szombat, január 02, 2016

Év elején


"És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen."
Jelenések 21,6

Hogy telt az éved? Minden úgy történt 2015-ben ahogy szeretted volna? Valóra váltak a terveid, a vágyaid az álmaid? Ugye nem? Hát nekem sem és szerintem nagyon sokan vannak még így. Nem történhet minden úgy, ahogy akarjuk és ez a jó, hidd el! Mert csak egyvalaki van, Aki mindig tudja mi a jó nekünk. Bár, ha előre haladunk az önmegismerés útján, akkor valószínű, hogy egyre több dologban mi is látjuk, értjük, mire van szükségünk, mi kell nekünk. De még mindig ott vannak a többiek, a reánk bízottak. Családtagjaink, rokonaink, barátaink, ismerőseink, mindenki, akiért felelősek vagyunk, akik javára egész évben megpróbáltunk tenni valami jót. Milyen jó lenne elégedettnek lenni, hátra dőlni és kijelenteni: megtettünk mindent az első naptól kezdve az utolsóig! Minden valóra vált, az örömünk immár teljes!

Csak egyvalaki van az egész világegyetemben, aki minden évben elmondhatja azt magáról, hogy minden jót megtett és mindent úgy tett, ahogy kellett és ez Isten maga. Az Ő terve folyamatosan teljesedik és végül az utolsó próféciai is megvalósul. Nem úgy, mint korunk szuperhőseinek, akik legnagyobb szuper ereje talán az az alkalmazkodás, ahogy állandóan képesek reagálni a folyton változó, kiszámíthatatlan helyzetekre, hogy legyűrhessék a gonoszt. Mert neki nincs erre szüksége! Ő előre látja a jövőt és mindig tudja mi következik, mert csak az történhet meg, amit Ő megenged, hogy mindenek fölött célja valóra váljon. Ez a cél pedig nem más, mint mindannyiunk megmentése. Ez volt a cél bukásunk óta, ez volt korszakokon át napjainkig és ez lesz, míg be nem teljesedik. Ahogyan Isten az alfa és az ómega, vagyis a görög abc első és utolsó betűje, úgy nem változik meg ő a mi irányunkban sohasem!

péntek, január 01, 2016

Új Év

Új Év. Új elhatározások. Új tervek.
Az Új Év egyetlen napig tart.
Az új elhatározások talán egy hétig.
Az új tervek legtöbbször pár héten belül füstbe mennek.
Ma a 2016-os év első napján Jézus azt üzeni Neked, hogy igaziból eddig még semmit sem kértél abból, és ahhoz képest, amit adni szeretne neked. Olvasd csak el János evangéliuma 16:24-et.

Persze, hogy kértünk már egészséget, meg jó jegyeket a vizsgán, meg hogy segítsen át Isten ezen vagy azon az akadályon. De most itt nem erről van szó. Sokkal, de sokkal többről. Ilyeneket már kértek a tanítványok is azelőtt, és nekik mondja Jézus, hogy még semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben. Kérjétek már végre, és megkapjátok.
Mi lehet ez?
Mi lehet az, amit ha kérünk az Atyától – Jézus nevében – akkor megkapjuk? Mégpedig azért, hogy örömünk teljes legyen.
-     -   Ha az egészségemért imádkozom – végül mégiscsak meghalok.
-      -  Ha a munkahelyemért – egyszer eljön a nyugdíj ideje, ott kell hagynom.
-       - Ha jó előmenetelért könyörgök – és aztán? Mi van a csúcs mögött?
-   - Ha kitűnő vizsgaeredményekért imádkozom? Ki kérdezi meg 20 év múlva, hogy hányasra érettségiztem matekból?
Jézus azt üzeni ma neked, hogy olyasmiért imádkozz, amitől ÖRÖMÖD TELJES lesz. Azaz, örökké tartó. Elveszíthetetlen!
Ebben az Új Évben minden nap imádkozz így:
Drága Jézusom! Szeretném az egész örökkévalóságot Veled tölteni, mert annyira szeretlek Téged! Már ma olyan életet szeretnék élni, amit egy örök életen át folytathatok Veled! Ez MINDEN vágyam. És boldog vagyok, ha csak erre gondolhatok! Ámen


csütörtök, december 31, 2015

Újév és "új ég"

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé."
Jelenések könyve 21:1

Elérkezett az óév utolsó napja. Ilyenkor mindenki ünnepel. De a sok nevetés és vidámság között azt is szokás megvitatni barátainkkal, vagy néha csak magányosan, saját magunkkal, hogy milyen volt az elmúló félben lévő év. Mi minden történt 2015-ben? Aztán rendszertelenül föltörnek bennünk a különböző élmények, jók és rosszak, kalandosak és unalmasak, viccesek és szomorúak egyaránt. Mivel azonban a magyar nép pesszimista nemzet, ezek az évsummázások legtöbbször a negatív élményekre helyezik a hangsúlyt. Összességében végül megállapítjuk, hogy nem vagyunk megelégedve az idei évzárással, majd pedig hangot adunk abbéli reménységünknek, hogy a 2016-os év talán jobb lesz.

Az ilyen nagy ívű évértékeléseket már tavaly Szilveszterkor is megejtettük, meg az előtt is, még is lehet bennünk egy olyan nyugtalanító érzés, hogy csak egyhelyben topogunk, vagy netán visszafelé haladunk. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy „újév” mindig van, de „új ég és új föld” nincs. Minden évben ugyan azon a szennyezett bolygón élünk, minden évben ugyan azok az önző emberek vesznek körül bennünket, és minden évben ugyan az a rossz tör elő belőlünk. Nincs menekvésünk. Ha az életünk nehéz, telve lelki terhekkel és fizikai fájdalmakkal, akkor ez nem, vagy csak nagyon keveset változhat. Mi magunk választottuk ezt az utat, amikor Isten megteremtette „a régi eget és a régi földet”. Akkor mi úgy gondoltuk, hogy jó lesz nekünk Isten nélkül élni, és mind a mai napig isszuk ősi döntésünk fekete levét.

János apostol azonban leírja, hogy nem lesz mindig ez így: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Bármilyen nehéz volt is a 2015-ös év, és bármilyen próbákat hoz is a 2016-os, tekintsünk előre arra az időre, amikor Isten sátrának szomszédságában lakhatunk majd.

szerda, december 30, 2015

Aki mindig ajándékoz...


„Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít.”
(Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 32-33. vers)

Így karácsony táján az ajándékozásról beszélni, olyan feleslegesnek tűnhet. Hiszen egyértelmű, ha valakit szeretünk, megbecsülünk, akkor azt meglepjük valamivel, amit aztán majd a másik is viszonoz.

Viszont, ha az ajándékozás szándékait kezdjük el vizsgálni, már sokkal árnyaltabb képet kapunk. Mert mit is fejezhet ki egy ajándék? Lehet csupán egy megszokott dolog, társadalmi elvárás. „Nem illik üres kézzel beállítani, most van születésnapja…”

Aztán, ha a manapság egymásra licitáló ajándékozókra tekintünk – „én ezt és ezt vettem a gyereknek” „Az semmi én kettő olyat vettem”- akkor elmondható, hogy az ajándék lehet egyfajta hatalmi jel. Igen, egy jelzés a környezet felé, hogy én vagyok valaki, mert tudok adni, másrészt, pedig akinek adok, az le van kötelezve; „Amíg az én kenyeremet eszed…”

No és ezért van bennünk az, ha kapunk valamit restelljük elfogadni, mert lekötelezettnek érezzük magunkat, és rögtön viszonozni akarjuk, hogy a fenntarthassuk mi is a pozíciónkat.

Ja, és egy ajándék lehet csali is, ahogy ezt a legtöbb üzlet be is veti, „aki ma 1000Ft-ért vásárol nálunk, az kap egy szaloncukrot.” És persze mi is be szoktuk dobni ezt az ajándékcsalit; „Aki minden előadásra eljön, az egy könyvet kap ajándékba.”

De vajon azt az ajándékot, amiről Pál ír miért és milyen szándékkal adja az ajándékozó?

Először is mennyire egyedülálló az itt megjelenő Isten, mert szemben a sok akkori bálványistennel nem őt kell valamilyen ajándékkal kiengesztelni, hanem Ő ad ajándékot. És nem is akármit.

Az Ő ajándéka; Ő maga. Nincs időhöz kötve „minthogy pl. sokan csak karácsonykor adományoznak”, Ő odaadta Krisztust 2000 éve a kereszten, és azóta sem szűnt meg adni.

Felébredtél ma reggel? Lélegzel? Dobog a szíved? Nézz körül! Mennyi mindennel ellátott, ruha, víz, élelem, ház, kocsi, számítógép,…

S mindezt miért? Hatalmának fitogtatása végett? Azért, hogy lekötelezzen? Vagy csaliként? Egyszer majd jön és benyújtja a számlát, mert nem olvastad el az apró betűs részt? Nem.

Ha elfogadod, akkor még több ajándék vár. Az örök élet minden napjára előre külön meglepetéssel készült neked. És ennek az örök életnek a része ez a mai nap is!

„Csak Bontsd ki és élvezd a mára készített ajándékát!”

kedd, december 29, 2015

Megújult gondolkodás!



„…és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
Pál levele a rómaiakhoz 12. fejezet 2. vers


Sokszor tűnődöm azon, hogy kiknek is írjuk ezt a reggeli blogot. Szeretnénk vigasztalni azokat, akiknek vigaszra van szüksége, szeretnénk bátorítani a keresőket, lelkesíteni a hívőket, és mindenek előtt szeretnénk mindenki figyelmét az Isten felé fordítani. Ezt különböző stílusban, különböző megfogalmazásban, különböző gondolatok által tesszük, de mindenkinek a végső célja, hogy az ég és Föld Urát úgy mutassuk be, hogy az valóságos legyen minden ember számára.

Nem beszélhetünk félrevezetésről, mert nem akarjuk szebben bemutatni azt, amit látunk, mert Istent tökéletes előttünk. 

Törekszünk a tökéletességre, tökéletes, hibátlan munkát akarunk végezni, vagy dolgozatot írni, vagy bármiről is legyen szó, normális esetben megvan bennünk a tökéletesség igénye. Szeretjük, ha minden rendben megy, nem csúszik be semmilyen hiba, amely hátráltatna.

Legyünk tökéletesek: A tökéletesség érdekes módon nem kívülről indul el, hanem belülről. A gondolkodásunknak a megújítása által. Ehhez a megújításhoz először is ismeretre van szükség. Fel kell keresnünk azt a forrást, akitől mi emberek lettünk, és meg kell találnunk a helyünket a világban. Ehhez a Szentírás adja a legnagyobb segítséget.

Megfigyeltem (teljesen szubjektív vélemény) hogy az emberek nagyon szeretik olvasgatni az önsegítéssel az önmenedzseléssel kapcsolatos könyveket. Út a siker felé, időgazdálkodás, különböző tréningek, módszerek, stb… Ezek mind formálják a gondolkodásmódot. Én is kerestem és olvastam is ilyen témájú könyveket és nem mondom, hogy nem profitáltam belőle semmit, de…

Amikor elkezdtem olvasni Jézusról először olyan csodaszámban tartottam mindazt, amit róla feljegyeztek, vagy amit hallottam róla. Talán úgy is mondhatnám, hogy megfoghatatlan volt számomra az a sok történet. Viszont ahogy egyre többet kezdtem olvasni róla és egyre jobban ismertem meg azt, hogy Ő hogyan bánt az emberekkel (ez nekem azért volt nagyon érdekes, mert emberi erőforrásokat tanultam, és borzasztóan kíváncsi voltam, hogy Jézus hogyan kezelte az embereket). Szinte megdöbbenve tapasztaltam, hogy mindaz, amit én könyvekből szedtem össze Jézus életében megtalálható. Ezért kezdtem többet és többet tanulmányozni az Ő életét, és igen, megváltoztatta a gondolkodásomat, és ebből profitálok, és másokkal is megosztom ezt! Örülök, annak, hogy ez így történt, mindenkit csak bátorítani tudok, hogy keresse Krisztust, ne a világ legyen a mérce, hanem Krisztus. Legyen Ő a példaképed, csakúgy, mint nekem! Áldjon az Úr!

hétfő, december 28, 2015

Sűrű ködben

Jézus ezt kérdezte tőle:”Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok és áldottak, akik bár nem látnak engem, mégis hisznek bennem!” 
János evangéliuma 20:29


Autóval utaztunk. Éjszaka volt, sűrű köd borította a tájat. Megfeszített figyelemmel követtük a felező vonalat. Egy-két méternél tovább nem láttunk. S ahogy így haladtunk, egyszer csak hirtelen elvágták a ködöt. Jóval az autónk fölött volt csak, és minden láthatóvá vált. De ez a szakasz sem tartott sokáig. Újra ködösödni kezdett, míg végül megint abban a nagyon sűrű ködben találtuk magunkat. 

Nehéz napok voltak mögöttem. Sok miért volt a fejemben: sehogy sem tudtam megmagyarázni bizonyos dolgokat magamnak, nem értettem, miért kellett úgy történniük. Miért nem lépett közbe Isten? Miért nem történt egy nappal korábban vagy egy nappal később?

S ahogy ezeken tűnödtem, Isten egy igét juttatott eszembe: “Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, az én utaim nem a ti utaitok.”

Az élet útunk is olyan, mint ez az autóút. Sokszor annyira sűrű a köd, hogy nem látunk, nem értjük, miért kellett így vagy úgy történniük az eseményeknek. És ha nem látjuk az összefüggéseket, nem értjük a miérteket, Istenbe vetett hitünk meginoghat. Hiszen hajlunk arra, amit Tamás is mondott, csak akkor hiszem, ha látom, csak akkor hiszem el, hogy Isten ott van mellettem, amikor szenvedek, ha közbelép. De mi van akkor, ha nem lép közbe? Ha megengedi, hogy szenvedjünk? Vajon akkor magunkra hagy a ködben?

“Boldogok és áldottak, akik bár nem látnak engem, mégis hisznek bennem!” - olvassuk a mai reggeli igében.

Lehet, hogy sokunkban Tamáshoz hasonlóan kételyek jelennek meg, lehet, hogy Jóbhoz hasonlóan mi is úgy érezzük, hogy Isten rejtőzködik és nem lép közbe. Bárhogy is legyen, Jézus arra bátorít, hogy higgyünk benne, akkor is, amikor sűrű a köd körülöttünk, mert ő ott van mellettünk.