szombat, január 16, 2016

Magától növekszik...


"És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett."

Márk 4,26-29

"A magvetőről szóló példázat számos kérdést vetett fel az emberekben. A hallgatók közül egyesek arra következtettek, hogy Krisztus nem fog földi birodalmat alapítani. Sok embert kíváncsivá tett, másokat elbizonytalanított. Látva tanácstalanságukat, Krisztus más példákat is mondott, hogy figyelmüket a földi birodalomról arra a munkára irányítsa, amelyet Isten hatalma végez a lélekben... A magról szóló példázat tanúsítja Isten munkáját a természetben. A mag önmagában hordja a csírázás képességét, amelyet Istentől kapott. Önmagától azonban nem hajt ki. Az embernek is megvan a szerepe a mag kifejlődésében... Neki kell a földet megművelnie. De van egy határ, amelyen túl semmit sem tehet. Semmilyen emberi erő vagy bölcsesség nem képes a magból előhozni az élő növényt... A magban élet van, a talajban erő, de ha a Végtelen Hatalom nem munkálkodna éjjel és nappal, a mag nem hozna termést... Amilyen a földi, olyan a lelki magvetés is. A szív talajának előkészítése és a magvetés az igazság tanítójának feladata. De az a képesség, amely életet teremt, egyedül Istentől származik. Van egy határ, amelyet az ember nem léphet túl. Az Igét nekünk kell hirdetnünk, de az a hatalom, amely a lelket megeleveníti, igazzá teszi és hálaadásra indítja, nem a mienk. Emberi erőnél nagyobb az az erő, amelynek igehirdetésünket kísérnie kell. Csak Isten Lelke által lesz az Ige "élő és ható", örök életre megújító hatalommá... A magvető munkája hitből végzett munka. A mag csírázásának és növekedésének titkát a magvető nem értheti meg. De bízik azokban az erőkben, amelyek által Isten élteti a növényvilágot. A mag elvetésekor látszólag eldobja a drága gabonát, amely családja kenyere lehetne. Pedig csak azért mond le pillanatnyilag e hasznos dologról, hogy többet kapjon vissza helyette. A magot abban a reményben veti el, hogy a sokszorosát gyűjti majd be az aratás idején. Krisztus szolgáinak is az aratás reményében kell dolgozniuk...Mi csak dolgozzunk, és az eredményt bízzuk Istenre!... A mag kicsírázása a lelki élet kezdetét ábrázolja; a növény növekedése pedig a keresztény növekedés csodálatosan szép példája. Ahogy a természet mutatja, úgy van a kegyelem világában is. Fejlődés nélkül nincs élet. A növény vagy fejlődik, vagy meghal. A keresztény életben való fejlődés éppoly csendes, észrevétlen, de állandó, mint a növény növekedése. Életünk tökéletes lehet a fejlődés minden szakaszában; és ha Isten szándéka valóra válik bennünk, akkor állandóan előrehaladunk. A megszentelődés az egész élet munkája... A növény fejlődik azáltal, hogy beépíti mindazt, amit Isten rendelt élete fenntartására. Gyökereit a földbe ereszti. Merít a napfényből, harmatból és esőből. Magába szívja a levegő éltető kincseit. Így kell a kereszténynek is a mennyeiekkel együttműködve fejlődnie. Érezve tehetetlenségünket, ragadjuk meg a mélyebb tapasztalatok szerzésére kínálkozó alkalmakat! Miként a növény gyökeret ereszt a talajban, nekünk is mélyen meg kell gyökereznünk Krisztusban... A búza "először füvet" növeszt, "azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban". A magvetésnek és a növekvő növény gondozásának a gabonatermés a célja. A gazda kenyeret akar az éhezők számára, és magot, hogy később is arathasson. A mennyei Gazda is várja az aratást, munkája és áldozata jutalmát... A keresztény ember Krisztus képviselője a világban, hogy lelkeket mentsen.
  Az énközpontú életben nem lehet növekedés, sem gyümölcstermés. Ha elfogadtad Krisztust személyes Megváltódnak, akkor igyekezz önmagadat elfelejtve másokon segíteni! Beszélj Krisztus szeretetéről és jóságáról! Végezz el minden kínálkozó feladatot! Érezz felelősséget másokért, és minden hatalmadban álló eszközzel igyekezz megmenteni az elveszetteket! Ha befogadod Krisztus Lelkét az önzetlen szeretet és másokért való szolgálat lelkét -, magad is növekszel és gyümölcsöt teremsz. A Lélek ajándékai beérnek jellemedben. Hited nő, meggyőződésed elmélyül, szereteted tökéletes lesz. Egyre jobban tükrözöd Krisztust mindenben, ami tiszta, nemes és szép... Nemcsak az a kiváltsága minden kereszténynek, hogy várja, hanem hogy siettesse is a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét. (2 Péter 3,12) Ha mindazok, akik Krisztus nevét vallják, gyümölcsöt teremnének dicsőségére, gyorsan befejeződne az evangélium magvetése az egész világon; az utolsó termés is hamar beérne, és Krisztus eljönne, hogy begyűjtse a drága gabonát."

Részletek E. G. White: Krisztus példázatai című könyvének az "Amíg a magból termés lesz" fejezetéből.


péntek, január 15, 2016

Aggodalom vagy hála

„Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt!” 
Filippi 4:6.

Ma reggel egy gyönyörű csokor virágot szeretnék átadni neked. Kigyűjtöttem néhány aggódásról és háláról szóló Igehelyet. Imádkozva gondold át őket. Válaszd ki közülük azt, ami ma a legközelebb áll hozzád, tanuld meg, és próbálj aszerint élni.
Ne félj, ne aggódj!

Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz. Józsué 1:9

Monda ezek után Dávid Salamonnak, az ő fiának: Légy bátor és erős, és kezdj hozzá, semmit ne félj, és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lesz, téged el nem hagy, tőled el sem távozik, míg elvégzed az Úr háza szolgálatának minden művét. 1Krónika 28:20

És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek, és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. 2Krónika 20:15.

Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúra jön, az Isten, a ki megfizet, ő jön, és megszabadít titeket! Ézsaiás 35:4.

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Ézsaiás 41:10.

És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Ézsaiás 43:1.

És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És amikor szólt velem, megerősödtem, és mondtam: Szóljon az én Uram, mert megerősítettél engemet. Dániel 10:19.

Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr! Joel 2:21.

Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. Lukács 12:32.

Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek! 2Krónika 20:20.

Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lesz; de bízzatok: én meggyőztem a világot. János 16:33.

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. Filippi 4:6.

Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem. Zsoltár 62:6.

Mert te vagy az én reménységem, oh, Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Zsoltár 71:5.

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. Zsoltár 73:28.

Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem. Zsoltár 119:114.

Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész. Példabeszédek 10:28.

A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kívánság életnek fája. Példabeszédek. 13:12.

A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk. Róma 5:5.

Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reméli is azt? Róma 8.24







csütörtök, január 14, 2016

Isten népe Korinthusban

Apollón temploma Korinthusban
„Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.”
Apostolok Cselekedetei 18:9-10

Korinthus egy virágzó kereskedőváros volt az i.sz. 1. században. Két kikötővel rendelkezett. Lekhaio nyugatra nézett, és a Földközi-tenger nyugati medencéjét kapcsolata össze a várossal. Kenkhrea (ApCsel 18:18) pedig keletre irányult, és ezáltal Korinthust a nagy múltú keleti hellenisztikus központokkal kötötte össze. Ezek a kikötők ma már részben, vagy egészben a tenger alatt vannak, de a 2015-ben induló búvár-régészeti feltárás is azt bizonyítja, hogy hatalmas mennyiségű vagyon folyt át Korinthus kikötőin.

Lekhaio elsüllyedt kikötője

A nagy hajóforgalom azonban nem csak gazdagságot, hanem rossz erkölcsöt is hozott a városba. A világjáró utazókat, tengerészeket, kereskedőket számos italmérésben, vagy éppen nyilvános házakban szolgálták ki. Emellé társult még Korinthus vallási sokszínűsége. Apollón volt a város hivatalos védőistene, de mellette Aphroditének, a szerelem istenének is hódoltak, akit kultikus prostitúcióban tiszteltek. Az ősi istenek mellett megjelentek a keleti misztérium-vallások is, ilyen volt Korinthusban az egyiptomi Ízisz kultusza. A tagok titkos beavatásban részesültek, mely által – hitük szerint – magasabb rendű emberekké váltak. A városban régi hagyománya volt mindemellett a zsidó közösségnek is.
 
Vízalatti régészek Lekhaio mólojánál
Egy ilyen erkölcsileg züllött, vallásilag pluralista városba érkezett Pál valamikor az i.sz. 50-es évek elején. Ugyanakkor erről a városról mondja Isten, hogy „sok népem van ebben a városban”. Csak nem azt akarja mondani a Mindenható, hogy ő még ezekkel az erkölcstelen pogány emberekkel is szóba akar állni? Csak nem arra akarja rávenni a szentéletű apostolt, hogy barátkozzon meg e város rosszhírű polgáraival? Bármily megbotránkoztatónak hangzik is, valami ilyesmiről van szó. Pál másfél évig maradt Korinthusban, hogy teljesítse ezt a küldetést, aminek következtében a korai keresztyénség egyik fontos közössége alakult meg a városban. Ezek szerint Isten még egy ilyen erkölcsileg mélyre süllyedt városban is talált magának barátokat.


Ízisz szentély Kenkhreában
Mit tudunk elmondani saját lakóhelyünkről? Mi a véleményünk a környezetünkben élő emberekről? A pénz van számukra az első helyen? Istenitik az autójukat? Megcsalják a házastársukat? Kétes üzleti tevékenységeik vannak? Szellemi tevékenységük kimerül a bulvár-sajtó olvasásában, az esti tv-nézésbe, vagy a közösségi oldalak böngészésébe? Rosszindulatúak? Pletykásak? Vagy esetleg az idősek felé tiszteletlenek? Mindez sajnos igaz lehet a mai magyar emberekre. De Isten nekünk is ezt üzeni: „sok népem van ebben a városban”. Bármilyenek is a környezetünkben élők, Isten szereti őket, és „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön” (1Timóteus 2:4). Ne elítéljük hát őket, hanem éreztessük velük, hogy őket is szereti a Mindenható. Ha ezt tesszük, változás áll majd be életükben – és miénkbe is.
Római kori fürdő Korinthusban


szerda, január 13, 2016

DE TE



De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.”
(Timótheushoz írt második levél 4. fejezet 5. vers)

Pál apostol ezen levele, olyan, mint egy végrendelet, melyben többször felhívja ifjú munkatársának figyelmét az utolsó idők kihívásaira, kísértéseire, tévtanításaira;

„lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” (3.fejezet 1-5)

Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt nem szenvedik el, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. És az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” (4.fejezet 4.vers)

Majd tanácsolja: „DE TE, józan légy”, azaz legyél más, és viselkedj másképp, mint az átlag. Legyen más a hozzáállásod a munkához, a pénzhez. Más elvek vezessenek a szerelemben, a házasságban, a gyermeknevelésben, az emberi kapcsolatokban.

Ha az egész világ mást tanít és mást mond is, „DE TE” ragaszkodj Jézus elveihez. Mert csak úgy tudsz segíteni a másikon, hogy „DE TE” más vagy. Ha valaki fuldoklik, nem mentheted meg azzal, ha te is hozzá hasonlóan kapálódzol. Ha valaki részegségtől földre esik, nem emelheted fel, ha magad is megittasodtál.

Épp ezért „DE TE józan légy”, akkor is, ha ezért kinevetnek, ha megvetnek, ha kiközösítenek. Mert Krisztus követése hol durvább, hol finomabb módszerekkel, de mindig üldözéssel jár.

„DE TE” - így szólít fel Isten mai Timótheusként mindannyiunkat – az evangélista munkáját cselekedd, és szolgálatodat teljesen betöltsd! Hogy a végén te is elmondhasd:

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (4. fejezet 7-8.vers)

kedd, január 12, 2016

Hinned kell!



„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.
Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 6. vers


Először szeretnék szép napot kívánni minden kedves olvasó számára. Egy kérésem lenne Hozzád, kedves reggeli dicséret olvasó! Kérlek, úgy indítsd ma a napot, hogy megkeresed Istent és hálákat adsz neki, hogy megköszönöd Neki mindazt, amid van. A jót is és a rosszat is! Kérd Őt, oltalmazzon meg téged, segítsen Neked, hogy minden dolgodban jó szerencsés legyél, és hidd el, hogy a menny Ura meghallgatja imádat. Nyisd meg előtte szívedet, ne titkolj előle semmit!

Mindenki tudja, hogy minden ember hisz valamiben, még az is hisz, aki nem hisz, mert ő abban hisz, hogy ő nem hisz. Olyan szép dolog a hit. Hit Istenben. Úgy örülök neki, hogy megismerhettem a Megváltót. Régebb máshogy gondolkoztam a hitről. Azt hittem annyi elég, hogy imádkozok, és akkor majd csak úgy zsákból ömlenek rám az áldások. Nem mondom, hogy nem voltak tapasztalataim, de ma már tudom, hogy inkább azért, voltak ezek, hogy el is higgyem azt, amiért imádkozok. El kell hinnem azt is, hogy Isten a legjobbat akarja adni nekem. Ez egy olyan szép téma, és azért, mert átélhetjük mindannyian.

Az ember szereti a dicséretet, az elismerést, vagyis azt, ha jutalmazzák őt munkájáért. Ilyenek vagyunk nincs mit tenni. De a Mindenható ezt is tudja, hogy minderre szükségünk van, ezért azt mondja, hogy megjutalmazom azokat, akik keresnek engem. Kedves olvasó, Rád is jutalom vár attól, aki teremtette az eget és a földet, és téged!