szombat, november 07, 2015

Út Istenhez


"Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek. Megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondtam: Itt vagyok, itt vagyok a népnek, amely nem a nevemről neveztetett."

Ézsaiás 65,1

Istentelen családban nőtt fel, apja sokat káromkodott, minden rosszért, ami érte őket a fentieket okolta. A fiúnak mégis fájt minden csúnya szó. Bántotta érzékeny lelkét, mert belül érezte, nem helyes. Bár tiltották, szeretett titokban a templomba menni, főleg nyáron élvezte a szent hely csendes hűvösét. Figyelte az imádkozókat, akik térdelve, áhítattal fordultak a szép arcú "istenke" és édesanyja felé. Alaposan megnézte, hogy járnak összetett két kezükben az olvasó gyöngyszemei, miközben ajkuk hangot ki nem adva mozog. Furcsállta, maga inkább kint, az erőben, amikor egyedül volt, csak akkor beszélt. Mivel az írott ájtatosságokat nem ismerte, inkább maga szólt a saját hangján. Elmondta az égnek, ha örült; a fűnek, ha szomorú volt, de tudta, leginkább ahhoz szól, Akit mindezek mögött sejtett. Utána mindig könnyebb volt a szíve, felszabadultabb a járása.
A gyakorlatát akkor is megtartotta, mikor nagyobb lett. Bár a templomba járók száma megapadt, ő kitartott elhatározása mellett. Hallotta, hogy ministráló társai, hogyan beszélik ki a papot a háta mögött minden rossz szokásáért és hamar rájött, hogy sok pletyka sajnos igaz volt. De akkor sem értette: miért lenne ez terhelő az Istenre nézve. Hisz Ő és a szolgája nem ugyan az. Azzal sem értett egyet, hogyha a pap szava hamisnak bizonyulna, miért lenne az a Szentírás is. Ekkorra ugyanis ismerte már az evangéliumok bizonyságtételét, mert a könyvtárban rálelt egy Károli Bibliára. Szerette történeteit, de legjobban a beszédeket. Hitet ébresztettek benne. "Kérjetek és adatik néktek!" - olvasta. Majd - "Zörgessetek és megnyittatik. Mert aki kér az kap és aki keres az talál." Ezek a szavak még inkább arra bátorították, hogy közeledjen a valláshoz. Minden olyan egyszerűen ment, nem mintha nem lettek volna próbák az életében. Csak a döntések voltak egyszerűek. Könnyen elfogadta, hogy az Írás Isten szava, azt is hogy a Megváltó az Jézus Krisztus. Megértette a tanításokat és még jobban meg akarta azokat ismerni. Tudni akarta, képes-e Isten segíteni neki a dohányzás elhagyásában. Kíváncsi volt, hogyan lehet egy egész szombatot eltölteni az Úr társaságában, és míg mások hosszúnak ítélték a szombatiskolát, vagy a felolvasásokat, prédikációkat, addig neki örömére szolgált. Látta, milyen félénkek a gyülekezet tagjai, amikor arról kérdezték, mik a tervei és azt is, milyen boldoggá tette őket a döntése, hogy ő is közéjük akar tartozni.
Sokkal később, mikor családja lett és maga is gyermekeket nevelt értette meg, hogy az ő saját útját Isten maga egyengette. Visszatekintve látta a buktatókat, és azt is milyen segítséget kapott fentről, hogy ne essen fel azokban. Amikor hibái miatt gyermekei hite gyengült, azért imádkozott, hogy legyenek ők is olyanok, mint ő a pappal. Amikor sokadjára hallgatták az unalmas, hosszú prédikációt, azért imádkozott, hogy találják meg benne ők is az újdonságot, de főképp a választ. Szívesen segített volna többet, de visszatartotta magát, hogy gyermekei is saját maguk hitére jussanak. Bár magasak voltak az elvárásai, de igyekezett azokat háttérbe szorítani, sőt leginkább ki sem fejezni, hogy ne befolyásolja őket döntésükben. Sokszor rettegett, hogy határozottabbnak kellett volna lennie. Aztán elmúlt a félelem attól, hogy rossz példa volt. Elmúlt attól is, hogy túl követelőző, vagy szigorú; mert végre ott állhatott a keresztelő medence mellett és nem is egyszer. Gyermekei a szülők útját követték és ő boldog volt, boldogabb, mint valaha. Mert tudta, Isten fogta az ő kezüket is, mint egykor az övét.

péntek, november 06, 2015

Fél lábbal itt - fél lábbal ott



"Illés odament az egész sokasághoz, és azt mondta: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig a Baál, kövessétek azt. De nem felelt neki a nép még csak egy szót sem.” 
1Királyok 18:21.

Ma reggel megütötte fülemet ez a szó: ’sántikáltok’. Tudom, az akkori Baál kultusz istentiszteleti része volt, hogy vagdosták magukat, miközben fél-lábon ugráltak, de most nem erre gondolok. Tudod milyen az, amikor valaki fél lábbal itt van, fél lábbal meg máshol? Képzeld csak el egy családban a kicsapongó férjet. Fél lábbal még itt van, hisz mosnak, vasalnak rá, de fél lábbal már a barátnőjénél, aki elhalmozza őt mindenféle énjét erősítő szavakkal. Vagy amikor valaki fél lábbal a gyülekezetben van, fél lábbal meg a disco-ban. Fél lábbal Istennek szolgál, fél lábbal meg valaki egészen másnak. Tudod mi lesz ennek a vége? Vagy összeomlik, vagy elveszíti identitását, vagy a tükör elé áll és azt mondja: Egész életemben alakoskodtam, bolond voltam. Hova is tartozom? Ahogy nem lehet egyszerre két lovat megülni, ugyanúgy nem lehet fél lábbal az Úrnak, fél lábbal meg „Baálnak” szolgálni.
És Te? Te hogy állsz ezzel? Mindkét lábbal a jó oldalon állsz? Tudják rólad bent a gyülekezetben és kint a mindennapi életedben, hogy melyik oldalra adtad szavazatodat? Ma még tart a kegyelemidő. Ma még két lábon állhatsz a jó oldalon. Azonban a holnap – már nem egészen biztos! Dönts hát ma! Ha az Úr az Isten, szolgáld Őt teljes szíveddel, minden gondolatoddal, szavaiddal, minden megnyilvánulásoddal. Azonban, ha számodra nem Ő az Úr, akkor ne alakoskodj tovább. Isten úgyis a szívet látja, azt vizsgálja. Tudod, ki a legszerencsétlenebb ember ezen a világon? Aki, amíg a gyülekezetben van, addig sajnálja, hogy nem lehet ott abban a jó buliban, ahova a barátai mentek. Amikor meg a buliban van, kétségbeesetten kérdezi magától: Jaj, vajon mit szól ehhez Isten? Állj végre talpra és dönts a jobbik rész mellett!

szerda, november 04, 2015

Öröm a hívő gyermekek miatt

"Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak, úgy, ahogyan parancsolatot kaptunk erre az Atyától."
János apostol 2. levele, 4. vers

Fiúnk egy éves és egy napos volt, mikor kapaszkodás nélkül átment az ágytól a polcig. Micsoda öröm volt. Utána feleségemmel egymással szemben leültünk a szőnyegre, és fiúnknak át kellett szaladnia egyikünktől a másikig. Elég közel ültünk egymáshoz ahhoz, hogy ha elvesztené az egyensúlyát, valamelyikünk el tudja kapni. Még fotón is megörökítettük ezeket az első derűs lépéseket. A játékot ő is nagyon élvezte. Boldog nevetéssel jutalmazott minden egyes sikeres megérkezést. Nagyszerű élmény volt mindhármunk számára.  (Ma már némileg módosult a helyzet. Most már annak is örülünk, ha nem szaladgál annyit, hanem nyugodtan leül egy helyre.)

Épp ilyen öröm gyermekeink hitbeli tipegése is. Ebben is álljunk ott mögötte, hogy elkaphassuk, ha elvesztené lelki egyensúlyát. Fontosak a közös imák, közös éneklések, közös mesélések a Bibliából. És legfőképpen arra kell figyelni, hogy gyermekünkkel való kapcsolatunkat az a feltétel nélküli szeretet kösse össze, amit mi a mennyei apánktól megtapasztaltunk. Ha ezt tesszük, akkor a mi gyermekeink is az „igazságban járnak” majd.

Megadni, ami jogos



„Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.”
(Lukács evangéliuma 20. fejezet 25. vers)

Megadni, ami jogos – nem is olyan egyszerű ez a kérdés ma sem, hiszen mi az, mennyi az, ami még jogos és mi vagy mennyi, ami már jogtalan?

Mert, ahogy általában megfogalmazzuk: jogtalan, ha önkényesen elveszik azt, amiért megdolgoztunk, és jogos, ha olyanról van szó, melyért cserébe közvetlen, vagy közvetett módon valamiféle szolgáltatást kapunk.

Persze vannak, akik ez utóbbit /víz, gáz, villany, egészségügyi, stb. szolgáltatás/ is jogtalannak érzik, azt hangoztatva, hogy az nekik alanyi jogon jár.

S mielőtt elkezdenénk számolgatni, kinek, melyik szolgáltatónak, melyik mai császárnak mennyi is jár, nézzük Jézus felszólításának másik felét, feltéve a fontosabb kérdést: Mi az, ami az Istennek jár? Mi az és mennyi az, ami nemcsak a hit, hanem a jog szerint is Őt illetné meg?

Mennyi a jogos, ha arra gondolsz; létezel, hogy dobog a szíved, hogy tudsz levegőt venni, hogy van erőd felkelni az ágyból, hogy képes vagy beszélni, hogy…?

Mennyit is ér mindez? Bizony Sokszor akkor jövünk rá mennyire nem természetes dolgok ezek, és hogy milyen felbecsülhetetlen az értékük, mikor hiányzik valami.

S ha hívő szemmel a teremtéstől, a megváltáson át az örök életig nézzük a dolgokat, el kell ismerjük; „Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Máté 16:24) illetve; „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.” (Zsolt.49:8)

„Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.” (Zsolt.50:10-12)

S mindezért hálából nem kevesebb, ami Őt illetné meg, minthogy odaszánod életed Istennek kedves áldozatul. Nem a világ elvárása szerint élve, hanem mindezen elgondolkodva, arra törekedve, hogy úgy élj, ami neki jó, ami neki kedves, és ahogy szerinte tökéletes. (Róm.12:1-2)

kedd, november 03, 2015

Szeretet, igazság, békesség, hűség



"Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön. Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből."
85. zsoltár 10-12. verse



Az amerikai siker produkciókban az utolsó öt percben születik meg a megoldás. Jön a főhős, és egy csodaképességével megmenti a világot a biztos pusztulástól. A gonoszok, akik a föld pusztulását akarták elpusztulnak, az ártatlanok pedig megmenekülnek, és éljenzik, a megmentőjüket.

Gyakran érezzük, úgy hogy rabságban élünk? Ha igen, akkor milyen szabadítást várunk és kitől? Az aktuális ország elnöktől? Vagy az ellenzéktől? Vagy egy különleges képességekkel megáldott egyéntől?
Egyedül csak Jézus Krisztus alkalmas arra, hogy megmentsen bennünket. Nem kell tudósnak sem lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a Föld a vesztébe rohan.

Olyan fogalmakat olvashatunk itt, mint a szeretet, a hűség, a békesség, az igazság. Azt gondolom, hogy valamennyien ezt szeretnénk. Amikor egy ember mikrofont ragad, és megszólítja rajongóit, vagy pártolóit, és azt mondja, hogy szeretni fogja az embereket, hogy igazságos lesz mindenkor… egyszerűen nem lehet neki hinni, mert a gyakorlat mindig mást igazol. De amikor az Úrtól halljuk ezeket a szavakat, akkor egészen más lelki állapot lesz úrrá rajtunk.

A Teremtő szava érdekesen hat ránk, és rám személy szerint is. Ahogy az Úr mond valamit, nem is támad kétség bennem. Fel sem merül bennem az a kérdés, hogy ez nem így lesz. Egy kérdés nincs itt tisztázva, minden más tisztázásra került, amik szükségesek az emberi kapcsolatok tisztázására és az a : MIKOR?
Ezt kérdezték a tanítványok is Jézustól, hogy „mikor lesznek ezek?”

Mi is mint kisgyermek a szülei előtt állva nagyra nyílt szemekkel kérdezzük a mi Urunkat… mikor Uram, mikor???
Akik szabadulni akarnak a fogságból, azok várják Jézus Krisztust. Alig várják, hogy az ő dicsősége lakozzék a földünkön. Remélem, minél többen óhajtjuk Őt látni!

hétfő, november 02, 2015

A szombat jele

"És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjök."


Ezékiel 20:12


Nem kell sokezer kilométert utazni, hogy részünk lehessen benne. Nem feljegyzések segítégével vizsgálhatjuk meg, hanem időben érkezik el hozzánk minden 7. napon. Ha várjuk, ha nem, eljön hozzánk és pontosan 24 óráig vendégeskedik nálunk.

Szombatnak hívják. Isten különleges módon, a kész teremtés után adta az emberiségnek pihenőül és a Vele való örök kapcsolat jeleként. A Teremtő alkotó hatalmának és megszentelő munkájának örökkévaló ünnepe.

PIERRE ABÉLARD: SZOMBAT ESTI HIMNUSZ

Óh milyek s mekkorák
azok a szombatok,
mikkel az ég örök
udvara zeng s ragyog!
Törteknek pihenés,
bátraknak jutalom.
Isten lesz minden, és
mindenben Ő honol.
Ott fogad igazi
szent Jeruzsálemünk,
ahol a Béke lesz
örökös örömünk;
ahol a tény előtt
nem fut az epedés,
s nem lesz a vágy különb,
mint a teljesedés.
Mily király, mily udvar,
micsoda palota,
mily béke, nyugalom,
boldogság vár oda:
mondják el majd azok,
akik már élvezik,
ha tudják mondani
úgy ahogy érezik!
Mi pedig lelkünket
emeljük azalatt
s vágyaink mind e szent
hon felé szálljanak,
hogy Jeruzsálembe
Babilonból vidám
szívvel térjünk meg a
számkivetés után.
Ott minden bús tehert
levetve boldogan
Sionnak énekét
daloljuk gondtalan,
s malasztodért örök
hálákat zeng Neked,
mi Urunk, Királyunk,
üdvözült nemzeted!

Mert ott a szombatot
új szombat váltja fel,
szombatolók örök
ünnepe nem fogy el,
s nem érik végüket
az ujjongó dalok,
amiket harsogunk
mink és az angyalok.

vasárnap, november 01, 2015

Édes november

„Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.”
Zsoltárok könyve 130:3-4

Ma nem akarok a bűnről írni. Ma nem szeretném, ha arra koncentrálnál,helyette összpontosítsd figyelmedet inkább másra! Hiszen tisztában vagy vele, mennyi őrültséget követtél már el. Tudod nagyon jól, milyen érzés a bűntudat, és volt már nem egyszer, amikor mélyen megbántad, amit tettél. Vétkeztél számtalanszor. Téged is megbántottak, és te is bántottál meg valaki mást. Ma reggel azonban legyen az érem másik oldala a középpontban! 

Gondolj arra, hogy Isten megbocsátott neked! Gondolkodj azon, hogy Isten ma is megbocsát! Ő lefizette az árat az eddigi és az ezutáni rossz lépéseidért, kegyelme pedig ingyen a tiéd lehet, ha kéred, ha elfogadod. Kegyelem, ami nem olcsó, mert minden egyes hibát vérrel tett jóvá Krisztus a kereszten. Kegyelem, ami nem olcsó, mert ez döbbent rá valójában arra, mekkora súlya is van a rossz döntéseidnek. Kegyelem, amit ingyen kapsz meg, mert nem tudsz eléggé jó lenni, hogy kiérdemeld. Nem tudsz elég jó cselekedetet begyűjteni ahhoz, hogy kielégítsd a számlát, hogy pirospontokkal kompenzáld a feketéket. Kegyelem, bocsánat, amit ingyen kapsz, mert Isten ennyire szeret. Mert ilyen az Isten. 

Itt áll előtted egy új hónap, tele lehetőségekkel. Ezért hát ne az legyen a középpontban, mit tettél te, hanem, hogy mit tett Isten! Változtasd édessé, emlékezetessé ezt a novembert önmagad számára azzal, hogy minden nap tudatosan gondolsz arra: Isten megbocsát!

Ő tárt karokkal vár téged, és úgy mehetsz hozzá, ahogy vagy. Bűntől, szégyentől sebzetten. Ő átölel, és maradandóan megbocsát. Nem hozza fel sosem a „te mindig” és „te sosem”-eket. Nem emlékeztet arra, hogy egy bizonyos gödörből már nem először kell kihúznia. Nem rombolja lelkedet, hanem gyógyítja azzal, hogy feloldoz bűneid terhe alól. Tőle nem kell félned, előtte megszabadulhatsz az álarcaidtól. Mert Isten ilyen.

Hát éld ezt a hónapot és a következőket is Isten kegyelmének rejtekében!