.vers)


Ó, hányszor kérdeztem már: Uram, ezt most miért engedted, engeded meg? Miért van az, hogy a gonoszoknak minden sikerül? Miért boldogulnak jobban azok, akik erőszakkal átgázolnak másokon? Nekünk pedig, akik hiszünk, miért kell annyi nehézségen, betegségen, stb. átmenni?

És amire ilyenkor mindig rájövök, hogy az Istenben való ’csalódásom’ valódi oka az, hogy nem az én forgatókönyvem szerint alakultak, alakulnak az események, és hogy olyan dolgokat kérek számon rajta, amit Ő sohasem ígért.

Ugyanakkor az evangéliumokat olvasva, kissé megnyugszom, mert látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Hiszen a tizenkettőnek is volt egy jól behatárolt messiásképe és mikor Jézus kilépett az általuk megkoreografált szerepből azonnal értetlenkedni kezdtek.

Különösen, mikor a szenvedésről és a haláláról beszélt nekik. Vagy, mint itt Máté 24. fejezetében nemzeti büszkeségük, a Templom pusztulásáról szól. Mikor? Hogyan? Kérdezik sorban. Ez a világvégével egyenlő!

Világvége? Ó, hányan csalódtak és fognak csalódni a jövőben is, mikor Jézus nem az általános elképzelés szerint zárja le a bűn történelmét. Mikor világi vagy vallási nagyhatalmak játékát lesve kiáltják; ez már a vég!

Akkor megszólal Jézus: Ez még nem az! Előbb benned és általad kell, hogy megszólaljon az Isten országának evangéliuma (14.vers). Előbb döntened és mindenkinek döntenie kell e hívó szó mellett vagy ellen.

A különböző összeesküvés elméletek keresgélése, gyártása, a világ eseményein való sopánkodás, vagy az önsajnálat helyett, készülj Jézus visszajövetelére megfogadva az Ige szavát:

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.

Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én útjaim, így szól az Úr!

Az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok,” (Ézs.6-11)

kedd, július 12, 2016

Figyelmeztetés!

„...Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”
Máté evangéliuma 24. fejezet 24. verse


Ha tudnánk, hogy a miniszterelnök ma délután 5 órakor a lakásunkba érkeznénk, hogyan várnánk? Az egész házat kitakarítanánk, a nagytakarítás ideje lenne ez. Az összes ablakot lemosnánk a szőnyeget, kitakarítanánk, az asszonyok megfőznék a finomabbnál finomabb ételeket természetesen több fogásosat. A férfiak a kertet rendezgetnék, a kerti ülűgarnitúrát, vagy éppen a kerítést vagy az ajtót festené le, hogy mire jön miniszter, mindent a legtökéletesebben találjon (ne legyünk ebben a miniszteri kérdésben érzelmeinktől vezéreltek).

Ahogyan a vendéget várjuk és készülünk ahhoz hasonlóan kell az Urat várni! Várni úgy, hogy konkrétan nem tudjuk, hogy mikor jön el. Tehát az időpont kérdéses, de az eljövetele viszont tény.


Ha valamilyen változást élünk át, akkor előbb vagy utóbb hozzá simulunk a bennünket érő változáshoz. Ha meglátjuk Jézust eljönni nem lesz mihez idomulni, mert azt az előtt kell megtenni, mielőtt még visszajönne. Talán ez egyeseknek kicsit furcsán hangzik. Hogy is tudnék valamihez alkalmazkodni, amit még csak nem is ismerek. Azonban szeretném mindenkinek elmondani, hogy tudunk alkalmazkodni Hozzá a saját környezetünkben. Sokat hallottam arról, hogy a keresztény befolyás milyen pozitív hatást gyakorol a környezetükre. Egy valódi keresztény család befolyása nagyon is tetszetős annak, aki kívülről szemléli (és természetesen annak is felüdítő, aki gyakorolja). Ezt a biblia úgy nevezi, hogy legyél fény, legyél világosság a világ számára. Lássák az emberek a jó cselekedeteket, amelyek a mennyi Atyát dicsőítik meg és nem saját magunkat.

hétfő, július 11, 2016

Tolvaj vagy Életadó?



"A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek."
János evangéliuma 10:10
 Számodra mit jelent a bővelkedő élet?
Amikor korlátozás nélkül megkaphatsz mindent, amire csak vágysz? Sokan – talán nem tudatosan – ezt várják Isten követésétől. Keserűvé válnak, amikor elvárásaikban csalódnak, és úgy érzik Isten megfosztja őket valamitől, ami jó, ami nekik járna. Számukra inkább tűnik Isten a boldogságuk akadályának, mint forrásának; tolvajnak, aki megfoszt a boldogságtól, mint életadónak.


Figyeljük meg Jézus szavát: „azért jöttem, hogy életük legyen és bővelkedjenek.” Első helyen áll az, hogy életük legyen, és ehhez járul a bővelkedés. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bővelkedő életünk legyen. Isten szándéka több annál, minthogy napról napra felébredve viszonylag jólétben éljünk. Ő örök életet akar adni nekünk (vö. 1Timótheus 2.4). Azt akarja, hogy ne maradjunk élőhalottak a bűneink miatt, hanem hív bennünket önmagához, az élet forrásához. Krisztus azért jött, hogy megváltson bennünket, megtisztítson az életünket tönkretevő bűntől, és helyreállítsa Istennel a kapcsolatunkat. Abban, hogy hozzá forduljunk segítségért, nagyon sokszor a bőség akadályoz meg minket. Egyszerűen nem érezzük, hogy szükségünk van rá. Ha baj van, akkor esetleg keressük őt, akkor teljes szívből kérjük a segítségét, de egyébként jól elvagyunk magunkban. Emiatt Istennek sokszor össze kell törnie bennünket, fel kell forgatnia az életünket. Ilyenkor úgy érezzük, mintha ellenünk fordult volna, pedig éppen az ellenkezője történik: értünk küzd.

Az elveszés kockázata nélkül akarja megáldani életünket
Isten számára fontos az üdvösségünk, de még többre vágyik: bővelkedő életet akar adni nekünk, annak a kockázata nélkül, hogy elveszítjük Őt és az örök életet. Ezért minden mértéket meghaladó módon biztosítja számunkra mindazt, amire szükségünk van az üdvösséghez. A „kegyelem és igazság ajándékának bővelkedésében” (Római levél 5:17) részesültünk, mindennel megajándékozott minket Krisztusban, amire az istenfélő, engedelmes élethez szükségünk van (vö. Efézusi levél 1:3; 2Péter 1:3-4). Ha pedig meggyógyította a lelkünket, helyreállította az Atyával a szeretetkapcsolatunkat, akkor meg akarja adni „szívünk kéréseit” (vö. Zsoltár 37:4)

„Az egész mennyet érdekli az ember boldogsága. Mennyei Atyánk egyetlen teremtménye elől sem zárja el az öröm útjait. Csak azt kívánja, hogy azokat az élvezeteket kerüljük, melyek szenvedéseket és keserű csalódásokat okoznak, melyek életünket szerencsétlenné teszik, s végül a boldogság és a menny kapuját is elzárják előlünk. A világ Megváltója elfogadja az embereket úgy, ahogy vannak, minden vágyukkal, gyengeségükkel és tökéletlenségükkel együtt. Szent vérével nemcsak bűneinktől megtisztítani és megváltani akar bennünket, hanem mindazok forró vágyát is ki akarja elégíteni, akik készségesen felveszik magukra igáját és hordozzák az Ő terhét. Békét és nyugalmat kíván nyújtani mindazoknak, akik az élet kenyeréért jönnek Hozzá.” (Ellen Gould White: Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezet)


Megáldhat-e ma kockázat nélkül?


vasárnap, július 10, 2016

Jó tett helyében...

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.”
Pál levele a galatákhoz 6:9


Már régen magad mögött hagytad a népmesék cifra mintát éneklő madarait, megjártad az Üveg-hegyet és az azon túli vidéket, harcoltál a hétfejű sárkánynál is félelmetesebb ellenségekkel. De hiába szólítottad öreganyádnak a rőzsét gyűjtögető anyókát, hiába mentél el az Óperenciás-tengerig hétmérföldes csizma nélkül, mezítláb, nem lett tiéd a fele királyság, és rá kellett jönnöd, hogy a való életben más törvények uralkodnak, mint a mesék tündér-világában.

Itt a Földön sokszor minden a visszájára fordul. Rosszat kapsz, pedig a segítségért cserébe nem az árulás lenne a fiztség. Már bölcs Salamon is megírta, hogy  „nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” (Prédikátor 9:11)

Akkor mégis, mi értelme jónak lenni? Mi értelme törekedni az igazságra? Mi értelme törvényesen élni? Vagy csak a jutalomért próbálkozol azzal, hogy jó legyél? Van még egyáltalán olyan kegyes cselekedet, melyhez semmilyen önző érdek nem csatlakozik? 

Isten látja tehetetlen vergődésedet a kérdések áradatában, és ma reggel a talányok helyett szeretne utat mutatni neked. Mindannak ellenére, ami a világban van, ahogy a világ működik, te törekedj mégis a jóra! Nézd Jézus Krisztus életét, és gondolkozz el azon, megérte-e neki? Megérte megvendégelni több, mint 5000 embert annak tudatában, hogy nagy részük Barabbást fog kiáltani? Megérte az utolsó vacsorán megmosni az áruló lábát? Megérte gyógyulást adni 10 leprásnak tudva, hogy csak egyetlen egy fog visszamenni, megköszönni? 

Isten ma üzen neked: megérte. Megéri. Mert csak így érdemes élni a világban. Mert így Ember az ember. Mert erre lettünk teremtve. Mert legbelül benned és bennem is ott lüktet az Istentől kapott élet, ami hajt a jóra. 

Hát éljünk jól! És ne számítson a jutalom! Ma reggel határozd el magadat velem, hogy nem azt nézzük, mit kapunk cserébe. Nem számolgatunk, nem sakkozunk, nem mérlegeljük, ki jár majd jobban, hanem tesszük azt a jót, amire Jézus sarkall minket. 

Ma reggel határozzuk el magunkat arra, hogy ápoljuk az Istennel való kapcsolatunkat, és folytatjuk azt, amit Jézus megkezdett. Akkor is, ha mások észreveszik, és akkor is, ha itt a Földön semmi jutalom nem jár érte. Hidd el, Isten nem siklik el az áldozataid felett, ő mindent feljegyez. És Ő soha nem feledkezik el a jutalomról sem. 

Hát élj mától fogva Jézus lábnyomában, és tedd mindazt, amit Ő diktál neked!